LFG.HU

Scorba
novellaCimkek

A Legnagyszerűbb Játék

G`lorakh felemelte középső szemét, mikor Plahey`eus beszivárgott az
irodájába, majd mikor látta, hogy a trechaetor az, megkönnyebbülten
töltötte be ülőalkalmatosságának minden zugát.
- Csakhogy végzett – köszöntötte üdvözlés helyett – már alig várom,
hogy halljam, mit sikerült kihámoznia a felderítők jelentéseiből.
Plahey`eust nem lepte meg parancsnoka türelmetlensége, hiszen ő is
tudta, milyen rendkívül fontos az a beszámoló, amelyet éppen most
fejezett be. Egyik bőrlebenyéből kihalászott egy lilán izzó golyót, és
a G`lorakh előtt elterülő asztalra helyezte.
- Nehéz volt rájönni az összefüggésekre – kommentálta -, de végül
megérte a belefektetett munkát. Mindent részletesen áttanulmányozhat
ezen az adatgömbön.
- Remek! – kiáltott lelkesen G`lorakh, s a fénylő golyót forgatni
kezdte csápjában. – De ugye azért a felismeréseinek lényegét megosztja
most velem? Semmi kedvem várni addig, amig átrágom az egész állományt.
- Természetesen, uram, örömmel állok rendelkezésére – sóhajtott a
trechaetor, aki már nagyon megéhezett a hosszú munka alatt, és igazság
szerint alig várta, hogy egy kifejletlen opasuára vethesse magát. -
Mint tudja, elsődleges feladatom az volt, hogy kiderítsem, hogyan
lehetne felvenni a kapcsolatot ezzel az újonnan felfedezett (bár elég
primitív) életformával, amelynek tagjai magukat `emberek`-nek nevezik.
Igen érdekes dolgokat meséltek a szokásaikról kémeink, ezért nem volt
egyszerű dolgom. Még sosem találkoztunk hasonló civilizációval.
- Mondja, Plahey`eus – vágott közbe G`lorakh -, miért nem tudunk
egyszerűen összeütni egy fordítóprogramot, és közölni velük, hogy
`Békével érkeztünk, szövetséget szeretnénk kötni veletek`?
- Nos, uram, ha ez ilyen könnyű lenne, nem lenne szükség ránk,
trechaetorokra. 674 éve, amikor először próbáltuk felvenni a
kapcsolatot idegen civilizációval, még mindenki úgy gondolkozott, mint
ön, és eképp is jártak el. Azt igazán nem tudhatták, hogy az Iuatronok
fogalmai szerint a `béke` annyit jelent, mint az ő feltétlen és
hűséges szolgálatuk. Rengeteg faj élt `békében` az Iuatronokkal
bolygójukon, de ez valójában olyasvalami volt, mint ezen a `Föld` nevű
helyen a rabszolgaság (ők legalább tudtak adni ennek a viszonynak egy,
az igazságot elég jól takaró nevet). Ezért történhetett meg, hogy
minden jó szándékuk ellenére a legénységet börtönbe vetették, s csak
körülményes diplomáciai eljárások során sikerült elmagyaráznunk, hogy
hogyan is értettük meggondolatlan kijelentésünket.
- Világos – mondta a parancsnok. – No akkor folytassa. Illetve, kezdje
el végre.
- Nos, elméletemet arra alapoztam, ahogyan a bolygó lakói gyakran
definiálják magukat: `homo ludens`, azaz a Játékos Ember.
Pillanatnyilag úgy vélem, ez a legtalálóbb elnevezés, amit magukról
sikerült alkotniuk az őslakosoknak. Sokat töprengtem rajta, vajon mi
lehet a legkedvesebb játékuk, hiszen nyilván ez adja majd közeledésünk
kulcsát. Végül rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint amit egymás közt
csak úgy hívnak, `háború`.
- Egy pillanat, kedves Plahey`eus – szólt közbe G`lorakh. – Én eddig
nem hallottam sokat a bolygóról, de abból úgy vettem ki, a háborút
mindenki gyűlöli, a lehető legrosszabb eseménynek tartják, ami csak
bekövetkezhet.
Plahey`eus elfojtott magában egy mosolyt, s így szólt:
- Kedves parancsnokom, nem hiába vagyok én a trechaetor. Én már a 28.
osztályban megtanultam a felszín mögé látni. Higyje el, nem légből
kaptam az ötleteimet. Nézze csak, elmagyarázom, miért is vagyok olyan
biztos a dolgomban. Vegyük például mindjárt a `Harmadik Világháborút`,
melyet utólag (természetesen a játék kedvéért) mindenki a
legborzasztóbbnak tart a Földön. Hiszen mi is történt valójában? A
szemben álló felek évekig acsarogtak egymásra, kisebb politikai
húzásokkal próbálták megteremteni az újabb játék alapját. Majd mikor a
