LFG.HU

StB
ismertetőCimkek
Végül ebből a filmből sült ki az, amitől a Solomon Kane mozi személyében féltem: nem csak adaptációként marad alul a legminimálisabb elvárásokkal szemben is, még zsánerfilmnek is felejtős. “Sima” akciówesternként tekintve talán bocsánatosabb volna, hogy lapos, klisés és fantáziátlan, Hex személyében azonban adott volt 38 év képregényes pora, ördögszekere és vagánysága, csak ki kellett volna használni – illetve nem ilyen kifacsart és kiherélt módon tálalni a karakter és a sorozat egyedi hangulatú jellegzetességeit. A film végén még véletlenül sem úgy poroltam le az ölemből a ropimorzsát (fun fact: közben szépen kiraktam a morzsákból egy ágaskodó musztángot a pulcsimra, annyira érdekes volt a történet), hogy na, letudtam a Hex-mozit is, mert ez a fércmű sokkal inkább a – szokás szerint – félelmetesen hozzá nem értő és/vagy amatőr, túl lelkes kreatív csapat elsietett, átgondolatlanul leforgatott próbálkozásának tűnt. Csak így tudnám leírni, és most bizony egészen pontos leszek: egy majdnem-Hellboy sablonos bosszúhadjárata a vadiúj vadnyugaton egy sárkánygömbökkel világuralomra törő csúnyagonosztevő ellen. És van még benne (a levegőben lógó) szerelem, kutyacimbora, szellemholló, Nosferatu vámpír(szerűség) és John Malkovich is, csak hogy még véletlenül se klappoljon az összkép.
 
A lehengerlő mennyiségű kihagyott magaslabda és öngól okát vélhetőleg ott lehet keresni, hogy valami pénzes megmondóembernek nem hangzott elég jól Hex eredeti koncepciója, és csípőből a forgatókönyvesekhez vágott még néhány, a filmbe beleerőltetendő elemet, hadd szóljon hangosabban, még ha ezzel meg is nő a visszafelé elsülés esélye. Az írók ezután inkább befejezték a képregénnyel való egyeztetést, nehogy gutát kapjanak hálátlan feladatuk terhe alatt, és jobb híján egy popcorn- és rágógumiwesternt csináltak egy olyan alapanyagból, ahol a főhős egy szétmart arcú bérgyilkos a történelem egyik legvadabb peremvidékén. Gratula nekik.
 
A hangulatváltás nem sikerült a legjobban, amennyiben vérengzést, kurvázást és rémálomsminket a filmben is találunk, viszont a természetfeletti aspektust a történet alapkövévé téve valahogy súlytalanná vált a karakterek durvasága, gonoszsága vagy épp nemeslelkűsége. Mindezt, s főleg Hex nyughatatlanságát az őt ért személyes, emberi veszteségek idézték elő, ezt az igazi tragédiát nem kellett volna olyan szuperképességekkel “jutalmazni”, mint a holtakkal való kommunikáció vagy a veszélyérzék, illetve olyan profán meseelemekkel tompítani Hex világának brutalitását, mint a szükség esetén beteleportáló indián varázslóstatiszták. A természetfeletti elbagatellizálja az emberi drámát – és most nem a “weird west” hangulatról beszélek, az még rendben is volna. Ellenben Hexnek a képregényben nincsen semmiféle spéci tulajdonsága (legalábbis a füzetek döntő többségében; ezúton is köszönet a wikipédiának*, amiért szakértőnek engedett láttatni magam), “csupán” a múltja kísérti folyamatosan, ami soros ellenfelei életét talán még jobban megkeseríti, mint a sajátját: a fickónak állandóan viszket az ujja és az ökle, és egészében véve olyan, mint egy rozsdás szög. Nem azért emlékezetes figura, mert el tud hajolni a kilőtt golyók elől (márpedig a filmben ezt csinálja, legalábbis az elején, amíg a dolog nem zavarna bele a fő sztoriba), hanem mert egy nagybetűs karakter, egy valódi antihős. A filmben még egy tisztességes egysorost sem voltak képesek a szájába adni, nemhogy egy ténylegesen eljátszandó, érdekes szerepet rája szabni.
 
Josh Brolin azért próbálkozik, de ha egy színésznek alig van szövege a filmben, és a mimikáját is parkolópályára állítja a felgöngyölt fél arca (az ajakpecek simán kiszúrja a figyelmes néző szemét az egyik jelenetben), akkor nem sok mindenhez kezdhet. Moroghat és nézhet olyan csúnyán, hogy még az ördögszekerek is kitérnek az útjából, kábé ennyi. Tulajdonképpen a kőfakasztó pillantásán túl alig kapunk magyarázatot arra, Hexnek miért is van olyan veszett híre a vadnyugaton, hiszen minden második harcjelenetben csúfondárosan seggbe billentik, és önszántán kívül esik egyik jelenetből a másikba – egyik hosszú, néma, unalmas jelenetből dinamika és ritmusérzék nélkül a másikba. Az sem segít rajta, hogy egy-egy goromba szemmelveréses előpárbaj tetőfokán nem régi, jól bevált hatlövetűkkel tesz pontot az ellenfelek élettörténete végére, ahogy azt egy westernben kéne, hanem a miliőből furcsán kilógó, egy Hexhez hasonló badass kezébe borzalmasan nem illő játékszerekkel kezd bohóckodni, mint amilyen a dinamitvető nyílpisztoly meg a lóra szerelt ikergatling. Valakik nagyon nem fogták fel, mi is a karakter lényege… Rendben van, értem én, hogy weird west, de az istenért, hát semmit sem tanultak Hollywoodban a Van Helsing bukásából (főként a kritikaiból)? (És én még azt hittem, az akkori keserves fájdalomkiáltásomat az óceánon túl is hallani lehetett…)
 
Két jelenet között feltűnhet – ha a filmezés amatőr jellegén való szörnyülködő csodálkozás nem veszi el minden időnket -, hogy a készítők nagyon igyekeztek központi figurává tenni Megan Fox prostiját is, ehhez viszont talán nem az lett volna a legmegfelelőbb módszer, hogy gyakorlatilag nagyobb akcióhőst csinálnak belőle a címszereplő cowboynál. Malkovich alakítása meg különösen fájdalmas, de őszintén szólva nekem sosem jött be igazán a többnyire sótlan, monoton játéka, ennyit rólam. A maoritetkós ír rosszfiú karrierje mint titkos közönségkedvenc ígéretesen indult, de a rendezés sajnos az ő karakterét is érdektelenné tette. Lényegében nem is vártam egyebet, mint Hex abszolút uralkodását a játékidőn, ezzel szemben a film közepe táján már csaknem mindenki más jobban érdekelt nála. Persze mindenki papírmasé figura, de a mellékszereplők legalább nem szenvedték meg az alkotó urak (sajnos) kitüntetett figyelmét: Jonah “karakterépítése” pont hogy megfosztotta őt a képregényből magával hozott, atmoszférát sugárzó karakterisztikáktól, ahelyett, hogy azokra alapozott volna.
 
Sajnálom (nos, nem különösebben), de ha valaki kíváncsi Hex történetére, annak továbbra is muszáj lesz kinyitnia egy képregényt, és sürgősen elfelejtenie, hogy filmet forgattak belőle. Vagy nem belőle, csak a neve felhasználásával, rosszul és érdemtelenül.
 
 
 
 
 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához