LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

Valamiért az idén elég visszafogott a felhozatal új hazai sci-fi könyvekben, szóval pozitív fejlemény, ha egy új szerző jelentkezik kötettel, ráadásul nem valamelyik úgy-ahogy bejáródott sorozat n+1-ik darabjával. Ilyen hiánygazdaság-jellegű állapotoknál az ember könnyebben veszi le a bolt polcáról az ismeretlen neveket is, nézzük, érdemes-e.

Űrcsatás, újrafelhasznált Boros-Szikszai borító, a beltartalom jellegére nézve összefüggő sztorit (khm) bemutató novelláskötet. A novellák öt részben vannak csoportosítva, essünk neki.

Az első rész két hosszabb írást – A baleset, Dungeon – tartalmaz olyan kilencven oldalon, némi betekintővel a világba. Űrkorszak, elnyomó hatalom, idegenek, prekogok, társadalmi szinteket szimbolizáló, rétegződő óriásvárosok, féregjáratok – a szerző viszonylag jól hozza a hatvanas-hetvenes évekbeli sci-fik jellegzetes vonásait, ami önmagában nem lenne gond, éljen a retró. Ami inkább probléma, hogy a jelek szerint hiányzott egy értő kéz, aki átsegítette volna a kezdő szerzők tipikus hibáin.

Botladoznak a párbeszédek, a mellékszereplők gyakran leállnak és beszélgetés-monológokkal Írják Le A Világot Az Olvasónak. Vannak részek, ahol egyszerű szövegtagolási gond miatt kissé nehéz megtartani a fonalat, hogy akkor most mi van? Oké, első kötet, de egy rendes szerkesztés sokat segített volna az összhatáson, különösen, ha sikerült volna valamivel feszesebbé tenni azokat. Ebből a szempontból főleg a Dungeon tűnik tébláboló üresjáratnak, a két nagyméretű indító írás sikeresen megakasztja az olvasó lendületét. A tempó némileg gyorsul a mindössze húsz oldalas második részben…

…hogy aztán ismét belassuljon a harmadikban, ahol a szerző tobzódik a khm, korlátozott funkcionalitással bíró, de igen hosszan burjánzó szövegrészletekben. Leginkább ott pattant meg bennem valami, amikor végre elindult egy kis akció, űrhajók, izgalom-jellegű dolgok, és kiderült, hogy ez csak szimuláció volt. Az ilyesmit egy leszállóágban levő tévésorozatnál még megértem, valamivel ki kell tölteni a reklámok közötti időt, de miért kell funkció nélküli részekkel párnázni a lapokat?

Nem csak a szerzőnek, de minden írójelöltnek jó tanács a megírt szövegeikkel kapcsolatban: a „Delete” gomb okkal van a billentyűzeten. Használd. Szabadulj meg a felesleges részektől. Nem az oldalhossz a lényeg.

A legrosszabb az, hogy itt-ott kilátszanak jobb részek a novellákban. Működő apróságok. Egy-egy jól sikerült gesztus. De nem tudnak érvényesülni a mellé pakolt alsó-középkategóriás ballaszt miatt, ráadásul a korábbi leírástúltengés átcsap a másik végletbe, végeláthatatlan párbeszédek untatják a fonalat már nem is különösebben megtalálni vágyó olvasót.

Aztán csak lapoz az ember, lapoz, és később, sokkal később hál isten vége a könyvnek.

Hozzáértő szerkesztőn kívül több dologra van még szüksége a szerzőnek: sok-sok gyakorlásra. Önálló hangra, mert jelenleg nem nagyon van még stílusa. Valami ötletre arra vonatkozóan, mit is akar kezdeni a szereplőkkel. Valami igényre, arra, hogy rendes cselekményt rakjon össze, mert ez nem csak lapos, hanem egyenesen homorú pár helyen.

Ez itt nem regény. Novellagyűjtemény talán, bár nem különösebben jó gyűjtemény, csak valami zavaros okosgondoskodósidegenes izé a legrosszabb trekes klisék alapján. Ötletekbe kapkodás, de ez a munka még messze nem volt kész, sőt. Nem volt még itt az ideje az önálló kötetnek. Félreértés ne essék, bár a könyv rossz, nem arcbamászóan pocsék, mint a haza trash átlaga, egyszerűen csak… semmilyen.

Gondban van a magyar scifi és nem tudom, mit lehetne kezdeni. Esetleg alapítani még egy díjat?


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához