LFG.HU

HammerTimeCafe
Marvin
ismertetőCimkek

“Ha nem sértettük volna az érzékenységét, igérjük, a javított kiadásban jobban igyekszünk” – ha nem is szó szerint, de kb. ebben a szellemben búcsúzik az olvasótól e vicces kis kártyajáték szabályfüzete. A P:tB laza meneteiben a placc királyaiként szervezhetjük be a humán erőforrásokat húsipari vállalkozásunkba, időnként sörösüveg-csonkokat és műmájerségi mutatónkat vetve össze az ellennel a Gengszter Zoltán művészi és emberi nagyságához méltó küzdelemben, bár itt jellemzően amerikai a háttér.

A disclaimer sietve szögezi le, hogy a játék nem a prostitúciót, kábítószert vagy mások szexuális kihasználását hivatott népszerűsíteni, csupán a hozzájuk kapcsolódó tömegkulturális, főleg filmes sztereotípiákon élcelődik, bár akinek ezt egyáltalán magyarázni kell, az nagy valószínűséggel úgysem tagja a célközönségnek. A megjelenés éve 2004, a szerző bizonyos J. C. Lira, a grafikus Brian Glass, a kiadó pedig a White Wolf leányvállalata, az Arthaus, ami nevéhez hűen a cég még a szokottnál is művészibb kiadványait viszi, egy időben hozzájuk tartozott pl. a Changeling: The Dreaming is.

Nos, a P:tB nem ilyen, legfeljebb a címében szórakozik a kiadó meghatározó, gótpunk irányvonalával (mondjuk “Borzalom: The Rémség”, bár itt visszakézből osztott pofonokról van szó). A pakli három részből áll: az egyikből ágenseinket, a személyi erőforrásokért felelős kisvállalkozókat húzzuk és tesszük le a pálya elénk eső részére (Pimp deck), a másikból magukat a szolgáltatókat (Ho deck), a harmadik a húzópakli (Draw deck), ami a különféle felszereléseket, kibabráló kártyákat, módosítókat és a játék velejét jelentő egyéb vicces húzásokat tartalmazza. Egy játék háromszor három fázis, a végén pedig egyszerűen az lesz a legmenőbb, ööö, előbb-utóbb csak ki kell mondani, tehát őrző-védő manáger, aki a legtöbb pénzt szedte össze beosztottjaival. Egy körön belül az első lépés az úgynevezett Macking phase, amit magyarul talán Smúzolásnak nevezhetnénk: ilyenkor a placcon, vagyis az asztal közepén belső értékeik ($$$) szerint sorba állított ribiket próbálhatjuk egyelőre szép szóval és személyes varázsunkkal ráébreszteni, mennyivel jobb dolguk lesz nálunk, mint a konkurenciánál. Ebben különleges, egyszer használatos lapok (pl. “Players’ Ball”, legyen Puccos Stricibuli) és permanensen karaktereinkhez kapcsolható felszerelési tárgyak, úgymint Tapadós Latexgatya, Füves Cigi vagy Akváriumtalpú Csótánytaposó lehetnek a segítségünkre. Ajánlott azért talonban tartani pár erőembert, a következő fázis, a Bunyó (Backhanding) ugyanis azt dönti el, sikerül-e hazáig elérni a babaarcúakkal, vagy az ellen netán elcsúfítja őket, esetleg a segítségükre siető hősöket a lovagias ügyek során. Itt értelemszerűen a stricik Izom (Backhanding) értéke a meghatározó, míg az előzőben a Smúzolás (Macking), a konfliktusok egyébként 2d6 + módosító + bármi más dobással folynak.

Az utolsó, pénzmosási fázis sima adminisztráció. Összeadjuk a mi istállónkban domborító lányok bevételét az aktuális körben, szorzunk vagy osztunk attól függően, sikerült-e mondjuk Pornóforgatás lapot tenni valakire (szamárral még többet ér), vagy nem rakott-e pl. Nemi Betegséget vagy Lyukas Gumit személyzetünk tagjaira egy játékostársunk, majd hallgatjuk a kassza csengését. Mint a fentiekből sejthető, a játék a maga pőre valóságában kissé véletlenszerű, netán monoton is lehet, savát-borsát a résztvevők remélhetőleg vicces arcoskodása és az olyan, garantáltan igen szép kárörömöt biztosító lapok nyújtják, mint a Felvételi (az ambiciózus alkalmazott úgy dönt, új életet kezd és elmegy továbbtanulni), a Civil Zsaru (szó nélkül megy a kukába az egyik strici) vagy a Kokó (a kábszerfüggő lányok azonnal átállnak hozzánk).

A P:tB nyilván nem a nagy stratégák játéka és túlhajtva hajlamos elég gyorsan elhasználódni (fizikai értelemben is, ha nem vigyázunk az elég vékony lapokra), hiszen a legjobb poén sem szól már akkorát másodszorra, sokadjára meg pláne. Módjával alkalmazva azonban remek levezető gyakorlat két komolyabb játék közt, annál is inkább, mivel egy menet ritkán tart fél-háromnegyed óránál tovább még az optimális 4 fővel sem – ez amúgy a max. létszám, bár lehet hárman, sőt tulajdonképpen ketten is, csak úgy nem túl izgalmas.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához