LFG.HU

Jaegar Aeris Rilen
RPGCimkek

Új fejvadászklán: Farkasok Könnyei

Felkészültem a halálra

Szóljatok hát ős énekek
harcainkról, én figyelek!
Lássátok, a lelkem tiszta;
én nem megyek az Abyssba.
Hozzátok most, harangszóval!
Vigyetek el koporsóban!
Ha kell, hát itt állok;
Gyere halál, csak rád várok!
Ha nem most, hát azt se’ bánom;
találkozunk végórámon.
Fújjatok majd ősi szelek;
ha eljön az új kikelet
repítsétek szűz lelkemet!

/Edlam Fiol Atolusz – Véreső című művéből/

„…A távolban ágyúk dörögtek, és rőtes lángok festették
véresre a születő hajnal palástját, vöröses derengéssel vonva
be a távoli város alig látható körvonalait. A hatalmas,
hidegvérű ló a kopár domboldal száraz füvének utolsó csomóit
harapdálta, miközben gazdája fázósan ébredezett a kihűlt
parázs mellett. Nem volt nyugodt az álma, mégis mosolygott;
ahogy felkelt, a látóhatárt nézte.
-Látod, – fordult a lóhoz – még mindig ég.
Miközben kinyújtotta gémberedett tagjait, a ló is futott
néhány kört a nagy tölgy körül, ami az éjjel megvédte őket az
esőtől.
-Pedig esett. Hm… A nafta ilyen. – mélyet szívott a párás
levegőből – Menjünk!
Mentek.”
/Longil ti Gyltton – A farkasok könnyei – részlet/

A Kereskedő Hercegségek és a Hat Város Szövetsége közötti területen,
a Gályák-tengerétől biztonságos, de nem túlzott távolban, a hegyek
sűrű erdeinek védelmében és rejtekében, a külvilágtól teljesen
elszigetelten megbújik egy magányos, kicsi város. Funkcióját
tekintve inkább erőd és menedékhely, amely hátával egy hegynek
támaszkodva hét-nyolc évszázada dacol a természet erőivel.
Alapításának pontos időpontjára elképzelhető, hogy az ott élők sem
emlékeznek már. A krónikák pedig a létezéséről is csak homályos
szóbeszédeket tárnak az olvasók elé, hiszen lakói, jól felfogott
érdeküktől vezetve kínosan ügyelnek lakóhelyük, és egyáltalán
létezésük titokban tartására. (Egy bizonyos Gehlam Toledir nevezetű
kalandozót említik több helyütt az írások, aki átvágott egész Észak-
Yneven, amikor valami véres, ám az idő ködfátylán át felettébb
homályos ügyből kifolyólag menekülnie kellett szülőhazájából,
Erenből. Állítólag az ő nevéhez fűződik a Farkasok Könnyei. Sírja ma
is az erőd falain belül található; mindig rendben tartják.) Ebből
kifolyólag ostrommal még nem kellett szembenéznie, bár nem is lenne
alkalmas egy nagyobb sereg feltartóztatására. Építői az álcázásra
helyezték a hangsúlyt. Nem állnak hatalmas tornyok és masszív falak,
nem várja rácsos vaskapu az érkezőket, ám az igazi erő nem a
kőtömegekben rejlik. Védelmi-berendezéseiket ha nem is kharei, de
igen hozzáértő mesterek készítették az eltelt évszázadok alatt. Mára
az erdő vadjai is messze elkerülik az „átkos” vidéket. Az itt élő
néhány száz fejvadász nem véletlenül titkolja jelenlétét a világ
elől. Kitaszítottak ők, akik egész Ynev területéről gyűltek egybe,
hogy egy új és erős testvériségben forrjanak össze, egy sosemvolt
klán szárnyai alatt. Mindannyiuk üldözött: vagy klánjuk taszította
ki őket, nem ritkán valamely testrészük csonkítása után, vagy ők
hagyták el addigi klánjukat, így válva árulóvá és üldözötté. Az
Ynevi fejvadászklánok, -iskolák nem kegyelmeznek a hibázóknak és az
árulóknak; menekvést csak az elrejtőzés nyújthat.
Ynevszerte alig néhány beavatott tud a Farkasok Könnyei létezéséről
és lakóhelyükről; bár ritkán, rebesgetnek híreket a titkos helyről.
Az ilyen hírek terjesztőinek általában nagyon hamar nyomuk vész, és
nem sokan akarnak felkutatásukra indulni sem. A szükségszerűség
szele sodorta halomba Ynev közepén a száraz falevélként sodródó
kitaszítottakat. Itt kötött ki sok Északról menekülő, és a Délről
Északra tartó szökevényeknek is itt állta útját a forró kemenceként
izzó sivatag.

