LFG.HU

Brutalis
RPG mesélőknekCimkek

`Butasag volt azt hinni, hogy a Dolgok majd ragoszerveik es kocsanyaik
lobalva fognak kimasirozni az eg valamifele hasitekan. [...] Valojaban
csupan egy fejre volt szukseguk ahhoz, hogy szabad bejarasuk legyen.`

Ez az otlet, mint az en otleteim altalaban, meglehetosen altalanos
joszag, de ajanlatos az Eszaki Szovetsegbe vagy (ha nagyon aljadekok
akarunk lenni) Shadonba helyezni.
Tehat: legyen az egyik JK egy `kozrendu` ember. Azaz ne legyen pap
vagy nemes. Mas megkotes pillanatnyilag nem jut eszembe.

`Volt valamikor egy lelek, aki mindig mas utakon jart, mas isteneket
imadott, mint azt hosszu tavu erdekei kivantak volna. Orwella melle
allt Kyria romlasanak idejen, Ranagol hitet vallva menekult Shadonbol
az orult pap oldalan – a romlas es a kaosz volt az o eleme. O volt
a romlas es a kaosz maga. Es most ujra itt jar koztunk… de nem
emlekszik, ki volt o valaha. ME`G nem emlekszik. De valamiert olyan
helyzetekbe kerul, amelyek felidezik benne mindazt, ami volt. Es
megint nem marad mas, csak a `lehetett volna`.`

Ez az idezet bizonyos szempontbol az igazsagot mondja. Vannak Yneven
emberek, akik valami kulonos oknal fogva teljesen megvaltoznak:
erosebbe, ugyesebbe, es vegtelenul _gonossza_ lesznek. A tudosok
az osi iratokat tanulmanyozva arra a kovetkeztetesre jutottak,
hogy ez a jelenseg egy lelekre vezethetok vissza, amely vissza-visszater
az Anyagi vilagba, hogy ott szornyu celjait beteljesitse… ez az
elmelet jol hangzik, de nem igaz.

Az egyik karakter iszonyu veszelyt jelent sokak szamara nezve. Egy
osi romok kozotti seta soran megtamadja valami… valami, amelynek
nem lenne helye Ynev terein. Egy lelekcsirat olt bele, amely egyre
inkabb elharapozik benne, felemeszti es atalakitja elobb az asztralis,
majd a mentalis teste`t. A karakter eloszor nem erzekel ebbol semmit.

Kicsit elesebben lat, neha indokolatlan haragot erez, intuitivabban
gondolkodik. Aztan az esemenyek felgyorsulnak: rettenetes duhrohamok
gyotrik, undort erez az emberek irant, legszivesebben sarba tiporna
mind az emberi ertekeket. Jatszva tanul meg krani dialektusokat,
napok alatt olyan szintre jut barmiben, amit az emberek csak evtizedek
hosszu munkajaval remelhetnek elerni. Legtovabb a szeretet allja a
sarat a mindent elemeszto belso rothadassal szemben. Ezert csak a
tarsainak van arra eselye, hogy elvigyek valakihez, aki kipurgalja
a satani hatalmat belole… ha tarsai irant nem erez semmi pozitivat,
nos, akkor elveszett – az osi fortelem evek alatt, szinte latatlanul,
hadd ne mondjam, suttyomban vegzi a munkat, majd szinte napok
leforgasa alatt befejezi azt: a karakter kikerul a jatekos iranyitasa
alol, es az anyak evek mulva is az o nevevel riogatnak a gyerekeket,
ha az emlekek nem lennenek tul borzalmasak ahhoz, hogy tiszta szivvel
emlithessek a nevet.

Ha a parti osszetarto elemekbol all, akkor kezdodik kozos kalvariajuk:
mi is tortenhetett es ki tudna valamit tenni ellene? Kihez kellene
vinniuk a tarsukat, es kihez vihetik? Hogy kerulhetnek ki az Inkviziciot?
Szembe kell kerulniuk a sok hamis elmelettel, amelyek mind hatraltatjak
a segitseget. Szembe kell nezniuk a meg nem ertessel, felelemmel es
a tudatlansaggal. Es vegig kell nezniuk azt a valtozast, amelyen
a karakter keresztulmegy. Meg kell kuzdeniuk sajat ketsegeikkel.
Nos, ez a kaland mind a jatekosok, mind a KM reszerol komoly erofeszitest
kovetel meg, raadasul a karaktereknek sem jelent anyagi gyarapodast…
[Kicsit (?) ED ize van (hat jaj).] Azert remelem nem lincseltek meg
erte.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához