LFG.HU

Sabc
RPGCimkek




A halál és a mágia

(Fordította Sabc a Cybertechnology c.
Shadowrun kiegészítőből)

>>>>>[Az alábbi szöveg néhány telefonbeszélgetés írott
változata. Arra most nem térnék ki, hogyan jutottam hozzá, de annyit mondhatok, a
forrás száz százalékig megbízható. Az eredeti anyagot persze kódolták. Egy helyen
sajnos statikus torzítás szakítja meg a beszélgetést, és azt sem tudom, ki a két

beszélgető fél (bár ez utóbbira azért lenne tippem, és szerintem két humán
mágusról van szó). Semmi trideokép ezek a pacákok nem használnak
trideotelefont.
Gyengébbek kedvéért: kibermantikus mágiának vagy kibernálásnak hívják azt, amikor
mágikus módon arra kényszerítik a halott testből (aki például azért hal meg, mert
túl sok kibervert akarnak belegyömöszkölni) távozni akaró lelket, hogy maradjon,
meghosszabbítva ezzel az illető életét.
Ja, és még valami: a fájlt ezúttal csak olvasni lehet a téma túl fontos
ahhoz, hogy hülye megjegyzéseket fűzzetek hozzá.]<<<<<
—Káosz Kapitány <16:28:14/12-11-56>

Első beszélgetés
A: Az igazán fontos az, hogy kik csinálják ezt? Gondoljunk csak bele, az
általunk ismert specialisták túlnyomó többségét még a puszta gondolata is
elborzasztja annak, hogy mágia használatával zárjuk be a lelket a halott testbe.
B: És néhányan lépéseket is tesznek ennek megakadályozása érdekében.
A: Igen, erre még visszatérünk. De mit tudsz a dologról?
B: Úgy emlékszem, megegyeztünk, hogy kicseréljük a tudásunkat ezügyben.
Rajtad a sor, hogy elmondj valamit.
A: Na jó. Tudok róla, hogy két szervezet is foglalkozik azzal, hogy
beavatottakat kibermantikus mágiára képezzen az egyik Nagy-Britanniában, a

másik Dél-Amerikában van.

B: A brit szervezetről nem sokat tudok, de hallottam pletykákat. És tudok egy

harmadikról is, Azániában.

A: Ez nekem új.

B: Nekem se túl régi…

A: (kacag) Akkor beszéljünk inkább arról, amelyikről mindketten tudunk

valamit. Az azzie-król.

B: Igen. Azt pletykálják, hogy a Nagyfőnök fűbe harapott már egy

ideje, és azóta egyfajta halál utáni élet állapotában tartják mesterségesen.

Több ezer változatot hallottam már. Van, aki azt mondja, hogy a testből kioperált agy

egy lötyivel telt vödörben lebeg, és egy sereg kibernetikus gépet kötöttek hozzá.

Olyat is hallottam, hogy a testébe szellemet idéztek, és szegény flótás egyfajta

zombiként mászkál össze-vissza az egyik nagy piramis felső szintjén.

A: Ez a zombi-dolog nem ide tartozik.

B: Persze. A holttest animálása egészen más terület. Annak semmi köze az

elhunyt szellemének a testéhez kötéséhez. A zombinak nincsen lelke (szelleme, ha úgy

tetszik) az csak egy nagy, mozgó húskupac.

A: És ha vérmágiával közelítjük meg a problémát?

B: Az attól függ. Csak annyit mondok, hogy az emberáldozatokról szóló mesék

nem teljes egészében kitalációk. De később még visszatérhetünk a hogyanra. Most

beszéljünk a kicsodáról! Mesélj a britekről!

A: A szervezet neve Ordo Maximus.

B: Biztos vagy benne?

A: Van egy jó kapcsolatom, egy volt tag, aki végigjárta az alsó és középső

beavatottsági fokokat, így eleget látott ahhoz, hogy jó fogalma legyen a dolgokról.

Ezért aztán le is lépett.

B: Azt beszélik, hogy az Ordo Maximus régimódi öregurak gyülekezete.

A: Amely hírnév igen hasznos egy olyan szervezetnek, amelyik kibermantikus

mágiával foglalkozik. Nem kelt feltűnést. És a legtöbb jelentkező is régimódi

öregúr, vagy valamivel fiatalabb ugyan, de akkor is régimódi. Az OM ügyel rá, hogy a

gazdag nemesség fiai közül toborozzon, felvegye őket a hierarchia legalsó

lépcsőjére, és aztán gigászi összegeket kasszírozzon az egész életre szóló

tagság fejében.

B: És így továbbra is fennmarad a kialakult, ártalmatlan kép.

A: Ja.

B: Az azzie-kkal összehasonlítva a dolgot, el kell gondolkoznom az

emberáldozaton nem tudom, vajon ez elengedhetetlenül szükséges-e?

A: Ez összetett kérdés. Ha van is kapcsolat a brit druidákkal, akkor is csak a

hermetikusokkal, és nem a kelta típusú sámániakkal. Ugyan ez utóbbiak előtt sem

ismeretlen az emberáldozat, de az egészen más célokat szolgál. A hermetikusokról azt

beszélik, gyakorolják az emberáldozatot, de próbáld csak ezt a témát szóba hozni

Britanniában. A rágalmazást büntető törvények arrafelé egészen félelmetesek.

B: Van a dolognak céges vonása is? Az azziek esetében biztosan van, hiszen ott

az Aztechnology a vallás és a kormány egy személyben, ha érted, miről beszélek. Nem

lehet, hogy a…

+%’’=/665’65jaaáfs%+%;Áá-1((+ÖÖ’’%! (statikus torzítás

miatt érthetetlen)

A: Akkor nem látok tisztán. Hogy jönnek ehhez az Azániáról hallottak? Vagy

nincs is kapcsolat a kettő között?

B: Az egészen más tészta. Létezik egy azániai hermetikus szervezet, amely

tagjai ismerik a kibermantikus formulákat és rítusokat, de nem gyakorolják őket.

Számukra ez tabu. Ami persze nem jelenti annak kizárását, hogy egy-két fickó

megtanulta náluk, amit meg lehetett tanulni, és aztán szépen csöndben olajra lépett.

A: Én ilyesmiről nem hallottam. Igaz, nagyon keveset tudok róluk.

B: Jellemző amerikai korlátoltság. Aminek az Égi Pásztorok tulajdonképpen

örülnek. Amennyire én tudom, nem is proselitizálnak.

A: Egy-null oda. Erről a szóról még én sem hallottam. (kacag)

B: Magyarul nem toboroznak. Nincsenek jelentkezőik. Nem fogadnak be céges

mágusokat. A tagság nemcsak kizárólagos, de örökletes is.

A: Szóval, ha az ember be akar kerülni, csak akkor kap zöld utat, ha a génjei

is rendben vannak?

B: Igy van. És ezeknek természetesen tünde géneknek kell lenniük.

A: Ah. Igy már egészen más.

B: Ez nagyon eltér a britektől és az aztlaniaktól.

A: És erről mi a véleménye a Cabalnak?

(hosszú szünet)

B: A helyedben én nem mondanám ki ezt a szót.

A: A vonal kódolása…

B: Azt mondtam, a helyedben én nem mondanám ki ezt a szót.

A: Jó, rendben. De akkor sem hiszem, hogy lehallgathatnák ezt a vonalat.

B: Ezt meg sem hallottam. Szóval, foglaljuk össze a dolgot. Tudjuk, hogy létezik

három hermetikus szervezet, amelyik elég alaposan ismeri a kibermantikus mágiát ahhoz,

hogy olyan mágusokat képezzen ki, akik meg tudják kerülni a halált. Ez a három

szervezet az Ordo Maximus, az Aztechnology és az azániai Égi Pásztorok.

A: Igy van.

B: A következő kérdés, hogy mennyire kiterjedtek ezek a szervezetek, és hogy

ki dolgozik nekik. Magyarul, hogy mennyire áttételeződött a rákos daganat, hogy úgy

mondjam.

A: Azt hittem, csak a módszereikről akartunk beszélni.

B: Beszéljünk először arról? Jó. Nézzük csak. Nyilvánvaló, hogy az egész

a rituális mágiára épül.

A: Gondolom, jó hosszú rítusokra van szükség.

B: Szerintem is. Több napon át tartókra.

A: És gondolom, a résztvevő varázslók asztrális utat is tesznek.

B: Nem mindegyikük. Elég csak az egyiküknek, és neki is csak a rítus vége

felé.

A:

És milyen fázisokból áll a rítus? Majd én kezdem: úgy tudom, más is

elengedhetetlenül szükséges a rítushoz, nem csak az áldozat hús-vér teste

vagy nevezzem inkább másnak? Alanynak? Őrültnek?

B: Mit szólsz a klienshez?

A: (nevet) Jó, legyen kliens. Nem tudtam, hogy mély ismeretekkel rendelkezel az

emberiség legősibb foglalkozását illetően.

B: Tessék?

A: Marketingduma. (nevet) A „kliens” amolyan marketing-beszéd. És ezt a

szót használják a kétbites, lökött pszichológusok is, amikor azt hiszik, valami

sötét dolgot fedeztek fel a páciens kis agyában.

B: (kacag) Na jó. Akkor inkább maradjunk az „alany” szónál.

Továbbléphetünk?

A: Jó. Szóval, nemcsak az alany fizikai testére van szükség a rítushoz. Olyan

tárgyakra is, amelyek erős érzelmi kapcsolatban álltak az alannyal. Például

jegygyűrű, amely a fickó első feleségéé volt, akit nagyot szeretett, de aki

tragikus módon elhunyt. Vagy valami ilyesmi.

B: Ez azért nem pontos megfogalmazás, de tény, hogy segít, ha van ilyen tárgy.

A: Nézd, pontosan nem értem a dolog működését. De a rituális mágiához

általában szükség van egy materiális közvetítőre, ha nincs kéznél maga az alany.

B: Tisztázzunk valamit. Az egyes rituális varázslásoknál még megfelelő

segédeszközök semleges tárgyak, mint például egy ember fotója nem

jók a kibermantikus mágiához. Ahhoz csak nagyon erősen kapcsolódó tárgyak

használhatók mint például az előbb említett jegygyűrű. Az ilyen tárgy

jelenléte megnöveli a rítus sikerének esélyét, de önmagában nem

nélkülözhetetlen. Amennyire én tudom, ha jó sok ilyen érzelmileg kapcsolódó

tárgyat összegyűjtenek, akkor sokkal erőteljesebb lesz a mágia, és így a rítussal

is nagyobb eredményt lehet elérni.

(szünet)

A: Ez elgondolkodtató. Nem mondanám, hogy túl kellemes gondolat jutott most az

eszembe.

B: Mire gondoltál?

A: Emberáldozatra.

B: Jó gondolat. Az esélyeket növeli, ha a rítus során feláldoznak egy olyan

személyt, akit erős érzelmi szálak fűznek az alanyhoz. Nekem úgy magyarázták ezt,

hogy a lelket a külvilághoz kötő érzelmi kapocs így sokkal gyengébb lesz, így

könnyebb a megmaradt szellem-energiákat az élettelen testen belülre fókuszálni. De

ezt az alany tudomása nélkül kell végezni, hogy elkerülhető legyen a hatalmas

emocionális stressz, jóllehet az emberáldozatnak az alany közelében kell

megtörténnie.

A: Miért a közelében? Én úgy tudtam, a fizikai távolság nem játszik

szerepet az ilyesfajta kapcsolatok esetében.

B: Technikai értelemben véve nem is. A dolog inkább a rítusban részt vevő

varázslók szempontjából fontos, mint az alanyéból. Ha minden egy helyen zajlik,

könnyebb ellenőrizni a folyamatot.

A: Rendben. Ez logikus. A következő kérdéskör a szellemekkel kapcsolatos.

B: A dolog itt kezd érdekessé válni.

A: Egymásnak ellentmondó pletykákat hallottam erről. Egyesek szerint

szükséges valamiféle szellem önkéntes közbenjárása, és ennek ráadásul emberi

szellemnek kell lennie. Mások szerint kényszer is lehetséges, vagyis egy varázsló

átmegy az asztrális síkra, és arra kényszerít egy szellemet, hogy az karmát vagy

energiát áldozzon fel annak érdekében, hogy sikerrel járjon az alany lelkének a

testéhez láncolása.

B: Technikailag mindkettő lehetséges. Néhány esetben különösen az utóbbi.

De azt hiszem, az azzie-k más irányból közelítik meg a kérdést.

A: A vérszellemek irányából?

B: Igen.

A: És milyen árat fizet ezért a varázsló?

B: A kimerülés elképesztően nagy. Ez a másik oka, hogy az azzie-k

emberáldozatot használnak.

A: Másképp hogyan lehet megbírkózni vele?

B: Az azániaiaknak egészen más formuláik vannak.

