LFG.HU

HammerTimeCafe
Lavarhion
hírekCimkek
Megjelent a Lavarhion nyolcadik száma amelyet a http://www.lavarhion.site90.net/ oldalon megtalálsz.
A nyolcadik számban Toron vidékéről és a Quiron tenger partvidékéről származó fóliánsokat gyűjtöttük össze!
 
Álljon itt egy kis ízelítő:
 
 
A másik igazság
 
Tél kellene, hogy megértsem a csupasz vázakat!
Ösvény kellene, hogy tudjam merre tartok!
Folyó kellene, hogy ne nekem kelljen lépkednem!
Fény kellene, hogy lássam az igazságot!
Hit kellene, hogy ne kelljen a fény…
(pyarronita fohász)
 
Furcsán nagy volt a csend. Az ivóból és a fogadó étkezőjéből sem hallatszottak hangok. A lány a lépcsőfordulóban várt három pillanatig. Aztán, mint a mókus, felszaladt a lépcsőn, olyan gyorsan, hogy a fordulókban a korlátba kellett kapaszkodnia, nehogy elveszítse egyensúlyát. A szobák ajtai szabályos rendben sorakoztak a folyosókon. Mindenütt ugyanannyi. Mind csukva. Rég feladta már a próbálkozást. Szaladni kellett fölfelé a lépcsőn. Egészen addig, amíg bírja. Sosem előbb. Sosem tovább. Milliószor fölfelé – de legalább háromszor. Érezte, hogy kiszakad a szíve a helyéről. Levegőt is alig kapott. De csak így menekülhet el. Csak így. Térdeire görnyedt, szinte kúszott, hogy elérje a szobát. A Harmadik után. Az ajtóhoz érve óvatosan felkapaszkodott, fülét a fára szorítva hallgatózott. Csend volt. Óvatosan benyitott: a szoba üres volt. Az ablakokon túl nem látszott semmi, csak a végtelen sötétség. Az ágy bevetve, a ruhák példás rendben sorakoztak a ládán. A kefe a fésülködőasztal előtt hevert a padlón. A lány elindult, hogy felvegye, de előtte óvatosan betette maga után az ajtót. Lassan kellett menni, nagyon lassan. Egy nagyot előre, három kicsit hátra. Így nem hallhatják meg. Elérte a kefét. Megsimította a benne maradt aranybarna hajszálakat. A háta mögött kinyílt az ajtó.
 
- Tudod-e, miért vagy itt? – Nem volt válasz, csak egy bizonytalan bólintás. – Akkor beszélj! Mondj el mindent, amit tudsz!
- Az anyu… Anyukám a Fogadóban dolgozik. Főz. Apa elment, úgyhogy én ott vagyok vele. Nézem az embereket. Az öreg Terdál, aki a vendégeket fogadja, mindig megengedi, hogy ott legyek vele… Nagyon szép ruhájuk van az embereknek. Virágok vannak ráírva sokszor. Aztán jött a néni.
- A toroni nő a bíbor ruhában?
- Igen! Vér a ruhája. Nagyon szép. Csilingel, miközben jár. Meg hosszú haja is van, a derekáig ér. Sárga. Észreveszi, hogy nézem, és rám mosolyog. Nagyon szép a mosolya, az összes foga megvan. A szája is be van pirosítva. Azt mondja, szép kislány vagyok. Furcsán mondja a szavakat. Felkísértem a szobájáig. Mentem volna tovább is, de Terdál becsukta az ajtót. – A nő elveszítette tekintete fókuszát, és zavartan motyogni kezdett. – Az evő tele van, az ivó még jobban. A szobákhoz meg nem mehetek, mert baj lesz. Anya mindig ezt mondja. Az ivónál rosszak. Hangosak és prüszkölnek. Ott padok vannak, hogy ne szedjék szét nagyon…
- És mi történt az asszonnyal?
- Én nem csináltam semmit! Háromszor kell felmenni a lépcsőn, egyszer fordul a folyosó és a negyedik ajtó. A többi zárva.
- Ott lakik a papnő?
- Már üres.
- Mi történt?
A fejét rázta.
- Nem tudod? Akkor azt mondd el, mire emlékszel!
- A néni szépen mosolyog rám. Furcsán mondja a szavakat. Szeret. Csilingel a ruhája. Kinyitom az ajtót. A földön fekszik. Folyik le róla a ruha. Az egész padló olyan. Fekete tőr van a közepén. El akartam futni, de kinyúja a kezét. Odamentem hozzá. Mondta, hogy segítsek. Szépen meg volt rajzolva a melle is. Kígyó mászik virágra. Világít. Sötét alakok jönnek. Beborítanak feketébe. Aztán felébredek.
- És arra ébredsz, hogy én kérdezgetlek? Meg a másik két atya? – mutatott az öreg Kyel-pap az ajtóban álló társaira.
A nő a fejét rázta.
- Nem. Az ajtónál ébredek. Terdál sincs ott, senki. A sötét ruhások keresnek. De elfutok. Háromszor kell felmenni a lépcsőn, egyszer fordul a folyosó és a negyedik ajtó… Aztán még tovább. A többi ajtó zárva van.
A kihallgatást vezető inkvizítor érdeklődve nézett a mögötte állókra.
- Valamiféle kezdeteleges Antiss-használat. Létrehozta a Vörös Kupa Fogadót. Gondolom, mert ezt a helyet ismerte legjobban… Itt rejtőzött az orwellánusok elől.
- Ennyi ideig?
A Dreina-pap szótlanul bólintott.
- Mondd, gyermek! Mi történt ezután?
- Futottam előlük. Fölfelé!
- A tetőre?
- Olyan magasra sohasem futottam. Sosincs vége az emeleteknek. El lehet bújni a lépcső alatt, meg a folyosó kanyarjában. Az ivóban rossz emberek vannak, de az evőben levők segítenek. Anya meg Terdál sincs sehol. A konyhából zárva az ajtó. Csak fölfelé lehet menni. A lépcsőn. Minden emelet negyedik szobája. A többi zárva.
- Bementél a szobába?
- Nem.
- Hazudik.
- Benéztem. A nő van ott. Vérruhában. Fésüli a sárga haját és mosolyog. A tükör előtt ül. Hatalmas a szobája. Az ablakaiból látni lehet a kék tengert, meg a szürke kőpalotákat, meg a fekete barlangokat.
- És sárga virágos réten gyilkosságot nem láttál, gyermek? – vetette oda gúnyosan az eddig csendben az ajtó mellett álló Uwel-lovag.
A nő a fejét rázta.
- Hazudik – mondta halkan Kyel szolgája.
 
