LFG.HU

SzodasLova
novella

– Megcsípett a Darázs! Megcsípett a Darázs!

– Tesséknézni, Kláranéni, Szalontai Somát megcsípte a Darázs!

– Milyen darázs, Petike, éjszaka nincsenek darazsak! Soma, te meg nem visíts, neked úgy sem fáj. Na, mi történt?

– De igenis fáj! És, és tesséknézni, vérzik, itt van, és el is kezdett dagadni!

– Ez semmi, Soma, tényleg katonadolog. Maradj csendben egy kicsit, hozok jódo…Te Klári!

– Igen, Margit?

– Gyere be légy szíves!

– Tessék, mondjad.

– Nézd meg ezt, légy szíves!

– Ez mi, Margitka?!

– Soma, légy szíves mondd el, mi történt.

– Hát, hát engem megcsípett a Darázs. Kint, az udvaron, a homokozó mellett megcsípett. Tessék nézni, fáj, és vérzik is.

– Peti! Petike! Gyere be az udvarról ilyenkor, légy szíves! Gyere ide, és mondd el Klára néninek, mi történt.

– Hagyd a fenébe, Margitka, keressük meg gyorsan Imit, mielőtt rosszul lesz! Gyerünk! Petike, keresd meg Darázs Imit! Peti, keresd! Ügyes, jól van, keresd szépen!

– Nézd, Klári, ott, a berkenyebokor mellett, ott mintha lenne valami kis fekete folt…

– Úrist… Szóval hűha! Hozzuk gyorsan! Soma, hogy engedhetted meg neki?! Mondtam már, kisfiam, hogy ilyet játékból sem szabad. Petike, nem szabad ugrálni! Ügyes vagy. Jól van, ül. Fogod, Margitka?

– Fogom, jól van, vigyük… Klára, te adj neki pár csepp ezüst nitrátot egy bögre savóban, én meg felhívom az anyját. Soma, gyere velem, és lekenem a nyakadat. Soma, mi az a kezedben?

– Egy kicsit leszakadt az ujjam, Klárinéni, de nem fáj.

– Jól van, kisfiam, gyere szépen. Bírod, Margitka?

– Persze, nem nehéz. Tegyük le, itt jó lesz. Imike, hallasz? Imi! Nézd, idd meg szépen ezt.

– Rooosszul vagyok, Margitnéniiii….

– Itt a lavór, hányj bele.

– Blöeeeee, kehh, blöeeeee…

– Ejnye, kisfiam, mondtam, hogy ezt ne csináld.

– Gyere, Soma, ülj ide szépen, add ide az ujjad… Köszönöm… Ez most egy kicsit csípni fog…

– Ááááá!

– Soma, telefonálok, ezt most légy szíves, ne. Csak azért, mert láttad a többiektől, nem kell így sírni. Darázsné? Jóóó alkonyatot kívánok, Évikém, kicsi baj van, Imi megint ivott Soma véréből, és… Évike, nem tudunk egyszerre minden gyerekre figyelni, és ha ilyet játszanak? Igen, már jobban van, hányt egy kicsit, és… Persze, kap egy pohár szérumot vérlemezkékkel, és minden rendben lesz. Nem, nem lázas, normális 12 Cº. Semmi baja a fogainak. Nézze, Éva, ha akarja, érte jöhet éjfél előtt, de semmi baja nem lesz, jó? Jól van, Évikém. És Frigyes gróf úr? Jobban van? Az elvonó jól ment? Ezek a drogosok… Borzasztó, az ember kiszalad egy kis gyors evésre, úgy köröm közül, mert ugye másra nincs ideje, és bármit összeszedhet. Nagyon fura idők ezek, Évikém. Jövő héten akkor ő jön a gyerekért. Persze, hajnalban találkozunk! Margit!

– Igen, Klára?

– Imi jobban van? Te kész vagy, Soma, mehetsz, ügyes voltál. Visszavarrtam az ujjadat, a nyakad le van kezelve. Nézd, itt egy kis agy, mert ügyes voltál. Ne potyogtasd szét.

– Jobban vagyok, Margitkanéni!

– Látom, Imike, de azért ne rohangálj a falon.

– Nagyon gyorsan helyrejött, Margit.

–  Kicsi még, hamar összekapja magát. Gyerekek! Tessék öltözni, mindenki fogja meg a párja kezét, karmát, vagy mancsát, és mivel szépen süt a telihold, együtt elvisszük Bakonyi Petikét sétálni. Petike, hozd szépen a pórázt!

– Juhuhuhuhúúúú!

– ÁÁÁÁÁÁÁRGH!

– ÍÍÍíííííÍÍÍÍÍíííí!

– Hnyörf, hnyörf, hnyörf!

– Margitka, én komolyan gondolkozom azon, hogy átmegyek nappali műszakba.

– Minek, Klárikám? Most nézd meg, hát nem édes kis szörnyetegek?!…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához