LFG.HU

crassus
novellaCimkek

Jogos bosszu

Csendesen szemerkelt az eso. Hosszu zuhanas utan elobb a hazak
cserepfedelen koppantak a cseppek, majd onnan lecsurogva a foldre
estek, ahol mar pocsolyakba gyult az elmult par perc egi aldasa.
Ilyenkor minden jora valo, netan kevesbe erkolcsos -vagy akar
kifejezetten torvenytipro -polgar, katona es haramia a kocsmaban keres
menedeket, ahol egy kupa bor tarsasagaban elbeszelgethet hasonszoru
barataival a vilag dolgairol. Nemkulomben igy tortent ez a kies
Traghornban is, a messzi delen, ahol meg ha az eso nem is esett volna,
akkor is osszegyult volna a nep, hogy elobb csendesen, majd ejkozep
fele egyre hangosabban eltessek a varost, majd kituno borat, vegul
pedig gyonyoru leanyait. Megszoktak mar ezt a jo szomszedok es a
varosorok is, igyhat nem tiltakoztak ellene, hanem inkabb bealltak ok
is az italozok soraba es a tobbi mulatozoval egyutt enekeltek
-enekeltek?- az evtizedek soran koltott bordalokat, amelyek altalaban
a kocsmaban elkovetett bestialis verekedesekrol, fektelen
dorbezolasokrol szoltak.
Ilyenkor mindenki iszik Khrag, az ex-zsoldos egeszsegere, aki hatul ul
a sarokasztalnal, varosszerte legrettegettebb barataival. A bordalok
eluvoltesere Khrag rendszertint annyira meghatodik, hogy azonnal
kozejuk vagja a kisebbik poharat-amit a jo nep esetleg vodornek
hasznalna-vagy ha jobb kedveben van, hat a szeket, amin ul. Igy
tortent ez ma ejszaka is, hiszen a borivo Traghorniak
hagyomanytisztelo polgarok, voltak s nem engedtek elsikkadni a mult
nagy tetteit.
Tehat ahogyan a bordalok elhangzottak, mar repult is a szek, s a
pultnal csendesen iszogato Ignatius, a siraso elegedetten dorzsolgetni
kezdte a markat. O meg nem ivott annyit, hogy bealljon a polgarok koze
egy kis `testgyakorlasra`, akik lassan levettek zekejuket, s ingujra
vetkezve kezdtek kolcsonosen gyalazni egymast. Mar-mar elcsattant az
elso pofon is -Khrag ma igen jo kedveben lehetett, hiszen egy
masfeloles tolgyfagerendaval jott elo a pincebol hogy ki ne maradjon a
legjobbjabol. Ekkor Ignatus elorelatoan kilepett az ajton, kezeben
egy kancso Traghorni vorossel, hiszen `sajat temetesembol nemigen
tudnek hasznot huzni`-gondolta magaban.
Mint ebbol is lathatjuk Ignatius igen bolcs ember volt, meg a szamtan
tudomanyat is birta, igyhat elkezdte magaban szamlalgatni az esetleges
haszonot, ha az este folyaman netan valaki Dartonnak adna lelket. Itt
elnevette magat, hiszen eszebe jutott a Dartonita, akit olyan rutul
osszevertek a mult osszel Khrag es tarsai. Meg most is ott fekszik a
fuzfa toveben az arokparton. Ha ugyan a kutyak el nem hordtak a
csontjait. Idaig jutott gondolataiban, amikor valaki-akit eddig nagy
elmelkedeseben nem vett eszre- a kancsot tarto kezere akasztott egy
kantarszarat s csak ennyit szolt:
-Tartsd, fiam!
Elobb a meglepetestol fel sem birt nezni, majd mikor raszanta magat
erre a mozdulatra, egy- feltehetoen a kantarszarhoz tartozo- lo
pofajat pillantotta meg. Egy ideig farkasszemet neztek egymassal, majd
a lo megrantotta a szijjat, s a bor Ignatius ingere omlott. Ez kisse
kijozanitotta, s ellokte magatol a kantart. Ellepett a lo mellol es
szotlanul a titokzatos idegen hatara meredt, aki a kocsma elott
tevekenykedo csoporthoz csatlakozott. Ok eppen sulyos, ejfekete
vertjeiktol szabadultak meg. Oltozekuk alol kivillant a finom szemu
ezustos lancing, melyet a mindnyajan magukon hagytak. Miutan
levettek a verteket, a masik ot hatrabb allo lo hatara kotoztek
valamennyit es csendesen valtottak par szot. Ignatius meg mindig csak
nezett s megprobalt elkapni nehany mondatfoszlanyt, de csak annyit
sikerult meghallania, hogy:
-Darton verne meg ezt a rohadt idot, teljesen nedves lett a
ruham!-szolt a legidosebbnek tuno.
-Hagyd, hiszen Arel vagy ki az isten csinalja ezt az egeszet.
-Nekem mindegy, csak essunk tul rajta gyorsan, idefele lattam egy
bordelyt, szeretnem minel elobb Darton aldasat osztogatni a
bentlakoknak…-szolt a hatul allo suhanckepu.
-Jolvan, indulas!
Kozben a kocsmaban egyre `felszabadultabba` valt a hangulat, szornyu
zsivaly hallatszott ki az ivoterembol, szekek recsegtek, poharak
tortek, a zsalugatert leszakitotta egy fel ivopult, ami vegul az
epulet elotti pocsojaban fejezte be roptet.
Ahogy a csoport tagjai megfordultak, Ignatius aki nem csak eszes,
hanem jo megfigyelo is volt, rogton eszrevette az elol lepdelo szalas,
borostas, fekete hajat hatul varkocsba fogo alak nyakaban egy lancon
fuggo ezust-arany karikaba foglalt valamit, -leginkabb forditott
varjuszarnynak nezte- s rogton tudta hogy itt most nagy balhe lesz.
Gondolta is, hogy talan megis jobb lenne bent a kocsmaban, de mire az
elhatarozast tett kovethette volna, mar odaertek mind a hatan. Az elol
allo ramosolygott. Mivel nemigen volt mas otlete visszamosolygott o
is. Erre az torkonragadta es egyszeruen felakasztotta a gallerjanal
fogva a megfakult cimertablara, ami mar ki tudja miota ott fityegett
az odon traghorni kocsma dupla ajtaja felett.
A dartonita-hiszen az volt- eppen belepni keszult az ajton, amikor
valaki elozekenyen kivagta neki az egyik szarnyat. Mint ahogy az egy
szekundummal kesobb kiderult, nem elozekenyseg, hanem a mozgas
torvenye kesztette egyik iszogato polgartarsunkat erre a cselekedetre,
aki miutan fejjel attorte a bejaratot, koszones nelkul folytatta utjat
az epulet elotti pocsolyaba, s szep csendesen elfekudt benne a fel
ivopult mellett. Erre a paplovag megfordult es ertekesnek tuno
ezustszalakkal himzett ujjasat is levette, majd mivel a lovakhoz mar
nem akart visszamenni, Ignatius lelogo labara akasztotta.
S vegul tarsaival egyutt belepett. Mivel az ajto mar nem akadajozta
ebben, kedvenc testtartasaban, keresztbe font kezzel lepte at a
kuszobot.
Odabent olyan negyven-otven ember pufolte egymast, nehanyan mar a
padlot fogtak.
Khrag ebben a percben lenditette meg, ki tudja hanyadszor a gerendat,
am mozdulata feluton abbamaradt, mert ahogy lenduletet veve veletlen
az ajto fele fordult, meglatta az ott allo csoportot. Eltelt egy par
pillanat, amig felfogta kik jottek, de akkor aztan oly gyorsan
osszeszedte magat, hogy a gerendat rogton hozzajuk vagta, de
balszerencsejere egy masik verekedot kapott oldalba vele, aki rogton
be is fejezte aznap esti szorakozasat es lefordult az asztalrol amin
eddig tancolt.
Khrag baratai rogton eszrevettek a hirtelen hangulatvaltast, es
tekintetuket a bejaratra szegeztek. S ahogy meglattak az ujjonnan
erkezetteket, mind a nyolcan Khrag kore csoportosultak.
Az ivo vendegei mind megereztek, hogy ma este nem a megszokott
menetrend szerint folynak a dolgok (bor es ver) igyhat lassan
abbahagytak egymas agyalasat engedelmesen utat nyitottak a ket
csapatnak. Igy egy folyososzeru ures ter nyilt koztuk, s vegre semmi
sem zavarta oket a kocsma es egymas szemrevetelezeseben.
A hat Dartonita par pillanat alatt felmerte a helyzetet. Az epulet nem
volt tul bonyolult. Az ivoterem majdnem az egesz also szintet
betoltotte, a vegeben volt egy lepcsofeljaro egy par takaros kis
szobahoz, valamint a fogados, felesege es csaladtagjai lakhelyehez. A
vilagitast a plafonrol fuggo fabol faragott nagyobbacska csillar
szolgaltatta, valamint a falon is volt nahany kisebb-nagyobb
kandellaber. A berendezes per-pillanat romokban hevert, bar nehany
asztal es szek meg ep volt de a dolgok mostani allasa szerint ugy
tunt ezek sem kerulhetik el a sorsukat. Khrag es baratai a
lepcsofeljaro melletti asztalnal alltak, ami ulohelyuk is volt egyben,
ezt onnan lehetett kivenni, hogy az asztal kisse elkulonult a tobbitol
es berendezese meg elfogadhatoan ep volt. Khrag csapata pontosan az
atlagos kocsmai fenegyerekek benyomasat keltette, am Khrag testalkata
nem volt mindennapi. Valla, akar egy konyhakredenc, oszlopszeru
karjai, amivel a gerendat markolta az iment most az asztalt
tamasztottak.
Az egesz jelenetet a reszeg vagy felig osszevert tomeg halk pusmogasa
kiserte. A korabbi ellenfelek most egymas melle alltak es izgatottan
osszesugtak. Az okosabja megprobalt minel hatrebb huzodni, hiszen aki
ismeri azt a tipikus vihar elotti csendet, az tudja mikor kell kereket
oldani, de minel gyorsabban.
Hazai palyan leven, Khrag nyitott egy szoviraggal:
-Hat ti meg mi a rakfenet kerestek itt?
A valasz sem volt kevesbe kedelyes:
-Semmit Khrag, csak a halal kovetei jottek el erted ma. Ideje hogy
elszamoljal nehany korabbi dolgoddal.
-Ha a rigoimado tarsadat keresed, akkor rossz helyen jarsz, baratom!
Mar vagy egy eve ott rohad a folyoparton…
-Te is hamarosan oda kerulsz, ahova ot kuldted! Nem olyan rossz hely
az a Shadin..
-De te fogod elobb meglatni, arra eskuszom, hullagyalazo!
-En mar jartam arrafele, baratom. Sot, kulon helyet is elokeszitettem
szamodra…
A fejmagassagban repulo szeknek mind a hatan egyszerre nyitottak utat,
igy az kirepult a nyitott ajton es telibe talalta a negykezlab allo,
eppen egyensulyat visszanyerni probalo vendeget, aki az iment
tavozott-igaz nem sajat akaratabol. Az halk nyikkanassal visszabukott
a pocsolyaba.
Ezutan elszabadult a pokol. Khrag, miutan a szek nem talalt, az
asztalt emelte fel hogy mind a hat `hullagyalazot` egyszererre
leteritse, de ahogy a feje fole emelte a sulyos butordarabot, az elol
allo Dartonita furcsa felmosolyal az arcan, torokhangon kialtott
nalamit, majd ramutatott az asztalra, mire az egyszeruen apro
szilankokra robbant. Kozben a tomeg sem tetlenkedett es rogton az ot
masik lovagra tamadt. Azok nem vesztettek el nyugalmukat, az
ajtonyilasba alltak, hogy senki ne tamadhassa oket hatba es
hidegverrel valamint pontos, kimert es nem utolsosorban bivalyeros
okolcsapasokkal elkezdtek ritkitani a kozonseget. Kozben a suhanckepu
Dartonita kilepett az ajton majd egy perc mulva egy kaszaval tert
vissza es satani mosollyal az arcan elkezde szo szerint lekaszalni a
nepet. Minden egyes csapas utan valaki eldolt, hiszen ha atvagjak a
bokaizuletet, nem sokaig marad labon senki.
Khrag kozben hatrebbhuzodott, mert elegge meglepte az asztal
szethullasa. A magiat sosem ertette, es ez most magia volt. Erezte a
sirok athato hideget a pap dorgo szavaiban, de mivel felelmat nem
ismert, ismet elolepett.
Ekozben az atmeneti batorsag, ami a tomeget a tulero miatt futotte,
azonnal elparolgott, amikor a suhanckepu belepett a kaszaval az ajton
es ahogy munkaba allt vele, pillanatok alatt mindenki menekult amerre
csak birt. Ki a lepcso fele szaladt, ki az ablakon at probalt kereket
oldani, volt aki csak csendesen elbujt valami butordarab moge.
Summa-summarum, ket pillanat alatt nema csend volt a teremben, csak a
sebesultek nyogese hallatszott a padlorol. Tehat ismet csak a ket
csapat nezett farkasszemet egymassal, valamint izgatott szemparok
figyeltek oket minden eldugott szegletbol.
A suhanckepu lesuhintotta a kaszarol a vert es hatralepett, hogy
eloreengedje a lovagot a forditott varjuszarnnyal a nyakaban.
S o igy szolt:
-Khrag, te ork szukak fattya, most megfelelsz buneidert, amiket
elkovettel.
A Dartonita, akit a mult osszel atsegitettel az Orok Birodalomba,
eppen Rovonba utazott a beavatasi szertartasara! Hajlando vagy-e
onkezeddel veget vetni eletednek, vagy en teljesitsem be rajtad a rend
bosszujat!
Khrag eloszor nem hitt a fulenek, majd hidegveret vissznyerve lassu
begyakorolt mozdulatokkal egyenkent elkezdte megropogtatni izuleteit
az oklen, majda nyakan vegul vallain es kozben kiserteties
hanglejtessel igy szolt:
-En a sajat eletemmel nem kereskedem, am a tieitek kozul szivesen
oltok ki annyit, hogy a korcs istenetek maga fog leszalni a bosszuert.
Es megmielott a szivedet egy asztallabbal metelem ki, ereszd egnek
utolso fohaszodat, te karogo senkihazi!
-Fohaszom a te lelked karhozataert fog esedezni, s most kezdodjek a
moka!-kialtott, majd ket okolbe szoritott kezet a melkasahoz emelte es
Khrag fele fordulva taszito mozdulattal kilokte oket.
Ugyan Khrag reszegen sokat gondolt arra, milyen erzes lehet repulni,
de az nem jutott eszebe hogy a foldeteres esetleg fajdalmas is lehet.
Most elsosorban az utobbit tapasztalta meg, mert a mozdulatra valami
lathatatlan ero felragadta es jo negy labnyira hatrarepitette. Hattal
a mogotte levo falnak utkozott es vagy harom-negy helyen be is
szakitotta azt. Erre tarsai elokaptak a keseiket-az egyiknel egy
rovid buzogany is akadt- es elkezdtek korozni a lovagok korul. Kozben
Khrag felallt, leporolta magarol a vakolatot, kirantott az ovebol egy
uszkve fel lab hosszu hentesbardot es eltorzult arccal a paplovagra
rohant. Az pedig a fejvesztett menekules helyett, amit az emberek nagy
resze az o helyeben valasztott volna ebben a helyzetben, csak aldogalt
tovabb az ajtoban, mintha mi sem tortenne, csak a kozel allo tarsai
lattak a szemeben hogy a pontos idozitesre koncentral. S ahogy Khrag
mar-mar elerte, gyors, alkatahoz egyaltalan nem illo mozdulattal
oldalra perdult. Khrag ezt a mozdulatot tiszta fejjel sem birta volna
kovetni, de igy reszegen semmi eselye sem volt. Igyhat -mivel ahoz tul
gyorsan futott hogy megallhasson- kirohant az ajton es szo szerint
feloklelte az eppen talpra kaszalodo vendeget, aki az ajtot atszakitva
tavozott es kesonbb egy szekkel is fejbetalalta `valaki`.
Mindketten a pocsolyaba estek. A paplovag pedig, gondosan ugyelve ra
hogy csizmajat ne sarozza ossze- megkerulte a pocsolyat es a
feltapaszkodo Khrag ele lepett. Az eppen azon gondolkodott, hogy merre
is van az elore, de nem tudta eldonteni. A lovag egy jol iranyzott
szajbarugassal elvagta gondolatai kusza fonalat.
Ekozben az ivoban a masik ot a suhanckepu vezetesevel elemeben volt. A
korabban elmenekultek most elobujtak es altalanos tamadast inditottak
a paplovagok kicsiny csoportja ellen. A suhanckepu egy fel szekkel a
kezeben hadakozott, aki kozel kerult, azt szajjoncsapta vele. Szivos
tolgyfabol volt a szek, igyhat szep lassan megtelt fogakkal a padlo.
Kozben a tobbiek is kezitusaba bocsatkoztak egymassal. Az idosebbik
Dartonita rogton az elejen bal kezebe vette apro nyilpuskajat, a
masikba pedig egy rovid, fogazott tort fogott. Ketten tamadtak ra. Az
egyiket akuratusan homlokon lotte a nyilpuskaval, hogy az nyikkanas
nelkul osszeesett, a masiknak pedig rovid korozes utan a gyomraba
allitotta a tort. Az egy ideig allt mozdulatlanul, mintha mi sem
tortent volna, majd elore dolt mint egy zsak, igy a gyomraba
allt kes hegye most a hatan jott ki. Az oreg megcsovalta a fejet es
jot huzott egy kupa borbol, ami csodak csodajara epen maradt az egyik
eldugott asztalon.
A masik lovag rovid torrel dolgozott, es ha eppen valakiben
`bennragadt` a fegyvere, hat puszta okollel osztogatott hihetetlen
erelyu csapasokat.
A tobbi Dartonita csak ugy vaskesztyuvel, idonkent szek-vagy
asztallabbal dolgozott, ugyhogy mire a vezetojuk visszatert, mar nem
sok tennivalo volt.
Mindenhol ajultak vagy halottak hevertek, kozepen a suhanckepu
terdelt, fogakat gyujtve bal markaba.
Mikor ezt befejezte, a holttesteket a terem kozepen egymasra hanytak,
a sebesulteket pedig kihajigaltak a fogado ele.
Ekozben a fogadoban ket dartonita az oreggel egyutt valami
litaniafelet mormolt. Ahogy azt befejeztek, a halottak langralobbantak
a terem kozepen, s a langok szep lassan elkezdtek emeszteni a padlot
is.
Kint Khrag-az ivo egykori szeme-fenye- eppen eledezni kezdett, allat
tapogatta, ami idokozben korte mereture dagadt es megprobalt felallni.
Nem nagyon akart arra gondolni, mi lesz a folytatas es remelte hogy
mar elmentek a bosszuallok. De ahogy a vasalt talpu csizmakat meglatta
maga elott, minden remenye elhagyta es visszaroskadt a pocsolyaba.
Ahogy felnezett ot fenyegeto szempar nezett vissza ra. A hatodik par
tulajdonosa eppen a lovat kereste.
Az oregebbik kezdett beszelni:
-Latod, latod, jobb lett volna szep csendben elintezni, ahogy
ajanlottam az elejen, baratom. Most a fajdalmasabb modszert kell
alkalmaznunk…-es egy acelkampot huzott elo az ovebol, egyfolytaban
azzal a fura felmosollyal az arcan.
-Ne, kerlek neee!-kialtott Khrag es kezeit konyorgoen osszetette.
Am ekozben hangos karomkodast hallottak a lovak felol. Az oregebbik
megfordult. A suhanckeput latta, amint a doglott lovat rugdossa, hatha
felkel.
-Mi tortent, fiam?-kerdezte tole.
-Rosszul kotoztem fel ezeket az atkozott tuskeket, megdoglott a lovam
a meregtol…
Az oreg megcsovalta fejet es elrohogte magat. A tobbiek is elkezdtek
nevetni. Az oreg meg mindig nevetve Khragra nezett, aki szinten
elkezdett vihogni. Igy nevettek joizuen vagy ket percig, aztan az oreg
egy gyors mozdulattal fultol fulig hasitotta Khrag torkat.
Khrag nevetese igy rogton verbefult. Az oreg elmondott nehany gyors
iget, es az ovebol valami finom port szort a meg rangatozo hullara,
aki egy pillanatra abbahagyta a mozgast, majd furcsa mod kimert
mozdulatokkal felult. Az oreg intett neki, az eloholt pedig kezdte
felszedni a felszerelest a doglott lorol.
-Nem rossz otlet- szolt a suhanckepu, es fellendult az egyik lovas
moge, es az oreg melle rugtattak, aki az eloholtat terelve a kapu fele
vette utjat.
Am mielott elindultak volna, csendes nyogest hallottak hatulrol. Az
egyik dartonita megfordult es -mily meglepetes- Ignatiust latta
kapalozni ahogy megprobalt lekaszalodni a cegerrol.
-Varj baratom, segitek-es azzal elkezdte felajzani
nyilpuskajat.-Maradj mozdulatlan, akkor el tudom loni a goncodet a
nyakadon es te leesel!
Ignatius csak bolintott es megmerevedett. A lovag gondosan celzott es
lott.
-Ejjnye!-szitkozodott – Hat nem melle ment?! -es jot huzott a
kulacsabol
ami a nyeregkapan fuggott. Aztab jot rohogott, mert Ignatius utolso
reakciojaval rameredt a mertani pontossaggal a ket szeme koze lott
nyilvesszore.
Sosem szerette a sirasokat.
Az oreg pedig mosolyogva hallgatta tarsait, ahogyan azok a
verekedesrol targyalnak felhevulten, majd a korant sem oly beszedes
Khragra nezett, aki vastag vercsikot hagyva maga utan csendesen
cipelte a majd szaz fontnyi terhet.
A varoskapunal az ort leutve szereztek egy lovat is, Khragot pedig
ezaltal felmentve a cipekedes terhe alol visszakuldtek hogy olje meg a
kocsmarost, ha meg el.
A hatterben pedig szep lassan elkezdtek a langok emeszteni az egykori
kocsma tetejet. A riadtan szaladgalo varosorok kialtasait a varoskapun
tulig hozta a szel.

Irjatok velemenyt!!

Crassus
tcrassus@hotmail.com


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.