LFG.HU

HammerTimeCafe
M* lista
novellaCimkek

From: Marki Arpad

Saghir beszámolója

No, de terjek a lenyegre. A kovetkezo rovid, am nem teljes beszamolo
Saghir Akhtar uork gladiator meglatasait tukrozik a hetvegen megelt
kalandrol.

Na idevess Te ven zsugori kocsmaros!

Remelem megtiszteltetesnek veszed, hogy farasztom baratom es fonokom
azzal, hogy levelet krealtatok a szamodra, tudva, hogy hasznat nem
veszed, mert oly` bardolatlan egy semmirekello vagy, hogy a betuvetes
tudomanyat elsajatitani nem tudad. De muszaly valakinek elregelnem a
kovetkezo tortenetet, mert nem tudom magamban tartani. Ismerve teged,
te muveletlen kocsmaros, egy szavamat sem fogod elhinni, de abban
biztos vagyok, hogy amikor beterek buzlo korcsmadba, a hanyastol es a
kiomlott vertol maszatos padlora zuhan okleimtol edzett allad, mikor
szemrevetelezheted a kincset, amit barataimal kaptunk jutalmul egy
igen kedves ambar mar nem elo szemelytol.

Persze az egesz meg az arenaban kezdodott. Szivesen elmeselnem neked
ujra, hogy hogyan fejeltem le a mindeki mas altal nagyra becsult
Narimot, az arena bajnokat, minek kovetkezteben megvaltottam
szabadsagomat. A lenyeg az vagyon, hogy az eles szemu, es nagy
bolcsessegu Art la Boum, mindenidok legnagylelkubb szelhamosa ki eme
levelet roja pergamenre, meglatta a bennem rejlo micsodat es egy
percet sem keslekedve felfogadott testorenek. Egy kocsin utaztunk a
nomadokhoz, hogy gyogyfuveket arulva jelentos haszonra tegyunk szert.
Art kiseretehez tartozott meg egy ugyes gyerek, aki azzal szorakozott,
hogy ego faklyakat es rovidkardokat dobalt a levegobe, csak hogy ne
unatkozzon. Szerencsere az uton nem tortent semmi kulonos. Rohadtul
unatkoztam, sehol egy kocsma, ahol jol betorolhetnek valakinek, sehol
egy nagyszaju ficsur, szoval mar alig tudtam megorizni a messzefoldon
hures hidegveremet -asztral: 7 a szerk. De vegre elertuk a
jurtavarosnak nevezett fomedvenyt. Mindenhol satrak, budos, mosdatlan
emberek. Kenytelen voltam a dzsad parfumombol egy szerenyebb adagot az
orrnyergemre kenni… Megallitottuk a kocsit egy csendes helyen majd
hirtelen az aru kikialtasaba fogtunk. Illetve Pepe kialtozott
veszettul, a Fonok pedig egy erthetelen nyelven kajabalt. En miverl
rettentoen unatkoztam es mivel a tisztem is ezt kivanta
meltosagteljesen setaltam a szeker korul merfoldekre ijesztve a
batortalan gyerekeket egy-egy mosolyommal. A barbar ferfiak eleg
szuros tekintettel meregettek, de nem volt batorsaguk, hogy belem
kossenek. Pedig kellemes mulatsag lett volna.

Hat, te budospofaju kocsamros, ne szolj allandoan kozbe. Miattad
kifelejtettem a legjobb baratomat, a nagyereju Rogot, akivel a te
kocsmadban akadtam osze, de ra biztosan emlekszel, mert nem merted
elkuldeni az asztalomtol tavolletemben. Beszari venember! Na, hogy el
ne felejtsem, a Fonok elkuldte Rogot nehany korsoert, mert volt nalunk
vagy ot hordo ser is es ki akartuk merni ezeknek a bargyuaknak, hatha
randalirozasra adjak a fejuket. Ez a tapasztalatlan Rog vett is ot
korsot, darabjat ket ezustert. Nem szidtuk meg nagyon…

A lenyeg nem is ez, hanem hogy ezek a gyamoltalan barmok meg reszegen
sem akrtak kotekedni, igy megint testmozgas nelkul kellett lefekednom.
Masnap a Fonok valamilyen samant akart elokeriteni, mert allitolag
valami uzleti ugye lenne vele. De nem kellett keresgelni, mert reggel
felkeresett bennunket nehany harcosnak kinezo nyapicok, hogyaszongya
azzonal gyjjenek velunk, kiveve azt -ez lettem volna en- mer` a
nagytiszteletu …… fonok es a nagyhatalmu …… saman hivatja a
zurakat. A Fonokre pillantottam remenykedve, de egy pillantasaval
lehutott. En maradtam, a tobbiek pedig elmentek. Egy fertalyora mulva
tertek vissza. Elpanaszoltam nekik, hogy itt milyen hideg volt, mert
az egyik pillanatban valami istentelen borzongas futott vegig rajtam.
Mire ok megnyugtattak, hogy nem a hidegtol van, hanem a saman atkozott
meg bennunket. Egybol megkedveltem es mar mentem volna, hogy
udvariasan kerdore vonjam, de Art azt tanacsolta, hogy inkabb
maradjak. Majd visszatertunkkor elbeszelgethetek vele, igerte.

Ezen a napon eladtunk nehany gyogyfuvet, kenocsot es egy hordo sort.
Masnap pedig egy utalatos nyapiccal a tarsasagunkban elindultunk arra
merre a nap halad. Roggal csak negyszer akartuk beverni a piperkoc
pofajat, de Art mindig megakadalyozott bennunket. Nem ertem miert. De
masnap vegre Rognak szerencseje volt. nem sokat lovagoltunk meg aznap.
amikor ez a barom ficsur kijelentette, hogy itt levalnak utjaink, mert
bizony o hazamegy anyucikajahoz. Art ugyan gyozkodte, hogy ne tegye,
mert esetleg ver fog fakadni a testebol, de ot ez nem zavarta:
szolgajaval ellovagolt eszak fele. Persze nem jutott messzire, mert
She a nomad vezeto hamar utolerte es elkapta a lova kantarata, mire az
a megatalkodott barom, anyjanak huly egyermeke nyakon dofte a
szerencsetlen barbart. Ekkor indult el Rog. Gyors vagta, egy kissebb
pofon, ket kitort fog, majd pedig ket holttest, melyekbol iszonyuan
omlik a ver. Szornyu volt. Eltemettuk oket, aztan aterezve az atok
sulyossagat folytattuk utunkat nyugat fele, immar rog vezetesevel.
Hosszu napokig megint nem tortent semmi fontos, mar Roggal -asztral: 8
a szerk.- nagyon turelmetlenek voltunk, hianyzott egy kis testmozgas.
A nem is tudom hanyadik napon vegre raakadtunk egy szeles nyomra. ami
egy karavane lehetett. Most jut eszembe, hogy meg meg sem emlitettem,
hogy mi a feszkes fenet keresunk mi ebben a kietlen pusztasagban. Hat
az az eszement saman, hogy a varju vajja ki a szemet, azt talalta
mondani, hogy keressunk meg egy embert, akinek egy kis testi
hibaja van es egy karavannal utazik. Meg azt is melitette, hogy onnan
fegjuk felismerni, hogy neha igen furcsa dolgok tortennek korulotte.
Szovall ezzel a pontos, amde igen teljes leirassal kellett
utrakelnunk, es most, hogy talaltunk egy szeles nyomsavot egy kicsit
felpezsdult a verunk.

Nem hiaba, de errol majd a kovetkezo levelenmben, mert Art baratomnak
igencsak furcsan allnak az ujjai a sok kormolestol. Hiaba, igy jar az,
aki megtanulja a betuvetest!

Saghir Akhtar vagy ahogy nalatok ismernek a Szagos Szikla,
aki olyat latott, hogy csak na!


