LFG.HU

Móni
novellaCimkek

Csak játék

Hirtelen nyílt az ajtó, vékony fénysugár hasított a cella
sötétjébe. Egy sötét, karcsú alak lépett be, hosszú haja
palástként lógott a hátára.
- Nocsak, Mac.
Az ajtó hangosan kattanva csapódott be mögötte, a fémes zajjal
egyidőben pedig sápadt fény gyúlt.
- Á, helló Aqua.
- Neked csak Aquamarine, te idióta. – sziszegte a nő dühösen.
- Neked csak Mac. – próbált humorizálni a férfi, de ez egy
csöppet sem javított helyzetén: Egy alacsony széken ült, hátul
összekötözött kézzel.
Aqua sötétkék szeme megcsillant a lámpa fehér fényében, ahogy
végigmérte Macet, aki éppen lábát próbálta megmozdítani –
természetesen eredménytelenül.
- Erőtér. – állapította meg flegmán. – Azt viszont nem értem,
miért kötöztél meg? Nincsen nálam fegyver.
- Kíváncsi voltam sikerül-e megszabadulnod tőle.
- Sikerült. – lóbálta meg jókedvűen a nő orra előtt a kötelet.
Alig öt másodpercbe telt, míg néhány ügyes mozdulattal
kiszabadította a csuklóját. Sajnos nem ismert hasonló
módszereket az erőterek ellen.
- Tartod a formád. – jelentett ki minden izgalom nélkül Aqua.
Fekete, testhez simuló bőrnadrágot és fehér inget viselt, ahogy
legtöbbször.
- Mindig összefutunk. – csóválta meg a fejét Mac.
- Fiatalok vagyunk még a nosztalgiázáshoz. Ellenben a kínzás
éppen ebben a korban a legélvezetesebb.
- Úgy érted te engem? Csábítóan hangzik.
- Majd megtapasztalod. Megadod a kódot?
A férfi mosolyogva nemet intett, miközben szertartásosan
megmasszírozta jobb csuklóját.
- Sajnálom, de ez szigorúan bizalmas információ. Van
hozzáférési jelszavad?
Aqua karba fonta a kezét majd lassú léptekkel elsétált az apró
cella egyetlen ajtajához.
- Ne játssz velem Mac! Mindketten a legjobbak vagyunk a saját
köreinkben.
- Ó, valóban. Te vagy a legjobb nő, akit valaha láttam.
- Hízelegni próbálsz?
- Szabad, nem?
A nő nem felelt. Mac fölnézett – csupasz villanykörte lógott a
plafonról, a cella többi falát pedig egyfajta erős fémből
készült lemezek borították.
- Engedj el Aqua, és mutatok valamit, bár nem a kód lesz az.
A nő végre megfordult. Mosolygott. Mac megkönnyebbült, bár ezt
igyekezett nem kimutatni.
- Miből tudhatnám, hogy nem próbálkoznál szökéssel?
- Nem tudhatod. – vont vállat a férfi.
Aqua közelebb lépett, alig karnyújtásnyira a bilincsként
funkcionáló széktől. Egy pillanatig tűnődve méregette a csupasz
falat, majd hirtelen lehajolt, beletúrt a férfi sötét hajába és
felemelte a fejét.
- Ha valaha a saját életemet menthetném meg vele, habozás
nélkül szíven lőnélek.
- Ahogy én is téged.
A nő megcsókolta Macet – erőszakosan, szenvedélyesen – közben
kezét a szék támlája alá csúsztatta. A férfi hirtelen újra
érezte a lábait. Csak azt sajnálta egy pillanatig, hogy nem
figyelt a kioldó pontos helyére – de mindez most háttérbe
szorult.
Megragadta Aquamarinet majd a földre teperte – és magában
mosolygott, mikor a nő nem tiltakozott.

Mac fölnevetett.
- Miért tetted?
- Nem is tudom.
Mindketten meztelenül feküdtek a cella padlóján.
Mac azonban még nem mondott le a menekülésről. Sőt, biztosra
vette hogy éppen ez a legmegfelelőbb alkalom, mikor Aqua még
csak nem is számít a támadásra. A fekete nadrág zsebébe rejtett
kulcsot egy perce kaparintotta meg. Nem volt vesztegetni való
ideje. Fölpattant, saját levetett ingét fölkapta a földről majd
egy gyors mozdulattal a szabadon lógó villanykörtére csavarta,
és egy rántással letörte azt. Ezzel megkímélte saját kezét a
szilánkoktól és az égési sebektől egyaránt – hallotta, ahogy
Aqua fölugrik és nadrágja után nyúl. Egy szempillantás múlva az
ajtó nyitva állt, a szabadulás útját mutatva. Mac késlekedés
nélkül rohanni kezdett – egyenesen bele egy legalább kétméteres
bodybuilder gyomrába.
- Ne nevettesd ki magad.
Aqua ismét hosszú, fehér ingét viselte – rekordidő alatt
vehette magára. Mac ekkor jött rá, hogy teljesen meztelen.
- Oké, elismerem, vesztettem.
- Mondd ki!
A férfi habozott.
- De…
- Mondd ki!
- Rendben. Öhm… Győztél.
Aqua elmosolyodott.
- Engedd el Carlos!
Mac értetlenül kapta föl a tekintetét. Carlos, az őr hasonló
mozdulatot tett.
- Engedd el. – ismételte a nő. – Kíváncsi vagyok, mit kezd
magával San Diego közepén, egy szál ruha nélkül.
Carlos szélesen elvigyorodott majd meglódította Macet az
ellenkező irányba.
- Az ajtó arra van.
Mac vissza sem nézett, csak végigfutott a folyosón, bele az
éjszakába. Mikor ismét a szabad ég alatt találta magát,
felnevetett – majd belevetette magát a bizonytalan sötétségbe.

Hirtelen nyílt az ajtó, vékony fénysugár hasított a cella
sötétjébe. Egy sötét, karcsú alak derengett föl – majd egy
pillanat múlva Mac biztos lehetett benne hogy Aqua az, mikor
bezuhant mellé az apró börtönbe. A helyzet mintha változott
volna az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, most mindketten
foglyok voltak. Aqua barna kontyából hosszú tincsek szabadultak
el, bal arcán sárfolt éktelenkedett. A sors furcsa játékaként
hosszú, fehér inget viselt.
- Nocsak, Aqua.
A nő fölemelte a fejét a földről és elmosolyodott.
- Neked csak Aquamarine.
- Milyen kedves hogy meglátogatsz.
- Hát nem szép tőlem?
Mac a kezét nyújtotta, a nő pedig elfogadta. Mikor ismét talpon
volt, körbenézett – kis, nyirkos falú cella, egy dohos priccsel
az egyik sarokban és egy koszos bidével a másikban.
- Te folyton lecsukatod magad.
- Szakmai ártalom. Szóval, megfejtetted végül azt a kódot?
Aqua elmosolyodott – láthatóan nem foglalkozott többé a
cellával.
- Persze. Már jóval azelőtt hogy téged elfogtunk.
Mac arcán tisztán látszott a meglepetés. Nehéz lett volna
palástolni leesett állát és elkerekedett szemeit.
- Aqua, te csodálatos nő vagy.
- Most udvarolsz Mac? – kérdezte a nő, miközben kihúzta a
csatot összetekert hajából, mire fürtjei szabadon a vállára
hullottak, majd hátralökte a férfit, egyenesen rá a priccsre. –
Ez nincs benne a játékban.

Móni
mferencz@freemail.hu


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.