LFG.HU

gwalker
novellaCimkek

Ma.

A nyár esti leveg&otilde szinte megfolyt a szobában. Kezemben a távirányító, arcomon a TV villódzó kék fényei. Egyedül ülök a csendben és figyelek.

- Borbély mester borotvája, malac farkát borotválja. – suttogja vigyorogva a pszichopata gyilkos és kinyithatós borotvájával lassan nyúzni kezdi magatehetetlen áldozatát.

Borzongva kapcsolok el a csatornáról. Hogy juthatott idáig a világ ?
Szerencse hogy nincsen családom, mert egy kicsit félteném &otildeket, lehet, hogy holnap a híradóban látom viszont ugyanezt a jelenetet. Inkább alszom, nincs semmi izgalmas a tévében.

Másnap.

Ma reggel átment el&otildettem egy sündisznó, tüskéi kék színben pompáztak. Ez magában nem is lehetne furcsa, mert a közelben egy festékgyár van így gyakran látok különböz&otilde szín&ucirc állatokat. Viszont egy alma volt a hátán, amir&otildel azt hittem csak a mesekönyvek rajzolóinak fantáziájában létezik.

A munkahelyemen viszont megint nagyon unatkoztam. Éjjel rosszul aludtam, talán álmodtam is valamit – rácsokról meg még valami zagyvaságot amire nem emlékszem.

Este van megint. Kedvenc karosszékemben ülök – picit rosszul érzem magam, mert ahogy fordulok a világ csak lassan követi a fejem mozgását. Aztán elnyom az álom.

Éjjel hideg verítékben fekve riadok, a rácsok és az a furcsa bénultság, mintha a mellkasomhoz lenne ragasztva a kezem. Megrázom a fejem. Salyog.

Harmadnap.

Ez nem lehet igaz. Ma reggel egy kék macska és a tegnapi sündisznó meneteltek el&otildettem a járdán. Holnap istenbizony hozok egy fényképez&otildegépet és lekapom &otildeket – furcsa ahogyan néznek.

Munkahely – dög unalom. Viszont nem emlékszem, hogy mikor indultam el otthonról, akárhogyan er&otildeltetem az agyam nem ugrik be. Talán hatkor ? Lehet.

Este nézem a hiradót és… ott van. Ott a gyilkos ! Már három áldozatnál jár, oszló tetemeiket egy romos ház pincéjében találták meg a szomszédok.

Nem merek álmodni. Olyan rossz. Aztán mégis elalszom.

Pár nappal kés&otildebb.

Egész gy&ucircjteményem van már a furcsa állatok képeib&otildel. S&otildet. Ma reggel a postásunk egy furcsa levelet dobott be a postaládába ami kimászott a kezemb&otildel és becsusszant egy közeli csatorna nyílásába. Mint a mátrixban – kezdem magam olyan furcsán érezni. Elmosódik lassan a határ józan elme és a valóság között.

Ideje lenne pszichológushoz fordulnom.

Este a híradóban újabb áldozatoról esik szó. A borbély mester ma sem tétlenkedett – újabb áldozatok. Gondosan megnyúzva, kibelezve.

Éjszaka megint riadok. Rácsok, durva k&otildefalak, rángatózás.

Kávézok, aztán elhatározom, hogy ma már nem fogok aludni.

Kicsit kés&otildebb.

Egy cellában ébredek. Álmodom ? Nem, most nincsenek kék macskák és sündisznók.
Áldozatok vannak. Itt a fejemben. Kavarognak.

Rácsok az ablakon, a falakon, mindenhol. A kényszerzubbony nagyon szorít és nem mozdulhatok. Magamra nézek. A gyilkos ! Már az álmokba sem menekülhetek?

SEGÍTSÉG ! N&OtildeVÉR !


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához