LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

David Wong: John dies at the end

Ez eredetileg a neten jelent meg, ahol a szerző folyamatosan pakolta fel az újabb és újabb fejezeteket egy eredetileg halloweenre írt novella sikere után.

Engem a prológusnál nyert meg magának, egy filozófiai fejtegetéssel, amelyben azon tűnődött, vajon a fejsze, amivel lefejezted a nagydarab, élesre köszörült fogú, nyelvén horogkereszt-tetkós fickót – ismeritek a fajtáját -, de nyelet kellett rajta cserélni, illetve később egy óriáscsigaszerű monsztával való affér után fejet is, nos szóval ez ugyanaz a fejsze-e, amivel a fenti fickó – feje lombvágó damillal visszavarrva – újraanimált hulláját fejezed le ismét.

Ez valahol Zen.

A szerző a cracked.com-nál melózik, így értelemszerűen egy igen elborult, erősen szürreálisba hajló horrorsztorit kapunk, párhuzamos dimenzióból érkező hódítókkal, tudatmódosító szerekkel és nem túl kompetens, de valahogy boldoguló főhősökkel, valahol az USA-ban. Az egyik pillanatban hülyüljük-el-az-egészet, a következőben meg ezt-inkább-ne-képzeld-el-ha-aludni-akarsz jellegű horror meglepően jól működik, talán csak 2-3 olyan jelenet volt, aminél elküldtem volna a szerzőt, hogy ezt most aludja ki és írja újra. Az eredeti, folytatólagos web-formátum miatt vannak apróbb szerkesztési problémák is – a könyv tulajdonképpen négy, különálló történet, melyeket jobban el lehetett volna különíteni egymástól, de olyan szinten olvastatja magát, hogy az ember hajlamos megbocsátani a hibáit.

A regény már nem elérhető ingyen, ugyanis pár éve kijött nyomtatásban előbb egy kis, majd a siker után egy nagyobb kiadónál is. Folytatás készülőben, illetve – bár ez azóta már lehet, hogy nem aktuális, mert az ügyben nem nagyon van előrelépés – a Bubba Ho-tep készítője is jelezte érdeklődését egy filmváltozat kapcsán.


Charles Stross: The Atrocity Archives

Ahogy azt korábban írtam, Stross nem igazán győzött meg a Glasshouse című borzalmával, de egy ismerős javaslatára tettem még egy kísérletet.

Nos, az Atrocity Archives nem is rossz. Ez volt Stross egyik első megjelent regénye – lehet, hogy mivel nem a szingularitásosdit erőlteti, még élvezhető is. A témaválasztás valamivel érdekesebb: jelenkor, lovecrafti mítosz, illetve a mítosz ellen küzdő angol speciális szolgálat. Egy alulfinanszírozott, bürokratikus, szupertitkos szolgálatról van szó, amely azon dolgozik, hogy a tudomány és mágia közti vékony határvonalat esetleg véletlenül – vagy terrorista szervezetek esetén készakarva, hiszen a démonidézés költséghatékonyabb az atombombánál – át ne lépje valaki, világunkra szabadítva egy nagy rakás csápos izét. A főszereplő pedig egy kényszersorozott IT-s gyerek, akit jobb híján tesznek a darálóba.

Ötletekben igen jó, normálisan adagolt misztikum, érzékletes a bürokrácia egy titkolózó állami intézményben, plusz vannak nácik is, ami sohasem tett rosszat egy regénynek. Ami gyenge pont, az a főleg eleinte túltengő technoblabla és kissé erőltetett építsenek-technomágikus-gizmót-a-szemétből jellegű humorpróbálkozások a szerző részéről – itt majdnem kihajítottam a könyvet -, de aztán lassan helyére zökken az egész. A kötetben van egy The Concrete Jungle című rövidebb írás is, azonos szereplőkkel, hasonlóan jól sikerült, bár az ötletek itt is sokkal jobbak, mint maga a megvalósítás.

Nem egy irodalomtörténeti klasszikus, de egészen szórakoztató anyag, szerepjátékhoz akár ötletlopásnak is használható. A szerzőnek van még két folytatása is a könyvhöz, az előzmény alapján a “valószínűleg megnézem” kategória.




Greg Stolze: Godwalker

A Godwalker a tudomásom szerint egyetlen megjelent regény az Unknown Armies szerepjátékhoz. Rövid kis könyv, alig kétszáz oldal, de igen jól hozza vissza a játék világának hangulatát – nem vagyok benne biztos, hogy az rpg-t nem ismerők számára is teljesen érthető lenne minden eleme, de élvezhetőségben ők sem járnának rosszul.

A sztori nem egy tipikus játékregény. Bár érzékletesen bemutatja a játék három erő-szintjének találkozását, elmagyaráz ezt-azt a háttérről, plusz a kisvárosi környezetben elszabaduló rejtett hatalmi játszma, és az abban részt vevő, elborult motivációjú és viselkedésű szereplők is jó alapot adnak az Unknown Armies megismeréséhez, nem vagyok abban biztos, hogy éppen a Misztikus Hermafrodita avatárjainak kavarását kellett volna megírni, ha a népszerűsítés volt a cél. Sikeresen elkerüli viszont a játékregények tipikus csapdáit, nem tárgyal világmegváltó eseményeket és a szabálykönyvet sem kell újraírni miatta.

Kellemes, véres, brutális és rövid kirándulás az rpg világába, színvonalában az Over the edge játékhoz írt Pierced Heart című könyvhöz tudnám hasonlítani – nem egy irodalomtörténeti mérföldkő, de nagyon tisztességesen összerakott, szórakoztató munka. Talán egy jobban sikerült Supernatural-epizódhoz tudnám hasonlítani az összhatást. UA játékosok számára mindenképpen javasolt.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához