LFG.HU

csokker
ismertető

‘A harcok véget értek’ c. pályázatunkra összesen 50 novella érkezett.

A hazai fantasztikus irodalmi pályázatok sorában ez átlagos, illetőleg némileg átlag alatti jelentkezésszám (előfordulnak 80-100, ill. 100 feletti nevezések). Ennek sok oka lehet, így a téma viszonylagos kötöttsége és az idő rövidsége. Magam is írok, ezért tudom, hogy egy igazán jó novellának általában több kell, mint egy-másfél hónap. Ráadásul a kiírást követő két héten belül már érkeztek is pályaművek, és ez látatlanban két dolgot sejtetett: csiszolatlan írásokat, vagy pedig eredetileg nem konkrétan e pályázatra, hanem régebben íródott novellákat, amik aztán vagy passzoltak, vagy nem a témába.

A tágabb téma nagyobb alkotói szabadságot eredményezett volna, melyre esélyesebben beküldenek a szerzők a számítógépükön régebb óta csiszolt, elfekvő, de kiadatlan történetet is; továbbá a pályázat „csupán” elektronikus megjelenési lehetőséget ígért a könyvutalványok mellett, ez pedig nem tudom, mennyire tűnt kecsegtető díjnak az írók szemében. (Akik még mindig jobban preferálják a nyomtatásban megjelenést úgy, hogy honort nem kapnak, és a kiadványok sokszor az 500 kiadott – ebből 100-150 eladott – példányt sem érik el, gondoljanak arra, hogy az LFG címlapon jóval többen, mint ötszázan olvasnak el egy-egy novellát – igen, ez itt a reklám helye).

A pályázatot követően többektől kaptunk olyan kérést, hogy a zsűritagok, szerkesztők magánban, részletesen fejtsék ki értékelésüket, az elutasítás, mellőzés konkrét indokait. Sajnos erre nincsen kapacitásunk, az interneten azonban működnek irodalmi műhelyek, amatőr írókörök, és a http://boncnok.freeblog.hu szerintem máig az egyik legjobb, legteljesebb gyűjteménye a neten fellelhető írástechnikai anyagoknak.

Ugyanakkor a pályázók (és a pályázattól függetlenül novellákat beküldők) kérésének némileg eleget téve e cikkben összegyűjtöttem néhány főbb hibát, illetőleg érdekességet.

A típushibák részben stilisztikai, formai, könnyebben javítható dolgok (a stílust kivéve). A tartalmi hibák viszont az alapokból erednek, és olykor javíthatatlanok, egyszóval: nem biztos, hogy az első ötletet papírra (monitorra) kell vetni. A legegyszerűbb ötletek sokszor a legjobbak; érdemes átgondolni, kiforgatni, átvariálni, amit csak lehet.

A kiírásban feltüntetett terjedelmi korlátot (20 ezer leütés szóközökkel együtt) ketten is drasztikusan átlépték (30 ezer leütés fölé mentek),  ezért mindkét írást diszkvalifikáltuk. E kettőn kívül ugyan elő-előfordult, hogy a pályázók átlépték a 20 K-t, de nem sokkal (5-10%-al), ezeket a történeteket elfogadtuk.

A többi, tehát 48 pályázatból megítélésem szerint nem a kiírt témára érkezett összesen 6 pályamű.

A téma alapvetően a konszolidáció lett volna, ill. a fegyverek halála utáni időszak bemutatása. Ennek ellenére a novellák  sokszor magát az apokalipszist is (vagy csak azt) részletesen ábrázolták, illetőleg magyarázatot próbáltak adni az emberi faj kihalás szélére kerülése okára. Valójában erre nem, vagy nem feltétlenül lett volna szükség.

48 novellából 14 esetben az apokalipszist kizárólag atombombák felrobbantásával képzelték el a szerzők; ún. „quantumbombával” és ún. „feromonbombával” további 1-1 szerző borította lángba a világot, hárman vírussal, egyetlen pályázó pedig természeti katasztrófával idézte elő a végítéletet. A többi globális katasztrófa általában valamilyen más háború volt, ill. nem derült ki az ok a szövegből, ezeket nem gyűjtöttem ki részletesen.

Az emberiség jövőjéért mindenki aggódott, azonban a kataklizmát átélt emberek, vagy azok utódainak lelki világát nehéz megragadni. Még ha az alapötlet vagy a cselekmény nem újszerű, ám a szereplők érdekesek, jól ábrázoltak a konfliktusaik, frappánsak a párbeszédek, ez mind továbbolvasásra késztet.

Stilisztikai, illetőleg formai hibák közül kiemelendő, visszatérő típushiba volt a párbeszédek téves jelölése, gondolatjelek, kötőjelek eshetőleges alkalmazása, vagy éppen a vesszőhibák. Páros szervek rendszeresen többesszámban szerepeltek, magyar nyelvben azonban az egyesszám az elfogadott (ajánlott): pl. szemei helyett szeme.

A pályázati kiírás alatti hozzászólásokban felmerült, hogy 20 K nagyon rövid terjedelem, ennek ellenére még így is előfordult üresjárat. Különösen a klasszikus fantasy történetek szenvedtek „mágusbetegségben”, a túlírtságban. (A kevesebb néha több).

Gyakori a „fehér szoba-szindróma” és a „mint azt te is tudod, Bob”. Előbbi azt jelenti, hogy a szerző hirtelen felébreszti a szereplőt, akinek rendszerint amnéziája van, mely aztán lassan elmúlik, és közben az író belerázódik a történetbe. Utóbbinál pedig a szereplők párbeszédes formában megtárgyalnak valami olyan információt, amiről mindkettejüknek tudomása van, és csak azért beszélnek róla, hogy ilyen módon az olvasó is megismerje azt.

Háttérbemutatás: gyakran narrációban, egyetlen nagy blokkban kapjuk meg, mit kell tudni a világról, a hatalmi játszmákról. Különösen a klasszikus fantasy novelláknál éreztem ezt, mert önálló mítoszt kértünk a szerzőktől. Így aztán sok-sok meséléssel mutatták be a különféle elbukott királyok birodalmait, inkvizítorait, nemeseit, harcosait. Ez a megoldás azonban azzal jár, hogy a novella óhatatlanul is ellaposodik. Érdemes ilyenkor a „mesélésből” „mutatásra”, tehát a hosszúra nyúló, tömény narrációból jelenetre, párbeszédre váltani, elszórni a kulcsfontosságú információkat.

Kigyűjtöttem a nézőpontokat. Egyesszám első személyű narrátort választottak 48 novellából 16-an. Egyesszám harmadik személyűt 27-en. Kombinálták a nézőpontokat hárman (pedig nagyon sok lehetőség rejlik benne). Két történetnél a nézőpont (a cselekmény és a karakterek hiánya miatt is) nem igazán azonosítható. Tisztán egyesszám második személyű nézőponttal senki sem próbálkozott.

A főszereplők nemi eloszlása is érdekes, ugyanakkor szintén nem meglepő eredményt produkált: kizárólagosan férfi szereplő(ke)t ábrázoltak 29-en. (Mellék- és főszereplők egyaránt férfiak voltak). Kizárólag női nézőpontkaraktert mindössze 4-en választottak. Vegyesen férfiak és nők is szerepeltek a novellákban 9 alkalommal. Nem volt azonosítható a karakter neme 5 esetben. Egyetlen novella főszereplője egy nőstény patkány volt (férfiakkal a végén). A gyermekek is jobbára háttérben maradtak, a tét emelését szolgálták; főbb szerepekhez jutottak 4 esetben.

Magyar szereplőkkel a 48 novellából tíz alkalommal találkoztunk. Bevallom, én egy kicsit több magyar helyszínre és szereplőre számítottam.

50 pályázóból csupán 6 volt nő. Ez nyilván adódhatott a pályázat témájából is, talán őket kevésbé mozgatta meg a tematika, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kiírás célja nem az erőszak, háború, fegyveres konfliktus ábrázolása volt, hanem az azutáni konszolidáció, amiben talán több helye lett volna a „női szempontoknak.”

Végezetül minden pályázónak gratulálunk, mert kreatív, értelmes tevékenységgel töltötték az idejüket. Senki ne csüggedjen, még e  hibajegyzék láttán se; írjon mindenki örömből, kedvből, mert ez a fontos.

Köszönjük a részvételt, kívánunk sikereket, ihletet mindenkinek, és figyeljétek az LFG-t, mert újabb novellapályázatot hirdetünk!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához