LFG.HU

lapis
novellaCimkek

Talaltam vala poros foliansok, s kodexek kozott
eme papirost, melynek cimzettje ismertlen, de
erzem en ugy: mindonk epulesere valik olva-
sasa, barmily borult elme is rohatta e sorokat.

Bar nyujthatnek oly oromot Nektek Nemes baratim, mint en erzek
most es mindorokke ezen idok utan. Ereztetek mar, hogy eszetek
es jozan megfontolastok elhagy, s csak egy gondolatra jar fejetek?
Estetek-e mar oly feneketlen kutba, melybol biz nincs szabadulas,
mert borton az, edes borton, nem mas. De mit tudtok Ti mindeme
dolgokrol, melyekrol most tollamat koptatom! Hisz jartok Ti sze-
les e vilagon, s vagdalkoztok, mondvan es valvan hiu erkolcsotok,
mit irva jegyeztek mindenkinek kit okitvan bolcsebbe, s magatok-
hoz hasonlova vagyodtok tenni. Teszitek ezt, mert hiszitek nincs
ennel nagyobb szorakozas, s csak kevesen ertik mind szajhosseg
eme dolog, hadonasztok fellegvarak irant, melyek elerese Nektek
nem rendeltetett. Naprol-napra jo-rosszabb kocsmaban gyulve osz-
sze meselitek tetteitek, s almodjatok oket valora. Hat boldogit ez?
Szolna bar mesetek arrol, miknek elerese lehetseges es kivanatos
cel lenne szamotokra. De Ti dacosan felcsapott fejjel mondjatok:
`Felre e dologgal, nezdd mily eles kardom, hol talaljam melto vag-
dalni valot hozzaja?` Igy van ez. Bunom, s terhem, en is ily voltam
vala. De kijutottam e ragadvanyos utvesztobol, hogy egy ujabb, s
sokkal veszedelmesebb elvezetnek adozzak. S valodi veszelyek
ezek, nem oly kodfantomok, mit Ti kergettek hasztalan. Ellensegem
halalos, hisz szivem-lelkem ove, uraloja o eletemnek.
Fontoljatok hat szavaim, s ki megerti szovevenyes mondandomat
- hisz nem tagadom eszemet vette e fene nagy vihara szivemnek -
mondhassa az: `ertem`, s vilagosodjek meg ugy elmeje, s szive is
mindorokke….

Lapis


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.