LFG.HU

Thaur
novellaCimkek

A Sárkány

Elgondolkodott. A támadás megtervezett jellege… Igen, ez nem
az emberek muve volt. Csak az Osi Népek egyike… Egészen
felháborodott. Méghogy ember-pondrókkal végezteti el a
piszkos munkát! Gyalázat! Majd késobb gondja lesz rá, hogy
keservesen megbánja! Bosszút áll majd az Idosebb Népek
alattomos fiain, és felperzseli ember-szolgáik földjeit, nyájait és
nyomorúságos kunyhóit!
De most.. igen, most aludnia kell. Nem úgy, mint az elobb,
hanem újra éveken és korokán át, míg végül arra nem ébred,
hogy megint fajtájának nagyjai szelik az eget.
Bosszúsan, mert éhes maradt, lefeküdt az összeolvadt
kincshalomra, összekuporodott. Mágiájával sziklává formálta a
barlang bejáratát, kívülrekesztve a fényt és a külvilágot.
Hamarosan elaludt, bosszúról és dicsoségrol álmodott.

A szomszédos hegy oldalában, egy lapos sziklán ülo varázsló
felrezzent. Hosszú órák óta meditált ott. Lassan lenyúlt,
mutatóujja megszakította a combjára rajzolt jel vonalait. érezte,
ahogy elszökik a rajzolatban lakozó mágia.
Sikerült! A jelnek a párja a lovag pajzsán volt, és jól látta az
egész küzdelmet. Gondolatban megveregette saját vállát. Ez a
sárkány a pusztításával probléma volt, de o megoldotta. Persze,
nem volt könnyu, de a terv bevált. A minap jött egy capat
hobörgo kalandozó egy szomszédja megbízásából, hogy eltegyék
láb alól – ot! Nevetnie kellett, ahogy visszagondolt rá, hogyan
pusztultak el egymás után lakhelye legelso, leggyengébb
csapdáitól. Isteneikhez menekülo lelküket elfogta,
visszabörtönözte egykori testükbe, és csontjaikba rótt
varázsjelei segítségével huséges bábjaivá tette oket. A lány
nehezebb dió volt, hosszú, macerás ügy volt a csontjainak
feltöltése a savval. Kicsit meg is romlott a test, de ezt megfelelo
illatszerekkel még elonyére is fordította. Aztán pontosan a
szájukba rágta, hogyan viselkedjenek, mit tegyenek, azok pedig
vakon követték utasításait. S íme, legyozte a sárkányt! Persze,
egy legyozött sárkánynál sokkal többet ért volna egy halott
sárkány, de a varázsló pontosan tisztában volt képességei
határaival.
Szeme elott még tüzes karikák táncoltak, s tudta, napokig fog
fájni a feje. Ha nem rója tele a pajzsot tuztol védo rúnákkal,
teljesen megolvadt volna. Így azonban látta a küzdelmet és
befejezését. Látta, amint az egyik `parasztot` a sárkány
egyetlen farokcsapása belepaszírozza a barlang falába. Bár a
mágia kitartott, és még `életben` volt, törött gerince miatt nem
tudott mozogni. Látta, amint lángoló `emberei` – ezért jó a friss
élohalott, nem érzi a fájdalmat, mint az élok, és nem is égeti el
száraz falombként a tuz, mint a túlságosan régi, kiszáradt
tetemeket – egyesült erovel megragadják a hatalmas dárdát a
fal mellett, és bererohannak vele a sárkány hasába. Látta,
ahogy leég róluk a hús, majd még a csont is fekete hamuvá
omlik. S végül látta gyozelme pillanatát, mikor a sárkány
mágikus álmába menekült.
Egyáltalán nem sajnálta az `embereit`. Ha az ostoba lovagnak
tudomására jutott volna a sárkány, ugyanígy odament volna.
Ugyanígy meg is haltak volna, de messze nem lettek volna
ilyen hatékonyak. Az o íjászainak nem remegett a keze, de mit
érezhetett volna a helyükbe egy halandó. Sosem vallotta volna
be, de még ot is, a távolból!, félelemmel töltötte el a sárkány -
fajtájának egy kisebb példánya – nagysága és fenségessége. És
hatalma.
Nehézkesen föltápászkodott, és megindult lefelé, a völgy és
azon túl a síkság felé, hogy közölje a jó hír a parasztokkal…

A falvak eloljárói meglehetosen bánatos hangulatban léptek ki
az uraság várából. Igaz, az állataikat dézsmáló sárkánytól
többé nem kellett tartaniuk – legalábbis ezt mondta az uraság,
és szavait még gondolatban sem merték megkérdojelezni -, sot,
még egy havi adót is elengedett az úr nagy kegyesen. De mégis
mindannyian bólogattak, amikor a legöregebbjük megjegyezte:
- Na, most aztán ha éhezünk is, össze kell szednünk az adót,
mert még százszor inkább a sárkány, mint Clusius úr haragja!

irta: Sics
(a helyesbitésért köszi Jenoe-nek)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.