LFG.HU

Marcus
ismertetőCimkek

14 év telt el a legutóbbi Dark Sun regény megjelenése óta. Mariotte könyve a Wizards által újraélesztett világ első irodalmi megnyilvánulása. És hogy hogyan sikerült? Hát nem jól.

Október elején jelent meg a számomra eddig ismeretlen, de egyébként elég sokat publikált Jeff Mariotte első Dark Sun regénye, a City Under the Sand. A szokásos mass market paperback formátumú könyv korrekt, 400 oldalas terjedelemmel bír. Ebből maga a regény kb. 380 oldal, a maradék pedig egy marketing-novella, ami egy új D&D-s regényfolyamba, az Abyssal Plague-ba akarja bevezetni az olvasót.

A borítónál máris egy érdekességbe ütközhetünk. Az Amazon oldalán egy korábbi koncepció van fent, amin egy homok által félig elfedett város látható. Hangulatos és illik a tartalomhoz. Vagyis hát illett volna, ugyanis a végleges borítón két elmaszatolt, elf-jellegű alak áll. Eléggé jellegtelen lett így a borító, ráadásul rossz is. Habár így utólag, tulajdonképpen jobban is illik a regényhez.

De térjünk a lényegre, a tartalomra. Az új világleírás koncepciójához illeszkedve ez a regény is Kalak megölése idején játszódik, így Athas további sorsa eléggé nyitott. A helyszín az Árnykirály városa, Nibenay, illetve a környező sivatag. A történet dióhéjban annyi, hogy egy ősi város felbukkan a homok alól, és mivel rengeteg fém van a város alatt, ezért Nibenay-ből odaküldenek egy expedíciót, hogy begyűjtsék a ritka kincset. A főszereplő egy félelf kovács, aki minimális pszionikus tehetséggel is rendelkezik, melynek lényege, hogy kommunikál a fémmel.

A fenti alapfelállásból bármi kisülhet, és igazából az első száz oldalon nem is csalódik az olvasó. Ráérősen időzünk el Nibenay-ben, miközben feltűnik Akrankhot, a romváros, és megkezdődnek az expedíció előkészületei. Túl sok újat vagy egyedit nem tudunk meg sem a városról, sem a város vezetőiről, de tulajdonképpen itt még kellemes olvasmánynak ígérkezik a könyv.

Az expedíció indulásával kezdődik az ámokfutás.

A regény megírása valahogy úgy nézhetett ki, hogy a Wizards valamelyik marketingese az író kezébe nyomta a világleírást és a szörnykönyvet, majd ráparancsolt, hogy ami ezekben van, az mind legyen benne az írásban. Úgyhogy a következő háromszáz oldalon egymás után bukkannak fel a szörnykönyv különféle teremtményei, hogy hőseink sorra leküzdjék őket. Természetesen hőseink között minden faj és minden kaszt képviselve van, hiszen Athas-t azért szeretjük, mert politikailag nagyon korrekt.

A világhűséggel folyamatosan baj van. Az első sokk akkor ért, amikor a sivatag kellős közepén egy komplett félszerzet törzs támadt az utazókra. Ekkor még azt gondoltam, hogy ez biztosan valamilyen csavaros történetszál lesz, amiben zseniális magyarázatot kapunk arra, hogy mégis hogyan és miért kerültek ide több ezer mérföldről, a Zengő-hegység dzsungeleiből a vad hobbitok. Nem tudjuk meg a miérteket, és igazából ez az egész regényre is jellemző: minden csak úgy történik, magyarázat semmire nincsen, ami különösen az utolsó nagy összecsapásnál zavaró, mert hát ha máshol nem, ott már várna az ember valamit.

Vannak még bőven példák a világhűségi problémákra. Fémből készülnek a kilincsek és az ajtópántok (kb. mintha nálunk aranyból lennének). Kérés és külön felár nélkül, puszta jófejségből két dézsa forró fürdő várja a sivatag közepén található faluba besétáló vadidegeneket. A félszerzetek ábrázolása, ha eltekintünk a földrajzi problémáktól, még rendben is van a többi fajéhoz képest, ugyanis az elvileg megbízhatatlan elfek itt inkább az átlagfantasykből ismert jóságos, nemes, becsületes lények, mint ahogy a törpék és félóriások (bocs, góliátok) is közelebb állnak a más világokon megismert társaikhoz. Lehet, hogy a fajleírások copy-paste-elése közben el is kellett volna olvasni azokat?

Ha már a karaktereknél tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy azok ebben a regényben nincsenek. Személyisége, egyedi viselkedésjegyei senkinek sincsenek, igazából még a főszereplőnek sem. Két monsztahentelés közt nem igazán jut erre idő. Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy minden egyes szereplő, még az egyjelenetes jelentéktelen mellékszereplők is kapnak személyleírást. Érdekes kompenzálás ez az író részéről.

A fentiek után hab a tortán, hogy a szöveg láthatóan nem járt szerkesztőnél. Nem ismerem a Wizards által kiadott regények színvonalát ilyen szempontból, de az elgépelések és más nyomdahibák a Valhalla aranykorát idézik. Ezeknél sokkal súlyosabbak az állandó következetlenségek, ellentmondások, ráadásul mindezt akár egyik bekezdésről a másikra képes volt elkövetni a szerző (és a nem létező szerkesztő, ugye). A legjobb példa erre a csapathoz utólag csatlakozó két (természetesen hős és nemes) elf. A történet vége felé kiderül az egyikükről, hogy képes mágiát használni (hogy miért? mert ez kell épp a sztorihoz), hogy aztán néhány oldallal később már a társa vessen be varázslatokat az aktuális ellenség ellen… aztán megint néhány oldal múlva már mindketten mágiát használnak. Na, ekkor már durranásszélen volt az agyam.

Hogy némi pozitívumot is mondjak (amellett, hogy az első száz oldal egész korrekt), látszik az íráson, hogy Mariotte tulajdonképpen tud írni, vagy legalábbis bizonyos jelenetekhez jól ért. Ha szétszednénk a könyvet, és egyszerre csak egy-egy jelenetet kellene elolvasni, függetlenítve a világtól és a könyv többi részétől, akkor azt mondanám, hogy profi íróval van dolgunk. De ez alapján elég sok könyvre rá lehetne mondani, hogy jó.

Végezetül annyit mondanék, hogy lehetőleg kerüljétek ezt a könyvet. Csak akkor vegyétek meg, ha abszolút fanatikus rajongók vagytok, és bármilyen formában szükségetek van egy „Dark Sun fixre”.

Lehetséges, hogy a jövőben lesz még több új regény is ehhez a világhoz, de komoly szemléletváltás kellene a Wizards részéről ahhoz, hogy jó történetek születhessenek Athas világára. Remélem, erre ők is rájönnek.

Kapcsolódó linkek:

A könyv oldala (egy fejezetet el is lehet olvasni): https://dnd.wizards.com/Product.aspx?x=dnd/products/dsnovel/247420000

Jeff Mariotte honlapja (eszerint leginkább tévésorozatok tie-in regényeit írja, márpedig azok színvonala…): http://www.jeffmariotte.com/

Jeff Mariotte blogja (gyakrabban frissül, mint a weboldal): https://jeff_mariotte.typepad.com/my_weblog/

Interjú a szerzővel (ez alapján tipikus megélhetési író, akinek fogalma sincsen Athas-ról): https://company.wizards.com/


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához