LFG.HU

HammerTimeCafe
dervis
novellaCimkek

Eljött a hétfô…

`Eljott a hetfo. Es o nem tudta mit is tegyen. Reggel gepiesen
pakolt a taskajaba. Meg a hetvege tortentein gondolkodott. Gepiesen
burkolta az edesanyja altal elerakott rantottat, de gondolatban meg a
szombat es a vasarnap esemenyeit elte at ujra. Csodas volt, nem is
felejtheti el a csodas helyeket amelyet ulto helyeben vegigjart.
Apja kerdesere, hogy milyen volt a hetvegi diszko, a szemebe nem
nezve fullentette, hogy csodas. Hazudnia kellet, mert szulei nem
turtek, hogy ilyen rosz tarsasagba keveredett. Tudta jol, hogy csak
ezzel a kegyes hazugsaggal roviditheti le a szuksegszeru beszelgetest.
Hanyszor kellett hallgatnia a szovegelesuket, hogy minden penzet erre
kolti… hogy fontos idot rabol el a tanulastol… hogy nekik
ilyesmire soha nem volt szukseguk az o korukban. Nem ertettek meg.
Azokkal jart ossze akik megertettek.
A buszon, az iskolaban majd ujra a buszon hazafele meg csak a
szombatot probalta feldolgozni. Ahogy osszejottek. A bekesnek tuno
feszitett varakozas. Elvezettel gondolt ra, amikor vegre eljott a
pillanat… Szuleinek az egyik kedvenc vesszoparipaja volt az etkezes.
Hogy mennyire keveset is esznek olyankor… de kit is erdekel mikor
azokat az orakat elik at…
Delutan a specialis eszkozeit rendezgette. Utalta, hogy rejtegetnie
kellett oket. Lassan mar odaig fajult a titkozlozasa, hogy nappal
vagy mikor mas is tartozkodott a hazban elo sem vette oket. A sajat
szobajaban – edesanyja legnagyobb oromere – nem engedte, hogy mas is
takaritson. Sot, hogy meg a gyanu arnyekat se keltse, atvallalt mas
szobakat is. Az este esemenytelenul telt. Szokas szerint a csalad
tagja kulonbozo idopontban erkeztek haza es kulonbozo idoben
vacsoraztak is… Gondolatban lassan a szombat vegere ert es azzal a
felelemmel hajtotta alomra a fejet, hogy vajon mi lesz, ha mar a
vasarnapot is atgondolta???
A kedd es a szerda eszrevetlenul tunt tova. Az iskolai esemenyek
soha nem erdekeltek, igy kimaradva a pletykakbol es a zavtosan hangzo
tortenetekbol egy kicsit mindig is kilogott az osztalyabol. Annak,
hogy szokasai miatt a tobbiek el is kerultek, meg orult is. Mindig
kulonos fiunak tartottak, de ot ez nem erdekelte. Ossze-osszesugtak a
hata mogott, hogy igen, o az! O csinalja! Es meg is latszik rajta!
Ahogy jar! Ahogy Nez! Ott van a szemeben! Es isten ments, hogy
valakivel szoba alljon!
O mar unta ezt az egeszet. Tudta, hogy az iskola nem az eletre
kesziti fel ot. Eljart, mert tudta torvenyellenes lett volna ha nem
teszi. Varta mar a hetveget.
Eljott a csutorok. Az iskola taposo malama utan a zene tv-k
uvoltozese es ismetesei sem tudtak mer felviditani. Letargia lassan
elharapozott rajta. Meg annyira messze volt a hetvege. Hiaba beszelt
tarsaival, az telefon volt. …ott…azon a helyen…veluk…azt
tenni… Erre vagyott. De a hetvege meg olyan messze volt.
Penteken alig birta ki azt a par orat az iskolaban. Rohant haza.
szinte remegve kutatta fel eszkozeit. Kezebe szoritotta oket.
Vagyodasat ahelyett, hogy csillapitotta volna, inkabb meg fokozta.
Szuksege volt ra! NEM biiitrta ki. Iszonyatos haragra gerjedt, mikor
arra gondolt, hogy a hetvegen lehet, hogy nem is talalkoznak. Fejeben
egy valahol olvasot ket szo kergetozott… kell… nincs… Es nem
tudott tenni semmit sem.
VEGRE ELJOTT A SZOMBAT!!! Alig tudta turtoztetni magat. Halvanyan
remego kezeivel pakolt hatitatyojaba. Kolso mazkent nyugalmat
eroltetett magara. Erezte, hogy a vilag lelassult korulotte. Nem jott
eleg gyorsan a lift. Mintha a busz jaratbol is legalabb ket jarat
kimaradt volna. Mikor vegre odaert talalkozasaik szinhelyere, ahol
senki nem zavarhatta meg oket. Ahol egyedul lehettek. Ahol sem a
tarsasag hangjai nem erhettek el a kornyezetet, sem a kornyezete oket.
Vegre belepett a foldi menyorszag kapujan! Korulnezett…
Meglatta oket… Lassan, megfontoltan, leplezve vagyva szuksegeit
odalepve megkerdezte:

`Sziasztok! Ma ki mesel?`

Dervis, aki remeli ezzel senkit nem sertett meg…
SZASZ


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.