LFG.HU

Frederic
novellaCimkek

Shiak`ar Dantelin!

Theodor, Grawen, Fegulis es Aryenn.
Ok negyen mar gyermekkoruk ota ismertek egymast. Egyutt nottek fel az
erigowi varkastelyban, ahol szuleik, dolgos varjobbagyok eltek. A fiuk
egyutt tanultak a kardforgatas tudomanyat a kemenykezu varkapitanytol,
egyutt segitettek a leanynak a kastely koruli munkakban, cserebe o
valogatott finomsagokat csent nekik a konyharol, es kimasszirozta a
fajdalmat a vivoleckektol elfaradt tagjaikbol. Egyutt nevettek a varnep
karara elkovetett aprobb csinyeken, egyutt alltak szemlesutve a szigoru
tekintetu apat elott, a Kyel templom hideg koven, es egyutt hallgattak
tatott szajjal az oreg enekmondo csodalatos torteneteit, estenkent a
kandallo mellett.

Evek teltek el, es a fiukbol eleteros ifjak (a grof katonai) lettek, a
leanybol gyonyoru no (a grofne szobalanya) vallt. Az ifjak baratsaga immar
szuntelen versengessel parosult, Aryenn azonban egyarant szerette
mindharmojukat.
Az evek soran Theodor nagyereju, tapasztalt harcossa vallt, gyakran
kuldtek a hegyi rablok megfekezesere, vagy a lazadasok leveresere. Grawen
futarszolgalatot teljesitett, ugyessege es gyorsasaga hasznara vallt a
grofnak. Fegulis nem volt eppen harcra termett, am nagyon fogekony volt a
tortenetekre, mesekre, igy az oreg enekmondo testorekent kerult
alkalmazasba.
Akarmerre is voltak azonban, ahanyszor csak tehettek, visszatertek a
kastelyba, hogy Aryennel egyutt lehessenek. Kedvenc helyuk a kastely
mogotti nagy szikla volt, ahol nappal a nap sugarait elveztek a
felmelegedett koveken, este pedig tabortuz korul ulve ugrattak egymast es
meseltek kalandjaikrol.

Aznap este is egyutt ultek a tuz korul, egy butelia tuzes predoci es egy
nagy tal frissen sult sutemeny tarsasagaban. Theodor epp befejezte
tortenetet es vigyorogva mutogatta frissen szerzett forradasait az amulo
Aryennek. Mindannyian kisse kapatosak voltak a bortol es a viragillatu
ejszakatol, a leany megborzongott
:-`Olyan felelmetes lehetett ott az erdoben azok kozott a rablok
kozott…`
Theodor atkarolta es kozben folenyesen a tobbiekre pillantott. Fegulis
erezte, hogy forrosag onti el amint kettejukre pillant. Az iszakjabol egy
osoreg lantot kotort elo, feltve felhangolta, es halkan pengetni kezdte.:
- `Felelmetes tortenetet akartok hallani? Valami tenyleg ijesztoet?`
-`Fegulis, az a lant…Honnan?…`
-`Csak kolcsonvettem…ne izgulj, holnap visszadom az oregnek.`
-`De hat meg mi sem hallottuk ot jatszani rajta! Hogyan kep..`
-`Fogd be a szadat es figyelj! A tortenet reges-regen, meg a kaoszkorban
tortent…`

Fegulis lassan, raerosen meselt, kozben gyakorlott ujjakkal pengette a
lantot. A hold voros sarloja magasan felettuk vilagitott, a tuz halkan
pattogva lobogott, es ok negyen elmerultek a tortenetben, amely
nagyhatalmu, rettenetes demonokrol szolt, meg balszerencses enekesekrol,
sotet, titkos szertartasokrol, szornyu gyilkossagokrol.

A dalnok egyre jobban belelendult a meseszovesbe, es mar nem is
csodalkozott, amikor erezte, a keze onmagatol fog uj es uj akkordokat a
lanton, mely mintha halvany fenyt bocsatana ki magabol. Megreszegult a
hatalomtol, ami szavaiba koltozott, nezte ahogy baratai (a felelmet nem
ismero harcosok) izgalomtol es felelemtol remego kezzel hallgatjak, ahogy
borzonganak es iszonyodnak, megis alig varjak, hogy folytatodjek a
tortenet. Erezte, hogy elveszti az akaratat a mese felett, hogy feloldodik
a dalban, es immar eszkoze csupan a tortenetnek, csakugy mint a baljos
fennyel vilagito lant…

-`Es a rem azota is emberbol-emberbe szall, veg nelkul…`

A kovetkezo pillanatban villam cikazott at az egen, az egzengest zugo szel
kovette az erdo felol, a lant pedig elhalgatott, am mikor Fegulis
felnezett, ordogien vigyorgo arcabol vervoroses vilagito szemekkel nezett
a tobbiekre.

A leny ami valaha Fegulis volt, horogve vetette rajuk magat. Theodor tort
rantott es a rem ele ugrott, Grawen pedig megragadta a leanyt es az erdo
fele taszitotta: – `fuss, hozz segitseget!`

Aryenn futott, ruhajaba tuskek akaszkodtak, arcaba agak csapodtak,
mogotte borzalmas hangokat (nyalkas cuppanas, halalsikoly,
fegyvercsorges, allati horges) hozott a szel a szikla felol, majd csond,
(csak az a halk dallam…). A leany lihegve kapaszkodott az egyik fanak,
es remulten rezzent ossze, mikor Gawren hangjat meghallotta:
-`Minden rendben Aryenn! Mar vege! De Theodor megsebesult!`

A lany megkonnyebulten botorkalt vissza a tisztasra. Majd elborzadva
pillantott Fegulis letepett feju tetemere, Theodor verben azo testere es
Gawren vorosen izzo szemebe.
Mozdulni sem birt, mikor a rem megragadta es kitatotta agyarakkal teli
szajat, mikor…
Gawren hata mogott egy veres alak magasodott fel, es a kovetkezo
pillanatban Theodor eletenek utolso, ketsegbeesett fellangolasaval
felragadta a szornyet, es a sziklahoz csapta, majd elettelenul rogyott a
behorpadt melkasu holttest melle. (a dallam…)

Aryenn benultan allt, aztan erezte, hogy valaki szolongatja, BELULROL!
Valami mormogo, furcsa nyelven beszelo hang. Tudatanak belsejen
kaparaszik, motoszkal, egyre magabiztosabban…

A leany terdre esett, es remulten nezett korul, mikozben… mikozben a
HANGOK egyre kovetelodzobben kantaltak, es PARANCSOLNAK…

Szeme megakadt a foldon hevero toron…(hideg ujjak, eles kormok
csikorognak, CSIKOROGNAK koponyaja belsejen)
Lassan a szivehez helyezte a fegyver hegyet (ne, ne tedd! NE TEDD! NEM
TEHETED!), s minden erejet
megfeszitve feluvoltott:
- Atkozott! Fegulis, legy orokre atkozott! – majd sziven dofte magat, s
holtan dol el a fuvon.
..A tuz parazzsa lohadt, a lant fenye elhalvanyodott, es elhaltak a
szelben az utolso akkordok is. A negy alak lassan ebredt ujra ontudatra.
Furcsan bamultak egymasra, sebeket, vert keresve, de csak verejtektol volt
csatakos a ruhajuk. Fegulis remego kezzel nezte az oleben fekvo hangszert.

Aznap mar nem szoltak egymashoz, csendben visszatertek a kastelyba, az
oreg lant visszakerult a grof enekmondojanak szobajaba, az oreg apat
pedig csodalkozott, mikor masnap reggel egy ifju katona jelentkezett nala,
szerzetesnek…

Udv:
Frederic


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.