LFG.HU

Sics
RPGCimkek

Ynev útjai

Aromo vetette fel:
> Készült-e bármilyen anyag Ynev úthálózatáról?
> Pl.: Erionból milyen útvonalon lehet eljutni mondjuk
> Toronba? Vagy Shadonba? Mert alig hiszem, hogy
> egy kereskedő-karaván térkapun át közlekedik.

Kezdjük ott, hogy … szerintem maga az `úthálózat` is fura, és Ynevre nem
illő gondolat.

Miért … vannak egyrészt a `kereskedelmi utak` – ami nem kiépített utat
jelent, hanem azt, hogy arra szokak menni a kereskedők, és valamit viszonek
(rendszeresen ugyanazt, ugyanonnan és ugyanoda) rajta.

Mondom: itt általában szó nincs kiépített, leburkolt, kövezett sbt. útról -
lehet, hogy egyes szakaszain van kitaposott csapás, lehet, hogy egyes
szakaszai le vannak burkolva, lehet, hogy egyes szakaszait hajón lehet
megtenni, lehet, hogy egyes szakaszairól leginkább azt érdemes tudni, hogy
a lenyuvó nap iránt érdemes rajt haladni…

Kereskedelmi utak hálózatának léteznie kell, és biztos vagyok benne, hogy
Yardain nem engedi meg magának, hogy ezekről ne írjon a kellő és általa
(tőle) el is várt aprólékos gonossággal és részletességgel a majdani új
M*-kiadványokban.

Ami a kiépített utakat illeti: ez már más kérdés.

Először is: miér van az út … a kiépített út. Mi a létezésének oka, célja,
története … kapcsolódása a világhoz. Miért és hogyan jön lérte, miképp
marad fönn és mire használják .. miképp hat viszza az őt létrehozó
társadalomra illetve környezetére.

Miért építenek utat ?

Mert jó. Mert valakinek jó. Mert annak a valakinek kell – és mert az a
valaki megcsináltatja, és működteti.

Mi kell egy út ` megcsinálásához` és `működtetéséhez ` ?

Erőforrások. És hatalom.

Erőforrások alatt azt értem, hogy oda tudsz küldeni megfelelő számú
utatépíteni akaró/hajlandó izzad szagú melóst, biztosítani tudod a
szükséges építőanyagokat (ha kell efféle az áltad tervezett úthoz) stb.

Hatalom meg ahhoz kell, hogy ne intsen be neked senki, hogy márpedit Te és
ott nem fogsz utat csinálni… Pld. a Kállay grófok úgy gondolták, hogy az
ő birtokaik nyugalmát csak ne háborgassa a vasút – és nem is engedték, hogy
arrafele vezessék. ( Kicsivel később ugyan Nagykálló elvesztette a
megyeszékhelyi rangot, és helyette Nyíregyháza lett Szabolcs megye
központja, de ez nem változtatott azon, hogy a Kállay grófok továbbra se
akarták odaengedni a vasutat … )

Ma … az állambácsi elég erős ahhoz, hogy bárkinek a birtokán
átalvezessenek valamit ( kisajátítás ilyesmi ma is jáccik, pld.
út-szélesítéseknél … ) csak jó esetben fizetnek is érte valamit.

Oké … de egyik állam sem építhet keresztül utat egy másik államon …
legfeljebb annak beleegyezésével. Különben háború lesz belőle. ( Sőt még a
repülőgépeit se röptetheti át felette, legfeljebb bizonyos magasság felett
… nagyjából a világűrben. A berepülésekből is politikai balhé szokott
lenni, lásd a legutóbbi kínai-amcsi balhét … )

Szóval az útépítéshez a terület birtokosának hozzájárulása is szükséges …
azért hogy ne akadályozza az építést, meg hogy később se rombolja széjjel.

Az útépítés amúgy is stratégia kérdés: a római birodalom nem a kereskedők
két szép szeméért csinálta meg a maga úthálózatát, hanem azért, hogy a
légióit meneteltethesse rajta … az, hogy a kereskedők is használhatták,
csak mellékes bónuszként adódott …

A rómainál kevésbé ismert példa, de a Kínai birodalom valamék császára is
hasonlóképp rendelkezett útépítés-ügyileg… egységesítette még az utak
nyomtávját is … hasonló megfontolásból.

Szóval: a történelem korai korszakaiból fennmaradt utak bizony hadiutak
voltak … ( Ma is vannak ilyenek, csak tik nem tuggyátok… biza
kishazánkba vannak olyan utak, amit katonáék csináltattak, maguknak …
mert épp előadódhat, hogy arra szeretnének menni, és előzőleg nem volt arra
út … nem sok ilyen van, de jártam már néhányon… Amúgy ha jártok egy
laktanya közelében, akkor felfigyelhettek arra, hogy a kapuitól széles
egyenes utak vezetnek el a búsfenébe – ha jön a rakétára ültetett nuki,
akkor arra kéne gyorsan elhúzni a büdöst, mielőtt a taktikai nuki vagy más
hasonló aranyosság (gázbomba stb.) odapottyan … )

Az útépítés a birodalomépítőknek azér volt fontos, hogy a hadseregüket
gyorsan oda tudják küldeni, ahol szükség van rá – a hadászat az ókorban és
a középkorban is (meg ma is) jelentősrészt logisztikai feladatok megoldása:
(a csapatok odajuttatása, majd utánpótlásuk, ellátmányuk biztosítása …

A római birodalom útjai nem tudom, hogy igényeltek-e különösebb
karbantartást ( Thaur leírhatná, hogy is néztek ki, miféle mód építették,
és meddig is maradtak fenn … ) – a mai aszfaltfelületek kevéssé bírják a
strapát … de hát nem is az örökkévalóségnak ( vagy legalább pár száz…
félezer évnek ) készülnek.

No meg a római birodalom korában sem ezerrel (de legalább százharmiccal)
száguldozó személyatutók, se kaminok nem jártak rajtuk …

***

Utak stratégiai jelentőségére visszatérve:

1.
Én mint uralkodó tudodm aztat, hogy ha a kedves szomszédai felől utak
(kiépített, leburkolt, gyorsan járható utak) vezetnek a birodalmam szívéig,
akkor ezeken nem csak én tudom gyorsan mozgatni a csapataimat, de a kedves
szomszédaim is gyorsan benyomlhatnak rajtuk a fővárosomig … ( Árpádházi
királyaink idejébe is előszeretettel torlaszolták már el a kárpátok hágóit
… de még Bocskai idejébe is szívóztak ám evvel … sőt a második
világháborúba a ruszkik is csak a románok árulása folytán jutottak át
eccerűen rajtuk. )

2.
Ugyanakkor én mint uralkodó mindenképp szeretem, ha kereskedők járnak erre
minálunkfele: egyrészt mert jól megvámolhatom őket… Mmindegy milyen
címem, a lényeg az, hogy az országomban úgyis én parancsolok … ha én azt
mondom, hogy ideadják az áru tizedét, akkor vagy ideadják szépszerével,
vagy elveszem tőlük az egészet … Ez persze csak akkor működik, ha nem
tudnak kikerülni, illetve ha a kitérő drágább/nagyobb macera lenne, mint az
én bunkópofátlan zsebbemarkolászásomat elviselni.
Ha kicsit felvilágosodottabb uralkodó vagyok, akkor azér is szeretem a
kereskedelmet, mert ez árucserét, és élénk gazdasági működést jelent …
ami sokminden jót jelent az országnak.

Utat azér még ekkor se építtetek a kereskedők kedvéért…

Ha építtetek utat (vagy hidat), azt főleg a katonásdi okán építtetem …
esetleg ha tényleg a kereskedők kedvéért, akkor azért, hogy felém, az én
országomom át járjanak, és ne a szomszéd fele menve nekik tejeljelenk.

Városok inkább szeretnek hidat építtetni … aztán révpénzt, hídvámot stb.
szedni. ( Sok város eleve folyókétparti, nekik amúgy is muszáj … )

Merre járnak a kereskedők, merre vezetnek a kereskedelmi utak ?

Ezeknél leginkább az fontos, hogy honnan, hova, mit szállítanak – út közben
csak az érdekli őket, hogy minél olcsóbban, minék biztonságosabban, esetleg
mihamarabb, és mégesetlegesebben minél kényelmesebben mehessenek.

A kereskedelmi utak különböző hosszúságúak: a paraszt ugyi a közeli
városba, annak piacterére viszi be
`vásárnap` az áruját, egyes iparosok a meguk termékét/iparcikkét a szomszéd
városokban is kínáják … az igazi nagy pénz viszont a `távolsági
kereskedelemben` van.

1200 tájékán itt a Földön a `borostyánút` a Balti-tenger partjától az
itáliai kikötővárosokig vezetett … szárazföldön. De a novgorodi prémek is
utat találtak maguknak Velencéig …

Az igazi nagy távolságot a selyemút jelentette, karavánon utazó szőnyegek,
selyem, keleti fűszerek … Kínától egészen Európáig, keresztül Ázsia és a
közelkelet fejedelemségin, népvándorló rablócigány népein stb.

Hopp: a távolsági kereskedelem (amibe a legnagyobb zsozsó volt …
akkoriban ez volt a húzóágazat, nem a termelés … ) vagy hajókázást, vagy
karavánutasdit jelentett. Csak sok zsetonnal, nagyon jó kapcsolatokkal, és
jó veszteségtűrő pufferrel lehetett beszállni az ilyen üzletekbe – de
csillagászati hasznot is hoztak ám. ( Ha nem veszett oda az áru, a
befektetett pénz, meg az elküldött rokonok és megbízható emberek … )

Merre mentek a távolságikereskedők ?

Főleg amerre lehetett. Ahol nem hentelték le őket … és ahol fizikailag el
lehetett menni. Keresztirányú magas hegyláncok és nagyon lakhatatlan
sivatagok kifejezetten ellenjavaltak …
legrövidebb-legkeskenyebb-legjárhatóbb úton átszelendők … vagy
elkerülendők.

Folyók ugyancsak csúf természeti akadály bírnak lenni, különösen
áradástájt. ( Te tudod, mikor árad a Gangesz vagy az Eufrátesz ?
Naugyehogynem. Hiábatanultál fődrajzot. A középkori-ókori kereskedők bezzeg
tudták … )

No, mi van még. A kereskedők a biztonságban erősen érdekeltek – oké, hogy
visznek magukkal zsoldosokat (biztonsági őröket) – de a nagyon
zűrös-polgárháborús vidékeket elkerülik .. meg ha a helyi kiskirály nagyon
meg akarja őket sarcolni, akkor meg is fogja, tehát az efféle alakok által
uralgott vidékeket is messzi elkerülni igyekszenek.

Sajnos bizonyos helyekhez muszáj ragaszkodni: hágókhoz, folyami
átkelőhelyekhez, kikötővárosokhoz … útközbeni
pihenési-készletfelfrissítési lehetőséget jelentő állomásokhoz …

Itt pedig a hidegvízért is pénz szokás kérni, mégpedig sokat, hát még ha
van miből … lásd adók, vámok stb.

Ugyanakkor: ha hosszú távon azt akarják a környék urai, hogy arrajárjanak a
kereskedők ( meg hogy a kereskedők által felizgatott azon távoli nagyurak,
akikhez az útközbeni kiskirályok okvetetlenkedése folytán nem érkezik meg
az áru, ne rendezzenek itt náluk példastauálást és kereskedelmi állomás
teremtésével egybekötött hódítóakciót ) akkor muszáj lesz kialakítaniuk a
békés egymásmelletéléshez szükséges elfogadható sracolási kvótát …

No meg szolgáltatni cserébe, mondjuk biztonságot … Útmeni
rablógyilkosbandák mindíg is voltakvannaklesznek … de ezeket
minimalizálni minden civilizált sarcolónak komoly érdeke. És tenni is
szoktak ezügyben…

***

Erionra visszatérve:

1.
Szerintem olyan távolságig lesz kiépített útja, ameddig a politikai hatalma
terjed, azaz ameddig (térben) a helyi hatalmacskákat csicskáztatja .. .
lévén az úton bármikor oda tud küldeni egy olyan haderőt, ami seperc alatt
rendetrak a helyszínen …

2.
Az utak szükségképp sugárirányúak … és Eriontól távoldva nő köztük a
távolság… és az útonjáró csapatok által már nem kontrollálható terület.
Itten fognak tanyázni a banditok, a kereskedősarcoló-sanyargató önjelölt
potentátok és a máseffélék (kóbor monszterek, sárkányok stb. ) Előbb-utóbb
ezek kerülnek túlsúlyba – onnantól fogva nem lesz se út, se erioni befolyás
… olyan nagyon.

Saccperkábé, elsőre így gondolom … így gondolnám, ha mesélnék Yneven.

( Ahol mesélek, ott nagyjából efféleképp szokott lenni. Én
isntenbizonyszeretnék mesélni, kereskedelmi konfliktust is akár, de a
játékosaim karakterei, azok felmenői és elöljárói, valamint majdösszes
csatlósaik inkább egymás lehentelését tervezgetik-fontolgatják csúf gyanúm
szerint .. de ez más tészta. )

bye
Sics [sics@freemail.hu]

_______________________________________________
Magus mailing list Magus@kapu.hu

http://mail.kapu.hu/mailman/listinfo/magus

A témába vág még Khelben oldala:
klikk ide


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.