A terem közepén lévő asztalnál ültek, mind a hárman. Már sötét volt, de egyiküknek sem akarózott gyertyát gyújtani ott, ahol az igazság fénye világít.
A magas, díszes ruhát viselő Dreina-pap ki-kinézett az ablakon. Ő volt a legfiatalabb a szobában. Az ereni estében tovatűnő embereket bámulta. Olyan gondtalannak, boldognak és felelőtlennek tűntek innen. Kívülről. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi… Apjának szavajárása volt ez, aki szintén a rendet szolgálta. Fiának nehezére esett már ez a feltétlen emberszeretet. Sóhajtva visszanézett a társai felé.
- Nos?
Az Uwel-lovag az asztalra görnyedt, körmével a faasztal erezetét mélyítgette, szorgosan és törődve, mintha valamiféle penitenciát gyakorolna, vagy saját ráncait vésné a fa húsába.
- Az én döntésem egyértelmű. Az a nő, kislány, vagy minek nevezzem, részt vett az Orwella-papnő által elkövetett bűnökben. Ő volt a kéz, amely a kést tartotta…
- Mert az Orwella-papnő beköltözött a testébe és húsz évig a rabságában tartotta… – szólt a Kyel-pap tárgyilagos hangon. Kifejezéstelen arcával az Uwel-lovagra meredt. Ugyanolyan feszes testtartással ült, mint egy órája, vagy még korábban. – Ti is tudjátok, hogy mi az igazság. A gyermek nem tehet semmiről.
- Gyermek… – hümmögött Dreina szolgálója. – Felnőtt nő.
- Csak a testében. A tudata a gyermeké.
- Lényegtelen. – mondta az Uwel-lovag. – Az a toroni nő. A papnő. Emberek százait küldte a halálba. Tucatnyinál is többen kértek bosszút. És Uwel jogosnak ítélte. Mindet! Meg kell adni a népnek, amit akartak.
A Dreina-pap bólintott.
- Mit fognak gondolni az emberek, ha szabadon engedjük a Szövetség egyik legkeresettebb gyilkosát?
- Nem a kislány gyilkolt. A papnő – egészítette ki fahangon a Kyel-pap.
- Ezt meg sem értenék. A tömeg – szólt a Dreina-pap.
- Elfordulnának tőlünk, és más isteneket keresnének. Ami megadja a népnek, amit akar. Vért a vérért, halált a halálért – egészítette ki az Uwel-lovag, abbahagyva a kaparást.
- Akkor mindannyian egyetértünk a kivégzésben? – kérdezte a Dreina-pap, társasági stílusban, mintha csak a holnapi ebédet vitatnák meg. Az Uwel-lovag szótlanul bólintott.
- A lány nem felelős az Orwella-papnő gyilkosságaiért. Akkor sem, ha az ő testét használta – mondta a Kyel-pap tárgyilagosan.
- Ez nézőpont kérdése – mondta a Dreina-pap.
- A fegyver sem hibás, ami kivágja a szívet – válaszolt nyugodtan az előbbi.
- De rárakódik a salak a gyilkos kezéről – szólalt meg az Uwel-lovag, és újra nekiállt az asztal kaparásának.
- Ez egy ember. Egy gyermek.
- Akinek olyan sötét az aurája, mint ez a szoba – mondta az Uwel-lovag, fel sem nézve.
- Fekete mágiát végeztek rajta…
- Vagy eleve gonosz volt… – szólt az Uwel-lovag.
- Egy gyermek… Hét esztendős sem volt…
- Most viszont majd’ harminc. Talán nem is tennénk jót vele, ha visszaengednénk a világba. Nem tudna beilleszkedni – szólt a Dreina-pap békítő hangon.
- A talán nem része az isteni parancsolatnak! – válaszolta Kyel szolgája. Ingerült volt, de erről csak az árulkodott, hogy székéről felállva járkálni kezdett a teremben. Arca továbbra is rezzenéstelen maradt. – Az igazság az, ami. A lány nem bűnös.
A Dreina-pap is felállt, és az ablakhoz lépett. A Vörös-hold útja a vége felé járt már. Nem mintha az Eren egét takaró felhők megmutatták volna. A pap az ablakpárkányról gyertyát és tűzszerszámot vett elő. Nehezen akart meggyulladni. Az égő gyertyát az asztal közepére tette.
- Kezdett túl sötét lenni.
A Kyel-pap tüntetőleg elfordult az emberkéz gyújtotta fénytől. Az Uwel-lovag abbahagyta a faerezet mélyítését, és mutatóujjával a lángot kezdte piszkálni.
Dreina szolgálója leült az asztalhoz, és mélyet sóhajtva így szólt.
- Akkor mielőtt szavazásra bocsátanánk a dolgot, a békesség kedvéért beszéljük át még egyszer az esetet…
- Az igazság nem a békesség kedvéért való – vetette oda keményen a Kyel-pap, de leült az asztalhoz. Az Uwel-lovag a kezeit az asztalra téve fáradtan meredt társaira.
- Kezdem. Volt az a boszorkány. Vagy papnő. Vagy tudom is én! A rendem legyőzte. A lelke meghalt, de a teste még mozog. Ennek véget kell vetni. Bűnös.
- Azért ennél bonyolultabb az ügy, kedves barátom – mondta mosolyogva a Dreina-pap.
- Nem. Minden egyértelmű. A világ egyértelmű. A igazság egyértelmű. Amire figyeltek, csak részei a valóságnak. A magyarázat töri apró darabokra. Miértekre és hogyanokra vagytok kíváncsiak, pedig ebben az esetben is csak egy kérdés lehet jogos: “Mi”? Mi az igazság? – szólt fahangon a Kyel-pap.
- Azért az érdekes lehet, hogy miért pont a Vörös Kupa Fogadót építette meg a lány rejtekhelynek – fejtegette Dreina-szolgája. – A Fogadó a helyiek tudatának egyik pillére. Ott megtalálhatsz bárkit, akit csak akarsz. Segítséget. Városi legendákat …
- Vagy ott nőtt fel a kislány és csak ezt a helyet ismerte – szúrta közbe az Uwel-lovag, de a Dreina-pap ügyet sem vetett rá.
- A Vörös Kupa egyik szent helye az ereni köznép hiedelemvilágának…
- Ez lényegtelen – torkolta le a Kyel-pap. – Mindegy miért, mindegy hogyan. Így történt.
A Dreina-pap leplezetlen megvetéssel nézett Kyel szolgája felé.
- Talán nem kulcsfontosságú, de érdekes…
- Ha túl sokat foglalkozol a tudatlan népek szokásaival és új szentek felruházásával, könnyen e termen kívül találhatod magad, ítéletre várva – mondta a Kyel-pap, és szoborarcán mintha gúnyos mosoly rajzolódott volna ki pár pillanatra, de aztán visszadermedt a kifejezéstelenségbe. – Tudjuk mi történt. A lány nem tehet semmiről. Nem szabad akaratából cselekedett. Nem bűnös.
- És mégis hogyan magyaráznád el a népeknek, hogy szabadon engeded Eren egyik legrettegettebb asszonyát?
- Nem kell mentegetőzni. Az igazság az, ami.
- Lehet, hogy az igazság az, de mi azért vagyunk itt, hogy olyanná formáljuk az igazságot, hogy a közönséges emberek is megértsék. Ők meg tudják, hogy ez a nő bűnös, Orwellát szolgálja, megölte szeretteiket. És ha ők tudják, ha meg vannak győződve arról, hogy ez az igazság, akkor ez az. – A Dreina-pap nyelt egyet, majd kimondta ítéletét. – Bűnös. Szeme sarkából Kyel-papra nézett, aki ujjait széttárva az asztalra görnyedt, majd karjait széttárva kifejezéstelen arccal a társaira nézett.
- A szabályok szerint a többség dönt. Hirdessétek ki az ítéletet. De ha megbocsátotok…
 
A Kyel-pap egy karcsú botra támaszkodva ment ki a teremből. Odaintett egy szerpapot az ajtó előtt várakozó rendtársai közül.
- Vidd a gyűrűmet a fogdába, mondd, hogy az inkvizíció parancsára engedjék szabadon a nőt.
- Az Orwella-papnőt?                        
- Azt!
A szerpap döbbenten meredt rendtársára.
- De még nem hirdették ki az ítéletet…
- Ezt nem is fogják. De az igazságot nem lehet gúzsba kötni emberi szabályokkal. A lány nem tehet semmiről. Ártatlan. Istenünket köpném szembe, ha ezt hagynám!
- Tudod, hogy számíthatsz rám, Atyám! – mondta a szerpap gondterhelt arccal. – Van egy nővérem a városban. Két kis gyermekkel. Biztos örömmel fogják fogadni a lányt, ha elmondom, hogy a te pártfogásodat bírja.
A Kyel-pap mintha meglepődött volna, hogy a menekítés után is törődnie kell a lány sorsával. Habozott, pár pillanatig, majd így szólt: – Tedd, ahogy jónak látod, fiam!
 
Egy sikátorban álltak. A nő félősen szorította a szerpap kezét, pedig magasabb volt a nála. A hajnali nap lassan utat tőrt magának a szürkeségben.
- Ne félj! Csak menj végig a sikátoron, át a parkon, aztán a kút mellett fordulj jobbra, menj végig a fasor mellett a szemközti utcához, ott lesz szatócsbolt. Onnan balra második ház a nővéremé. Fogd a levelet, és add oda neki! Érted, amit mondok?
A nő a kezében nedvesre gyűrt papírdarabkára nézett, majd szótlanul bólintott.
- Rendben. Én visszamegyek az Inkvizíció Házába, mert félek, az Atya nagy bajba került… Kyel kísérjen, leány! – A szerpap kihúzta kezét a lány szorításából. Az egy darabig még nézett maga elé, majd elindult lassan a mondott irányban. A szerpap aggódva nézett utána. A nő mozgásából teljességgel hiányzott a nőies kecsesség. Óvatosan, teli talppal ment, mint egy rosszul lopakodó kisgyermek.
- Az Atyának igaza lehet – mondta a szerpap maga elé, majd sietősen visszafelé indult. A felhők mögül előbújó nap ragyogó fénybe burkolta a várost.
 
Lefelé futni kellett. Akkor is, ha rég elültek a hangok. Mint a kilőtt nyíl, úgy futott előre. A fordulóknál a lépcsőkorlátokon vett lendületet, nehogy le kelljen lassítani. A fogadó üres volt. A konyha ajtaja tárva-nyitva. A lány fékezni kezdte magát. Óvatosan, mint az őz, körbekémlelt, és belépett a konyhába. A pultokon romlott ételek sokasága sorakozott. Azokat és a padlót is belépte a por. A kislány lehajolt, és virágot rajzolt ujjával a porba. Aztán meghallott valamit. A hátsó ajtó nyekergett csendesen a szélben. A lány lassan elindult kifelé a kinti napsütésbe.
 
Lassan ment, mint aki elvesztette erejét. A nap éles fénye vakította. A park fái halkan susogtak a szélben. Készültek a közelgő viharra.
A nő halkan énekelt valami régimódi gyermekdalt. Óvatosan átugrott a pocsolyákon. A kút mellett jobbra fordult. Az egyik virágzó bokor mellett leguggolt. Felvett egy botot, és egy kacskaringós kígyót rajzolt a porba. A szomszédos bokorból halk csipogás hallatszott. A nő óvatosan bemászott az ágak közé, ahol egy fészkéből kiesett verébfióka feküdt. Óvatosan kezébe vette. Előbb lábait törte el, majd szárnyacskáit, aztán a nyakát. A kis tetemet a kígyóra helyezte. Lassan feltápászkodott és elégedetten mérte végig a művét. Ruháját leporolta és elindult a szatócsbolt irányába.
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.lavarhion.site90.net/ ]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához