LFG.HU

Endrosz
novellaCimkek

A levelet a MAGUS archivumban találtam.

Engedjek meg, hogy bemutatkozzam.

Nevem Husam al-Akbar, szulettem Muluk-ban, a Kiralyok Varosaban, a
Sors Foldjenek, Al-Quadim-nak eszaki reszen. Egy fel esztendovel
ezelott lettem nagykoru, azaz 16 eves, de meg atyam hazaban lakom.
Csaladom, az Akbar familia a varos egyik legtekintelyesebb
kereskedohazai koze tartozik, igy igen jo korulmenyek kozott nottem
ferfiuva.

Mint legkisebb gyermek, nem szamithattam fenyes jovore. Furgesegem es
szivossagom – es csaladom hirneve – elegendonek bizonyult ahhoz, hogy
felvegyenek a varos fegyveres orei koze, azaz askar lett belolem,
`hazorzo harcos`. Ez nem hangzik tul elokelo foglalkozasnak, de
varosunkat azert hivjak a Kiralyok Varosanak, mert a Torvenyado
eljovetele ota, azaz mintegy 900 esztendeje ugyanaz a dinasztia
uralkodik itt – tehat aki Muluk-ban fegyverrel szolgal, buszkeseggel
teheti ezt.

Ha tetszetosnek tunik beszedem, el kell hogy mondjam, nem elmem
csiszoltsaganak, hanem jolneveltsegemnek koszonheto. Mesterem, a
tiszteletremelto Asimono al-Kartum mintegy 5 esztendovel ezelott jott
varosunkba, es rovid keresgeles utan csaladunknal lelt otthonra, mint
hazitanito, a jog, az illem es a magia alapos ismeroje. Igen, jol
hallottad, Asimono a legendas sha`ir-ok egyike, elmaradhatatlan
kiseroje egy maridan, a vizelemi szellemek egyike. Magas kora
ellenere, hiszen o mar a negyvenedik even is tulhaladt, egeszen szoros
kapcsolat alakult ki kozottunk. O kedvelte azt a naiv, jolelku sracot,
aki akkor voltam, en pedig rajongasig tiszteltem ot.

Jomagam elen jartam a kardok forgatasaban, es mindennel jobban
vonzodtam a nagy, szeles pengekhez. Igy lett kedvenc fegyverem egy
tekintelyes joszag, a nagy szkimitar. Lassu eszkoz, az igaz, de ritkan
kell vele ketszer suhintani. Gyakran eleg csak elovenni, s az egyszeri
rablonak inaba szall a batorsaga. Nagyon sokat gyakorlatoztam vele,
bar meg most is vigyaznom kell, hogy ne eroltessem tul a csuklomat.

Egy napon a Sors masfele forditotta eletem szekeret, mint amerre addig
haladt. Felkeresett egy pap es aszketa, akiket azelott sohasem lattam,
es azt mondtak, egi jel mutatta hazunk kapujan, hogy veluk es masokkal
egyutt kozos feladatokra jeloltettunk ki a mennyeiek altal. Ugyanezt
mondtak mesteremnek is. Hinnem kellett nekik, mert a pap Najm isten, a
kalandozok orzojenek szimbolumat hordta a nyakaban, es mind ruhazata,
mind beszede szavahiheto ferfiunak mutatta ot. Mesterem is igaznak
fogadta el oket, igy en sem tehettem mast.

Mielott roviden ismertetnem kozos kalandjainkat, be kell mutatnom
tobbi tarsamat is. Az elso a mar emlitett pap, nev szerint Omar min
Najm. Bolcsessege sokszor mutatott utat, mikor a jog es a szokas
utvesztoibe kerultunk szeretett szulovarosomban, harcban pedig mindig
az elen jart, fej fej mellett kuzdottunk az elso sorban. Sokra
becsulom halaltmegveto batorsagaert, bar elkovetett nehany
meggondolatlan cselekedetet is.

Tarsasagunk egyetlen notagja Fatima bint Mozra, fuggetlen no,
foglalkozasara nezve hakima, bolcs asszony. Sokszor amulatba ejtett
csodalatos kepessegeivel: nehany szobol, mozdulatbol megalapitotta
barki emberfia tarsadalmi helyet, meg ha rangrejtve jott is kozenk.
Szeme azonnal felismerte a csapdak es rejtekajtok helyet, atlatott az
illuziokon. Barmilyen csalafinta beszedbol is kiszurte az igazsagot es
a hazugsagot. Nagy tisztelettel fordultam mindig feleje.

Az egyetlen, kirol meg nem esett szo, Aziz, a bolcs aszketa es jos.
Csaladnevet nem arulta el nekunk. Ot hallomasbol ismertem korabban,
ugyanis varosom temetojeben segedkezett a sirasonak, es idonkent
foglalkozott jovendomonddassal is. O varazslatok letrehozasara volt
kepes, de hogy mifelekre, csak kesobb fedeztuk fel – es az igazsag,
bizony, megrenditette meg sokat latott mesterem szivet is.

Szo mi szo, eleg furcsa tarsasag voltunk, es a bizalom is csak
lassankent szovodott kozottunk. En kezdetben csak mesteremmel ertettem
szot, gyakran vontam ot felre, hogy elmagyaraztassak magamnak
dolgokat, amiket nem ertettem. S ha lelkemben fajdalom tamadt, akkor
is ohozza fordultam vigaszert.

Egyik emlekezetes kalandunkban elutaztunk a Sakina-vizesesekhez, es
ott rabukkantunk egy tiltott szeszfozo tanyara. Ezt felszamoltuk, bar
cserebe a nyakunkba vettuk a Tuz Testverisegenek haragjat, ami
profitalt az uzletbol. Es meg valami: akkor oltem eloszor embert, es
napokig nem talaltam a helyemet a tobbiek kozott.

Kesobb nekivagtunk a sivatagnak, hogy felkutassuk al-Anwar romvarosat.
Oh, Zann, bar adtal volna bolcsesseget, hogy nen vagjak neki ennek az
utnak!
Nagyon hosszura nyult az utazas: kozben rengeteg ver folyt, sokat az
en kardom fakasztott, ami erzeketlenne es kiabradultta tett. Hat
masbol se all az elet, mint olesbol, pusztulasbol, halalbol? 500 ev
multan Muluk helyen is csak eloholt-lakta romok lesznek, amint
al-Anwar-ban lattam?

Bar elfogadnak az emberek es mas ertelmes lenyek a Torvenyado
adomanyat!
Arra jottem ra a sivatagban eltoltott honapok alatt, hogy nagyon
sokan vannak, kik csak nevleg engedelmeskednek a Kalifanak es a
Torvenynek. Igazhivo alig van. Ha ismered kalandjaimat, amiken
keresztulmentem, tudhatod, hogy nem a levegobe beszelek, hanem
szavaimnak sulya van.

Utolso kalandunk mar a visszafele uton tortent. Kicsit csalodottak
voltunk: al-Anwar-ban megtalaltuk ugyan a tekercset, amit kerestunk,
de
azon nem volt rajta az orokkevalosag titka. A romvaros kiralya, ki meg
ma
is el valahol, elrejtette azt az emberek elol, mert jobb az embernek,
ha
napjai lealdozvan, megterhet orok nyughelyere, semmint hogy idotlen
idokig
ebben a tokeletlen testben maradjon.

Egyszercsak elibenk toppant egy dzsinn, egy gyonyoru no. Egy honappal
ezelott a labai ele borultam volna, hogy a kedvet keressem ennek a
foldontuli szepsegu tunemenynek. Al-Anwar-ban azonban megigezett egy
hasonlo szepsegu no, ki egyedul majdnem egesz tarsasagunk vesztet
okozta.
Mesterem elmagyarazta, hogy a Sors kegyes volt hozzam: az utolso
pillatnatban sikerult kimentenie engem a succubus olelesebol, mar
feltettem labamat a halal elso lepcsofokara…

Igy tehat ketkedve es tartozkodassal fogadtam a dzsinn szavait, de
Fatima azt sugta, hogy igazat mond. Megpedig azt, hogy kedveset, egy
masik dzsinn-t, elrabolta es bebortonozte Shafazal, egy nagyhatalmu
sha`ir no, ki innen egynapi jarofoldre lakik.

Nem untatlak a tovabbi reszletekkel: Shafazal latszolag kedvesen
fogadott minket, de aztan egy kofalat varazsolt satoraink kore az
ejszaka, es reggel azt kovetelte, hogy adjuk at minden magikus
eszkozunket. Eloszor megprobaltuk szoban lebeszelni, ennek
sikertelensege utan jottek a fegyverek…

En vegig egyenlotlen parbajt folytattam egy tobb mint 5 meteres
oriassal, Shafazal legerosebb szolgajaval (meg mas is volt neki). O
gyozott, es a lelkem kiszabadulva bortonebol, elindult egy hosszu
folyoson, aminek a vegen feny vart ram, es a hetvenhet orokifju huri,
ahogy megigertek nekem eletemben… Orok dicsoseg es boldogsag, hiszen
betartottam a Torvenyt, sot a Torvenyt vedve, harcolva estem el!

Aztan vege lett a vandorlasnak, mert csapok nyultak ki felem – vagy
kezek? minden olyan homalyos! – es elkezdtek eroszakkal visszafele
rancigalni. Fajdalmas volt, eroszakos, es a vegen megint egy orveny.

Egy agyban tertem magamhoz. Ket arc hajolt folem az egyikben
megismertem varosunk egyik fopapjat. `Hol vagyok?` – kerdeztem
teljesen feleslegesen, hiszen sejtettem az igazsagot: Mulukban,
szulovarosomban, eletben… DE MILYEN ELETBEN?

[Husam kezebe temeti fejet, kis idore magaba roskad. Megtorten
folytatja]

Hoskent udvozoltek. En csak azt tudtam, hogy elvettek tolem, ami jart
nekem. Ismet erzek fajdalmat. SENKI SE TUDJA a korulottem levok kozul,
milyen halottnak lenni. Es milyen a paradicsom remenye utan
visszaterni a nyomorusagos letbe.

Megcsomorlottem minden foldi jotol, amivel elhalmoztak. Tarsasagunk
oriasi hirnevre tett szert, es kozuluk en vagyok egyedul Muluk
szulottje, igy hat engem dedelgetnek a legjobban… O, Sors! Miert
szabtal ki ram ilyen nehez terhet? Mi rosszat tettem, hogy nem
nyughatom bekeben oseimmel egyutt?

Elek, de szememben egy masik vilagot lathatsz tukrozodni. Itt
szolgalok a varos fegyvereseivel, sokan jonnek hozzam tanulni.
Fegyverforgatast. Vagyis olni. Nem ertik, miert nevetek olyan
gonoszul, ha valami jol megy nekik. Annal rosszabb lesz kesobb. De ezt
meg nem tudjak. Csak en tudom. Egyedul en voltam odaat.

Kered a boromat? Mintegy ket honapja nem erzem az izeket. Akar burok
is lehetne ebben a poharban. Jo ejt, rawun. Most mar csak rajtad all,
hogy lelkesito tortenette kerekitsd, amit elmondtam. Ha egyaltalan
kepes vagy lelket vinni ebbe a szomoru mesebe…

———————————————————————-
-

Well… ez az Al-Quadim karakterem rovid tortenete.

Endrosz


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.