LFG.HU

Thorwald
novellaCimkek

Háború

Ez az, mit hős férfiak vívnak,
Ez hoz dicsőséget népednek.
Ez, melyben árvák sírnak,
S a népek emberséget felednek.

Győztes seregek vonulnak az utcakon,
Kituntetest kapnak a bátrak,
De ez nem segít a halott katonákon
Akik sérultek, koldusokká váltak.

Húszéves ifjak vonulnak a seregbe,
Csillogó vértjükön megvillan a fény,
Évek múlva térnek vissza remegve,
Mikor családjukbol kihalt mér a remeny.

A nép a hadvezért éltati, a host,
Kinek szavára ezrek ugranak,
Pedig megöletett o agglegényt és nost,
Hagyta, hogy a hírnévért ok haljanak.

`Országunk megnott e gyoztes csatával`
Mondja a nép dicso királya.
Kevesen nyertek a tengernyi halállal,
Ezt viszont senki sem kiáltja!

Gyozedelmes urak ünnepelnek
Odafent a palotában,
A katonák ismét útra kelnek
Kemény télben, hóban, sárban.

`Eleget éltél már!`-harsan ezer torokból,
`Győztes csatákba visz ez út!`
Elég volt a véres hazugságokból!
Ne kívánd a mocskos Háborút!

Pajzsvágó Thorwald #1160


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.