From: Marki Arpad
Subject: Saghir beszamoloja. II. resz

Nos, az elozo lapon akllitolag ott hagytuk abba, hogy meglattuk a
karavant.
Menten megorultunk mindahanyan, Rog es en azert, mert egy kis
csetepatet lattunk benne, a Fonok azert, mert talan sikerul
levedlenunk az atkot, Pepe pedig mindig orult valaminek. Ahogy az
szokas, a hatvedek kozul elenk lovagolt nehany es erosen faggatni
kezdtek uticelunk felol. Szerencsere Art vitte a szot. Elhintette,
hogy mi a Varosallamokba igyekszunk es nehany zsak gyogyfuvet viszunk
magunkkal. Hogy miert nincs vezetonk? Hat elhalalozott szegeny: az
egyik reggel torrel a nyakaban talaltuk. Hogy ki?
Ugy gondoljuk, hogy az a ficsur meg a szolgaja, aki rankakaszkodott,
de termeszetesen azota mar messze jarnak. Szerencsere itt van Rog
baratunk, aki eleg jol ismeri itt a videket. De azert szivesen
csatlakoznank hozzatok, mert tobb ember, nagyobb biztonsag. Szoval
ilyeneket mondot az en fonokom, azok meg megettek mint a jol atsult
urucombot. Bekocsiztunk a karavan kozepere, ahol mar vartak bennunket.
Vol egy csuhas, aki latni se akart bennunket, egy muris kover pacak,
aki szivesen latott volna minket, egy ideges ficko, aki mellett harom
testor allt, meg egy masik figura aki kesobb a Fonok bizalmas
`baratja` lett. Nagy nehezen persze befogadtak bennunket. Elkepeszto
meretu kiserete vol ennek a hat szekernek. A fonok es Pepe egybehangzo
allitasa szerint legalabb 130 katona kiseri a karavant. Biztos igazuk
van, nekem nem volt idom megszamolni oket. Napokig utaztunk a
karavannal. Az a Purus vagy kicsoda `atya` igencsak fujt rank,
a gyanta kereskedo -mer` gyanta- azonban sok fontos dolgot megsugott a
Fonoknek. Kiderult, hogy csak ket fogyatekos van a karavanban. Az
egyiknek tegnap este vertek be az orrat a masiknak pedig egy forradas
van az arcan.

Engem kifelejtett, mert rajtam vagy husz vagy mennyi seb is van!
Estenkent sort mertunk es gyogyfuveket -hihi- arultunk a barbaroknak,
a Fonok meg atjart kartyazni a shadoni zsoldosokhoz. Eleg amatorok
voltak…
Mar napok ota nem talaltunk senkit, akit atadhatnank annak az
istenverte samannak, hogy utana egyetlen utessel szetzuzzam azt az
ocsmany pofajat.
Szoval mindenki nagyon elegedett volt, mar valami balhe utan akartam
nezni, amikor egy lemeszarolt karavan kerult az utunkba. (Azert azt
meg meg kell jegyeznem, hogy nagyon gyanusak voltak nekunk azok az
atyak elukon a Purus vagy Porus atyaval, aki rendszeresen a Fonok
haverjanak a titkaraval csevereszett. Allitolag vmilyen erklyet
szallitottak egy uj templomba, de hiszi a piszi!) Talaltunk ket
tulelot is, az egyik majdnem vak volt! Az egyiket -termeszetesen nem a
vakot- sikerult Purusek kezebol megkaparintani, felvittuk a
szekerunkre es a Fonok nagy tudasanak hala -bekente meg megitatta
vmivel es jobban lett a ficko egy rovid idore- magahoz tert a
szerencsetlen. Kerdezgettuk, hogy mi tortent. Kiderult, hogy nomadok
tamadtak meg es meszaroltak le oket. Azt, hogy az egyik
szeker hogyan egett le, nem tudta. Beszelt egy paprol is akinek a
szimboluma sugaras volt, de ennel tobbet nem tudott mondani rola.
Ekkor a Fonok ugy gondolta, hogy az elmejevel felidezi a katona
emleket. Amikor hozzakezdett az a barom elorantott egy furcsa tort a
derekabol es pompasan nyakon szurta magat. Ugy meglepodtunk, hogy csak
na! Rovid tanacskozas utan segitsegert kiabaltunk es leemeltuk a
marhat a szekerrol. Szerencsere meg markolta a toret, de azert nem
neztek rank valam iszepen a tobbiek. A Porus nevu undormany nem allt
szoba velunk es elhuzott a szekerehez.

Megprobaltunk elbeszelgetni a masik sebesulttel is de nem igazan
maradhattunk egyedul vele, igy nem jutottunk semmire. Kozben Pepe es
Rog korbeszaglaszott, aminek meg eredmenye is lett. Szerintuk nem
nomadok voltak a tamadok, vagy ha igen akkor igen furcsa harcmodort
alkalmaztak.
Raadasul azt a papot onnan lenyilazni szerintuk lehetetlen. En hitem
nekik, mert ertik a dolgukat. Vegre van vmi gyanus dolog! Igaz, az
emberunk meg nem talaljuk… Nem haladtunk tul sokat, ha jol
amlekszem, amikor egy alak lovagolt velunk szemben. Kiderult, hogy egy
kovet, aki a lemeszarolt karavan egyik kereskedojenek hoz egy
uzenetet. A meg elo sebesult igazolta, hogy volt veluk egy ilyen
kereskedo, de ugye mar meghalt. A futar sopankodott egy kicsinyt,
aztan elporzott nyugat fele.
Pepe kovette egy darabig, de mivel az nem allt meg, visszafordult.
Majdnem elfelejtettem egy nagyon fontos esemenyt! Amikor ez a futar
negjott es beszelni kezdett tett egy furcsa mozdulatot, amitol a
gyantas titkara osszerezzent es furcsan kezdett viselkedni. Miutan ez
a kovet elment, nem tortent vele semmi.
Nehany ora lovaglas utan futar ujra megjelent elottunk. Ekkor mar
voros kopenyt, pikkelyvertet meg hullamos kardot viselt, mogotte pedig
rengeteg hasonlo alak alldogalt. Persze az asziszok as a shadoniak sem
ilyedtek meg, pillanatok alatt hadrendbe alltak a szekerek mellett. En
meg a gyantas titkarat kezdtem el figyelni. A futar megejelenesekor
ujra izgatott lett es mintha felt is volna. Gondoltam -ne rohogj-
megkerdezem, hogy mi aggasztja oly nagyon. Odafutottam hozza es
kerdezgettem. Kiderult, hogy a futar elso latogatasakor hirtlen
felelem lett urra rajta es most ujra fel tole. Kerdeztem ,hogy miert,
erre azt valaszolta, hogy meg van atkaozva. Ezen akkorat rohogtem,
hogy szegeny azt hihette, elment az eszem. Miutan szohoz jutottam
kozoltem vele, hogy en is meg vagyok atkozva, szoval emiatt ne
aggodjon. Kerdeztem, hogy miben nyilvanul meg ez az atok.
Szerencsetlen erre elmonda az igazat, miszerint neki tobb
bordaja van mint masnak. Azt hiszem, hogy a mondatot nem tudta
befejezni, mert kenytelen voltam leutni szegenyt. Felrohantam vele a
szekerre, feladtam Rognak, aki csodalkozva nezett ram. Megvan, megvan,
kiabaltam es a karavan surgos elhagyasara buzditottam a tobbieket. Egy
darabig csak neztek, de aztan latva a tulerot megfordultunk es
lehetosegeinkehez kepest gyorsan elhuztunk. Szerencsetlen Pepe eppen a
karavan elejen volt, hogy kideritse mi tortenik, de hamar belatta,
hogy neki ott nincs jo helye, igy meg latthatta a porfelhot mogottunk.
Kb. ekkor kezdodott meg a csata, de nem tartott tul soka. Sajnos ez
rank nezve nem volt tul jo hir, mert az osszes voros kopenyes utanunk
eredt. Maig sem tudom megmondani, hogy hogyan de sikerult egerutat
nyernuk. Masnap reggel mar aludni is mertunk.

Kozben bocsanatot kertem szerencsetlen flotastol amiert leutottem.
Termeszetesen megbocsatott, de Rogra azert egy kicsit morcosan nezet:
Rog kenytelen volt meg nehanyszor lefejelni, hogy nyugton maradjon a
nyeregben. Megkerdeztuk, hogy a korulmenyekhez kepest hogy van.
Kozolte, hogy mar nem fel. Ez nagyon jo hir volt, mert ugy gondoltuk,
hogy akkor a futar nincs a kozelben! Calendis -mert hogy szerintem igy
hivtak a titkart- elmondta, hogy o egy osi felfoldi csalad sarja. A
csaladon mar os idok ota atok ul: mindig csak egy fiu es egy lany
szuletik a csaladban. A fiu furcsa magikus kepessegeket orokol es
tanito mellett kibontakoztatni is kepes azokat. De vmikor reges regen
eluztek oket Shadonbol es vhol a kornyken telepedtek meg uj neven.
Mivel nem voltak mar tanitoik, a magiajukat nem tudtak hasznalni, de
ereztek hogy nagy erok lakoznak bennuk. Tobben probaltak elpusztitani
oket, de eddig senkinek nem sikerult. Amikor apja elmeselte neki ezt a
tortenetet, elhagyta csaladjat es beallt a gyantashoz titkarnak.
Elmondta meg, hogy erzi, hogy jo fele megyunk -persze, gondoltuk
magunkban- es szerentne megkerni bennunket, hogy kiserjuk el egy
helyre, amit nem tud hogy hol van, de erosen hivja
ot. Na vegre vmi izgalmas! Persze raaltunk, mert ha ez a ficko tenyleg
vmilyem varazslo vagy mi, akkor talan kepes lesz leszedni az atkot
rolunk, mert mar nem lesz idonk visszaterni a samanhoz. Igyhat
elindultunk Calendil -de, igy hivjak!- utan a bizonytalansag fele. Mar
nem emlekszem, hogy hany napig utaztunk, de egyre furcsabb dolgok
tortentek velunk: ahova ez a ficko lehevert, ott magasabbra nott a fu,
amit a lovak nagy kedvvel le is legeltek. Aztan madarak csicseregetek
korulottunk, gyumolcsfak nottek a pusztaban. A legnagyobb csoda
azonban ezutan kovetkezik! Egyszer csak egy ut jelent meg a semmibol!
Az ut pedig mindig arra ment, amerre kedves baratunk tartott. Az utat
azonban csak C. hata mogul lathattuk. Olyan volt mint egy alom. En
vegig kabultam uldogeltem a szekeren. Szoval ilyen csodak estek meg
velunk, amikor egyszer egy gyonyoru kastelyt pillantottunk meg egy
volgy aljaban. Magas, karcsu, feher kobol epult, ragyogott a
napsutesben! Megerkeztunk! A szekeret a volgy bejaratanal
kellett hagyni, mert igy nem tudtunk lemenni. Kovettuk C-t, amig
tehettuk, mert egyszercsak egy lathatalan falra kenodtunk fel. Meg
szerencse, hogy nem en mentem elol, hihi. Alltunk bamban, C. hatra
szolt, hogyaszongya gyertek barataim. Eloszor osszeneztunk, majd Pepe
megtette az elso lepest es sikerult. Elertuk a kastelyt. Innen meg
gyonyorubb volt. Szokokutak az udvaron meses ablakok es egy hatalmas
kapu, mait csak Roggal kozosen sikerult betolnunk. Bent szebbnel szebb
szobak fogadtak minket, festmenyek, diszes fegyverek, szonyegek. Egy
magadfajta osszepisilte volna magat a gyonyortol, baratom! Vegig
jartuk az egesz epeuletet, mar csak egy szoba volt hatra. C. mereven
bamulta: hiv, de felek belepni, mondta. Ekkor en felajanlottam, hogy
majd bemegyek elsonek. Beleptem. A falak tele voltak konyvekkel, de
mast nem lattam. Kimentem, kozoltem C.-vel, aki ramnezett,
megkonnyebbulten felsohajtott, belepett, majd iszonyatos kinok kozott
nehany szivdobbanas alatt nyom nelkul eleget! Dobbent csend, bamba
arcok -bocs fonok. Aztan ujra bementem, de velem nem tortent semmi. A
szonyegen nem latszott az iszonyatos egesnek nyoma sem. A sarokbol
nyilt meg egy masik szobacska, ami -ha hiszed, ha nem – tele volt
kincsekkel. Aranyak, ekszerek, dragakovek… A buslakodasunk csak
eddig tartott. Kiuritettuk a fuves zsakot, megraktuk kinccsel, majd
megpakoltuk az en pajzsomat, majd pedig Roget. Sirtunk nevettunk
valtakozva. Ekkor eszebe jutott a fonoknek, hogy ellenorize az atkot
rajtunk. Bizakodtunk, hogy a kastely magiaja talan nem engedte volna
be… Es csodak csodajara mar nem volt rajtunk semmilyen atok.
Boldogan vanszorogtunk el a szekerig. Visszaneztunk meg a
kastelyra de az eltunt a szemunk elol. A kincseket gyorsan elrejtettuk
a szekerunkbe -dupla feneku volt- es elindultunk a nomadok jurtavarosa
fele, hogy elbeszelgessunk a samannal. Szerencsere utkozben
osszefutottunk nehany idegennel, akik elmeseltek, hogy a saman
elpusztult, igy most eppen Erion fele tartunk.

Szoval igy mentettunk meg egy embert Krantol, Pyarrontol es Shadontol
es ezzel el is vettuk az eletet. Hogy jo volt-e igy neki? Nem tudom.
De hat en csak egy gladiator vagyok, majd a fonok kikovetkezteti a
fene nagy logikajaval.

Saghir, aki otthont vesz mmaganak, hogy legyen hol megpihennie

Nos, ennyi volt, mait egy uork gladiator megjegyzett az egesz
kalandbol.
Erdekes volt, csak azt sajnaltam, hogy egyszer sem probalhattam ki a
harcaban tudasomat.

Egyebkent nekem tetszett a modul. Igaz, amikor a tuzvarazslok
felalltak velunk szemben, egy kicsit remenyelennek lattam a
helyzetunket.

Arpad


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.