LFG.HU

Leslie
novellaCimkek

Idôgép

Roy Houston mobiltelefonja éppen akkor csörrent meg, amikor kiért az
aluljáróból. Picit dühös volt miatta, mert késében volt az irodából,
és meg kellett állnia, hogy kihalássza a ketyerét a táskájából.
- Tessék! – röffent bele a telefonba.
- Helló Roy! Megismered a hangomat? – kérdezte valaki tök idegen,
mégis furcsamód ismerôs hangon.
- Hmmm… Nem, azt hiszem, nem. Megtenné, hogy bemutatkozik? -
kérdezett vissza.
- Roy vagyok, – válaszolta a hang.
- Egy névrokon? Mikor találkoztunk? – Roy Houston kezdett egy kicsit
elbizonytalanodni. A hang tónusa, az enyhe akcentus ismerôsnek tűnt…
- Még nem találkoztunk soha, de ha jól megy minden, másfél éven belül
meglátogatlak. Én te vagyok.
- Micsoda… – kezdett volna tiltakozni fôhôsünk, de a másik
belefolytotta a szót.
- Haver, tizenhat év múlva el fogod készíteni az elsô működôképes
idôgépet! Éppen azon keresztül hívlak. Sajnos még túl nagy az
energiafogyasztása, hogy fizikailag is odamehessek. De nemsokára ez is
meg lesz oldva.
- Igen… és… most mi…
- Egyre szeretnélek kérni. Ne menj át az úttesten!
- Éppen piros a lámpa. Nem szoktam hazardírozni.
- Jó, de a következô zöldet is hagyd ki! – mondta erôszakosan a hang,
nem engedve, hogy Roy újból megszólaljon. – Tudod, nagyon szar
tolókocsiban élni, és megvallom neked, súlyos dolog kibírni tizenhat
évet egy jó kettyintés nélkül.
- Dehát… No jó, bazmeg. Zöld van, nem megyek. Most jó?
- Kitűnô. Látod azt a kövér hölgyet a túloldalon? Gyászold meg egy
picit.
Roy idegesen nézett körbe. Sehol egy magasabb ház, ahonnan jól ide
lehetne látni. A hang is ismerôs. A nô tényleg ott van. Most indult el
a túloldalról.
- Sárga Pontiac a sarok mögül, három, kettô, egy…
Kivágott a sárga Pontiac csikorgó gumikkal.
- … izmozik a csávó, ôt megmenti a légzsák. Durrdefekt, három,
kettô, egy…
Hatalmas csattanás, a kocsi keresztbe fordul, fejre áll, közben
kilapítja a kövér hölgyet.
- … felfordult, csönd van, pánik indul, három, kettô, egy…
A tömeg hirtelen felbolydul.
Roy alig bírt elslisszolni a legközelebb esô kapualj védelmébe.
- Dehát… ez hihetetlen! Ezt honnan…
- Nyugi haver, a pasit lesittelik öt évre. És te sem bénultál le
deréktól lefelé. Azt hiszem, ez… aaaaarrrrrgggghh!!!
A hang statikus zörejbe fulladt. Roy elkapta a fülétôl a megvadult
celluláris távbeszélôt. Mire újból belehallgatott, már csak a foglalt
jelzés búgott. Megvonta a vállát, majd a történteken gondolkodva
folytatta útját a hivatalba.

Roy Houston nem bénult le deréktól lefelé, hímessége is megmaradt,
ezért három gyermek boldog apja lett. Néha ugyan eszébe jutott az
idôgép, de a kölkök miatt sosem volt ideje komolyabban foglalkozni
vele.
Legalább az idôutazástól megmenekült az emberiség.

Leslie


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.