Próba
A hegyek közt megbúvó „város” lakói közt Ynev szinte minden
fejvadászklánjából származó harcost megtalálhatnánk, ha pontosan
tudnánk merre is keressük őket. Nehéz dolguk van a csatlakozni
vágyóknak is. (Főleg, hogy a legtöbbnek meg sem fordul a fejében a
Farkasok Könnyei, mivel nem is tudnak a létezéséről.) A klán csak
kitaszítottakat fogad be, akikben feltétlenül megbízhatnak. Ha egy
üldözött fejvadász elég sokat bolyong, látszólag céltalanul, a
Kereskedő Hercegségek és a Hat Város Szövetségének területe között,
számíthat rá, hogy kapcsolatba lépnek vele. (Ez általában ennyit
jelent: egyszer csak arra eszmél egy teljesen sötét teremben, hogy
szorosan megkötözve fekszik, és ki van peckelve a szája.) A közösség
befogadja, ha megfelel a próbán, amin minden „jelentkezőnek” túl
kell esnie. Ez a test és a szellem fürgeségét és összhangját
hivatott felmérni; és persze a megbízhatóságot. (A próbát egy
átlagos képességű, 1. TSZ-ű karakter 20%-os valószínűséggel
teljesíti. 2. TSZ esetén az esély 40%, 3. TSZ-nél 60% stb. Ötödik
TSZ felett már szinte (!) biztos a próba sikere, amennyiben a
jelentkező megbízhatónak, őszintének ítéltetik.) Akinek nem sikerül
végrehajtani a kiszabott feladatokat, annak szerencsésebb esetben
csak az addigi emlékeit és a szabadságát veszik el, hogy attól
kezdve „múltatlan” szolgaként élje az életét; ám egyesek szerint
azok járnak jobban, akik nem is élik túl a próbát, ha nem járnak
sikerrel.

Különleges harcmodor
A közösség összetartozása egy külön harcmodor kialakításában és
használatában is megmutatkozik. Ennek alapjait, a hagyomány szerint
Gehlam Toledir rakta le hosszú magányában végzett gyakorlatozással,
ami a két speciális fegyver minél hatékonyabb használatának
kidolgozására irányult. Hogy a két különleges fegyver (lásd lentebb)
honnan származik, arról nem szólnak a legendák, származásukat homály
fedi. Az azonban biztosra vehető, hogy nem Toledir saját maga
készítette az első példányokat. A technikát az évszázadok során sok,
igen nagy tudású fejvadász tökéletesítette, fejlesztette tovább, míg
egy új, hihetetlenül hatékony harcmodor alakult ki, ami már csaknem
harcművészet. Harcmodorukhoz két különleges fegyverüket használják,
a Farkaskarom nevű kardot, és a dupla sarlóra emlékeztető tonfa
markolatú gyilkot, a Tépőfogat. A stílus elsajátítása (a két fegyver
együtt), természetesen fejvadász karakter számára, alapfokon (AF) 5
KP-ba kerül, és egy év kell hozzá (valamint kétkezes harc AF). Ez
felruházza a fejvadászt a speciális fegyverek használatának
képességével. (A harcmodort kizárólag a beavatott fejvadászok
sajátíthatják el felsőfokon, mivel ilyen szintű oktatás csak a
Farkasok Könnyei erődjében van, ahová más kasztúakat nem fogadnak
be. Egy, a harcmodort mesterfokon gyakorló fejvadász képes átadni
tudását bármely Harcos főkasztú karakternek, de csak alapfokon, ám
ez eddig még nem fordult elő. A tanulás egy fejvadásznak 5 KP-ba
kerül, a többieknek 7 KP-ot igényel.) Alapfokról a mesterfokig (MF)
még 10 KP felhasználása (és néhány év tanulás!!) szükséges a
beavatottaknak (valamint kétkezes harc MF). Mesterfok esetén a
képzett harcos boszorkányos ügyességgel forgatja speciális
fegyvereit, ezáltal nagyobb hatékonyságot érve el a harcban. Ennek
eredményeképp a következő harcérték-módosítókat kapja egyszerre
használt fegyverenként (Csak a Farkaskarom és a Tépőfog
alkalmazásakor. Kétkezes harc esetén, ha ezt a két fegyvert
forgatja, a módosítók mindkettőre külön-külön vonatkoznak.): TÉ:+15
VÉ:+20 KÉ:+7 Sebzés:+2 Sp. (Ezek a mesterfokú fegyverhasználat
képzettség miatt kapható pluszokon kívül, a harcmodor mesterfokú
alkalmazása miatt járnak.)

Különleges képzettség
A klán tagjainak különleges képzettsége az állathangokon
történő kommunikáció, amit titkos akcióik során kiválóan tudnak
kamatoztatni az ellenfél rovására. Ez a fajta kommunikáció
természetesen csak akkor működhet, ha minden résztvevő legalább
alapfokon jártas a képzettség használatában.
Alapfokon (AF) a fejvadász alapvető dolgokat ki tud így fejezni,
társai tudtára tud hozni. Figyelmeztethet veszélyre, aminek
mibenlétét csak nagy vonalakban képes körvonalazni (például egy
közeledő orkcsapatról csak valami hasonlót tud közölni: “Vigyázz,
orkok jobbról!”); egyszerű érzéseket, benyomásokat közölhet,
taktikai utasításokat, tanácsokat adhat, és mindezt meg is érti. A
képzettség alapfokát minden klántag a belépéskor (k6 hónap tanulás
után) megkapja. Mesterfokú alkalmazóvá a klán kötelékein belüli 4.
TSZ lépéskor válik a karakter. (Tehát például ha valaki a belépéskor
3. TSZ-ű, akkor a MF-ot a (3+4) 7.TSZ-en kapja meg.) A képzettség
mesterfokú használója (MF) szinte bármit ki tud fejezni
állathangokkal, és mindezt meg is érti. (Mind az AF-ú, mind a MF-ú
használókat.) Képes alapfokon átadni tudását bárkinek 5 KP
rááldozása fejében. (A képzettség alkalmazásánál arra ügyeljünk,
hogy például egy város forgalmas utcáján valószínűleg nagy feltűnést
kelt egy oroszlánbőgés, tehát törekedjünk, észrevétlenségünk
megőrzésének érdekében a helytől nem túlzottan idegen hangok
használatára. Bár ellenkező esetben, mondjuk pánikkeltésre
kifejezetten alkalmas az oroszlán hangja.)
A képzettséghasználó köteles használat előtt meghatározni, hogy
melyik négy állat hangját kívánja az adott helyzetben használni (a
sikeres kommunikációhoz min. négy állat hangja kell egyszerre); ezt
mindig a „beszélgetés” kezdeményezője határozza meg; hogy a KM
eldönthesse feltűnésmentes maradt-e a „társalgás”. Ha az állathangok
nem ütnek el az adott környezetben megszokottól szinte senki sem fog
gyanút, még a feszülten figyelő, veszélyre koncentráló ellenfélnek
is csak 5% esélye van rá, hogy felfedezze a turpisságot. Ez az esély
a helyzettől függően emelkedhet a KM belátása szerint. (Elképzelhető
még az is, hogy a képzettséget állatok megtévesztésére, illetve
befolyásolására használják. Ezt a KM és a játékosok beszéljék meg!)

Egyéb
A klán tagjai között, származásukból kifolyólag megtalálható
szinte az összes humanoid faj, nagyrészt minden típusú képviselője,
de ez, talán az egymásrautaltság miatt, talán másért, itt nem okoz
problémát. A közösséget mindig az öt legnagyobb tudású (15-20. TSZ)
tagja vezeti. Őket, legalább nyolcvan százalékos ellenszavazattal le
is lehet váltani, ezáltal Ynev valószínűleg legdemokratikusabb
fejvadász-klánjával állunk szemben. Tagjai egymás és a szervezet
védelmére esküt tesznek beavatásukkor, és e mellett valami okból
(maguk sem tudják, mit jelenthet a tarkójukon az a kis forradás) ki
is tartanak. Viszonylag nagy szabadságot élveznek, bár a
kötöttségeik is tetemesek. Tizenöt év elteltével elhagyhatják a
klánt, ám ebben az esetben az is leveszi róluk védő kezét, ezért nem
sokan választják ezt a megoldást. Akik mégis elhagyják a klánt, azok
is kerülik, még tizenöt év elteltével is, elhagyott hazájukat, mivel
ott régi klánjuk nem szűnik szomjazni vérüket. Aki hamarabb elhagyja
a klánt, kétszeresen is kitaszított lesz, a Farkasok is üldözni
fogják, és ez felér két halállal.
Nincs egységes vallásuk; a tagok szabadon gyakorolhatják saját
hitüket, amit előéletükből hoztak magukkal. Kötelékükben
megtalálható néhány varázshasználó és kézműves is, de számuk csekély
(csak NJK).
Azt mondják „egységben az erő”. Innen származtatják nevüket is: „A
farkasok közt is erős az együvé tartozás, a közös harci szellem.”-
mondják.
A klán nagyrészt szervezett akciókból tartja el magát.
Közvetítők útján (csak nagyon kevés beavatott kültag van) vállalnak
megbízásokat, ám ilyenkor a megbízóknak ugyanannyira nincs sejtelmük
a végrehajtók kilétéről, mint az áldozatoknak. Legtöbbször névtelen
kalandozók számlájára írják az akciókat az emberek. Ki gyanakodna
egy titkos fejvadászklánra?
Amennyiben küldetésben, vagy a tizenöt év leteltével szabadon, néha
szabad vadászként (min. 10. TSZ) (esetleg a Farkasoktól is
megszökve) kalandozó-csapathoz szegődnek, úgy a régi klánjukhoz
tartozónak vallják magukat, és álnevet használnak. Tudják senki sem
szerezhet tudomást a kitaszítottak kis szigetéről, ahol új életet
kezdhetnek az üldözöttek.

Különleges Fegyvereik

Név Tám. Sebz. TÉ VÉ KÉ Súly Ár
Farkaskarom * * * 14 18 7 1,1 ***
Tépőfog 1 1k10+ 12 16 9 1,2 ***
2
*A pengét használva 1 Tám./kör, a karommal és tüskével (egyet-egyet)
támadva 2 Tám./kör.
**A pengével 1k6+3, a karommal és tüskével 1k5.
***Egyik fegyver sem vásárolható, mivel kizárólag a Farkasok Könnyei
mesterei készítik. (Ha mégis ilyennel találkozik a kalandozó, az ár
igen változó lehet, de erre nagyon (!) kicsi az esély. ?lásd még
lentebb!)

· Farkaskarom: Speciális kard. A két hegye közti távolság kb. 80
cm, ebből a penge maga 65cm; a karom és a szúrótüske teszi ki a
többit. A penge, minden más karddal ellentétben nem a markolat első
részéből indul, hanem elhalad az előtt, és a markolat hátulsó
részébe csatlakozik, hátrafelé egy (esetenként több) tüskében
folytatódva. A penge és a szúrótüske között egy, illetve több belső
élre fent „karom” található, növelve a fegyverrel való támadás és
védekezés lehetőségeinek számát, hatékonyságát. Épp e sokoldalúsága
miatt igényel a használata külön felkészítést (használatát a Tépőfog
forgatásával együtt tanítják), azonban a ráfordított energia és idő
mesterfokú használat esetén busásan megtérül. (Lásd előrébb a
harcérték-módosítóknál.)

· Tépőfog: A Farkaskarom „testvérfegyvere”, általában együtt (ha
nem is mindig egyszerre) használják őket, és forgatásuk oktatása is
összekapcsolódik. Tonfa markolatú gyilkos szerszám ez; villanása
sokakat utolsó emlékként kísért már el a halálba. Két, belső élre és
hegyre fent pengéje fél méter távolságban helyezkedik el egymástól,
egymással szemben. Leginkább két szembefordított sarlóra emlékeztet,
bár ez is elég durva hasonlat erre a rendkívül gyors fegyverre.
(Arról nem is beszélve, hogy használói egyáltalán nem tűrik az ilyen
jellegű hasonlítgatásokat. Mondják: „Minden az, ami. Nincs szükség
analógiákra.”) A fegyver két pengéjével egymás után villámgyorsan
lehet támadni (lényegében kettőt), azonban ezt ebben az esetben egy
támadásnak fogjuk fel. Innen a Tépőfog viszonylag nagy sebzése.
Alakja miatt hárító fegyvernek is kiváló, de Farkasok nagy része a
kétkezes harcban is jártas. Ettől függetlenül önállóan is kiváló
fegyver.

Ezeket a fegyvereket csak a Farkasok Könnyei mesterei készítik, csak
a klán tagjainak, személyre szabott méretekkel (markolat,
pengehossz). A meghalt klán-tagok fejét (sokszor túl messziről
kellene az egész testet „haza” szállítani) az erődjük melletti
temetőben helyezik örök nyugalomra, fegyvereikkel együtt.
Mindezekből kitűnik, hogy ezekhez a különleges fegyverekhez szinte
lehetetlen hozzájutni. Ha valaki mégis megszerzi, és használni is
akarja őket, a képzetlen fegyverforgatónak járó mínuszokon kívül még
más levonások is sújtják. Mégpedig: KÉ:-2, TÉ:-3, VÉ:-5. Ezek a
levonások a megszokott fegyverektől való jelentős különbözőségükből
adódnak. (A tépőfog használata semmilyen más fegyverhez
alkalmazásához nem hasonlít igazán; talán a gorviki fejvadászok
harcolnak hasonlóan a Kobratánc közben kardjaikkal.)

Még pár nap

Az életünk néhány perc, óra, vagy csak évezred;
Ha még élünk jó pár napot, majd
azt ne mondd, hogy élvezted!

/Edlam Fiol Atolusz – Véreső című művéből/

Jaegar Aeris Rilen
jaegar@freemail.hu


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.