LFG.HU

HammerTimeCafe
Endrosz
novellaCimkek

forrás: http://www.babolnart.hu/rpg/codex/default.htm

Az első lépés

by &rossz

….a tanitvanyok besorjaztak az ajton, es csendben helyet foglaltak a
szobaban elhelyezett padokon. A mai magiaelmelet eloadast Koiso mester
fogja tartani, aki egyelore behunyt szemmel uldogelt az ablak elott,
minden porcikajaval a nap perzselo sugaraira koncentralva. Gyakran
lattak ebben a pozicioban, sot az idosebb novendekek olyan pletykakat
suttogtak, hogy nem is eszik, hanem csak a feny erejevel taplalja
testet.

A mester felnyitotta a szemet, es baratsagos mosollyal udvozolte az
erkezoket, akik lassan befejeztek a feszkelodest a padokon.

- Ma egy fontos dologra proballak ravezetni benneteket. Van kerdeseket
a legutolso oraval kapcsolatban?

Mozdulatlan csend volt a valasz, meg a levegovetelt is tisztan hallani
lehetett.

- Pedig jo lenne, ha lenne… Az azt jelzi, hogy valamit
megertettetek, es tovabb akartok lepni.

Koiso egy darabig neman vizsgalta a tanitvanyok arcat.

- Tudom, hogy mindannyian almokat szovogettek a hatalomrol, ami egy
napon a tietek lesz.
Azonban alap nelkul nem lehet hazat epiteni. A mai tortenet talan
elindit benneteket az uton, ami almaitok fele vezet. Egy hozzatok sok
tekintetben hasonlo lanyrol szol, aki a Shin Csaszari Rendjeben
tanulhatta a magia hasznalatat.

Ismet behunyta szemet, es lassan, kicsit almatagon meselni kezdett.
`Keveseknek adatik meg a lehetoseg, hogy ilyen elokelo iskolaban
tanulhasson. Ez a lany, nev szerint Yunis, tisztaban volt
ezzel. Igyekezett mindenben megfelelni a tanitoi elvarasainak. Az
orakon mindig figyelt, az egyeni gyakorlatokat pedig sokkal tobbszor
elvegezte a megkivantnal. Megis, egy ev utan tarsai elorebb
lephettek, ot pedig mesterei az alapok megismetlesere koteleztek. Meg
jobban megfeszitette az akaratat, meg tobbet gyakorolt, egyetlenegy
szot sem mulasztott el az orakon, de ujabb egy ev utan sem mehetett
tovabb. Ekkor nagy keseruseg vett erot rajta, es vigasztalanul
zokogott az iskola kertjenek egyik felreeso zugaban.

Egy masik tanitvany, egy fiu jart arra, es meghallotta a sirast.

Odasietett, es igyekezett vigaszt nyujtani Yunis-nak. De ot nem
erdekeltek a gyenged szavak, melyebb volt a banata annal, amit
szavakkal be lehet tolteni. A tanitvany nagy nehezen kihamozta
a huppogesek es szipogasok ozonebol Yunis nagy szomorusaganak okat.
Fiatalsaga egyszeru hitevel ugy gondolta, hogy hatha o tud segiteni
ott, ahol a mesterek nem jartak sikerrel.

- Nezd, Yunis, csak annyi az egesz, hogy felidezed magadban iskolank
erzetet, aztan a kivant hatast, melynek persze erodon belul kell
lennie, es kesz! Mi nem megy neked ebbol?

A lany lassan abbahagyta a sirast, es dacosan felelt.

- En ezeket mind tudom, jobban is, mint te. Nekem megse megy.

A fiu bolintott, es elovette a kovetkezo otletet.

- Tudod mit? Csinaljuk egyutt! Hatha akkor rajovunk, mi a baj! Yunis
tetovazott, de a fiubol aradt a lelkesedes, es ez kirantotta ot is
onsajnalatabol.

- Legyen hat… Bar ilyet a mestereink sohase rendeltek, mindig
egyedul kellett probalkozunk.

- Ugyan, legalabb megtapasztalunk valami ujat! Nezd, en teremtek
melled egy fantom-mast, te is csinalj rolam egyet…

A fiu behunyta a szemet, hagyta, hogy a bokrokon atszurodo napfeny
megfurossze. Hamarosan Yunis mellett ott lebegett testetlen kepmasa. O
is nekikezdett a varazslasnak, arcan megfeszultek az izmok, de
eredmeny nem szuletett. Csalodottan eleresztette magat, es leroskadt a
fure.

