LFG.HU

taverna
Thaur
novellaCimkek

A csecsemo megallas nelkul bombolt.
Fertalyoraja mar, miota elparancsoltak mellole a pomotot.
Az Ember-Szellem, aki nem tudta, kicsoda, es mifele helyre
kerult, a gyermek szajaval uvoltotte vilagga felelmeit.
A fal mellett uldogelo oregek mosolyogva bolintottak
egymas fele. `Nevet kivan. Jo jel, igen jo jel.`
Az apa, fiatal, buszkesegtol ragyogo arcu ferfi, ket
kezevel megragadva a bolcsot felnezett a vele szemben allo
anyosara. Az oregasszony a csecsemore szegezte csontos ujjat,
es igy szolt:
– Nevvel-nem-biro-gyermek, felelj! Te vagy nagyapad apja?
A ferfi konnyeden felemelte a bolcsot, majd ovatosan
visszahelyezte. A nezok csalodottan morogtak. Amint elult a
zaj, az asszony folytatta a szertartast:
– Nevvel-nem-biro-gyermek, felelj! Te vagy nagyapad
apjanak fivere?
A bolcso megint csak a levegobe emelkedett.

Felora mulva mar az osszes fellelheto rokonbol kifogytak.
A bolcso – az elfaradt apatol mar regen atvettek ferfirokonai
- minden egyes nevnel elszakadt a padlotol. Az emberek
gondterhelten topogtak, a pomot ingerulten sziszegett a
gerendan. A homerseklet erezhetoen csokkent – talan a
Tuzszellem is megerezte, hogy valami baj van?
A csecsemo, akinek meg mindig nem volt neve, tovabbra is
teli torokbol bombolt.
Amig az oregasszonyok a tuzhelynel tanacskoztak, az
elgyotort kepu apa a bolcso melle ult, lassan ringatni kezdte,
es – talan a gyermek, talan sajat maga megnyugtatasara -
halkan enekelni kezdett.

`Hallvan halljad a hosnek hiret,
Messzirenezo Mojsa mesejet…`

A siras ugy abbamaradt, mintha baltaval vagtak volna
kette. A hazban minden tekintet a bolcso es a hirtelen
elcsuklo hangu enekes fele fordult.
– Fogd meg a bolcsot! – kialtott ra parancsolon az
anyosa. A gyermekre mutatott. – Nevvel-nem-biro-gyermek,
felelj! Te vagy Mojsa, a Messzirenezo?!
A falnal ulok megbotrankozva felhordultek, hogy aztan
azonnal elhallgassanak. Mert a bolcso nem mozdult. Az apa
izmai megfeszultek, homlokan veritek gyongyozott – hiaba.
Mintha valaki hirtelen odaszogellte volna a bolcsot…
Dobbent csend tamadt.
Es ekkor a gyermek csengo hangon felnevetett.

Thaur


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.