LFG.HU

John4
RPG mesélőknekCimkek

1. Írj titkos üzenetet, hogy ösztönözd a szerepjátszást

Úgy gondolom, hogy ha a játékosokat figyelmeztetjük, hogy a
többiek mire készülnek, sokkal éberebbé, óvatosabbá teszi őket,
és nagyobb lesz a versengés közöttük.
Van két barátom, akik sosem értenek egyet játék közben. Ezt
megelégelve elkezdtem nekik kis üzeneteket írni, amire nagy,
piros betűkkel felírtam: „SZIGORÚAN TITKOS CSAK NEKED…” Aztán
valami olyasmi következett, hogy „Tartsd titokban ezt az
információt a játék végéig, és akkor kapsz egy…”
Amíg az első üzenetemet elolvasta az illető, a másik srác
állandóan azt kérdezgette: „Mit írt? Én mikor kapok ilyen
üzenetet?” Aztán, amikor ő is megkapta a maga cetlijét,
elgondolkodott azon, hogy vajon a másik miben sántikálhat. Néha
csak annyit írtam a cetlire, hogy „…tedd meg, vagy a haverod
kap minden jót.”
A trükk veszélyeit is figyelembe kell vennie minden KM-nek,
nehogy valakivel igazságtalan legyen, esetleg kedvencei
legyenek, és azok kapják csak az értékes információkat, vagy
hogy ne vezesse szándékosan félre a játékosokat. Csak rossz
dolgok történhetnek, ha valaki nem érti a lényegét a tanácsnak.

2. Szerepjáték vagy harc?

Semmi sem idegesítőbb annál, mint amikor három évi
tökéletesítés, karaktercsiszolás, szerepjátékilag fontos, de
amugy a játékra kevés hatással levő dolgok elkészítése után
rájössz, hogy mindezt szépen ellened használják (pl: az összes
barátodat lemészárolják valami kis jelentéktelen terv
részeként).
Ráadásul mindenki, akinek harc-orientált karaktere van, sokkal
nagyobb sikerrel játszik, mintha simán kijátszana egy
bonyolultabb jellemet (és a mesélő meg csak végig szalad az
olyan pillanatokon, amikor „csak” annyit próbálsz tenni, hogy
összebarátkozol egy emberrel, egy olyan teszt kedvéért, hogy
most sikerült-e megalkotni a legujjabb varázstárgyat, vagy
éppen egy nagy csatához kellenek szövetségesek). Persze egy
karakter igenis félni fog, ha kezdi úgy érezni, hogy a barátai
élete veszélyben forog, pont az ő barátsága miatt.
Nagyon könnyű megjutalmazni egy harc-oriantált karaktert ( még
egy olyat is, aki csak kijátszotta a szabályokat, és egy első
szintű nyeszlett kis varázslóval lemészárolt egy egész ork-
hadsereget). Szerintem sokkal nehezebb a karakterek hátterét
úgy beleilleszteni a mesébe, hogy ezeket elveszítse (pl:
rokonok csaliként felhasználása, hogy oda tereld, ahova
akarod).
Egy játékos, aki sokat törődött a karakterével tudni fogja, ha
ő a célpont. Persze két választási lehetősége van:
a. abbahagyja a karaktere jellemének kijátszását, és szintén
agyontápolja, hogy a mesélőnek tetsszen, vagy
b. már nem élvezi a játékot, és akkor meg mi értelme van?

3. Segítsünk a játékosnak, hogy fejlődjön a karaktere

A kedvenc módszerem, hogy kb. a negyedik játék után leültetem a
játékosokat, hogy leírják, mik a karaktereik hosszú és rövid
távú céljai ( már volt elég idejük, hogy rájöjjenek a
karaktereik sajátosságaira). Persze kihangsúlyozom, hogy nem
kell annyira kidolgozottnak lennie, és nem feltétlenül kell
ezeknek véglegesen igy maradniuk.
Ha leírták, elteszem a papírokat, és újabb négy játék után
előveszem őket. Megmutatom nekik, és aki akar változtatni, az
akkor megteheti. Aztán kapnak belőle egy másolatot, és én is
elrakok egyet. Ha ez megvan, akkor ezek köré írom a kalandokat.
Rettentő sok átfedés, kapcsolódás van a céljaik között, így
mindenki kap esély, hogy bekapcsolódjon a játékba.

Még valami nagyon hülyeség:

Osztogass jópontokat (pl: ha valaki mindent megpróbált, hogy
segítsen, de ez mégsem sikerült, vagy összetartotta a csapatot
egy nehéz helyzetben). Én már több éve mesélek így, de még
mindig nem tudom, hogy mire lehet beváltani ezeket a pontokat.
Szerintem erre már a játékosok is rájöttek, de nem zavarja
őket. Már csak a poén kedvéért gyűjtik őket. Persze nem szabad
elfelejteni mellette a tapasztalati pontok osztását sem!

forrás: www.roleplayingtips.com


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.