LFG.HU

Petrus
novellaCimkek

Kaos, A.D. 2040

“A Nap elbújt a Hold mögé.
És sötétség borítá el a Földet.
És megnyíltak a Pokol és a Menyország kapui és a lelkek újra
megjelentek a Földön.
És eljövének az angyalok és az ördögök és megvívának
egymással.
És hét napig küzdének.
És egyikük sem győzé.
És bekövetkezé a Feltámadás, mint az írva volt, de a holtak,
kik új életet nyerének, nem léphettek be az Örökkévalóság
kapuján.
Mert az a kapu nem vala többé sohasem.
És mindent elboríta a káosz … “
[Arturo, I.16/48-56]

“Honnan is jöttél? Egy bányatelepről a déli Atlanti -
hátságról? Mázlista, hogy úsztad meg? Szóval, a történetre vagy
kíváncsi? Az igazira? Mióta vagy ott lent? Három éve? Akkor
minek jöttél vissza? Aha, a furcsaságok. Nem viszik el a
konténereket egy jó ideje? Nem válaszolnak a rádión? Hehe,
megvan rá az okuk.
Nos, honnan is kezdjem? Legyen mondjuk az ezredfordulótól
kezdve. Nyugi, tudom, hogy Te ezt ismered, de ha már rögzítőre
mondom, akkor legyen egy kicsit kerekebb a történet, nem?
Legfeljebb kivágod.
Olvastál könyveket? Tudod, azokat a régiségeket, amelyek
rólunk szólnak. Hogy milyen is lesz a jövő, meg ilyesmik. Hát,
haver, alaposan melléfogtak …
Tehát, minden a legnagyobb rendben volt. Nem következett be
a cyberpunk multik által uralta jövője, legalábbis nem
jellemzően. Persze, voltak multik, de nem volt akkora a
nyomásuk. Megvoltak a kormányok, megvoltak az országok,
legfeljebb itt-ott radíroztak kicsit az ősrégi térképekhez
képest. Ja, igen, eljött a kiberkorszak is. Amit csak akartál,
belédszereltek. Ha volt pénzed …
A nyersanyagok viszont elfogytak. Volt még némi szén, meg
olaj, de neki kellett állni felkaparni az óceánok alját is, meg
a Holdat is elkezdték szétfurkálni. Mars, Vénusz? Ugyan már! A
2009 –es marsi expedíció csődje után senkinek nem volt kedve
hozzá. Ki a fene számított arra a rettenetes viharra. Csóri
űrhajósok … Kiléptek, jött a nagy duma, élőben adták mindenhol.
Brett és az a ruszki, Poljakov, vagy kicsoda. Az évszázad
emberei lehettek volna. Aztán a vihar és csönd … Pásztázó
mélyradarral sem látszanak már a roncsok.
Bányák, robotkurkászok, új kolóniák a víz alatt, meg egy
óvatos kísérlet a Holdon, ennyi.
Volt.
Ne tudd meg, milyen volt az a nap. 2039. július 17. Ezt
soha, senki nem fogja elfelejteni, azt elhiheted.
Kutyaközönséges napfogyatkozásnak indult az egész és ez lett
belőle, amit most látsz. Mocsok, felhők, szitáló eső, hullák,
angyalok, ördögök, meg még ki tudja, mi a csoda… Áh, sok ez
nekem. Nekünk.
Ja, igen, a napfogyatkozás. Általában pár percig tart az
egész és kész, megy minden tovább. Na, haver, ez hét napig
tartott. Addig, nekem elhiheted, ott voltam a közepében.
Már akkor kezdett gyanús lenni az egész, amikor
bekövetkezett a teljes fedés, de valahogy nem akart elmúlni.
Ja, két – három perc múlva már az egész város nyüzsgött, hogy
most mi a fene van. A TV –ben mindenféle csillagász muksók
próbálták nyugtatni a népet, de nemigen segített. Amikor
megjelentek a katonák és beolvasták a Közleményt, mindenki
bepánikolt.
A Közlemény? Keresd ki valamelyik adattárból. Szép egy
darab, az biztos. A lényege az volt, hogy a rendkívüli
állapotra való tekintettel elrendelik a hadsereg maximális
készültségét és a rendkívüli állapotot. Kijárási tilalom és
egyebek. Érted : kijárási tilalom! A fél ország kint állt és az
eget nézte. Ezek már akkor sem tudták, hogy mit kezdjenek az
egésszel. Pláne, miután megnyíltak az Átjárók.
No, igen, az Átjárók. Ha akkor és ott olyan ateista lettél
volna, mint én, tutira megőrülsz. Szóval kiderült, hogy tényleg
van Pokol és tényleg van Menyország. Jöttek az angyalok meg az
ördögök csőstül és kitalálták, hogy Armageddon van és
megküzdenek egymással.
Szörnyű volt, senkit sem kíméltek. Még az atombunkerekben
sem voltál biztonságban. Kirángattak, fegyvert nyomtak a
kezedbe és azt mondták : harcolj! Hogy kiért, azt nem tudtuk,
de egymást öltük, hogy életben maradjunk. Aki nem
engedelmeskedett, azt széttépték. Ja, igen, az angyalok is. Nem
volt köztük különbség.
Egy hétig, egy elátkozott és véres hétig tartott ez. Utólag
tudtuk meg, hogy ezalatt az emberiség egyik fele kinyírta a
másik felét. Hullottak az ördögök meg az angyalok is, de nem
tudták dűlőre vinni a dolgot. Azt hiszem, ezt elégelték meg
Odafent meg Odalent is. Átugrottak egy lépést, tudod a
győztesek fanfárját, meg ilyesmi, és előrehozták a Feltámadást,
meg a Lelkek Eljövetelét. Kiengedtek mindenkit, aki csak náluk
volt.
Arra a napra én sem emlékszem tisztán. Azt tudom, hogy
reggel –mit reggel, szóval amikor az órák szerint reggel volt-
még a londoni City –ben keményen odasóztunk az Aktakukacoknak,
de aztán kész, kikapcs. Nem tudom, mit csináltam, nem tudom,
hol voltam, de mire magamhoz tértem, tök pucéran álldogáltam
Sao Paolo egyik felhőkarcolójának a tetején és ugráshoz
készültem. Képzeld csak el, töksötét, alattad villogó lámpák,
torkolattüzek és máglyák, a szél mindent kifagyaszt belőled és
fél lábbal már kilépsz a semmi fölé, amikor újra magad vagy,
az, aki azelőtt voltál. Na, akkor kaptam az első szívgörcs
rohamomat. A második akkor ért, amikor kiderült, hogy a
körülötted fúvó szél nem is az, ami …
A többit hagyjuk. Még egy év sem telt azóta. Hinnéd, hogy
csak 20 éves vagyok? Ja, tudom, hetvennek látszom.
Menj vissza a víz alá, ha még tudsz. Van családod? Nincs?
Keress egy nőt és maradj is odalent. De ne innen válassz,
inkább nézz ki egy lentit. Idefent semmi sem az, aminek
látszik. Lehet, hogy kifogsz egy szukkubuszt és kész, be is
hurcoltad a vészt a telepre. Ahová beteszik a lábukat, ott
semmi sem marad érintetlen.
Látod, mi van itt is. És ez csak egy kikötői bár. Látod azt
a fickót, ott a sarokban? Igen, azt az esőkabátost. Nem látsz
rajta semmi furcsát? Pedig nem ember. Illetve csak volt. Most
már halott. Nem eszik, nem iszik, nem lélegzik, de nem is akar
nyugovóra térni. Valami lélek van benne, de hogy nem a
sajátjáé, az biztos. Történetesen beszéltem már vele, de egy
szavát sem érteni. Egész nap ott ül, mintha várna valakire.
Hogy hogy kerül ide? Nézd, a lelkek szabadon járhatnak
mindhárom világban. Ha úgy tartja kedve, belebújik valakibe.
Persze, ördög vagy angyal nem jöhet szóba. Ha itt meghal
valaki, akkor azzal nem foglalkoznak. Ha egy lélek arra jár,
úgyis beleugrik egy kis időre, szóval felesleges a temetéssel
foglalkozni. Persze, a test elpusztítható, de a lélekkel úgysem
tudsz mit kezdeni.
Az a nő ott, a másik asztalnál –ne bámuld úgy, hé!-, szóval
az egy angyal. Igen, nincsenek szárnyai, pár hete leperzselte
egy sátánista osztag nem messze innen. Becsalták valami beteg
gyermek meséjével egy raktárba. Azért én nem kötnék bele,
akármilyen részegnek is látszik.
Ördög? Nem, most nem látod bent egyet sem. Nem, a csapos nem
az, bármennyire is úgy tűnik. Hinnéd, hogy kairói? Nem, nem
látszik rajta. Én tudom, láttam már ruha nélkül, amikor egy
éjjel felszegezték a kocsmaajtóra. Én szedtem le. Azt mondta,
hogy pár portyázó Fehér Szent volt az. A hátán foltokban megvan
a régi bőre, az, amit látsz, csak a tűzesőtől van, amit valahol
Belgiumban kapott el a harcok alatt. Tudom, a sok csüngő
bőrfoszlány miatt úgy néz ki, mintha félig elolvadt volna, de
hidd el, jólelkű fickó. Ha kell valami, nyugodtan keresd meg,
segíteni fog, ha tud.
Van már szállásod? Aha, még csak most jöttél a reggeli
hajóval. Mennyi is az idő? Mindjárt dél? Huh, jól
elbeszélgettük az időt. Hm, várj, had gondolkozzam …
Hívő vagy? Miben hiszel? Nem, nem mindegy. Nappal van, az
angyalok ideje és van pár kopójuk, amellyel kiszagolják az
ördöghívőket. Csak a szokásos? Akkor nem lehet baj, csak
éjszaka ne menj sehová. A vérkopók rosszabbak. Szóval, maradni
akarsz? Hát jó, te tudod. Szálloda? Van pénzed? Csöndesebben,
te marha! Jó isten, ennyivel mászkálsz idekint? Nem, nappal sem
biztonságos, ha pénzről van szó. Tanuld meg : a pénz szine se
nem fehér, se nem fekete. Remélem, érted. Ha nem, hát magadra
vess, habár kár lenne egy ilyen fess fickóért. Biztos sírna pár
leányzó utánad odalent. Aha, tudtam én!
Kormányok? Rendfenntartás? Egek, te aztán tényleg régóta nem
jártál idefent. Nos, persze, vannak kormányok, meg rendőrség,
meg katonaság, ilyesmi, de nem tudnak mit tenni. Az angyalokat
és az ördögöket nem fogja a golyó és nem is lehet őket csak úgy
kitessékelni a határon. Ahogy a kedvük tartja, úgy mászkálnak.
Ez itt New York Szabadállam. A határok egészen Jersey –ig
nyúlnak. Az elnök mindennap próbál valamit csinálni, de soha
nem úgy működnek a dolgok, mint régen. Alig egy hónapja derült
ki, hogy a rendőrség főkapitánya ghoul. Nem tudod, mi az? Hát,
finoman fogalmazva hullaevő. Van itt mindenféle szerzet, a
manhattaniak és a bronxiak azt mondják, vámpírok is. Miért ne
hinném el? Itt, a Földön tényleg minden elképzelhető.
Mindenesetre van étel, meg ital, némi kereskedelem
megmaradt. A gyárakban is dolgozik, aki akar, de főleg hullákat
alkalmaznak. Ja, olcsó munkaerő, nem kell etetni, itatni és
fizetést sem kell adni nekik, úgysem tudják mi az.
Hogy én miben hiszek? Nem kérdezősködsz te túl sokat? Hm,
biztos, hogy arról a bányatelepről jöttél? Mi az a csuklódon …?
Ó, bocsánat nagyuram, én igazán nem is tudom, hogy
mondhattam ilyeneket! Nem, ígérem, többé nem fecsegek senkinek,
csak ne vigyen el, kérem! Ó ne, már ma este? Mi lesz belőlem?
Jaj, istenkém … ó, neeeeeeee!!!”

Petrus

Ui.: Akit érdekelne egy ilyen jellegű szerepjáték, szívesen
segítene a fejlesztésben, az írjon a petrus@elender.hu címre és
megbeszéljük a továbbiakat.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.