helyzet megérett, mindkét fél kilőtte az atomrakétáit a másikra (ugye,
parancsnok, látja, mekkora móka lehet egy ilyen esemény), majd mikor
azok megtették romboló hatásukat, azonnal kapcsolatba léptek
egymással, és újra összefogtak a robbanások pusztító eredményeinek
rendbehozása érdekében. Azóta jól elvannak egymással, amíg újra
játszani nem támad kedvük. Ön szerint, ha bármi komoly dolog állna a
`háború` hátterében, ez lenne a logikus viselkedés?
- Nos, nem is tudom… Hiszen egy ilyen `háború` folyamán rengetegen
meghalnak, és ha információim nem csalnak, a haláltól is meglehetősen
rettegnek az emberek.
- Ugyan! Ez is része a játéknak. Megállapításaim szerint rengetegen
meg vannak győződve arról (bár ennek valóságtartalmának kiderítésére
kémeinknek nem volt lehetősége), hogy miután `porhüvelyük` (anyagi
megvalósulásuk, testük) elpusztul, az emberek `lelke`, voltaképpen az
emberek lényege, egy általuk gyönyörűnek vélt helyre kerül, ahol
mindent megkapnak, amit csak kívánnak, illetve újra visszatérhetnek a
Földre, természetesen egy újabb testben. Ennek tudatában Ön komolyan
félne a `halál`-tól?
- Kezd meggyőzni. De arról vajon van tudomásuk az embereknek, hogy
játékaik során bolygójuk egyre inkább elpusztul?
- Természetesen. Ezért kezdték el a múlt évszázadban kolonizálni a
környező bolygókat, hogy ha véletlenül az anyabolygó teljesen
tönkremenne egy nagyszabású játék alatt, biztosítva legyenek az újabb
játszóterek.
- Mindezt összevetve nem értem: ha ennyire szeretnek az emberek
háborút játszani, miért teszik ezt mégis ilyen (relatíve) nagy
időközökkel? – adott hangot utolsó kételyének G`lorakh.
- Azt Ön is beláthatjam, uram, hogy nem könnyű annyi embert
összehozni, amennyi egy nagy horderejű háborúhoz szükséges. Ezt
évtizedek gondos munkája előzi meg, s rendszerint mindenki nagyon
lelkes, amikor végre elérkezik az idő egy újabb játékalkalomra. Addig
is persze otthon gyakorolnak egy gép ellen szimulátorok segítségével,
sőt, gyakran egy hálózaton keresztül többen összefognak, hogy
gyakorolhassanak, de persze ez azért nem az igazi.
G`lorakh bajszát ráncolva egyenesedett fel, s erélyesen a fénylő
gömbre csapott.
- Gratulálok, kedves Plahey`eus! Engem máris sikerült teljesen
meggyőznie. Persze azért még elolvasom a tanulmányát, és megvitatjuk a
teendőket a vezérkarral, de azt hiszem, az ön módszeréhez fogunk
folyamodni. Mennyire boldogok lesznek az emberek, hogy ezúttal nincs
szükség hosszas előkészületekre! Biztos elegük van már a
szimulációból. Öregem, ha ezzel nem lopjuk be magunkat a szívükbe,
akkor sehogy. Bizonyára jó kereskedelmi kapcsolatokat sikerül
kiépíteni velük… – lelkendezett G`lorakh.
- Elnézést, parancsnok, de azt hiszem, ez már nem az én asztalom.
Engedelmével most lepihennék.
- Tegye azt, barátom! Biztosíthatom, nem leszünk szűkmarkúak a
jutalmazást illetően!
Búcsúzásképpen zöld színt vettek fel egy másodperc erejéig, majd
Plahey`eus beolvadt a falba, amelyen át bejött. Nagyon elégedett volt
magával, tudta, hogy nem tévedhet ebben a kérdésben. Ha minden jól
megy, a fizetségből jövő héten ilyenkor már a Lorztsán lógathatja
nyúlványait.

Másnap, miután adatokat egyeztetett vezetőtársaival, s végül abban
állapodtak meg, hogy a trechaetor terve tökéletesnek látszik, s
azonnal el kell kezdeni az előkészületeket, G`lorakh boldogan
szemlélte a magasból az alant nyüzsgő lényeket, akik azon iparkodtak,
hogy megszervezzék az emberek számára eddigi legígéretesebb játékukat.
Pontosan 65:87-kor aztán a mozgolódás alábbhagyott, s egy hang szólalt
meg G`lorakh mellett:
- Készen állunk, parancsnok.
G`lorakh nyakán önelégült mosoly futott végig, s szinte már érezte a
kitüntetések súlyát homlokán.
- Akkor hát – vett mély levegőt, mielőtt bevonulna a történelembe a
`Legfrappánsabb Kapcsolatfelvevő` jelzővel – nosza, játsszunk!

Scorba
scorba@rpg.rulez.org


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.