A: Lehet, de te magad mondtad, hogy ők nem gyakorolják a rítust. Szép, hogy az

embernek vannak formulái, de gyakorlati tesztelés nélkül én nem nagyon bíznám

rájuk magam.

B: Te amúgy sem akarnád megpróbálni a dolgot. De úgy tudom, a formulákat

mégis letesztelték.

A: Azt mondtad, nem gyakorolják a rítust.

B: Az tesztelési adatok némileg régiek.

A: Mennyire régiek?

B: Úgy tízezer évesek. Ezt hallottam.

A: Tízezer évesek?! Az Babilon előtti, sumérek előtti, minden előtti kor! Az

a jégkorszak medvebőr ágyékkötőkbe öltözött, kőbaltás fickók

rohangáltak a világban akkoriban. Biztos vagy benne?

B: A részleteket nem mondták el nekem. Maradjunk annyiban, hogy az

információforrásnak volt annyi hatalma, hogy elhitesse velem, tudja, miről beszél.

A:

És elmondták azt is, hogy milyen elmélet húzódik a gyakorlat mögött?

Szerintem ez életbevágóan fontos. Tudjuk, hogy az azzie-k emberáldozatot és

vérszellemeket használnak, hogy megbirkózzanak a kimerüléssel. Hasonló híreket

hallottam az Ordo Maximusról is, jóllehet velük kapcsolatban nem említenek

vérszellemeket. Ha létezik módja a kimerülés elkerülésének úgy, hogy ne kelljen

ilyen borzalmakhoz folyamodni, az egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.

B: Nem vagyok benne biztos, de úgy vélem, egy óriás alakú szellem

közreműködhet.

A: Egy óriás alakú emberi szellem? Az istenit, én biztosan nem próbálkoznék

meg azzal, hogy egy ilyen lényt akármire is kényszerítsek!

B: Kényszerítésre nincs is szükség.

A: Akkor hogyan veszed rá, hogy ilyesmiben segédkezzen?

B: Úgy, hogy nem óriás alakú emberi szellemről van szó legalábbis a

jelenlegi tudásunk szerint nem. Sajnos nem igazán tudom pontosan leírni neked. Ez is

amolyan elmondhatatlan>


Transfer interrupted!


Na, ezzel aztán igazán sokat segítettél.

B: Szerintem azután kellene újra beszélnünk, hogy felkerestem néhány

ismerősömet, akik mélyebb tudással rendelkeznek a kibermantikus mágia területén.

És most nem is szóltam a következményekről, és arról, hogy mi történik a testbe

visszakényszerített szellemmel. A karmaköltségek természetesen óriásiak, de erről

csak azután szeretnék beszélni, hogy jobban utánajártam a dolgoknak.

A: Helyes. Én is körülnézek egy kicsit. Viszlát.

Második beszélgetés

A: Jó, hogy újra hallak. Hogy mennek a dolgaid?

B: Jobban is mehetnének. Volt némi bajom egy szövetséges szellemmel.

A: Azok a lények néha problémás háziállatok tudnak lenni.

B: Majd nem mondom meg neki, hogy minek tituláltad. Én biztosan nem így gondolok

rá.

A: Jó, térjünk a lényegre. Nehéz volt lenyomoznom, hogy hol tanítanak

kibermantikus mágiát, illetve, hogy van-e valamiféle hermetikus központ, ami terjeszti

ezt a szennyet a világban. Az emberek nem szívesen beszélnek ilyesmiről. Hallottam

azonban néhány dolgot Tir Tairngire-rel kapcsolatban.

B: Ez elég friss pletyka. Egyelőre még nem mondhatunk biztosat.

A: Én azt hallottam, hogy a Hercegeket érdekli a dolog, már csak az azzie-k

miatt is, akiket ugye szenvedélyesen gyűlölnek. Vagy ellenlépéseket akarnak tenni,

vagy egyszerűen csak pontosan tudni akarják, mi is zajlik az azzie piramisokban.

B: Ez utóbbit nehéz kideríteni. A rítusokban résztvevő különféle

szereplők persze jól ismertek.

A: Igaz. Beszéljünk róluk egy kicsit. Úgy tűnik, a kibermanták nagyon sok

bajt zúdítanak a nyakukba, eléggé vékonyka jutalomért cserébe. A rítusok

bonyolultak, időigényesek és halálosan kimerítőek. Ráadásul meg is kell őket

ismételni, ugye?

B: Ha a visszatartott szellemnél fellép a karmaradiáció vagy a disszociációs

szindróma, akkor bizonyos módszerekkel újra a teshez lehet kötni.

A: És gyakran megtörténik az ilyesmi?

B: Ez attól függ, hogy mennyi fémet tömködtek a hús-vér testbe. Ha sokat,

akkor a válasz igen, elég gyakran bekövetkezhet a baj.

A: Akkor minek a sok macera? Rengeteg időt, pénzt és erőforrást felemészt,

és az eredmény csak rövid ideig tart. Mi ebben a jó?

B: Sokan vagyonokat fizetnének, hogy tovább éljenek a testük halála után,

még ha csak hetekkel vagy hónapokkal is.

A: Ez nem lehet az oka. Sok esetben olyan emberekről van szó, akik nagyon is

életképesek. Egyszerűen csak azt akarják, hogy több tonnányi kibervert beépítsenek

a testükbe, többet, mint amennyit az élő szervezet kibír. A cégeknek például

remekül megéri az ilyesmi.

B: Nem hinném, hogy ez lenne az oka a kibermantikus mágia gyakorlásának,

mármint céges érdekkörön kívül. És nem is ez a célja. Őszintén mondom, az

alanyok hús-vér teste csak a kísérleti nyuszi szerepét tölti be.

A: Jó, egyezzünk meg abban, hogy ebben nem egyezik a véleményünk. De mi a

mágusok haszna? Ez a nagy kérdés. Olyan rítusokat kell végrehajtaniuk, amelyekből

nekik nem származik előnyük, és minden esélyük megvan rá, hogy valami

szörnyűségesen balul sül el menet közben. Szerintem nagyon, nagyon ostobának kell

lenni ahhoz, hogy az ember belevágjon az ilyesmibe.

B: Azt hiszem, rátapintottál egy érzékeny pontra. Én úgy tudom, hogy a

mágusok afféle hatalmi játéknak tekintik a kibermantikus mágiát. Hiszen az élet

alapvető működését, a lélek mibenlétét boncolgatják. Számukra nincs ennél

nagyobb és szebb játék. Különösen, ha a mellékes szálakat is figyelembe vesszük

asztrális tevékenységek, óriás alakú szellemekkel való együttműködés. A

kibermágusokat megrészegíti a hatalom ígérete. Szerintem ilyen egyszerű a

magyarázat. „Mostantól én vagyok a halál, világok pusztítója.”

A: Ismerős a szöveg.

B: A hindu mitológiából való. Fogalmazzunk így: „Mostantól én vagyok az

élet, a halál parancsolója”, és máris kiderül, mi motivál egy kibermágust.

A: Ez akkor sem tűnik elégségesnek. Valami más oknak is lennie kell.

B: Van is.

(hosszú szünet)

A: Jó. Az Ordo Maximus esetében szerintem tényleg csak ennyi az egész

nem sokkal több. Szerintem őket elbűvölte a hatalom ígérete. Az azzie-k esetében

azonban másról is szó van.

B: Pontosan. Bár fölfedeztem valamit… majd még visszatérünk rá. Most

maradjunk a témánál.

A: Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg az azzie-k valami óriási vallásos

rajongással csinálják ezt a dolgot. Jó, tudom, hogy az ő papságuk sámánikus, és a

vallás amúgy is átszövi az életük minden percét, de ezt valami egészen

különleges elhivatottsággal művelik.

B: Igazad van, ők nem csak a hatalom kedvéért művelik a dolgot. Számukra az

asztrális kapcsolat óriási jelentőséggel bír.

A: Erről nem tudok sokat.

B: Bölcsen teszed. Az asztrális sík szennyezett ott, ahol ők dolgoznak.

Valamiféle hidat, vagy micsodát építenek, és szerintem itt rejlik az igazi

magyarázat. És a magyarázat nagyon sötét és félelmetes.

A: Erről még kódolt vonalon sem beszélhetünk?

B: Nem.

A: Na jó. És mi van az azániai barátaiddal?

B: Azok megintcsak mások. Náluk a tudás a lényeg. Megtörtént persze

néhányszor, hogy a Legfőbb Urat a halála után kibermantikus mágiával még életben

tartották egy kicsit. A dolog csak szimbolikus, és arra volt jó, hogy a Legfőbb Úr

dönteni tudjon egy fontos ügyben. Például az új Kormányzó kiválasztásában.

A: Kormányzó?

B: Igy hívják a Hermetikus Kollégium vezetőjét. Akinek a szerepe nem pusztán

szimbolikus, hogy úgy fogalmazzak. De elkalandozom. Szóval a dolgot művelték

egyszer-kétszer, de az ő technikájuk olyan tudásban gyökeredzik, amit az ősi

időkből örököltek át. Nem maguk fejlesztették ki.

A: Úgy tűnik, ők nem nagyon terjesztik a kibermantikát.

B: Ezt azért kétlem. És ez fontos kérdést vet fel.

A: Azt hiszem, volt valami, amire azt mondtad, hogy még visszatérünk rá.

B: Ja igen, az Ordo. Szorosabb kapcsolatban állnak az azzie-kkal, semmint

gondolnád.

A: Hogyan?

B: Vérileg.

A: Nem egészen értem.

B: Az Ordón belül néhány ember igazából nem is ember.

A: Nézd, nagyon örülnék, ha nem rébuszokban fogalmaznál.

B: (nevet) Na jó. Az Ordo Maximusnak vámpírok is tagjai. Úgy vélem,

megtalálták a módját, hogy az Esszenciaelszívást a kimerülés csökkentésére

használják fel. Mondanom sem kell, nem igazán ástam mélyre a dologgal kapcsolatban.

Néha én is jobban szeretem a békességet.

A: Gondolod, hogy az Ordóból kivált ismerősöd ezt tudta?

B: Ő középszintig eljutott, így tudnia kellett. Sőt, valószínűleg

találkozott egyikükkel-másikukkal. Ezer és egy történet szól róla, hogyan

fertőzték meg őt magát is. De ha tud is valamit a rítusokról, egészen biztosan nem

beszél róla.

A: Ez is egy olyan téma, amire nem szívesen gondolok.

(hosszú szünet)

A: Na jó, és szerinted ki fizeti ki a horribilis összegeket a rítusok valós

életben való alkalmazásáért? Beszéljünk most erről. Szerintem sokan tudják, hogy

a Saeder-Krupp Németország komoly pénzekkel támogatja az Ordót.

B: Igen, ez közismert.

A: Gondolom, ugyanebből a forrásból kapja a Fuchi és Villiers is a képzett

emberanyagot. Jó néhány Fuchi mágust kiképeztek a rítusok végrehajtására.

B: Erről nem tudtam.

A: Megbízható forrásból értesültem róla. Hogyhogy, te nem tudtad? Hiszen te

vagy a nagy mindentudó az óceán túlfelén. (nevet)

B: (nevet) Igen, te pedig valószínűleg a Tír na nÓg kapcsolatról nem tudtál.

Nem mintha valami nagy dologról lenne szó, de azért ne hivatkozz rám.

A: Touché. Rendben, cseréljünk. Van egy érdekes hírem a Fuchi szállal

kapcsolatban. A képzés feltétele az, hogy a részt vevő cégmágusok némi

biztosítékot hagynak hátra, hogy az Ordo aztán hatalommal bírjon fölöttük.

B: Aha. Testrész, DNS-minta. Mielőtt elmész, hagyj egy kis emléket!

A: Igy van. A rituális mágiához! „Rendben, kiképezzük a mágusaitokat,

de teszünk róla, hogy szemmel tartsuk őket, és ha valami olyasmit csinálnak, ami

nekünk nem tetszik, alaposan a lábukra lépünk.”

B: Ezt hívják franchise-nak! (nevet)

A: Vagy valami ilyesmi. De miért képezik ki őket?

B: Pénzért. Az SK esetében például több millió nujen cserélt gazdát. A

varázscuccok pénzbe kerülnek ám. Láttad már a friss orikalkumárakat?

A: Igazad lehet. De szerintem a hatalom utáni vágy is szerepet játszhat.