- Nekem sohase sikerul. Mindig pontosan ugy csinalom, ahogy mondjak,
es megse.

A fiu latta, hogy a siras ismet uton van. Fejeben versenyt futottak a
gondolatok, mit lehet meg tenni, mit lehet meg tenni… Aztan a
szilankok egyetlen kristallya alltak ossze, es o nagy-komolyan
leterdelt a lany ele.

- Mire gondolsz, amikor varazsolni kezdesz? Miert csinalod? Kinek?
Minek?

- Hat…arra gondolok, hogy mindent a tanitoink utmutatasa szerint
csinaljak, es ne rontsak el semmit. Csak ezzel foglalkozom.

A fiu arcan gyozedelmes mosoly terult szet.

- Ez az! Ezert nem jutsz soha el a vegere! Mert nem a celba akarsz
befutni, hanem folyton az akadalyokat latod magad elott, azokat
kerulgeted! Fuss be a celba! Ne torodj semmivel, hagyd, hogy
szaguldjon a kepzeleted, es akkor menni fog!

Yunis, hosszas nogatas utan ujra nekifogott. Nem allt fel a furol, nem
feszult meg az arca, sot meg csak nem is azzal probalkozott, amit
megbeszeltek a fiuval. Egyszeruen csak azt szerette volna,
hogy felszaradjanak a konnyei es ujra rendben legyen a haja, ami a
bankodasa soran osszekocolodott…

A fiu meglepett kialtasa riasztotta fel.

- Nahat, mi tortent a hajaddal! Mar percek ota itt nezlek, amint
mozdulatlanul ulsz, es magadban mosolyogsz, aztan egyszercsak… Ez
azt jelenti, hogy sikerult?!?

Yunis lelkesen bolintott, mert orome tul nagy volt ahhoz, hogy
szavakkal ki lehessen fejezni. A fiu felenken nezett ra, most eloszor
volt a tudataban annak, hogy egy tole idosebb lannyal van egyutt
a kert egyik felreeso zugaban.

- Tudod, mikozben te probalkoztal, eszembe jutott meg nehany dolog.
Neked akartam segiteni, de en magam is megertettem valamit. A magia
lenyege az, hogy AZT GONDOLSZ, AMIT AKARSZ, es aztan a gondolatot erod
segitsegevel valosagga teszed. Barmit gondolhatsz, es ha eleg hatalmas
vagy, ugy is lesz… Ez az elso lepes. Innen lehet elindulni. Yunis
felallt, megkoszonte a segitseget, es lassan elsetalt. Hivta a fiut,
de az maradni akart, tovabb gondolni, amit az elobb felfedezett. Ugy
erezte, meg valami hianyzik, valami fontos, amit nem szabad figyelmen
kivul hagyni…`

Koiso mester ismet kinyitotta a szemet, es latta, hogy tanitvanyait
megerintette a tortenet. Ha nem is most, de valamikor a kozeljovoben
meg fogjak emeszteni. Mar csak egy dolog van hatra: figyelmeztetni
kell oket a veszelyre.

- Latom, nagyjabol sikerult elcsipnetek a mesem mondanivalojat. De
tudnotok kell, hogy az uton jarni nem egyszeru. Rogton az elso lepesek
utan jon az elso utelagazas. Ha nem a jo iranyt valasztjatok, el
fognak emeszteni a sajat elmetekbol sarjadzo demonok. Mert ugyan
barmit gondolhattok, de nem minden gondolat valo arra, hogy az ember a
fejeben hordozza…

- Mara ennyit. Holnaputan Mavoris mester tartja az orat, ugyanebben az
idoben.

A tanitvanyok ugyanolyan csendesen, ahogy bejottek, elhagytak a
termet.

Koiso mester egy darabig neman nezett maga ele, majd tetovan a kontose
ala nyult, egy lancon fuggo kovet tapogatva ki mellkasan.

- Yunis, Yunis, mikor felfedezted a szabadsagot, el is sodort rogton a
kepzeleted vihara… Te rossz fele fordultal az elso utelagazasnal. En
maradtam, es megfogadtam, hogy utat fogok mutatni masoknak – nem csak
az elso lepest… Minden evben neked szentelek egy napot, amikor
elmeselem a tortenetedet a jovendo nemzedeknek.

Meg sokaig ult ott, boren aranybol barnaba fordult a nap lehellete.
Akkor all fel csak, hogy megtegye az elso lepeseket – a szallasa fele.

by &rossz


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.