LFG.HU

AmTee
RPGCimkek

Regények és Ynev

Ynevi regények és Ynev világa? Vajon elkülöníthetők-e ezek a
fogalmak egymástól, vagy olyannyira egybefonódtak, hogy külön-
külön meg sem állnának? Érdekes kérdés. A regények talán, s
erős túlzással Ynev is, bár talán jobb, hogy egymást erősíteni
próbálják, ahelyett, hogy a másik romlására törnének.
A regények szerepjátékos szemmel `csak` hangulatteremtő elemek.
Így van ez az ynevi regényekkel is. Én könnyebben beleélem
magamat egy világba, ha elolvasok pár ott játszódó regényt. Úgy
általánosságban néha mindegy, hogy milyen regényről van szó, s
a maga a regény által elmesélt történet is lehet még akár
mellékes is, ha csak magáért a hangulati elemekért olvasod.
Mert ilyenek hemzsegnek benne, csak észre kell venni őket.

Ha specifikusan egy adott világhoz tartozó regényeket olvasol,
mert mondjuk gyakrabban vagy KM, és éppen ötleteket gyűjtesz
(nálam be szokott válni ez az út is) mindenképpen szerezz be
pár könyvet. Egyrészt számos olyan elem elmagyarázásra kerül a
regényekben, amelyeket az író lehet, hogy nem rpg-s embereknek
szán, de lehet bele kapaszkodni, hivatkozni. És felhasználni.
Persze csak módjával, hiszen ha kezdő karaktereknek mesélsz
mondjuk egy, a világ sorsát befolyásoló eposzi magaságokba törő
történetet, akkor lehet, hogy a `főhősök` idő előtt elbuknak,
megelőzhető konfliktusok tucatjaiba keverve magadat és
játékosaidat, vagy éppenséggel túlságosan könnyűre veszed a
stílust, és nem érzik át cselekedeteik súlyát. Félautomata
reflexként kialakulhat a `bízzunk a KM-ben, úgyis kihúz a végén
a pácból` szellem. Ha a világ, ami a regényből előbukkan,
ötletes, szép, magával ragadó, teljes egésszé teheti a
történetet. És csak úgy mellesleg valóságos kincsesbánya már
önmagában is. Éppen ezért (mivel amúgyis sokat olvasok) én a
`rossz` regényeket is átkutatom, hátha van bennük valami
hasznosítható, valami olyan érték, ami `egyszerű olvasóként`
még nem lenne az, de KM-ként, JK-ként már igen.

Bevallom, én kezdő KM koromban nagyon sok story-elemet,
motívumot, mellékeseményt, NJK-típust kölcsönöztem a
regényekből. Vagy előttük jártam az olvasásban, vagy velük egy
szinten, de abból nem volt probléma, hogy a kalandokba ez is,
az is belekerülhetett. Nem szokott abból baj lenni, ha valaki
azonosított valamit valahonnan. A játékosaim gyakorta el voltak
bűvölve, és lelkesebben játszottak. Egyrészt a kezdeti
lelkesedés lobogott akkor még a szívükben, másrészt, meg inkább
a világ részeseinek érezhették magukat, akik mintegy
`turistaként` megtekinthettek olyan helyeket, ahol a nagy
regényhősök is előfordultak, illetve számos olyan dolog
megesett velük is, ami a `példaképekkel`.
Igen, példaképek. Ezért is jók a regények. A bennük szereplő
hős példakép, az `üdvözülés` egyik lehetséges útja (nem szabad
elfelejteni, nem csak ez az egy út létezik!), amolyan virtuális
formában. De miért is van ez? Honnan ered ez a vágy, az
azonosulás vágya?
A fantasy-regények és szerepjátékok alapjául szolgáló világok
között nagyon gyakran találkozunk olyanokkal, melyek zömében
középkori díszletekkel és jelmezekkel próbálják meg magukhoz
édesgetni mind az olvasókat, mind a játékosokat, mind a
kalandmestereket. De miért olyan érdekes karddal hadakozni,
fehér lovon elvágtatni a lenyugvó holdfénybe, s elnyerni végül
a királylány kezét, vele a fele birodalmat? Igen, egy kicsit
furcsa talán, de bizony ezek a motívumok gyermekkorunk meséiből
pattannak elénk, kissé komolyabb formában, társasjátéknak
feltüntetve a hőskeresés-hőssel azonosulás folyamatát.
Mindannyiunkban ott a legkisebb királyfi vagy a szegényember
harmadik fia, aki a semmiből elindul, hőstetteket hajt végre,
megküzd a sárkánnyal, csodás dolgokat hajt végre, s elnyeri
méltó jutalmát. (a más környezetben létező világok is hasonló
okokra vezethetők vissza)

De a mesehősök általában magányos figurák (ugye milyen
érdekes?), akiket segítenek küldetésük teljesítésében bizonyos
`mellékszereplők`, de a királylányig bizony egyedül száll
szembe a világgal. Éppen ezért gyakori konfliktus forrása
lehetne a `ki legyen a főhős` kérdéskör.
Amikor a szerepjáték hódító útjára indult, társasjátéknak
indult, s olyan `választható hőstípusokkal`, amelyek lehetővé
teszik, hogy egy-egy kalandozócsapat `hatékony` legyen.
(Bár manapság a karakter kijátszása fogalom mögé bújik ez a
hatékonyság.)

Éppen ezért van szükség a regényekre, novellákra. Hősök és
ellenfeleik, birodalmak és misztikus vagy éppen titkos hatalmi
társulások, érdekes varázslatok, élvezetes kerettörténetek vagy
éppen fantasztikus, mesebeli szörnyekre – mind-mind fontosak,
nemcsak az olvasónak, de nekünk szerepjátékosoknak is. Kell
valami, ami beindítja a szürkeállományunkat, ami esetleg az
eredeti ötletek továbbgondolására sarkall, teljesebbé,
érdekesebbé és színesebbé téve a saját Ynevünket, saját
világunkat.
Persze nem árt a mennyiség és a minőség egyensúlyát megtalálni,
s inkább a kevesebb is több, ha jó alapon gondolkodni e téren,
már ha a kiadói tervekre gondolok. Ezt nehéz kilóra mérni, bár
nem lehetetlen. Hozhatnék példát, de nem az a célom, hogy
kiadókat szapuljak, bíráljak, hiszen nem játszom velük egy
pályán.

Talán az sem mellékes, hogy az olvasótábor mekkora része
szerepjátékos is egyben, s a kritikák mögött nem csupán a
regényt és írót magasztalók vagy éppen keményen bírálók, az
`irodalom-szeműek` bújnak meg, hanem a `felhasználók` is. Az
utóbbiak nem csak a regényt látják, hanem a kalandmodult, nem
csak a regény szereplőit, hanem a JK-kat és NJK-kat, próbálva
belegyömöszölni őket egy, a képzeletünkben létező világra
húzott szabályok közé. Éppen emiatt gyakran keverednek
ellentmondásos helyzetekbe, s kérdően néznek a minden titkok
tudójának kikiáltott KM-ek tekintetébe, magyarázatra várva,
vagy rosszabb esetben csak meglobogtatnak egy új karakterlapot,
vagy varázslatlistát, mágikus tárgyakat, különleges
képességeket tartalmazó papírlapot, mert ez volt itt meg itt,
így és így.

Különösen furcsán hozhatja ki magát az a tény, ha a kedvenc
`irodalmi hőseinket` ilyen karakterlaposított formában látja
viszont az ember. Lehet pozitív hatással a szerepjátékra, de
akár meg is mérgezheti azt. Áhá, ezért tudta ezt ott
megcsinálni a varázslóval szemben, vagy ilyen fegyverekkel és
is nagyobb legény lennék a virtuális gáton, esetleg tényleg,
milyen sok mágikus holmija van, s ha én is egy `regény-hős`
vagyok Yneven, én miért nem kapom meg ezeket? Ja, hogy ő
esetleg magasabb tapasztalati szintű? Nos, jól van, igen,
persze, de nem lehetne az, hogy…

És már kezdődik is a virtuális anyagi javak hajszolása a
kalandok során, a csak akkor mozdítom a fülem botját, ha kapok
ilyen meg olyan varázstárgyat, illetve a hasonló KM-próbáló
megmozdulások. Valljuk be, mindenkinél voltak ilyen korszakok,
amit legalább egy kicsit is áthatott a nemes egyszerűséggel és
`szaknyelven` csak `tápolásnak` titulált jelenség. Az, hogy
kinél meddig tartott, esetleg még most is tart, már más kérdés.
De nagyon sok múlik a KM-en. Mert nem csupán a kalandot kell
megírni, az NJK-kat kidolgozni, esetleg fellapozni a
bestiáriumot, felpakolni pár kiegészítőt. A KM, ahogy én
válaszolni szoktam a `mi ez a valami, amit játszotok` kérdésre,
csupán egy forgatókönyvet ír, ahol tisztázva vannak a történet
főbb körvonalai, a szerepek is ki vannak osztva, de egy
színházzal ellentétben nincsenek előre megírt szövegek. Egy-egy
ilyen regényutóérzet vezérelte kilengés nagyon kibillentheti
azt az amúgyis kényes egyensúlyt, ami a virtuális valóság egyik
fontos eleme.

Egy KM sem mindentudó-mindenható lény, adhat és elvehet, ő is
emberből van. Azért ő a mese egyik fontos résztvevője, mert ő
legalább ismeri a történet szálait, a bekövetkező eseményeket,
az ellenfeleket. S mindezeket úgy kell a játékosok-szereplők
tudtára hozni, hogy azok a lehető legtöbb információ
birtokában, a karakterük tudásszintjéhez mértan a lehetséges
maximumot hozzák ki az adott helyzetből. Jó, ha ő többet tud az
adott rendszer szabályaiból, mert könnyebben dönt vitás
helyzetekben. Még jobb, ha magáról a világról tud többet. Hogy
honnan szerzi az információit, mennyire megbízhatók ezek az
információk, többnyire az ő dolga, de figyelembe kell venni a
játékosai érdekét is. Előfordulhat, hogy nem csak nála
játszanak majd, s ami nála szabad volt, más KM nem engedélyezi
és fordítva. Ezért kell ugyan, hogy egy inkább többé, mint
kevésbé kidolgozott háttérvilág, ahol az ember, ha nem
olvasóként, hanem JK-ként fordul meg, akkor ne érezze riasztóan
másnak, mint amit mondjuk a világot `reklámozó` regényekből
megtudott, illetve ne ütközzön folyton ellentmondásokba, ne
legyen holnap tilos az, ami ma még szabad, s létezzen a
jelenben az ami a múltban sziklaszilárdnak tűnt. Ha engemet
megkérdezne valaki, mi az, amit szívesen látnék Yneven, mondjuk
a világleírások terén, akkor én csupán arra kérném az
Alkotókat, hogy szabjanak medret a fantázia ynevi folyójának.
De ne keskeny patakmedret (lehet az folyam is), hanem olyant,
ahol a jobb part jobb part marad, a bal part bal part, s a
folyásirány se váltakozzon naponta, bár az örvények és
vízesések sokat színesíthetnek a dolgon.

Tehát, visszatérve a felvetett témához, jó alapokat adhat egy-
egy hangulatos meséhez pár regény, de akár a mélyebben
értelmezett világleírások. Lehet, hogy nem első olvasásra, vagy
másodikra. De ne várjunk arra, hogy majd lesz valaki, aki
mindig gondoskodik rólunk, szerepjátékosokról, aki folyton
csakis azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy nekünk jó legyen
(amolyan `társadalmi munkában`), szebb és jobb világon
játszhassunk, ahol minden részlet éppolyan kristálytisztán
rajzolódik ki az adott világ bármely pontján, mint egy-egy
pergőre sikeredett regény mikrokörnyezetében. Ha van ötletünk,
ne féljünk megvalósítani, csináljuk, amíg jól esik, alkossunk
(akár Yneven, akár máshol, ez fantázia és játék csupán, ne
feledjük). S ha netán a kiadói tervekkel homlokegyenest
ellenkező következtetésekre jutottunk valahol, szánjunk arra
időt, hogy áttanulmányozzuk, mi is került a kezünkbe. Ne
tagadjuk meg egyből az eddigi munkánkat, de ne is tiltsuk meg
kereken a `hivatalos` változatot. Legegyszerűbb, ha
játékosainkkal leülünk egy félórácskára, és elbeszélgetünk a
világ folyásáról, s arról, hogy itt nálunk merre is folyjék
tovább.

AmTee
Eretnek@mailbox.hu


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.