„Nézzétek, van egy nagy mamutcég, amely nehéz pénzeket fizet a
szolgálatainkért. Akkor mi most fontosak vagyunk!” Ez még a mai világban is
szempont lehet.
B: Lehet bizony.
A: Hogy őszinte legyek, én azért nem szívesen adnám oda a lelkem egy részét
egy csapatnyi rohadt vámpírnak.
B: A Fuchi mágusok feltehetően nem tudnak róla, hogy az Ordóban vámpírok is
vannak.
A: És hová vezet ez az egész?
B: Ki tudja, amíg a cégek ki nem fejlesztik az igazi Mesterséges
Intelligenciát? De ha egyszer az is meglesz ha meglesz egyáltalán , nem
lesz több szükség kiberzombi játékszerekre. Persze továbbra is megpróbálhatják
haláluk után is életben tartani a céges vezetőket, de az már más tészta. A
kutatókat az ilyesmi már nem nagyon érdekli.
A: Remek. A kérdés azonban továbbra is megmaradt: hová vezet mindez?
B: Épp ezért beszélgetünk most, nem?
A: A karmaradiáció félelmetes dolog, ha komolyan fellép. Legalábbis mi tartunk
tőle.
B: A világegyetem egyik alaptörvénye sérül általa. Az ilyesmit nem lehet
véghezvinni anélkül, hogy árat ne fizetnénk érte. A résztvevő varázslóknak
fizetniük kell. A kimerülést megkerülhetik ugyan, de a karmaveszteséget nem lehet
lerázni.
A: Azért dolgoznak rajta.
B: Azon dolgoznak, hogy a karmaveszteség máshol jelentkezzen. Az azzie-k ehhez
használják az emberáldozatot.
A: Uramisten.
B: Egyszer már meséltem neked róluk.
A: Akkor a veszteség megtörténik, de máshol. Hol? Hol a fenében csattan az
ostor vége?
B: Az asztrális síkon. És éppen ettől tartok.
A: Ez olyan, mint a lyuk az ózonpajzsban?
B: Az analógia nem pontos, de nagyjából valami ilyesmiről van szó.
A: És mik a pontos következmények és hatások?
B: Nem tudom. Kiszámíthatatlan. Egy nap majd felébredünk, és kiderül, hogy
valami nagyon nincs rendjén. Az emberek egyszer csak nem találnak majd vissza az
asztrális küldetésből és az asztrális projekcióból. Mint Amelia Earhart.
A: Csak eltűnnek a szép kék égen. Történt már ilyesmi.
B: De ezek nyom nélkül fognak eltűnni… bár kialakulhatnak asztrálisan
szennyezett zónák ott, ahol a karmaradiáció koncentrálódik. Igazán nem akarok
belegondolni ebbe.
(szünet)
B: Nézd, nem akarom megint megemlíteni a Cabalt, de szerintem te is hallottál
valamit egy régi világ pusztulásáról.
A: Arra gondolsz, hogy hatalmas robbanás vetett véget annak a világnak, ahol a
Cabal élt.
B: Jól van, akkor tudjuk, miről beszélünk. Az nem volt egy egész világ, csak
egy sziget. Most gondolj a bolygónkra az is egy sziget a világűr tengerében.
Gondolj bele, hogy hasonló dolog történhet vele is.
A: Ugyan már. Agyadra ment a borúlátás.
B: Hol kezdjem a dolgot? A nagy katasztrófákat kis változások előzik meg.
A: Ezt tudatni kell mindenkivel! Hogyan lehet, hogy ezek az emberek azt
csinálják, amit csinálnak, és nem tudják, hogy saját magukra zúdítják a lavinát?
B: Ó, nagyon is tudják. Az Ordónál nem érdekli őket. Ők azt hiszik, a
katasztrófa évmilliók múlva következik csak be, és ők amúgy is csak olyan kis
szerepet játszanak benne, hogy az már nem is számít. Ismered ezt a gondolkodást:
„Én ideszarhatok a saját kertembe, de a világméretű környezetszennyezés nem az
én felelősségem.”
A: Igazad lehet. Ez nagyon jellemző rájuk.
B: Az azániaiak tisztában vannak a kockázattal. Ezért nem is gyakorolják a
rítusokat. És ezért lehet, hogy lépéseket tesznek azok megállítására, akik
gyakorolják.
A: Hátra vannak még…
B: Hátra vannak még a többiek. És a barna szmötyi ezen a ponton csap bele a
szellőztetőbe.
A: Szerintem beszélnünk kell erről másokkal is.
B: Számítok a diszkréciódra. Majd később beszélünk.
>>>>>[Ennyi. Ha volt is több beszélgetés, arról nem sikerült anyagot
szereznem. Nem tudom, kikkel beszéltek még ezek ketten. Ha valaki tud erről valamit,
szívesen veszek némi infót.
És ha valakinek netán álmatlan éjszakái lennének: gőzöm sincs róla, ki vagy mi
lehet az a Cabal, amiről beszéltek.]<<<<<
Káosz Kapitány <16:44:22/11-11-56>


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.