LFG.HU

Pett-moondevil
ismertetőCimkek

Még csak két játékot volt szerencsém lejátszani ezzel a remek játékkal, mégis úgy érzem, hogy hasznos lehet ez a kevés tapasztalat is olyanoknak, akik még nem próbálták – ezért bólintottam rá BePe felkérésére.

Előéletem és előítéleteim. Elfogulatlanságot nem ígérek, a Fiasco a kedvenc szabályrendszerem lett első kipróbálása után. Jelentős szerepet játszott ebben, hogy a mesélős játékok (story games) területén találtam meg legjobban a számításaimat eddigi szerepjátékos életemben. Mivel kevés lehetőségem adódott, hogy valóban kipróbálhassak ilyen játékokat, könnyen lehet, hogy később visszatekintve a Fiasco is csak egy nagyszerű kapu lesz számomra az aktuális kedvenc(ek)hez. (A hitelesség kedvéért álljanak itt az általam gyakorlatban is kipróbált mesélős játékok, időrendben a korábbi élményeimmel kezdve: Wushu, Hot War, In a Wicked Age, HeroQuest 2, Lady Blackbird, Remember Tomorrow, Don’t Rest Your Head.)

Mit tud a Fiasco? A Fiasco a közös történetmesélést célozza meg, amit meglehetősen kevés szabállyal korlátoz, strukturál és segít. A kialakítandó történet műfaját tekintve olyan filmeket próbál utánozni, mint a Bérgyilkos, a Fargo, a Hullahegyek, fenegyerek, az Égető bizonyíték vagy a Szimpla ügy. Ezekben a főhősök átlagemberek, akik valami nagy zsákmány reményében botcsinálta bűnözőkké válnak egy akció erejéig, azonban az önjelölt tolvajok terve katasztrofálisan elbukik. A nagy álmokat félresikerült kivitelezés követi és a végén a szereplők legjobb esetben is éppen csak megússzák, de valószínűbb, hogy teljesen áldozatul esnek önmaguk és mások emberi gyengeségeinek – kapzsiság, féltékenység és gyilkosságok halma temeti őket maga alá. Én magam nem vagyok ismerője, tehát rajongója sem ezeknek a filmeknek, ugyanakkor azt gondolom, hogy egy Fiasco játék csak távolról emlékeztet rájuk, a szabályok által biztosított eszközöket ugyanis sokféleképpen fel lehet használni.

A játékot 3-5 játékos számára készítette a fejlesztő. Mindannyian ugyanazokat a feladatokat kapják, senkit sem nevez Játékmesternek vagy Mesélőnek.

A játékhoz nincs szükség semmiféle felkészülésre a szabályok ismeretén túl. Íróeszköz, fejenként 3 papírcetli és 4-4 db hatoldalú dobókocka (lehetőleg két fehér és két fekete) az, ami szükséges.

Egy játék állítólag 2,5-3 óra alatt fejezhető be. Szerintem aki először játszik vele, az számoljon rá még másfél órát legalább, aki pedig mesélős játékkal sem találkozott eleddig, az még másfelet. Nekem legalábbis a két különböző csapatnál rendre 6 órásra nyúlt a játék, igaz, hogy mivel egyedül én ismertem a játék szabályait mindkét esetben, így elméleti szabályismertetést is tartottam. (Talán használnunk kellett volna a készletek végén található Insta-Setup lehetőséget, hogy megspóroljuk a – könyv szerinti – negyed óra helyett másfél órásra nyúlt tapogatózó Felkészülést.)

A leglátványosabb szabály az alaphelyzet kialakítását célzó Felkészülés (Setup) során használt készlet (Playset), ami a karakterek közti Viszonyok (Relationship) és az azokhoz kapcsolódó más Részletek (Detail) meghatározásához ad segítséget. Ilyen készlet az alapszabálykönyvben ugyan „csak” négy van (déli városka, vadnyugat, külváros és a McMurdo kutatóállomás valamelyik sarki jégtáblán), de rengeteg félét le lehet tölteni ingyen (!) a kiadó weboldaláról vagy pl. a DriveThruRPG boltból. Ezekből a játékosok válogatnak kedvükre elemeket a leendő játékukba. (Vannak köztük fantasy jellegűek (mitikus Kína, vámpírháborúk, Harry Potter-féle varázslóiskola, viszálykodó kalandozócsapat, stb.), háborús témájúak (amerikai utánpótlás tábor a második világháború végnapjaiban, T-72 személyzete, stb.) és viszonylag hétköznapi helyzetekről szólók (motel távol az országúttól, alaszkai halászfalu, luxusgőzös, londoni alvilág, Közép-Amerika, turnézó rockbanda, stb.) is.)

