LFG.HU

Lipták László
ismertetőCimkek

Ridley Scott filmje Philip K. Dick ötvenes években íródott tudományos-fantasztikus novellájának filmes adaptációja. A világhírű sci-fi író számtalan művében használja a negatív, oligarchikus társadalmat cselekménye hátteréül, melyben megakorporációk uralkodnak, s csak jól behatárolható szűk elit él szabadon, jólétben.

A film sokban eltér az eredeti novella hangvételetől, bizonyos szempontból túlhaladja és átértelmezi annak mondanivalóját, aktuálissá teszi, a képi világa pedig döbbenetes víziókba vezeti a nézőit. Amitől a Szárnyas Fejvadász a sci-fik örök klasszikusává válhatott, az az, hogy ellentétben a manapság készülő látványos fantasztikus filmekkel, mély mondanivalóval rendelkezik, képi és zenei világa nem öncélú, hanem dimenziót ad, folyamatos kommunikáció néző és alkotó között, nem rafinált csúcspont. Ridley Scott törésektől mentesen bontakoztatja ki előttünk a film mondanivalóját, Vangelis zenéje és a csodálatos vizuális effektek monumentálissá teszik a környezetet, elvezetve ember és Isten, a teremtés és a mindenhatóság érzekeinek befogadásához.

A film kiindulási pontja a világ képi megjelenítése, egy olyan világé, amit az ember mindenhatóan ural, függetlenítve magát a természettől, teremtett környezetben, önirányú, monarchikus társadalomban. A képeken nyoma sincs a természetnek, mindent épületek, gépek, s ember alkotta dolgok uralnak, szolgálva alkotóikat, hangsúlyozva teremtő erejüket. Ebbe a lenyűgöző és ijesztő világba jön a konfliktushelyzet: az ember a saját képére formálva teremti meg a replikánsokat, az emberhez tökéletesen hasonló, szintetikus, de érző-gondolkodó hús-vér androidokat. Az androidok RABSZOLGÁK, csupán néhány évig élhetnek, és arra rendeltettek, hogy a megalázó, embertelen munkát ők végezzék, vagy éppen szexuális tárgyak, örömforrások, játékszerek legyenek. Nem érthetik meg, nem változtathatják meg sorsukat. Életük egyszerű és behatárolt, múltjuk nincs (de előfordul, hogy hamis emlékképek miatt ezt nem tudjak). Képesek a boldogságra, de lehetőségeiknek az ember korlátot szab, hiszen nem egyenrangú lényekként, hanem teremtőjük céljainak élnek. A néhány év, ameddig létezhetnek, csupán arra elég, hogy elvégezzék a rájuk szabott feladatokat és megértsek, átérezzek a gondolatok, érzelmek: egyszóval az élet szépségét.

Fontos momentum, hogy kihangsúlyozott szerepet kap a tény: a replikánsok élhetnének emberi életet, ha az emberek hatalmat, időt adnának hozzá… Kegyetlen játék ez, a film egyrészt feszegeti az emberek teremtői felelősségét, végső hatalmát, másrészt sugallja az Isten-ember közötti párhuzamon keresztül Isten felelősségét, és megkérdőjelezi morális kapcsolatát az emberekkel. Hiszen, ha elfogadjuk Isten mindenhatóságát teremtményei felett, akkor az emberi civilizáció mikrouniverzumában is szentesülhet az emberek-replikánsok közötti viszony. A film cselekményével és képzetek ébresztésével azonban egyértelműen hibáztatja az embereket, érzéketlenségüket a replikánsok fájdalmával és félelmével hangsúlyozza.

Kivételesen jó választás a film magyar címe, az eredeti cím: Blade Runner (borotvaélen táncoló) nem tükrözi annyira a sztori mondanivalóját, a magyar verzió viszont segít ráérezni az Isten-ember párhuzamra is. A Szárnyas Fejvadász a filmben egy ítéletvégrehajtó, olyan ember, aki a fellázadt, ellenszegült replikánsokat “vonja vissza”. Az az “angyal”, aki a teremtő akaratát képviseli, küldetése a büntetés, a rend, és a teremtő-teremtmény kapcsolat visszaállítása.

A történet vele és egy fellázadt replikáns csoporttal indul, akik elkeseredettségükben, dühükben és félelmükben embereket gyilkolnak, hogy megtalálják alkotójukat, meghosszabbítsák életüket, és visszanyerjék szabadságukat. A sztori izgalmas, a karakteralkotás zseniális.

A replikánsok testének megalkotója egy naiv fiatal génsebész, aki gyógyíthatatlan öregedési kórban szenved. Számára idealisztikus vágy a tökéletes szépség, s az élet teremtése látens kielégülés, betegségének kijátszása. Az értelem és az érzelem megalkotója kapta az igazi Isten szerepet, ennek az alkotni vágyó öregembernek a példáján láthatjuk, hogy a tökéletes alkotás az emberiség kezébe kerülve megbocsáthatatlan bűnné degradálódik.

Érezhető társadalomkritika ez, melyre számtalan példa volt a történelemben (pl. atomenergia). Lehetetlen nem észrevenni az utalást a társadalom felelősségére, hiszen ebben a filmben nincsen igazi rossz, vagy negatív főhős, mindenki a belső igazságérzete szerint cselekszik, mely egyértelműen a társadalmi tendenciákkal, morállal hozható összefüggésbe. A fejvadász gyilkol, de a tette csak “visszavonás”, a teremtők nem éreznek bűntudatot, mikor testet és lelket adnak egy testetlen-lelketlen életre, de visszautalhatunk a bevezető képeken ábrázolt elszemélytelenedett világra is, ahol a termelési kényszer szülte fogyasztói társadalom áru-dzsungelbe temette a világot. Az egyetlen kontaktus az emberek között a szükségletek minél magasabb fokú kielégítése.

Megrázó pillanat az, mikor Deckard, a fejvadász szembesül a replikánsok érzéseivel, ráébred saját felelősségére, mikor beleszeret egy replikánsba.

A teremtő és a replikáns lázadók vezérének találkozása az egyik legjobban sikerült jelenet. Két férfi áll egymással szemben, ember és replikáns, teremtő és teremtmény, apa és fia, két gyűlölt ellenség, két szerető szerelmes. Mindkettő hatalmat sugároz, mindkettő retteg a haláltól, mindkettő vágyik a másik megismerésére. Abban a pillanatban, mikor a replikáns egy hosszú csók után megöli a teremtőjét, felborulnak az alá-fölérendeltségi viszonyok, és a történet fő konfliktusa kielégítődik. A film végén Deckard harca az utolsó lázadó replikánssal hozza meg a film summáját, ahol az emberből avanzsált angyal alulmarad a küzdelemben. A replikáns tudja, hogy már csak percei vannak hátra (a teremtője által adott rövid idő végleg lejárt), s az élet iránt érzett szeretete arra készteti, hogy megmentse a biztos haláltól ellenségét. Olyan üzenet ez, mely végleges ítéletet mond az értékeket nem becsülő személytelen társadalomra.

A film befejezése még egy jelet is hagy: Deckard álmaiban unikornist lát, melyről sohasem beszél senkinek, és amiről senki sem tud. Mikor visszavonás helyett megszökteti replikáns szerelmét, megbízói egy papír unikornist hagynak az ajtaja előtt…

A Szárnyas Fejvadász kultusz-film, melynek ereje az alkotók és a befogadó közötti sikeres kommunikáció. Ez a kapcsolat nem egysíkú, tág teret hagy az összefüggések és a mondanivaló értelmezésében és feldolgozásában, gondolatokat ébreszt, és nem feltétlenül válaszol meg mindent. Teljes egésszé csak a néző teheti, így a film egy részét írja meg. Attól, hogy a készítők és nézők egyaránt a film által küldött információ alkotó részeseivé válnak, lesz sikeres a kommunikáció.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://us.imdb.com/Title?0083658]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához