LFG.HU

KaTa X
Brutalis
novellaCimkek

Reklám helye – Önt is rabul ejti

Felhomaly, vegyszerek szaga. Apro tuz vilagol csupan. A langok egy
allvanyon piheno uvegcset melegitenek. Az utolso lepesek. Keszen lesz
nemsokara… persze, csak ha minden sikerul. A tuz fenye egy
kegyetlen-hideg szemparban tukrozodik. Ha jol csinalod, baratom,
minden jo lesz. Mert ez bizony nem babra megy. No igen. A penz nagy
ur, nem csoda, hogy elvallaltad. Tudom en, mekkora bajban vagy – es
mekkora bajban leszel, ha nem sikerul. Hiszen en bereltelek fel.
Tudom, ki vagy, es azt is, hogy a legjobb vagy, akit penzert itt
es most alkalmaznom lehet. Nem kell tudnod, kinek dolgozol. Talan nem
is akarod tudni. Amit tudnod erdemes, hogy kiemelhetlek a posvanybol,
ahova kerultel, de vegleg a felszin ala is nyomhatlak. Kesz. Az
uvegcseben melegedo folyadek attetszove fakul. Mar viztiszta.
Tokeletes. Penz csorog. Sok, nagyon sok penz. Meg a jobb idokben sem
lattal ennyit. Most pedig szivodj fel.
Innen mar egyszeru.

Ba`l. Maszkok az arcok elott. Nem is lenne rajuk szukseg – megannyi
szinesz gyult itt ossze, bar nem a vilagot jelento deszkakon, de a
politika es a kereskedelem szinpadan alakitanak. Nem jatszanak, hanem
az eletukert, az utodaik es utodaik utodaiert kuzdenek egymassal.
Minden mosoly egy-egy penge, minden szo egy-egy dofes. Minden mondat
verre megy. Parbaj. Ba`l. Itt az emberem. Egy poharat tart a kezeben.
A kristalyuveg poharban elenkvoros folyadek. Bor. Predoci, talan
negyfurtos. Egy no lep hozza. Lenyugozo jelenseg. Azert fizetem, hogy
az legyen. A ferfi megenged maganak egy mosolyt.
Talan fel is enged egy kicsit. Nagyon jo. Azt hiszi, hogy a klasszikus
metszesu arcvonasoknak koszonheti a sikert. Vagy az elbuvolo
modoranak. Csapda. Beszedbe elegyednek. A no lekoti a figyelmet -
persze nem teljesen, ahhoz tul megfontolt. De epp elegge. Fele veszem
az iranyt. Csak lassan. Ez a fajta hamar gyanut fog. Ujjpercnyi
uvegcset rejtek a markomba. Egy ujjal leugrasztom a fedelet. Csabitoan
visszafogott mosoly a no arcan. Jol csinalja. Nem sejt semmit.
Mellette vagyok, latszolag celtalanul sodrodom. Nem feltuno, itt
mindenki ezt teszi – latszolag. Enyhen oldalra tartja a poharat.
Tokeletes. Egy billenes, akarha a cipo trefalta volna meg
egyensulyerzekemet.
Az uvegcseben levo folyadek a poharba kerul. Tovabbmegyek. Ideges
mosoly.
Mintha ugyetlensegemen mosolyognek. A no italert indul. A ferfi
elgondolkozva kortyol egyet a borbol. Kiszaradt a szaja bizonyosan.
Kesz. Masodik lepes teljesitve.

Ejszaka. Arnyak. Nekem valo kornyezet. Meglapulok. Nyugtalanok ma az
orok.
Valami nincs rendben, erzik. Egy ugras, bent vagyok. Ujra lapulok. Az
egyik or mogott osonva bejutok a palotaba. Gyenge a feny. Tokeletes.
Felmegyek a lepcson. Tudom, hova kell mennem. Itt mar nem lesznek
orok. Mozgast hallok a fordulobol. Egy szolga. Ures talcat hoz. Az
egyik oszlop takarasabol fuvocsovel nyilat kuldok a nyakaba. Mar hat
is a mereg – altato. Nem olok feleslegesen. Mielott a talca foldet
erne, elkapom. Hangtalanul teszem a szolga melle, az oszlop moge. Nem
lenne jo, ha megzavarnanak. A celpont szobaja fele tartok. Lepesek
nesze. Egy-ket, egy-ket, egy-ket, fordul. Egy-ket. Tehat nem tud
aludni. Nagyon jo. Tehat sikerult. Engedelyezek magamnak egy
mosolyt. Kinyitom a haloszoba ajtajat es belepek. Az emberem
haloruhaban all, meredten nez ram.
-Elnezest a kesoi zavarasert, jo uram – szolok -, de azt hallottam,
nehezen alszik. Tudom, mi tortent onnel. Ne feledje, szuksegunk van
onre, de nem engedhetjuk, hogy ugy ellenunk forduljon, mint
multkorjaban. Ne forduljon paphoz, hisz` tudja jol, mi is tortenhet…
a tulbuzgo egyhazfiak bizonyara rossz neven vennek azt a tetovalast a
hajvonal folott, mert tudni fognak rola, meghiggye nekem. Velunk tart
es megkapja az adagjat, amikor szukseges; ha nem, ugy kintol es
vagytol felorulten veti magat a hidrol a hullamok koze. Valasszon.

Ahogy szamitottam.

RICORE` – iz, ami rabul ejt.

Brutalis


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.