LFG.HU

HammerTimeCafe
Varga M.A.D. Károly
RPGCimkek

Metamorphoses: Debrecen

A) A város történelme, tündérszemmel

A Nagyerdő, ez az egykor oly fontos tündértelepülés a
középkorral fokozatos hanyatlásnak indult. A fák és bokrok
tündérei sokáig próbálják visszatartani az egyre közelebb
merészkedő ember-települést, de kevés sikerrel; előbb a
közeli mocsarat csapolják le, majd a város is egyre inkább
terjeszkedni kezd.
A terület fontosságát két alapvető tényező határozta meg.
Az egyik, az Erdő Szíveként ismert forrás különös energiát
telített a környező területeken szét – táplálékul szolgált a
tündéreknek, és felhasználhatták Bűbájaikhoz is. A másik, a
Kapu egy régi-régi átjáró volt, közvetlenül az Álomba; a
képzett utazó pár órás talpalással (a legendák szerint,
persze) Árkádia kapui alá érhetett. Az erdő otthonául
szolgált az Árnyékurak (Shadow Lord, vérfarkasok) egy
falkájának is; ők a Határkövek mentén akár a Mélyumbrából is
visszataláltak az erdőbe. A két faj kölcsönös harmóniában
élt… majd a dolgok változni kezdtek.
A Reneszánsz álmai később értek el ide, mint a Nyugat-
Európai területekre, ezért a menekülni kívánó tündérek már
csapdában találták magukat – Árkádia kapui bezárultak,
kirekesztve őket. A környéken élő legtöbb tündér ezért a
Nagyerdőbe menekült, az Erdő Szívének energiáival tartva
életben magát az erősödő Banalitással szemben. A város sokáig
nem jelentett komoly fenyegetést – az Árnyékurak, a helyi
nemesek lustaságára játszva, könnyedén elérték, hogy a
mindkét faj számára fontos területek kívül essenek a
mezőgazdaság, vagy épp a város által kihasznált
érdekszférákon.
A 48/49-es forradalom és szabadságharc azonban komoly
veszteségeket hozott az Árnyékuraknak. A városban megtartott
trónfosztás, az itt gyűlésező nemzetgyűlés túl sok új arcot,
túl sok új szellemet vonzott a környékre, ráadásul a nemzet
szabadságát is ki kellett vívni valakinek – a legtöbbjük
távozott, hogy a csatamezőkön keressen dicsőséget maga és
klánja számára.
A legtöbben sosem tértek vissza. Velük együtt viszont a
tündérpopuláció is megcsappant – mert a város, nem lévén
visszatartó erő, terjeszkedni kezdett a Nagyerdő csendes,
luxuskörülményeket kínáló területeire. Hatalmas, fel nem
parcellázott területek, kiaknázható, új erőforrások… A
tündérek megkezdik távozásukat az Átjárón, az Álomba
menekülve vissza a terjeszkedő nyomás elől.
A cseregyerekek viszont nem hagyták el a területet akkor
sem, mikor a beépítések elérték az Erdő Szívét – igaz, inkább
csak körbevették. Alig nyolcvan év (az Erdő Szívében élők
számára pár pillanat) alatt délről lakóházak, északon orvosi,
nyugaton tudományegyetem épült, keleten szórakoztató központ
- vidámpark, állatkert, csónakázótó és diszkó.
A beépítések viszont biztosították a terület védelmét is. A
század eleje óta az Erdő Szívének védelmét mind inkább
átveszik a cseregyerekek, egyre inkább kiszorítva a
feladatból az Átjáró energiáin élő tündérpopulációt.
Ekkortájt épülnek a Szívet átszelő sétányok, kerül híd magára
az Átjáróra, könnyebbé téve ezzel az Álomba való utazást.
A valóság azonban nem adja fel ilyen könnyen. Az
egyetemeket és a szórakoztató központot bekapcsolják a város
vérkeringésébe; a banalitás Sárga Villamosa körbeveszi,
elszigeteli az Erdő Szívét magától az Erdőtől.
Ez persze nem sokáig maradhat így. A város Hercegnőjének
(Arianah) hívó szavára cseregyerekek érkeznek a városba, hogy
elejét vegyék az Erdő pusztulásának. Erőteljes, az átjáró
támogatta mágiák segítségével bűverővel ruházzák fel a
környéket – a látszólag céltalan mágia szétoszlik az Erdő
Szíve körül, és különös, mágikus egységbe kovácsolja össze a
környező területeket. Még a komornak tartott egyetemek
környékét is valami furcsa, álmos légkör üli meg. A városba
érkező cseregyerekek többsége le is települ; ekkor nyeri el
mai arcát a Nagyerdő környéke – paloták, barátságos kunyhók
sokasága bukkan fel, napról napra átvarázsolva a környék
hangulatát.
A város terjeszkedni látszik, valójában azonban
visszaszorul. Szorítása felenged az Erdő Szíve körül. Ám…
A Sors összeesküdni látszik a tündérek ellen: támadás éri
magát a Szívet. Bár az első kísérletet még sikerül
meghiúsítani a kiparcellázott telkek felvásárlásával, a
második azonban már ki nem védhető – állami befektetés… Az
Erdő Szívéhez oly fájóan közel szálló és fürdő épül, a Szív
utánpótlását jelentő forrás vizét használva fel.
De nem ez az egyetlen csapás.
Az Átjáró erejét kihasználó bűbáj elvásik a város déli
határánál, a vasúti csomóponton; és az ellenállás onnan is
indul el.
Városszerte épülni kezdenek a lakótelepek. Szilárd,
vasbeton alkotta valóságuk gátat szab a Bűbájnak – és
ahelyett, hogy a sínek túloldalán folytatódnának, a város már
meglévő területein épülnek tovább.
Egyre és egyre északabbra szorítják vissza a Bűbájt.
Arianah Hercegnő kétségbeesett törvényei is csak feltartani
tudják az előrenyomulást, megállítani nem. A nyolcvanas
évekre végleg megváltozik a város arculata: bár a nagyerdei
lakóövezet egy jelentős része a beépítések dacára is megőrzi
varázsát, a terület többi része végzetesen meggyöngül.
A tudományegyetem új épületeket kap; a Hercegnő sikeresen
védeti meg a botanikus kertet – az Erdőt -, a közvetlen
közelében felépül a Kémiai Tanszék, majd a legújabb, a
Matematikai Tanszék kicsiny, de annál veszélyesebb épülete.
Az ellensúlyozásképp kitervelt ötlet, a Kollégiumok, ahol az
egyetemre járó cseregyermekeket szállásolhatnák el, végül
szintén a Banalitás erődítéseivé válnak – habár erejüket
számottevően gyengíti, helyenként időlegesen el is nyomja a
bennük lakók ereje.
Az északi szomszéd, az Orvostudományi Egyetem újabb és
újabb területeket követel magáénak az erdőből; végül, egy
kétségbeesett városrendezési javaslat határt – és hófehérre
meszelt téglakerítést – szab a terjeszkedésnek. A bekerítés
azonban a visszájára sül el; a tudományegyetemmel határos
Élettani Intézet kivételével a teljes terület már túl nagynak
bizonyul a Bűbáj kirekesztéséhez, így az utat talál, és
beszivárog a területre. Megerősödni azonban képtelen, ahhoz
még mindig túl koncentráltnak bizonyul az Értelem ereje. Az
egyetem alá épített légvédelmi bunker-hálózat viszont
titokzatos hellyé válik – és senki sem tudja, mitől, mert nem
az Erdő Bűbája hatja át.
A keleti övezet sorsa is ellentmondásosan alakul. A
Vidámpark és az Állatkert megmarad ugyan, de fokozatosan
elveszti a varázsát – Bűbája egyre kevésbé képes az
idelátogató gyermekek csodálkozásán fenntartani magát. Mára
már csak időszakosan éled fel – egy újabb rejtély, hogy a
köztes időben mi védi, mi tartja fent. Az Erdő Szívének
mintájára – paródiájára? – épített csónakázó tó és a Vígadó
együtt hatékony korlátot képez az Erdő Bűbája ellen, elvágva
ezzel az Erdő Szívét és a vidámpark-állatkert párost.
A Hercegnő mindezt a változást képtelen feldolgozni.
Életének utolsó éveiben megtébolyodik – rögeszméjévé válik,
hogy valaki – valakik – módszeresen el akarják pusztítani az
Erdő Szívét. Az utolsó napokon még ennél is tovább megy -
valaki az átjárót akarja felhasználni a saját céljaira -,
ezért az Álomba zárja magát.
De nem akárhogyan. Az Átjárót ősei, vérei építették, ezért
hatalma volt fölötte; távoztával megfosztotta az Átjárót
erejétől, egy általa teremtett szörnyre bízva azt, majd
lezárta. A szörnyeteg – egy nagyon is valós kiméra – bevette
magát az Erdő Szívébe, halálos csápjaival átszőtte azt, és az
Átjárótól lopott erőkkel felvértezve őrködni kezdett.
Se ki, se be.
Arianah úrnő távoztával elvágta a várost, a
cseregyerekeket, és az Erdő Szívét az Álomtól. Testét – mert
álmában távozott – a Nagytemető egy csak cseregyerekek által
látható, titokkal lezárt sarkában helyezték örök nyugalomra;
kriptáját a hallgatás esküjével őrzik életében is leghűbb
támogatói, a városban emberemlékezet óta élő sluagh-k.

B) Fontosabb helyszínek

Debrecen nem egy bonyolult város. A Nagyállomástól (a
városba délnyugat felől futó sínek mentén, valahol középtájt)
északra balról bevágó ökölként mered a 4-es és 33-as utak
alkotta félkör. Köztük terül el a Belváros; lapos, unalmas,
és határozottan debreceni hangulatot áraszt. Ettől északra
még két lakóöv – az úgynevezett kettes, és a nagyerdei –
található; a kettes a lakótelepeiről, és az egymásba nyomuló
házairól, a nagyerdei a szellős villákból és az egyetemekből
álló, élesen elütő övezet.
Induljunk el az Állomástól, és haladjunk észak felé – a
Bűbáj felé. Első lépésünk a fő utcán, a Piac utcán vezet –
itt találkozunk sűrítve a várossal, ez a mitikus központ.
Neoklasszicista épületek váltják egymást a szocreállal,
valami furcsa elegyet képezve; az utcafronton üzletek és
üzletek. Mellettünk a villamossínek szaladnak, előttünk
lassan feltűnik az örök jelképek egyike, a kéttornyú, és
bosszantóan sárga Nagytemplom.
Két érdekes tendencia Debrecenből – itt minden második
épület sárga, és minden második helyszín nagy.
A Nagytemplom mögött található az első, tündérszemmel
érdekes terület – egy apró park. A térképek szerint csak
része a Kálvin tér nevű nagyobb parknak, a valóságban a
debreceni realitás a Kálvin tér alatt az üzletközpontot érti,
a parknak pedig a Református Kollégium parkja nevet adja. Itt
húzza meg magát Edward, a város egyetlen szatírja, és különös
módon ez az egyetlen hely ennyire távol az Erdőtől, ami
Bűbájtól terhes. Kevés van jelen, nehezen megfogható – de ott
van.
Tovább haladva északra, komoly banalitás-pofonokkal kell
megküzdeni – két üzletközpont, lakótelepek, jobbra és balra
is trolicsörgés, vagy autók zaja, betonszürke falak és
falunyi embertömegek utcánként.
Van oka annak, amiért fontos a villamos – gyorsan
tovazötyög, percek alatt átérve a nagyerdei lakóövbe.
A váltás gyors, majdnem utcányi. Egyszerre sokkal több lesz
a fa az utcák mentén, az udvarokban, nagyobbak lesznek a
telkek, és egyre szebbek a házak. Kinyílik a tér, a szem
vígan csapong a sok zöld és a tágas épületek között… és
valahol, pillanatokra, már megérezni az Erdő illatát is.
Van egy pont, ahol önmagába kanyarodik vissza a villamos
síne. Nagyerdei körút, hirdetik a térképek a nevet – itt
kezdődik a tündérek birodalma.
Mintha mesében járnánk… Házak, gyönyörű villák a fák
között! Jobbra pedig park, kővé álmodott szobrokkal, és egy
elvarázsolt könyvespolccal is – hogy ki tette oda, már nem
tudni, de még érezni a belőle áradó erőt. Itt, a villák
mellett, a padok között ülésezik a Tündér Tanács – élén a
Boggan Tanáccsal, és egy magányos trollal.
Cornwall a neve – de ejtünk szót róluk később. Haladjunk
tovább a sétány mentén…
…és egyenesen nekiszaladunk a merényletnek. Hatalmas és
sokcsillagos hotel zárja el az utat, gyógyfürdő és szálloda…
Gyorsan jobbra szaladunk, de ott, az aszfaltról
elkeseredetten nézve szerteszét, egy csúnya és megkeseredett
csónakázótó néz velünk szembe, incselkedve öltögetve felénk
gonosz nyelvét, egy újabb szórakozóhelyet – a Vígadót.
Valaki kézen fog minket. Hollószín haja van, szelíd
mosolya, és mély tekintete. Arra, int a tón túlra, állatkert
van, és vidámpark… a térkép a futballpályát tartja
fontosabbnak, döbbenünk rá, és eldobjuk, hagyjuk a földre
hullani. A titokzatos kísérőnk megrebbenti szárnyait, majd a
levegőbe rebbenve, pillangóként csábít minket tovább –
vissza, a sétány felé, és ezúttal a másik irányba haladunk
tovább; balra, ahol az előbb jobbra fordultunk. Ismét
elhaladunk a szálloda mellett, a fürdő mögül azonban – és itt
hallod meg először azt a kacagást, ami a játszótér felől
szalad felénk – elénk tárul az Erdő Szíve, egy forrás
táplálta tó, rajta a fahíddal, amiről tudjuk, hogy egykor az
Álomba vezetett; előtte hatalmas tér, rengeteg pad, és ősi,
vastag fák csonkjai (kár értük, súgja a hollóhajú jelenés, de
egyszer a fáknak is meg kell halniuk), és körben erdő, erdő
mindenütt… De nem maradunk itt sokáig. Átvágunk a parkon, a
tó felé vert hídon (és nem, a világért sem gondolunk arra,
hogy át kívánunk kelni rajta), lepillantva megborzongunk az
Őrző hínár-csápjain… majd egy széles ösvényen keresztül az
Erdőbe lépünk.
…hogy aztán, alig pár pillanat után, ismét a városban
találjuk magunkat – ezúttal a Kossuth egyetem előtt. Télen
talán galádnak tűnik, most azonban nyár van, és a szökőkút
körül nyüzsögnek a gyerekek. A térkép újra nálunk van –
rejtély, hogyan történhetett –; tudjuk, jobbra az Orvosi
Egyetem várna… visszafordulunk inkább, és csatlakozunk a
Tündér Tanácshoz.

C) Fontosabb NJK-k

A város vezetője Krisztián, a sidhe Herceg. Felesége,
Arianah halála után elzárkózott a külvilágtól, de a város
tündérei tudják, érzik, hogy nem hagyta magukra őket –
felelősségteljes és igazságos herceg ő. A Medgyessy sétány
egyik villájából most is a Tanácsot nézi, és, noha nem látja
senki sem, mégis tudják, hogy mosolyog. Idősödő, és rendkívül
jóképű férfi ő, megingathatatlan érzékkel a jó és a szép
felé.
A Tanács a Herceg jelenléte nélkül is ülésezik. A Herceg
akaratát a testőr, Cornwall képviseli – ez az öreg, elsőre
talán rejtélyesnek tűnő troll egyike a legközvetlenebb
tündéreknek. Kezében az elmaradhatatlan bot – ami hol
kalapáccsá, hol karddá változik a vész idején –, arcán a
megszokott komolyság – de a szeme nevet, ahogy a Gyerkőcökre
kacsint. Ballonkabátja hosszú ujjában szinte elvész
törékenynek tűnő, erekkel átszőtt öregember-keze.
A Gyerkőcök tulajdonképpen kikérik maguknak, ők már nem
gyerekek. De nem is felnőttek, legalábbis a Boggan tanács
véleménye szerint – szavuknak súlya van, de szavazatuk
jelképes. Catail, a különös troll vadóc, és Eduárd azonban
köszönik, remekül elvannak így is. Catail (ejtsd: ’kæhil)
vörös haja lángolni látszik, ahogy Krisztinára pillant –
hiába, a szerelem kifogott rajta. Eduárd csendben piszkálja a
körmét, és hallgatja, ahogy a Boggan Tanács róla sutyorog –
de nem szól közbe, inkább kivárja, hogy elfogadják végre
döntését: otthagyja az iskolát. Művész szeretne lenni, nem
autószerelő.
Krisztina csendben figyel. Újonnan csöppent ebbe a
mesevilágba, szokatlan még számára a szerep – és kétségtelen,
a feketét sem a megszokás, hanem édesanyja halála miatt
hordja. Különös, hogy egy ilyen krízis alatt rázta le bábját
tündér-lelke… csoda, hogy nem tört bele a sokkba. De
Krisztina erős lány.
Mariann, szintén újonnan örökségére eszmélt sidhe, enyhe
lenézéssel szemléli a társaságot. Számára ők veszteseknek
tűnnek… még túlságosan emberként gondolkozik, nem képes
elfogadni a megváltozott értékrendeket. De nem lehet őt
hibáztatni, amiért eddig nem tartozott még igazán sehová.
Nemrég úgy döntött, hagyja, hogy Catail udvaroljon neki –
gyökeret kell verjen ebben az új világban, és ha ehhez egy
ilyen közönséges srác kihasználása szükséges…
Dömös Sanyika valamivel hátrébb újabb kalandon töri a fejét
– nem tudja, ismét a Buda-Pestre szökjön-e ki, vagy most
máshová menjen megismerni azt a csomó érdekes izét, amit a
világ rejt. Persze, Melinda nem igazán hagyja gondolkozni –
kislány alig négy éves, de vérbeli szatírként pontosan tudja,
mivel lehet Sanyikát az őrületbe kergetni, és ez a nyaggatás.
Dömös István, Sanyika édesapja, a boggan tanács feje lassan
döntést hoz. Süti, a belvárosi cukrász-boggan ugyan a fejét
csóválja, de ezúttal háttérbe kell szorítsa anyai ösztöneit –
pedig szereti a gyerekeket, és nagyon élvezi, ha a háttérből
sikerül összeboronálni őket.
Edward, az egyetlen szatírképes szatír (mert Melindától,
aki Híres szeretne lenni, de legfőképp színésznő meg énekesnő
meg sztepptáncos és szappanopera-sztár [habár, köztünk
szólva, a sztárvendég-státusszal is kibékülne]) komolyan
vívódik azon, hogy kivel próbáljon kikezdeni. Mariann
gyönyörű, de olyan gőgös… Krisztina szép, de olyan zárkózott,
mint az anyja… Úgy tűnik, kénytelen lesz ismét (idén már a
sokadik) szeretője szolgálatait igénybe venni, habár egyre
jobban fűlik a foga egy kisebb kalandhoz. Esetleg hármasban?…
A Vén, szokás szerint, nyakig bugyolálta magát a sáljával,
bosszúsan vizslatja a kőpolcot a kőkönyvekkel, és próbál
valami hihető és jó mesét költeni hozzájuk. Az utóbbi években
ez már szinte megszállottság lett nála, napról-napra új
történetet agyal ki arra, hogy kerültek ide a kőkönyvek a
kőpolccal. Akármi is legyen az igazság, valószínűleg körökkel
fantáziátlanabb a Vén meséinél… aki határozottan szeret
morgós vén öregembernek látszani, akinek kőszíve van. Csak ne
lennének azok a bolond gyerkőcök, akikre folyton vigyázni
kell…

D) Fontosabb történések

Arianah teste sértetlenül megmaradt, dacára annak, hogy rég
porrá kellett volna omlania. Ez meg is történik, egész
pontosan Melinda Ébredése előtt pár nappal. Melinda, bár még
nem tud róla, Arianah lelkét hordja – emiatt sosem válik
igazi cseregyerekké, mert Arianah és Melinda tudata nagyon
eltérő. Melinda sorsa lesz felnyitni a Kaput… de ehhez előbb
rá kell ébredjen örökségére. Évekkel később, ő lesz a város
Hercegnője – társául és testőréül Catail-t emelve.
Krisztina már nem tud a családját sújtó átokról –
pontosabban, az Esküről. Nemzedékek óta ő az első sluagh,
akit beszélni hallottak, és a városban született. Édesanyja
az ébredése előtt vesztette életét egy autóbalesetben, így
Krisztinának fel kell fedeznie családja titkát, amire
képtelen lesz a Jóslat napvilágra kerültéig. Jóval később, ő
lesz a városba visszatérő Unseelie tündérek választott
Királynője – de ez már egy másik történet.
Krisztián Herceg hamarosan a határköveken keresztül az
Álomba távozik, hátrahagyva a várost és a Jóslat egy
töredékét, amit részben sikerült megfejtenie.
Cornwall az életét áldozza majd a Kapu megnyitásáért.
Kifli visszatér, újraéled tündérlelke a Kapu megnyílásakor.
Eduárd elköltözik Debrecenből, mikor végre sikerül a fém
lényegét megragadnia – ami, korábban, fontos szerepet játszik
majd a Nagytemplomnál vívott, nagy összecsapásban
Várostündérek és Cseregyerekek között.
A Vén a Jóslat megfejtésével végleg megzavarodik, hónapokat
tölt el a kőkönyvek előtt; aztán egy nap eltűnik, és nem is
tér vissza soha – de a polcon eggyel több könyv lesz ezután.
Melinda átszökik a Kapun, de Edward-nak sikerül
visszarángatnia.
Catail-t elcsábítja ugyan Mariann, de Krisztina
elrablásakor Catail ráébred arra, kit is szeret igazán – ami
különös, és fájó konfliktushoz vezet majd mindkettejük
részéről, mikor Krisztina visszatér.

E) Fontosabb rendszer-dolgok

A Határkövek egy régi caern romjai; egyenes, az Umbrán
átvezető erdei ösvényt rejtenek. A város terjeszkedése során
azonban a Határköveket többször felszedik, és szétzilálják,
megbontva ezzel a sorrendet, és gyengítve a kövek mágiáját.
(megj: 2001 márc. 20-án, a Böszörményi út négysávosra való
bővítése miatt felszedték a Határköveket, és kaviccsá zúzták
őket a közeli Házgyárban – nem vicc!).
Az Erdő Szíve nem Cray. Nem is Bűbáj-forrás… csak valami
nagyon hasonló. Ugyan Mage elvben nyerhetne belőle
quintessence-t, de ezt most már ellehetetleníti az Őrző, és
régebben is túl erős volt a tündérjelenlét ahhoz, hogy
megkíséreljék. (egy tündér nem tud lenyomni egy mágust – de
ha sokan vannak, épp eleget képesek ártani ahhoz, hogy az ne
próbálkozzon) A quintessence amúgy is eléggé ..furcsa,
majdhogynem szennyezett a kapu jelenléte miatt; az Álmok
anyaga is átszivárog belé, ez adja a furcsa kettőségét az
energiának.
A Nagytemplom mögötti / Református Kollégium előtti térnek
nincs kapcsolata az Erdő Szívével – Edward mindennapos itt-
muzsikálása adja egyedül a bűbájt, amit számtalan a padokon
turbékoló szerelmespár, vagy pihenő nyugdíjas érlel tovább
magában; innen a hely különös, jellemző hangulata. Edward
halálával a hely varázsa valószínűleg gyorsan kifakulna.
A városban egy erős rémálom-fertőzés van; ennek egyik
megtestesülése az (önmagában) ártalmatlan Fekete Villamos,
valamint… de nem lövöm le. Bocsi :)
Az Erdő Szíve elnyújtja a „normális” tündér-életciklust –
gyakorlatilag közömbösíti a Banalitást, ami elaltathatná a
tündérlelket. A városban élő tündérek között nem ritka a 80
éves kor sem – lásd Krisztián herceg, aki Arianah halálával
kezdett csak öregedni, Arianah, aki végig fiatal maradt, az
ismeretlen korú Vén, Edward a maga huszonöt, Cornwall a
negyven, és Kifli a maga ötven tündér-évével. Dömös István és
Süti egyaránt harminc-harminc éve tündérek.
Megjegyzendő, hogy néhány ritka kivételtől eltekintve, a
városból tündér még nem távozott el! (Akik anno a húszas
években érkeztek, hogy segítsenek megmenteni az Erdő Szívét,
mind letelepedtek itt, kivétel nélkül.) Sanyika kiruccanásai,
majd Eduárd elköltözése ezért tűnhetnek rendkívülinek – és
ezért meglepő Krisztián eltűnése. (Krisztina is ezért tér
vissza majd!)
Figyelemreméltó jelenség még, hogy a városban egy ideje
bosszantó gyakorisággal páros ébredések történnek (István-
Süti, Eduárd-Catail, Mariann-Krisztina, Edward-Viktória,
Melinda-Sanyika).

Azt hiszem, ennyi elég… Kérdésekkel a mad_hm@hotmail.com címen,
vagy elvétve a Changeling fórumon megtaláltok.

Jobb játékot, és szebb álmokat:
Varga M.A.D. Károly


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.