LFG.HU

Zsonda Gábor
szerepjátékrólCimkek

SZEREPJÁTÉK

Forrás: Zoom magazin

- `A kötelet jó szorosan tartsd!` – súg oda a bárd a
gladiátornak. (`Dobj egy erőpróbát, légy szíves!” szól a
Kalandmester. – `Sikerült!` – válaszolja a dobás után kockáit
izgatottan néző Géza.) Amaz válaszképpen csak mordul egyet,
majd combnyi vastag Ivarján megfeszülnek az izmok, s az
eleddig vadul hullámzó kötél máris egyenesen lóg lefelé a szé
dítő magasból. A bárd csak erre vár, máris nekirugaszkodik
(`Dobj a mászásra, Dani!` -`OK … nem sikerült! Most mi lesz
velem?`), nagy vehemenciával próbál biztos fogást keresni az
esőtől síkos anyagon. Ám nem jár sikerrel, hangos loccsanással
a várárok posványában landol (`Ezt biztosan meghallották az
őrök! Nem fog sikerülni a bejutás, úgyhogy elkezdem a teleport
varázslatomat!` – szól Ernő). Az első odaérkező őrszem még
látja, ahogyan a kalandozók lassan elhalványulva eltűnnek egy
tündöklo fényörvény szívében.
A játékosok kényelmesen elhelyezkednek egy asztal körül, kell
is a hely a szabálykönyveknek, a jegyzeteknek, a kockáknak és
természetesen az enni-innivalóknak. Néha jókat derülnek, de
többnyire feszülten figyelnek a mesélőre. A mesékbe illő
mondatokon túl harci helyzetekben használatos kifejezések
hangzanak el, varázslatok keltenek gyanút és adhatnak okot a
szektákkal, sátánizmussal való összetévesztésre.
Maga a szerepjáték egy legapróbb részletekig kitalált világban
játszódik, egy tökéletesen kidolgozott kitalált személyt,
úgynevezett karaktert irányítva. A képzeletbeli világokból
széles palettán válogathatnak a játékosok, a megteremtett
környezet lehet sci-fi, középkori, misztikus, vagy akár
`mágikus` is. A világokban – akárcsak a valós életben -
szabályok határozzék meg az adott világ működését, a benne
élők, vagyis a karakterek életét. Ez történik a szabálykönyvek
segítségével.
A szabályozás azonban nem akadályozza a karaktereket (vagyis a
játékosokat) a szabad mozgásban, ám tetteikért itt is vállalni
kell a felelősséget.
Bár a játék `harcra` is lehetőséget ad, a szerepjátékosok
tiltakoznak: ez a játék nem az erőszakról szól.
Vannak olyanok, akik itt is az erőszakra törekednek, ám őket
hamar kirekesztik a csapatokból tartalmasabb játékra vágyó
társaik. A hiba – mondják – nem a játék jellegében, hanem a
játékosokban, mélyebben a játékos jellemében keresendő.
A szerepjátékról sokan fejtik ki nézetüket, álljon itt néhány
vélemény pro és kontra kiadóktól, játékosoktól, szakemberektől

Novák Csanád, kiadó, főszerkesztő (Valhalla)
Az első magyar szerepjáték kiadásakor több szempontból is még
roppant naivak voltunk. A megjelenés előtt csupán abban
reménykedtem (reménykedtünk), hogy ha én szeretem ezt a
játékformát, talán más is megszereti majd, és sikeres lesz.
Végül is szerencsénk volt, sokan gondolják azt, amit én: a
szerepjáték egy szórakoztató, gyakorlatilag verbális
interakcióra épülő játékforma. Amikor a szabálykönyv borítóját
terveztük, fel sem vetődött, hogy belekötnek a pentagramma
szimbólumba főleg úgy, hogy az ötágú csillagnak semmilyen ide
ológiai kötődése nincs a játékhoz. Aki fordít egy kis időt a
téma tanulmányozására, az átlátja: ahogyan a mesekönyvben
szereplő hős királyfi szerepébe magát beleélő gyermek sem
veszti el a realitásérzését, úgy a szerepjátékos sem.

Kottász Rita, pszichológus
A játékba beleéli magát az ember, és az ilyen típusú játéknak
véleményem szerint személyiségfejlesztő, pozitív hatása van. A
szerepjátékot játszó gyermekek vagy felnőttek egészségesnek
minősülnek addig, amíg be- és ki tudnak lépni a játékból, ki
tudnak szakadni a szerepből. Számomra a legfontosabb kérdés
az, hogyan viszonyulhatnak játékhoz a fiatalabbak, főleg az
általános iskolások. A gyermekek egyre több agressziót
mutatnak, ám ha van választási lehetőség az agresszió
kiélésére, inkább szóban mondja el, minthogy lemenjen a térre,
és ott élőben csinálja. Na saját gyermekeim közül szeretné
valamelyikük kipróbálni ezt a játékot, megengedném neki,
hiszen minden családban létezik – a szó másik értelmében
értendő szerepjáték.

Nyulászi Zsolt, játékos, kiadó, főszerkesztő (Nitor)
Az embereknek megvan a képzelet iránti igényük, mi több, van
képességük a használatához. A szerepjáték az irodalomra is
hasonlít, ahol a világokat készen kapja az ember, itt viszont
mód van változtatni rajta. Talán azért hozták egyesek
összefüggésbe sátánista szektákkal, mert a `Fantasy`-ben, a
szerepjátékon belüli egyik típusban mágiák, varázslatok
vannak. Csakhogy a játékban az erőszak befolyásolható, nem
úgy, mint a filmekben, ahol ez előre eldöntött, gyakran
öncélú. Itt nagyon rá lehet faragni az erőszakra. A sok, és
bőven kifejtett harci szabály éppen arról szál, hogy miért
nehéz erőszakkal megoldani a problémákat. Mivel a szerepjáték
egy hobbi, függővé lehet válni tőle, csakúgy, mint bármelyik
hobbitól.

B. Csinszka, egyetemi hallgató
Nekem nincs szükségem arra, hogy egy ilyen típusú játékkal
kapcsolódjak ki. Sokkal többet jelent számomra az, hogyha a
barátaim körében egy kellemes kis pubban üldögélve
megbeszélhetjük az élet ügyes-bajos dolgait. Szerintem ez a
világ már így is éppen eléggé kifacsart ahhoz, hogy ne egy
másik, elképzelt világba próbáljunk menekülni ahelyett, hogy
szembenéznénk azzal, amit itt látunk. Félek, a játékosok nem
egymásra, hanem csak egymás karaktereire koncentrálnak.

Zsonda Gábor (Avar)


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.