LFG.HU

tarsasjatekok.com
KerGiz
novellaCimkek


A kovetkezo tortenet elsosorban azoknak szol, akik ismerik a benne
szereplo
karaktert

Barmilyen egyezes a valosaggal csak a veletlen (es KerGiz) muve…



Amikor vegre elcsendesedtek a vendegszobak, a no, aki eddig szobaja

melyen lapult, lassan a felszerelese fele nyult… Szormesalja
lagyan
siklott vegig az egyszeruen megvetett agyon. Az egyik rejtett
zsebbol
furcsa anyagokat vett elo, testhezallo fekete nadragja zsebebe
dugta.
Kiosont. A szomszedban bekesen hortyogtak tarsai. Most nem akarta,
hogy
felebredjenek. Csendben az ajtajukhoz lepkedett. Tudta, hogy
belulrol el van
torlaszolva. Meg nem olyan regota kalandoztak egyutt. Nem biztak
benne.

A no megkozelithetetlen volt, titokzatos es halalos. Eljott az ido,
az elore kikeszitett komponenseket elohuzta, es nehany halk szo
kisereteben a levegobe szorta. Ovatosan benyomta az ajtot, de mivel
csak
resnyire nyilt ki, aztan teljes erobol befeszitette. A termetes
tolgyfa
asztal, es a szek, amelyek a torlaszt alkottak, termeszetellenes
nemasaggal doltek el. Odalent hirtelen felrohogott a kocsmai tomeg.
`Mindig tudtam, hogy ez egy hasznos varazslat` – gondolta
Alexandra,
belepett, es szemugyre vette az alvokat. Meg mindig csendesen
mozogva –
csak az utcai zajok hallatszottak, de ez a sokat probalt
kalandozokat nem
zavarta – a jokepunek is mondhato ember ferfi agya fele osont. Bar
nem
szivesen vallotta be maganak, kedvelte ot. De tudta azt is, hogy
csak
igy erheti el celjat. Kontyba tuzott hajabol most kihuzta a diszes
tut,
hogy a fekete zuhatag szabadon omoljon karcsu nyakara. Az ekszer
nemcsak
szep, de halalos is volt: csucsabol gombnyomasra egy aprocska, amde

mergezett hegy ugrott ki, nemegyszer gazdag, kejvagyo kereskedok
halalat
okozva. A szokatlan fegyver lassan, biztosan kozeledett a ferfi
nyakahoz.

Alexandra egy masik rejtett tokbol vekony pergament vett elo,
mikozben a
tut vegig tamadasra keszen tartotta. Atkutatta az agy mellett
hevero
zsakot, majd benyult a parna ala is. Az alvo felhorkant, es a masik

oldalara fordult. A lany, mint aki ezerszer csinalta mar, magiatol
hipnotikus hangon a fulebe suttogta: `Aludj, aludj csak kedvesem!
Legyen
rolam szep az almod…` Miutan a ferfi vonasai kisimultak, a lany
az irast
ovatosan ferfi mellere ejtette, s erezven, hogy elso varazsanak
hatasa
gyengul, kisietett az ajton, s a szobajaban – a megfelelo
ovintezkedesek
megtetele utan – az elegedettseg mely almaba suppedt.
Meg aludt, amikor tarsai felebredtek. A nyujtozo kalandozo
eszrevette az
irast, amely immaron a padlon hevert. Felemelte, es mit sem torodve
az
ilyenkor szukseges elovigyazatossaggal, rogton olvasni kezdte.


`BOLDOG VALENTIN NAPOT!`


A masik szobaban, az alvo lany fejenel a famulus kimaszott a
salbol.

Nezte a gazdajat, es mintha elegedetten mosolygott volna.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.