LFG.HU

Lawbreaker
RPGCimkek

Mi a magyarázata a Középfölde Szerepjáték hazai
nagy bukásának?

Voxel#07

Tudom, ingoványos talajra merészkedek ezzel a cikkel,
de már régóta van néhány dolog, amit – úgy érzem -
tisztáznom kell.

A Középfölde (továbbiakban MERP, azaz Middle-Earth
Role-Playing) kétségkívűl megbukott a magyar piacon. Ezt
lehet tagadni, vagy melldöngetve hírdetni, ám ezek a
tényen mitsem változtatnak. Megbukott. Kudarcának okai
azonban nem ennyire egyértelműek. Ezeket fogom most
pontokba szedve felsorolni. Előrebocsátom, hogy nekem
TETSZIK a játék, s eddig még egyetlen olyan (legyen az
bár pozitív vagy negatív) kritikát sem olvastam, mellyel
egyetértenék. Az alábbi pontokban megállapított dolgok
nem feltétlenül az én véleményemet tükrözik, és ez még
véletlenül sem jelenti azt, hogy én ezekkel egyetértenék.
Akkor tehát lássuk a bukás okait pontokban:

1. Rossz időzítés
2. Magyarsága
3. A szabályrendszert ért támadások
4. Reklámpolitikája
5. A hazai RPG-sek laikussága

1. Rossz időzítés
A MERP, mint az első magyarnyelvű külföldi szerepjáték
arra volt hivatott, hogy nagy tömegbázist teremtsen a
játékstílusnak kis hazánkban. Eddig ugyanis csak kis,
elhatárolt társaságok ismerték az RPG-k világát, ők is
ált. csak valamilyen `zugfénymásolt` AD&D fordítással
rendelkeztek, gyakran világleírás nélkül.Ennek oka volt
egyrészt az anyagok idegennyelvűsége, másrészt nehéz (és
költséges) beszerezhetőségük.
A MERP megjelenésével csaknem egyidőben látott
napvilágot/vált egyre népszerűbbé a M.A.G.U.S. Ha
összehasonlítjuk a két játék világát, könnyen
beismerhetjük, hogy Ynev (csakúgy, mint Faerun, vagy
Flanaess) arra készült, azért alkották meg, hogy
játszanak rajta, míg Középfölde megalkotásakor Tolkien
mester mindenre gondolhatott, csaképp erre nem (nem
igazán találták még fel a játékot). Ezért nem nehéz
belátni hát, hogy miért ragadta meg a fantasy terén még
járatlan embereket egy olyan világ, ahol félisteni erejű
macsó kalandozók és korábról ismert, ám az AD&D-ben nem
engedélyezett kaszt-faj kombinációk (pl. félelf
nekromanta) alakítják a világ történelmét. A régi
motorosok is nekik tetsző dolgot találhattak pl. a 2.
kiadású AD&D-ből – sajnálatosan – kihagyott kasztok
`újrafelfedezésében` (pl. Lovag (nem a Paladin!),
Barbár, Orgyilkos(=Fejvadász) mind volt az 1.
kiadásban). Ki akart Gorduin, Vaskezű Alex és Alyr Arkhon
után mindenféle Csavardikról, meg Zsákosokról hallani?
A MERP alapvetően azoknak a profi (!!!)
szerepjátékosoknak készült, akik Tolkien elkötelezett
rajongói. Éppen ezért semmiképp sem volt szerencsés ötlet
ezzel az RPG-vel megnyitni a piacot. A hazai igények nem
a high-fantasy játékok irányába mutattak, hanem egy
normál (Faerun szerű) világ felé, ami jó ugródeszkaként
szolgálhat az elvontabb rétegjátékok eléréséhez.

2. Magyarsága
Szomorú, de ez akkor iszonyatos hátrány volt. Azok,
akik nem ismerték Tolkien műveit, értetlenül álltak az
olyan nevek előtt, mint Zsákos, Csavardi, Aranymag. A
törp kifejezés sok – nem túl fényes szellemi
képességekkel rendelkező – emberben mindenféle hupikék
vakarékokkal olvadt egybe, a tündékről meg max. valami
leányegylet tagjai juthattak eszükbe. Bezzeg az elf, a
dzsenn, a júvell szavak mindjárt jobban ráálltak az
emberek szájára! Senki nem törődött vele, hogy ezzel
gyakorlatilag szegény nyelvújított nyelvünket
erőszakoljuk meg. Ezzel az erővel varázsló helyett
játsszunk vizárddal és varázslás helyett kasztoljunk
szpelleket, míg a kockadobálást is bátran helyettesítsük
dájsz rollinggal. Az RPG-k hőskorát juttatja az eszünkbe,
amikor még angol szótár nélkül le sem lehetett ülni
játszani, mert nem értettük miről vartyog a társunk (`Te,
mennyi a bekszteb multiplájere 7. szinten?` Nevetséges.)
Ez a megállíthatatlan anglicizálódás oda fog vezetni,
hogy úgy járunk, mint a németek és gyakorlatilag
elveszítjük a saját nyelvünket.
Bezzeg, ha Baggins, Goldberry vagy Shadowlands álltak
volna a magyar kifejezések helyett, a népszerűségi indexe
mindjárt felfelé ívelt volna! Ilyen esetekben néha
kiábrándulok a magyar szerepjátékosokból. Ha Piergeiron
Paladinson helyett is Lovagfi Piergeiront használunk,
vagy Dove Falconhand helyett is Sólyomkezű Dove-ot, akkor
miért zavarja az embereket a Frodo Bagginsből lett Zsákos
Frodó? Az ilyen dolgokat én nem értem.

3. A szabályrendszert ért támadások
Erről már nálam illetékesebb emberek is értekeztek,
nem akarom ismételni őket, így csak az abból kimaradt
dolgokat említem meg.
Táblázatok. Nincs szerepjáték táblázatok nélkül, van
az AD&D-ben (főjellemzők értékei, pszionikus támadások-
védelmek pl.), van az Earthdawn-ban (főjellemző értékek-
stepek-hatások pl.) és igen, van a M.A.G.U.S.-ban is
(képzettségek árai, Chi-harc, rúnafegyverek – nem is
beszélve a Második Törvénykönyvről !!!). A Rolemaster
típusú játékok (mint a MERP) nagyon erőteljesen
hagyatkoznak a táblázatokra. Ennek a stílusnak ez a
sajátossága,
ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, az mindenesetre
tény marad, hogy a játék életszerűségén csak növel. (A
kritikus sebzést táblázatok nélkül meglehetős nehéz
megoldani!) Ha valaki azért támadja, mert neki túl
bonyolult a játék ezzel a sok táblázattal azt megértem,
de akkor az az ember ne nagyon tapogatózzon az olyan
fejlettebb játékok felé, mint a Rolemaster
(táblázathegyek), vagy az Earthdawn (táblázat az nincs
sok, de elvontság az kell hozzá) esetleg a Mage
(táblázat=0, elvontság=ezer).
Sokáig azt hittem, hogy engem már nem lehet meglepni,
ám amikor az egyik retardált azt írta valamelyik Rúna
levelezésében, hogy hátbatámadva valakit a kritikus
sebzés táblázaton dobva mellsérülés jött ki, komolyan
foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával (csak túlzok,
persze). Hát hogy le het valaki ennyire hülye ?! Néhány
sorral feljebb `hitsorosai` még tele szájjal szidják a
sok táblázatot erre ő kevesli? Gyerekek! A táblázatban
lévő részeket nehogy szó szerint olvassátok fel! Nem
lehet minden szituációra külön szabályt generálni. Ha
lett volna külön hátbatámadásra vonatkozó táblázat, akkor
meg az lett volna a baj. Ez olyan `ha van rajta sapka,
akkor azért, ha nincs, akkor azért`-dolog.
Elkötelezettség. Igen, ez a legtöbbet támadott rész.
Itt vannak a sok derültségre (megjegyzem: igazságtalanul)
okot adó `szocialista / monopóliumokat éltető`
személyiségjegyek. A dolgok megértéséhez tisztáznunk kell
egy fontos dolgot: a középföldei lények megalakulását.
Kezdjük a hobbitokkal (akik mellesleg 100%-ig Tolkien
gyermekei). Tolkien a hobbit társadalmat, az egész Megyét
nyíltan Anglia tükörképének tekinti (mint Swift
Lilliputot). A hobbitok pedig angolok, itt-ott kicsit
eltúlozva, idealizálva, de azok. Ezt a mesterrel együtt
dolgozó angol irodalomtörténészek állítják, akiknek én
sokkal jobban hiszek, mint hazai szerepjáték-közéletünk
akármelyik sok-sok éve játszó `fenegyerekének`. Talán nem
teszem ezt rosszul. (Aki nem hisz nekem, annak ajánlom a
figyelmébe a Spektrum TV-n sugárzott `J.R.R. Tolkien` c.
dokumentumfilmet) Szóval, ha a hobbitok angolok, akkor
nem értem mi a probléma a szocializmussal, mint eszmével?
Ez ugyanis igencsak jellemző volt (még most is az) a
korabeli Angliára (gondoljunk csak a Labour Party-ra). Ha
hiteles tükörképet akarunk alkotni egy létező
társadalmoról (Tolkien ezt tette) át kell vennünk annak
ideológiáit is. Az pedig, hogy a kapitalista eszmék
mennyire nem állnak távol a britektől (és ezáltal a
hobbitoktól) egyáltalán nem új dolog. Mindennél ékesebben
bizonyítja ezt az utolsó kötet végén felfedezett megyei
változások, `Kapzsi` uralma. Nem nehéz a párhuzamokat
felállítanunk ez és a való világ között. A szocializmus
alatt mellesleg ne Marx téziseit értsük, hisz a
szocializmus már előtte is volt (pl. az utópisták). Ez a
két sor kifejezetten a hobbitokra vonatkozik, mert
szocialista orkok valóban furcsán hathatnak (csak a
Negyedkorig, aztán ez is elképzelhető), de szocialista
hobbitok igenis vannak, aki mást állít az vagy nincs
tisztában Tolkien koncepciójával, vagy hazudik. Ezek után
senki ne mondja nekem, hogy `Nem hiszem, hogy a mester
erre gondolhatott.`, mert igenis erre gondolt. A MERP
visszaadja a regények hangulatát,legalább annyira, mint a
M.A.G.U.S. az Ynev-történetekét.
Azt már csak zárójelesen jegyzem meg,hogy az itt
található Elkötelezettség Vonások Listája tökéletesen
alkalmas arra, hogy az eddig létező összes fantasy hős
jellemét körülírjuk vele – maradéktalanul. Példaként
álljon itt Drizzt Do`Urden, mielőtt kijött volna a
Mélysötétből:
Jó, Ateista, Lázadó, Aszkéta, Önfeláldozó
Ugyanígy bárki leírható – ez egyike az általam ismert
legjobb jellemábrázoló megoldásnak.
Limitált szintek. Tegye szépen mindenki a kezét a
szívére és ossza el azoknak az alkalmaknak a számát,
amikor 10. szint felett játszott/mesélt azokkal az
alkalmaknak a számával, amikor alatta. Aki 0,1-nél
nagyobb számot kap az jó lesz, ha újraértékeli
szerepjátékosi kvalitásait.
(Akár M.A.G.U.S.-ról, akár AD&D-ről legyen szó)

4. Reklámpolitikája
Ezt röviden szeretném elintézni. A legtöbb embert a
szlogen zavart, hogy `Egy játék mind fölött`. Erre csak
az alábbi Tolkien (Réz Ádám fordítása) idézettel
válaszolnék:

`Három gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember újján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Œr, szolganyáját terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfeket földjén, sűrű árnyak mezején.`

Azt hiszem nem kell különösebb ész ahhoz, hogy jó
reklámszlogent találjunk egy játéknak. Szerintem tízből
heten biztos ezt választották volna. Az eredeti
(angolnyelvű) kiadás is ezzel a szlogennel futott, furcsa
módon külföldön mégsem akadt fenn ezen senki.
Mellesleg semmivel sem etikátlanabb ez a szlogen, mint
az összes többi (pl. a Harc és Varázslat stábját sértő,
`Első igazi magyar szerepjáték`-duma).

5. A hazai RPG-sek laikussága
Egy Középföldén játszódó szerepjátékot nem lehet olyan
országban kiadni, ahol nincs Tolkien-nek rajongóbázisa.
Márpedig a példa azt igazolta, hogy Magyarországon
(legalábbis a szerepjátékosok között) nincs. Biztos
vagyok benne, hogy tízből kilenc RPG-s azt mondaná, hogy
rajong Tolkien-ért, jóllehet engem már az is meglepne, ha
négyen olvasták volna közülük akárcsak egy művét is. Nagy
divat Tolkien-t kedvelni, olvasni már nem annyira. Ugye A
Babó túl gyerekes, A Gyűrűk Ura meg túl hosszú, meg nincs
benne fejvadász sem.
Igaza volt valamelyik Valhallásnak, amikor azt
állította,hogy Magyarországon a legtöbb szerepjátékos
középiskoláskorú. Amivel csak az az egy baj van, hogy
maga a játék alapvetően `egyetemista őrületként` kezdte.
Részben magam ellen is beszélek (egy éve végeztem), de
szerintem a magyar szerepjátékos társadalom nincs megérve
Tolkienre. Mi még mindig Drizzt vagy Gorduin féle
terminátorokat bálványozunk és nem vagyunk képesek
észrevenni az értékeit egy korszakalkotó műnek. Aztán
kitalálunk mindenféle ostoba kifogást, hogy miért nem
tetszik – rossz a szabályrendszer, pofátlan a szlogen,
nem adja vissza a könyvek hangulatát (amiről sokaknak
fogalma sincs, hogy mi is az) és még sorolhatnám. Az
ultima ratio mégis az marad, hogy nem értjük a művet, nem
értünk meg rá.
Utolsónak tisztáznék még egy dolgot. Valóban nem
Tolkien volt az első fantasy alkotó, de ő jutott el olyan
magasságokba, amire már érdemes volt odafigyelni. Igenis
ő teremtett meg jó néhány fantasy lényt, vagy alakított
át úgy, ahogy azt ma már természetesnek vesszük
(hobbitok, tündék, orkok). Valóban, Fritz Leiber, vagy
Robert E. Howard is remek alkotók, de a `magas irodalom`
taigetoszáról letaszíttattak. Csak Tolkien volt képes
ekkorát alkotni. Ezért nevezzük (mi és a szépirodalom
kutatói) műfejteremtőnek.
Soha nem az első olyan témájú művet nevezzük az adott
műfaj megalkotójának, hanem az első leghatásosabbat, az
elsőt, amire már – a szűk rajongókon kívül – szélesebb
rétegek is felfigyelnek. Biztos vagyok benne, hogy
nyomozós regények jelentek meg már Poe előtt is, mi mégis
a Morgue utcai gyilkosságot tartjuk műfajalkotónak. A
legegyszerűbben megbizonyosodhatsz erről magad is – menj
be a helyi könyvtárba és nézd meg milyen tisztán fantasy
művet találsz a szépirodalmi könyvek között (azért írtam,
hogy tisztán, mert újabban sokan pl. Lovecraft-et is
fantasy-nek bélyegzik). Aligha fogsz olyat találni,
melyet nem Tolkien írt, ha mégis, akkor valaki rossz
helyre rakta vissza a könyvét. Tolkien nem egy a sokból
- az ő neve egyet jelent a fantasy-vel, jobban, mint
akármelyik másik alkotójé.

Lawbreaker
lawbreak@freemail.c3.hu


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához