LFG.HU

Torn
humorCimkek

Pitt, a kis bálna haragos csapásokkal szelte az óceánt. Hatalmas uszonyával megcsapta a felé kerülő tengeri lényeket, és hangosan bődült el minden újabb megtett mérföld után. A tenger állatai megérezték a veszélyt, és visszahúzódtak rejtekükbe megvárni, míg elhalad vagy lecsillapszik. Az utóbbira nem sok esélyt láttak. Habár Pitt dacosan figyelmen kívül hagyta az utjába került korallzátonyokat, és ezzel magának kevesebb, a koralloknak több kárt okozva haladt, de tisztán látszott, valami konkrét cél felé tart. A korallok az evolúciót meghazudtolva próbálták kifejleszteni a mozgás képességét, de minden igyekezetük ellenére a hatalmas bálna farkcsapásainak martalékai lettek. Pitt ahelyett, hogy lassított volna egyre inkább gyorsított, és ebből a környező népek arra következtettek, hogy a célja már elég közel volt. Az öregebbek már azt is tudták mi a baj. Elvégre szinte minden nap ugyanaz volt a móka. Ha lett volna fejük biztos megcsóválják, de ez elég furcsán nézett volna ki nyakuk nem lévén, ezért csak a bajuszuk alatt mormoltak el valamit. Pitt ügyet sem vetett rájuk, és tovább száguldott, végül megérkezett egy hatalmas tengeri kráterhez. A kráterből egy hatalmas bálna emelkedett ki. Pitt fele akkora se volt, de nyíltan neki támadt, majd mielőtt elérte volna félrefordult. Közben egyfolytában búgott, és úszkálta körül fenyegetően a másikat. Az ügyet sem vetett rá, legfeljebb annyit, hogy sokkal halkabban ő is búgott. Nem tudni mit mondott, de Pitt nagyon felidegesítette magát, most már szinte ordított. De mivel a bálnák nem így kommunikálnak letett róla. Majd dühösen elbődült, majd haragos csapkodások közepette elindult oda ahonnan jött. A másik még figyelte egy ideig, majd visszasüppedt a kráterébe, és nagyon csóválta volna a fejét, ha megtehette volna. De így csak vonogatta a vállát. Pitt már messze járt, és a tenger lassan lecsendesedett.

Senki sem ügyelt a felszínen úszkáló kutató hajóra, aki az egész jelenetet figyelte. Egy új fordítógépet próbáltak ki, és a főtisztek arcáról leolvasva a határtalan vigyort, sikerrel. Az alacsonyabb rangú legénység csak nézte őket értetlenül, majd folytatták a munkájukat. Az egyik még csendben megjegyezte: Én is mosolyognék ha tudnám, amit Mona Lisa tudott. Majd mosta tovább a padlót. Én is ott voltam, és most hogy 20 év eltelt, nem bírom tovább és megosztom veletek azt a titkos információt, amit a fordítógép közölt a tisztekkel. Isten legyen irgalmas hozzájuk.

A kis bálna haragos csapásai alatt ezt mormolgata: A fenébe, a fenébe, a francba, és egyéb ilyen szavakat, amiket a nyomdafesték nem tűr el. Az igazán különleges beszélgetés azonban a két bálna kötött zajlott, miután Pitt haragosan nekitámadt:
- Csókolom Linna néni, kenyér van? Ha van adja gyorsan mert anya letépi a fejem, ha nem sietek vissza.
– Sajnálom Pitt, elfogyott.
– MICSODA?!?!? Azért utaztam 80 mérföldet, hogy semmi nélkül térjek haza??? Legalább a biciklimet elhoztam volna –de ezt már csak magának jegyezte meg, és haragosan elúszott. Linna néni utána nézett és azt mondta:
– Fiatal még, majd lecsillapszik. Ezzel visszatért a kráterébe. Említésre méltó adat már csak Pittől származott, de ezt a sebessége, és a torzulás miatt nem lehetett ezerszázalékos biztonságra megállapítani. De valószínűleg ezt mondta:
– És ezért állított fel anyu a gép elől?!?!?!?


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához