LFG.HU

Tóth Péter
szerepjátékrólCimkek

A `Diablo az RPG` szindróma
avagy
Csak a (nem csak hazai) PC -s játékmagazinok cikkírói tudatlanok
ennyire?
és
A Vampire: the Redemption miért nem RPG?

Ezen cikk már régóta fogalmazódik bennem, körülbelül a Diablo (van,
aki nem ismeri?) első részének megjelenése óta. A játékot ismerjük,
szép példája `a megfelelő játék a megfelelő időben` alapigazságnak és
igen szép sikert ért el – nem véletlenül. A külföldi és a hazai
szaklapok lelkendezve írtak róluk többoldalas cikkeket és akkor
bukkant fel először a Diablo és a szerepjáték kifejezés egy
környezetben. Mint mindkét témában régi játékos, némi
szemöldökráncolást azért okozott és nem csak nálam; többen azóta is
néha hiábavalóan próbálják győzködni különféle fórumokon a Diablo -n
(és későbbi klónjain) felnőtt új nemzedéket, hogy amit ők PC -n
játszanak meg sem közelíti az `igazzy` szerepjátékot, a Diablo nem
több, mint egy rpg elemekkel tűzdelt vérbeli (és vérbő) akciójáték.

Sok emberkének viszont ez volt `A` szerepjáték és ez a stílus sajnos
át is gyűrűzött a valódi rpg -sek közé; a végeérhetetlen hentelések
korszaka volt ez, de szerencsére elmúlt, visszaszorult és előtérbe
került a normális játék. Szintén szerencsére a Diablo-klónok nem értek
el akkora sikert, habár szép eladási statisztikákat tudtak produkálni.
Amikor felröppentek az első hírek a készülő folytatásról, kezdetben
mindenki lázban égett, aztán ez a folyamatos határidő-tologatások okán
szépen lecsökkent, amit csak egy igazi, talán a legsikeresebb követő
tudott csak ideig-óráig pótolni. Ez volt a Darkstone, a Diablo 3D
-ben, kicsit összetettebb küldetésekkel, forgatható, nagyítható
játéktérrel és teljes térbeli megvalósítással. A játék megkérte az
`izmot`, komolyabb 3D -s gyorsítókártya és megfelelő mennyiségű
memória nélkül elkezdeni sem volt érdemes, de akinek ez rendelkezésére
állt, igazán jól szórakozhatott. A kinézete viszonylag egyszerű volt,
mellőzte a komolyabb textúrákat és az egyéb, speciális fény-/füst
effekteket (volt, volt, nem is volt rossz, de azért manapság már
kevés). Jegyezzük meg ezt a játékot, a VtR kapcsán visszatérek még rá.

Nagyjából ezidőtájt pezsdült fel a hazai rpg -s élet is, sorra jöttek
ki a nevesebb szerepjátékok magyar nyelven is, többek között a Vampire
is, aminek – nyugodtan mondhatom – elég szép kis kultusza alakult ki
kis hazánkban. Hamar kialakultak a klánok és felálltak a frontvonalak,
sőt, néhányan annyira komolyan vették/veszik a dolgokat, hogy ha
meghallják, hogy valahol nem a budapesti központtal egyeztetve ülnek
le a `nagyok` játszani, szó szerint dührohamot kapnak és mindenféle
kizárással fenyegetőznek. Nem mondok neveket, sem helyszíneket, akik
tudják miről van szó (esetleg ott voltak), azok majd igazat adnak
nekem. Én ugyan nem voltam ott, de száz százalékig megbízható
forrástól hallottam. Hogy ennek köszönhető-e bizonyos rendezvények
elmaradása abban a bizonyos városban, a fene tudja, talán csak
túlkombinálom a dolgokat…

Múlt év végefelé aztán bizonysággá vált, hogy a már-már feledésbe
merülő Diablo2 fejlesztés nem állt le, sőt, soha nem látott méretű
nyílvános tesztelés indult el az egész világon. Kis hazánk egyik neves
PC -s játékmagazinjának egyik cikkírója is azon szerencsések között
érezhette magát, aki hosszú ideig tesztelhette is a játékot és ennek
általában hosszadalmas, hangnemében lelkendező és rendkívül pozitív
cikkek lettek az eredményei. Mivel a szerkesztőség többi tagja is
testközelből figyelhette a játékot, egyöntetű volt az általuk
képviselt álláspont: új király születik!

Ezen magazin 2000/08 -as, július végén megjelent számában végül már
beszámolhattak a kész, kiadott játékról (ami abban az időszakban
érkezett meg hozzám is; mint régi Diablo-fanatikus, természetesen
megvettem az eredetit a hazai megjelenés napján, így voltak már
tapasztalataim, amit összevethettem a leírásban szereplőkkel). Nem túl
meglepő módon szép kis pálfordulásnak lehettünk tanúi, ami eme magazin
múltját, a hasonló előzetes beharangozó és a végleges leírás cikkei
közötti hangvételi különbségeit újfent nagyszerűen prezentálta. De nem
is ezt volt, ami rettentően felbosszantott. Hanem az, hogy -
magyarázva a `bizonyítványt` – a cikkírók bőszen próbálták
bizonygatni, hogy a Diablo 2 miért nem rpg és hogy pl. az ugyanebben a
számban tesztelt Icewind Dale mennyire az. Kérdem én: helló, ez eddig
nem volt világos? Mindenki tudta, hogy újra egy hentelős akciójátékot
fog kapni és nem csapatszintű, küldetés-alapú, a szerepjátékos
valóságot erősen közelítő játékot, nem? Könyörgöm, tessék már leszokni
erről az összekapcsolásról! Számítógépen RPG egyszerűen _nincs_, csak
számítógépes rpg -k (rövidítve crpg) vannak. Semmi bajom nem lenne, ha
ez az egyetlen betűcske ott díszelegne minden hasonló kifejezésben. Ja
és ezt a `manna` hülyeséget is el lehetne felejteni. A `manna` az, ami
az égből hullott a zsidóknak a sivatagban, hogy ne haljanak éhen, és a
`mana` az, amire gondolni tetszik a kedves cikkíró a mágikus energiák
kapcsán. Legalábbis nekem nagyon szúrja a szememet.

Visszatérve ugyanerre a számra, a hónap játéka, az év rpg -jének
(aarrrghh!) már előre kikiáltott Vampire: the Redemption lett. Nos,
volt szerencsém a játékhoz, úgyhogy meg kell mondjam: úgy, ahogy van,
primitív, mezei egyutas hent az egész. Gondolom, most sokan
felhördülnek és billentyűzet után kapnak, de ez nem zavar. Megvannak
az indokaim és mindjárt fel is sorolom őket. Először lássuk, mik is
egy igazi szerepjáték ismérvei: valamilyen értékskálán alapuló
karakterleírások (legtöbbször, de nem mindíg), szociális interakciók
(azaz a játékosok és a mesélő közötti szóbeli, illetve a karakterek és
a nem játékos karakterek közötti mindenféle kommunikáció), cselekvések
végrehajtása valamilyen szabályok szerint (természetesen a
karakterekkel, nem a játékosok). A VtR mennyiben felel meg ennek? Íme:

-Karakterek: A rendszer alapvetően az eredeti szabályrendszert és
elnevezéseket használja, habár hogy a sok Vérpistike jól érezze magát,
kellett bizonyos lazaságokat engedélyezni például az Emberiesség és a
Vérpontok terén, de hát ezt egy `valódi` rpg -s észre sem veszi.

-Szociális interakció: Hú, ez is van ám dögivel. A legmegdöbbentőbb
az, hogy a párbeszédek alapján milyen óriási lehetőségek tárulnak
elénk a történet befolyásolását tekintve. A viccet félretéve, röhejes,
semmitmondó szöveghalmaz az egész, amiben az égegyvilágon semmiféle
variációs lehetőségünk sincs, hogy beleavatkozzunk a történet
folyásába. Egy `valódi` rpg -s persze ezeket elnyomja space -szel.

-Cselekvések, akció: A legfájóbb pont. A VtR ezen a téren a
legkiemelkedőbb, mint újabb szép példája a tömegmészárlós játékoknak.
Semmi logika, semmi gondolkodás (na jó, néha meg kell húzni egy kart,
vagy rá kell lépni egy kőre). Egy `valódi` rpg -s ezt a részt élvezi a
legjobban.

Emlékezzünk csak vissza a Darkstone -ra! Rémlik már? Hát, igen, a VtR
sokkal szebb, meg több szöveg van benne, de valami plusz? Hát,
ugyancsak kapargatni kellene a sokakat elbolondító mázat, hogy
találjunk alatta valami értelmeset.

A Diablo 2 pontosan azt nyújtja, amit vártam tőle, így nem is
csalódtam benne, de a VtR -től én a Vampire RPG legalább minimális
szintű megközelítését vártam (ha már egyszer Mark Rein*Hagen is
hozzáadta a nevét), de nem azt adta. Ha leszedjük a vámpírosdit és
elnevezzük Darkstone 2 -nek, az égvilágon egy rossz szót nem szóltam
volna rá, sőt, lehet, hogy most arról írnék lelkendező szónoklatokat.
Megemlíteném még, hogy az ominózus cikkben a diszciplínákat, a
vámpírok különleges képességeit (amelyeknek semmi köze a mágiához) a
cikkíró következetesen varázslatoknak értelmezte. Bravó, le a
kalappal! Gondolom egy `valódi` szerepjátékossal állunk szemben…

A befejező szidalmazásom előtt még egy apróságot említenék meg:
köszönhetően a VtR sikerének (mert az van neki, sajnos) a hazai
Vampire -os szerepjáték szeánszok átalakultak valamiféle kommandós
játékká, ahol a lényeg a `déndzsön` (legyen az templom, barlang, vagy
sikátor) és a végeérhetetlen hent. Olyan csapatok harcolnak vállvetve,
amelyek tagjai (a klánok megoszlását tekintve) ép ésszel össze nem
illeszthetők, de ez nem érdekes, a `valódi` rpg -s tudja, hogy milyen,
egymást kiegészítő csapatokat kell kialakítani, hogy meglegyen minden
pólus (ld. AD&D). Nem tudok mást mondani: köszönjük neked, Nihilistic
Software!

Befejezésképpen pedig azt a momentumot említeném meg, ami kiváltotta
belőlem, hogy márpedig meg kell írnom ezt a cikket. Ugyanezen magazin
legfrissebb, 2000/09 -es számában, a 64. oldalon található egy leírás
egy számunkra most érdektelen űrhajós-lövöldözős játékról. A leírás
második hasábjában, fent, a következő olvasható: `…a Freelancernek a
Banghez körülbelül annyi köze van, mint a Diablónak az RPG -hez.` Na
ez az! Ezt tessék már jól az agyakba vésni végre! Én még a legnagyobb
nyugalommal hozzátenném a VtR -t is. Kedvenc hasonlatommal élve azt is
mondhatnám: `a VtR -nek, a Diablónak annyi köze van az RPG -hez, mint
mondjuk az Aladdinnek a Halflife-hoz: mindkettő akció`
És mondom is.

Tóth Péter (petruz@freemail.hu)


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.