Minden játékos karaktere Viszonyban áll (egy készletben 36-féle van) a tőle balra és jobbra ülő játékosok karaktereivel. (Fontos, hogy a Viszonyok játékos karakter párokra vonatkoznak, hiszen köztük állnak.) Ezekhez a Viszonyokhoz kapcsolódik egy-egy további részlet: Szükség, Helyszín vagy Tárgy (ezekből is 36-36 áll rendelkezésre egy adott készletben).

Ha ezeket lefektették, akkor kerülnek csak kidolgozásra ezek alapján a konkrét főszereplők, azaz a játékos karakterek. Ekkor nevet kapnak (ez névtáblára kerül a könnyebb megjegyezhetőség érdekében) és a játékosok konkretizálják azokat a Viszonyokat, amik a karaktereiket összekötik.

A játék központi része két felvonásra oszlik, amikben nagyjából ugyanazok a szabályok érvényesek: a játékosok sorban következnek, jelenetük főhőse mindig a saját karakterük. Azonban a körük elején eldönthetik, hogy felépítik a jelenetet (Establish) vagy feloldják azt (Resolution). (A másik feladat a csapat többi tagjára hárul.) Az előbbi rész megfogalmazza és meghatározza a helyszínt, az időt, hogy ki van jelen és mit csinál, de legfőképpen a téteket – mit nyerhet és mit veszíthet a karakter. Az utóbbi pedig eldönti, hogy milyen kimenetele lesz. (Egy kimenetelről el kell tudni dönteni, hogy a jelenet főszereplője számára kedvező vagy kedvezőtlen, már csak a mechanika miatt is, amit itt nem szeretnék részletezni.) Az, hogy milyen formában, azt számomra nem nyilvánvaló, hogy ki dönti el: mi a feloldásban részt vevőkre bíztuk, de természetesen nem árt, ha mindenki számára hihető a végeredmény. Mindkét felvonásban mindenki kétszer kerül sorra, így összesen négy jelenetnek főszereplője egy adott karakter. A későbbi Billenés (Tilt) és Utóhatás (Aftermath) mechanikák kapcsolódnak ahhoz, hogy milyen kimenetelű jelenetei voltak a karaktereknek. (Látható, hogy nincs kockadobás a feloldásnál: a legfontosabb szabály, hogy ne ugyanaz építse fel a jelenetet, aki aztán feloldja.)

Egy problémám ide kapcsolódik: az egyik feladat a kettőből egyértelműen a soron következő játékos kezében van. Azonban a másik a többiekre, mint 2-4 fős csoportra hárul. A kiadvány feltételezi, hogy annyira együttműködő tud lenni ez a társaság, hogy az ne zavarja meg az élményt. Szerintem azonban 2-4 ember nem tud egyenlő részt vállalni egy lépésben (felépítés vagy feloldás), sőt még az is sokat ront a helyzeten, ha minden esetben el kell gondolkozni, hogy melyikük vállaljon oroszlánrészt belőle. Szerintem segítene, ha lenne egy alapértelmezés, pl. mindig a jobb kéz felőli játékos vesz részt a jelenet megalkotásában (az aktuálisan soron következővel együtt), ha más nem jelzi gyorsan, hogy neki van egy jó ötlete.

A két felvonás között szerepel a Billenés (Tilt), ami gyökeresen megváltoztathatja a játék világában, illetve a történetben addigra kialakult helyzetet. A Felkészüléshez hasonlóan itt is találunk segítő táblázatot, ami szűkíti a lehetőségeinket, ugyanakkor megkönnyíti a választást és ihletet is ad. Ez már nem készlet-, inkább műfajspecifikus (általában), így az alapszabálykönyv része. Itt nem egyenrangúak a játékosok – az addigi mechanikai siker (hogy milyen kockákat gyűjtöttek össze az első felvonás során) és a szerencse (hogy mit dobnak vele) határozza meg, hogy melyik kettő játékos határozhat a Billenés természetéről, amit a táblázatból választanak ki. A Billenéskor jön el az ideje a nagyon fontos szünetnek is, amikor a játékosok megbeszélhetik az addigiakat, kifújhatják magukat, ehetnek valamit és megbizonyosodhatnak, hogy mindenkinek tetszik-e amit csinálnak.

Ehhez kapcsolódik a második észrevételem: az alapszabálykönyvből az derül ki, hogy a Billenés eseményei a második felvonásban használhatóak vagy használandóak fel jelenetekben, mégpedig tetszőleges játékos által. Emiatt nálunk inkább csak ötletadóként működött ez az eseménypár és a második játékban úgy alakult, hogy teljesen kimaradtak a történetből. Ha kényszerítené a használatukat a szabályzat (nem derül ki), akkor ennél is furább eredménye lehetne: legrosszabb esetben az utolsó feloldásba kényszerülne mindkét sorsfordító esemény, ami szerintem túlzás, túl nagy nyomás a játékos(ok)on. Azért egyszer kipróbálom, mert lehet, hogy mégis úgy a jobb.

Az Utóhatás a játék vége, egy különleges rész. A két felvonás során összegyűjtött kockákkal dobunk és a Billenéshez hasonlóan összegezzük őket. Ennek függvényében kapunk egy irányadó eredményt, ami alapján kitalálhatjuk a karakterünk további sorsát. A halálnál is rosszabbtól („a világegyetem legrosszabb dolga”) a rettenetesen, a kegyetlenen, a durván, a szánalmason, a gyengén és még sok fokozaton át egészen a nem-is-olyan-rosszig. Ugyan az is elképzelhető, hogy nagyon jól jár egy karakter, de ennek a valószínűsége csak matematikai. A legjobb eredmény eddig egy „egész jó” volt (igaz, az a karakter már nem érhette meg a sikerét – igen, van ilyen is). Ezt már egyedül adják elő a játékosok, ráadásul különleges formában: képkockákban kell elmesélniük a karakterük jövőjét. Előszörre nem használtuk ez utóbbi szabályt, inkább szabadon írtuk le a karakterünk sorsát, másodszorra azonban igen és kiderült, hogy nagyon hangulatos és jól működik.

Maga a 130 oldalas könyv jól szerkesztett, nagyon könnyen használható a bőséges tartalomjegyzék és tárgymutatónak köszönhetően. A visszajátszást (Replay), ami egy komplett, lejátszott játék megörökítése különösen hasznos szemléltető eszköznek találtam. Még jobb megoldás, mint ha minden szabályt külön-külön illusztrálna példával. Nekem a könyv megjelenése is nagyon tetszik: egyszerű, mégis sokatmondó, szellemes (érdekesség, hogy az Égető bizonyíték c. film poszterének stílusát örökli és fejleszti tovább).

Akármennyire is gondolkodom, nem tudok elképzelni olyan embert, akinek ne ajánlanám legalább egy kipróbálás erejéig a játékot: laikusoknak azért, mert nagyon könnyen tanulható, a hagyományos és a régimódi szerepjáték rajongóinak azért, mert nagyon más, mint a fenti két megközelítés, könnyen azon kaphatják magukat, hogy egészen új élményben volt részük. A mesélős játékok rajongói már bizonyára játszottak vele – ők azok, akiknek már nem kell ajánlanom.

Ha van az olvasónak egy-két órája tanulmányozni a könyvet és egy estéje, hogy kipróbálhassa, megtanulhassa 2-4 barátja társaságában, akkor egyrészt egy nagyszerű élménnyel lehetnek gazdagabbak, másrészt egy olyan szórakozási lehetőséget biztosít számukra a továbbiakban, amit bármikor művelhetnek, ha 3 óra közösen eltölthető szabadidejük akad. Minden hónapban újabb készlettel gyarapszik a játék és a már kipróbáltakkal is újra és újra lehet játszani, hiszen a kiinduló helyzet is nagyobbrészt a játékosok döntésein és képzeletén múlik.

A játék nem csak nekem tetszett meg: két hete jelölték az Origins Awards idei legjobb szerepjáték címére (ötödmagával) és jelenleg 15 ehhez hasonlóan kedvező kritikára található hivatkozás a játék honlapján.

Elérhetőségek és további olvasnivaló:

A kiadó: http://www.bullypulpitgames.com/

A játék: http://www.bullypulpitgames.com/games/fiasco/

DriveThruRPG: http://rpg.drivethrustuff.com/

Origins Awards jelölések: http://gama.org/OriginsAwards/tabid/2720/Default.aspx


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához