LFG.HU

Kornel
novellaCimkek

A fekete kopenyes ifju vegigsettenkedett az utcan. Ahogy celjahoz
egyre kozelebb ert, ugy lassubbodott meg a mozgasa, lett egyre
bizonytalanabb. A keritesnel megallt. Egy kutya jott oda hozza, es o
egy altatoval preparalt tut fujt ra a fuvocsovebol. A kutya eloszor
odakapott a sebhez, talan szunyogra gyanakodott, nem tudni. A mozdula
i egyre lassabbak lettek, lefekudt, majd kisvartatva el is
szenderedett. Ekkor jelent meg a masodik negylabu, de a titokzatos
kopenyes vele is ugyanugy elbant. Mikor a ket hazorzo javaban aludt,
a ferfi atvetette magat a keritesen, majd az udvar vegebe m t, ahol
eltoltott egy kis idot. A felhangzo halk nyikorgasokat tul hangosnak
itelte, felszisszent. Amikor vegzett, korulnezett, de a hazban semmi
feny nem gyult. Odament az ajtohoz. Remelte, a megbizottja a hazban
elvegezte amit kellett. Kulcsot vett elo, s elforditotta a zarban.
Halk kattanas. Az ajto nyitva allt. Kinyitotta, es elismeroen
bolintott. Megbizottja elozo este zsirozta meg a sarokvasakat.
Elindult a lepcson felfele. Nemelyik lepcsofokot atlepett, azokrol
tudta hogy nyikorognak. Izzadt. Nem a elelemtol, nem is az
izgalomtol, egyszeruen melege volt, a hazban jol befutottek az este.
Nem keresgelt sokat, tudta hogy melyik aldozata szobaja. Belepett,
odasettenkedett az agyhoz, felemelte az udvarbol magaval hozott
eszkozt….

A lany eppen azt almodta, hogy jegyesevel sivatagba kerult, es
eltevedtek. Sehol egy felho, nagyon meleg volt. Ekkor hirtelen egy
vizesesbe kerultek. `Milyen fura, vizeses a sivatagban!`- gondolta
utoljara, mikor az alom vekony leple szethasadozott. Felebredt.
Valami hideget erzett. Az agya csurom viz lett.
– Kellemes Husveti Unnepeket! – kialtotta mellette a jegyese, es a
vodor aljan veletlenul bennmaradt vizet a fejere csurgatta…


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.