LFG.HU

Schmiedt Zoltán
novellaCimkek

Detorusz, a Varázslószövetség elnöke, elmélázva járta az üres folyosókat. Nem is figyelte már a felbecsülhetetlen értékű falifestményeket, szőnyegeket és vázákat, amiket évszázadok alatt a világ sok pontjáról hozták kereskedők, vagy hódító hadjáratok gyümölcsei, esetleg hálás uralkodók ajándékai. Mind mesterien megmunkált darab, de ő már nem figyelt fel rájuk. Alkalomadtán egy- egy szolga suhant el mellette, gyors meghajlásokat és „sokáig éljen a bölcs Detorusz” köszöntéseket mormolva. Szinte észre sem vette, hogy ott vannak. Vezetésének több mint 69 éve alatt szolgák jöttek, szolgák mentek, és haltak meg. A hét torony minden szegletét és műtárgyát ismerte már, hiszen tanonc kora óta itt élt. Bekötött szemmel meg tudta volna mutatni, hogy az ócéán túlpartján élő Merredas király melyik vázákat és freskókat küldte a Toronynak és még nagyjából a dátumokat is megtudta volna mondani. Mélyen gondolataiba merülve nekiment egy, a Torony sárga-piros szolgaegyenruháját viselő inasnak. Az inas elejtette az étkeket tartalmazó tálcáját és a sok étel szétszóródott a földön. A finoman megmunkált guleáni szőnyeg, ami kacskaringósan egymásba futó indákat ábrázolt, gyorsan beitta a húsok szaftját és egyébb zsírokat. Az inas rettentően zavarba jött és esedezett, hogy nem direkt csinálta. Magas ember volt, jó egy fejjel magasabb volt Detorusznál és még szépnek is nevezhető lett volna, ha nincs egy nagy bibircsók az orrán. Az inas szörnyen restellte magát a dolog miatt, és miközben megpróbálta menteni a szőnyeget, egyfolytában a mester bocsánatáért esedezett.
- Nem történt semmi helyrehozhatatlan kedves….hogy is hívják fiam?
- B-Borisznak, mester.
Borisz ámulva nézte, ahogyan a mester varázsigéket mormol és majdnem ugrott egyet ilyedtében, amikor a mester így szólt:
- Na látja Borisz, nem történt semmi baj.
A mester arcára reggel óta az első mosoly ült ki, mikor meglátta Borisz elképedt arcát amit a makulátlanul tiszta szőnyeg látványa okozott.
- Nagyon köszönöm mester! –újjongott Borisz.
- Szivesen – mondta még mindíg mosollyal arcán – De most gyorsan szaladj és keríts egy másik tálcát a konyháról.
- Igenis mester! Nagyon köszönöm!
Detorusz végigsimított bozontos ősz szakállán és nézte, ahogy az ifju szolga eltűnik az első fordulónál. Amint eltűnt, mosolya fájdalmas grimaszba fordult. Meglepetten tapasztalta, hogy ily kevés varázslás így felkavarta a gyomrát. Igazság szerint reggel óta nem érezte jól magát. Olyan érzések kerítették hatalmukba, amit már nagyon rég nem érzett: bizonytalanságot és fáradtságot érzett. Úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába és átrendezi a papírjait. Az út a szobáig hosszú volt és mire a csörlős liftig elért, már szinte remegtek a lábai.
A liftkezelők kék-piros egyenruhájukban méltóságteljesen álltak a liftek előtt. Amint meglátták, bősz hajbókolásba kezdek, amit ő kellőképpen illendően fogadott, bár inkább azt kívánta, hogy bár a szobájában lenne már. Beszállt a liftbe és ismét a gonolataiba mélyedt. Érezte, hogy valami nem stimmel ezzel a mai nappal, hisz ilyen gyengének még szinte sosem érezte magát. Gondosan átgondolta a mai napját: reggel ébredése után Rognan, a Torony alelnöke személyesen hozott neki egy pohárral a legjobb saját termésű borából, aminek nagyon örült. Rognan eme borát még nem volt alkalma kipróbálni, bár valóban egzotikus íze volt: enyhén fűszeres, enyhén édes. Rognan borai messze földön híresek voltak minőségükről és tisztaságukról. Való igaz, amikor először meglátta a serleg tartalmát, azt hitte egy pillanatra, hogy folyékony rubin van benne. Tiszta volt és mégis valahogy fényes. Rognan távozása után lefürdött, felöltözött, magához vette varázsbotját, ami azt jelképezte, hogy ő a varázslószövetség elnöke – nem mintha szüksége lett volna rá, mivel elnökségének 69 éve után már mindenki messziről megismerte – és körbejárta a tanuló osztályok egy részét. Ezután már csak járkált a toronyban maga sem tudván, hogy mit keres. Már a negyedik osztály látogatása után egyre inkább szüksége volt a varázsbot támaszára, de most egyszerűen összeesett volna ha nincs nála. Mikor elért arra az emeletre, amin ő lakott, jelezni akart a lifteseknek, hogy állítsák meg a liftet, de mire ezt megtehette volna, a lift megállt. Az ajtót kinyitva a szobája felé vette az irányt. Belépve a szobába megpillantotta Rognant, aki kényelmesen nézelődött ki az ablakon, mintha a saját szobájában lenne. Detorusz kihúzta magát és a lehető legparancsolóbb hangján kérdőre vonta Rognant:
- Mit keres maga az Én szobámban?!
Erre Rognan kényelmesen megfordult és elmosolyodott. Detorusz nem kedvelte ezt a férfit, mióta megjelent a vének tanácsában. Magas volt, legalább 185-190cm, szőke, rövid, gondosan vágott haj, erős áll, egy gondosan nyírt körszakáll és ébenfekete szemek tették teljessé a képet.
- Ah, kedves kollégám, örülök, hogy visszatért! Amikor jöttem, hogy beszélni szeretnék önnel, az ajtó nyitva volt és gondoltam akkor itt van. Mikor láttam, hogy üres a szobája, úgy döntöttem megvárom itt és nem az ajtó előtt. Remélem nem haragszik. Ha már itt jártam, gondoltam megkóstolom az ön borát is, és mondhatom semmi oka panaszra. – mondta.
Detorusz ekkor vette észre a serleget a kezében. Nagyon fáradt volt és most semmi kedve nem volt vele társalogni.
- Sajnálom, de most nincs időm önnel cseverészni, fontos dolgaim vannak.
- Remélem nem érzi fáradtnak magát a Mester?
- Ezt meg hogy érti? Olyan fiatalnak érzem magam, mintha még mindí 30 éves lennék!
- Ezt örömmel hallom – mondta, és belekortyolt a borába.
Nem mert volna megesküdni rá, de mintha egy halvány mosoly suhant volna végig Rognan arcán, mikor beleivott a borba. Most még ez sem érdekelte. Minnél előbb le akart ülni, úgyhogy így szólt:
- Bármit is akart, az most várhat, most nincs időm magára, úgyhogy ha lenne szíves elhagyni a szobámat, azt megköszönném.
- Hát a legtöbb dolog amiről beszélni akartam magával tényleg várhat – monta miközben az ajtó felé indult. De egyvalami nem! – kiálltott fel.
Detoruszt váratlanul érte a mágikus támadás. Éppen hogy ki tudott térni a falba belecsapódó villám elől. A statikus elektromosság felborzolta szakállát. Mikor reagálni tudott volna érezte, hogy Rognan el próbálja zárni előle a mágia igaz forrását.. Minden erejével az elzárás ellen harcolt, de érezte, hogy túl gyenge ahhoz, hogy sokáig kitartson. Megpróbálta egy kisebb tűzlabdával eltalálni, de Rognan könnyedén eltérítette azt, így belecsapódott egy akváriumba, amiben Detorusz kedvenc egzotikus halai úszkáltak békésen. Detorusz érezte, hogy le tudná győzni Rognant, ha nem lenne ilyen átkozottul gyenge. Ekkor valami a helyére mozdult az agyában és felkiáltott:
- A bor! Te megmérgeztél engem!!
Rognan álnokul elvigyorodott. Detorusz dühében szinte elfeledkezett a kavargó gyomráról és a hasogató fejéről, amit a varázslás okozott neki. Majdnem sikerült visszavernie a blokkoló kísérletet, de a méreg felülkerekedett. Majdnem elvesztette a koncentrációt, annyira erősen tört rá a fejfájás. Felismerte, hogy veszíteni fog, mivel az idő az ellenfélnek dolgozott. Rognan szemei már szinte lángoltak. Dühében tűzgolyók és villámok sorozatát küldte rá ellenfelére, de az egy pajzsal kivédte az összeset. Detorusz megpróbált mindent, amit csak tudott ebben az állapotban. Az elhárított varázslatok romhalmazt csináltak a szobájából: elpusztult a Salderáni húsevő növénye, a különleges tányérokból álló gyüjteménye, amit már több mint 30 éve próbált teljessé tenni, felperzselődtek a Guleáni szőnyegek, elpusztultak a felbecsülhetetlen freskók és az az elefántcsont-figura kollekció is amit még apjától örökölt. De ezek érdekelték a legkevésbé. A tét most a puszta túlélés volt. Mikor látta, hogy mindenképpen veszíteni fog, maradék erejével egy utolsó varázslatot elmormolt, amit nem ellenfelére célzott. Ezt a varázslatot még nagyon régen találta egy öreg poros varázskódexban. Ezzel segítséget tud hívni egy másik világból. És most pont erre volt szüksége: segítségre. A varázslatot észlelte Rognan is, de nem tudta mire vélni a dolgot. Miután az öreg elmormolta a varázsigéket és közben elmutogatta a varázsjelyeket, a varázslat elsütése után Rognannak sikerült elzárnia a forrástól és Detorusz eszméletét vesztette. Utolsó gondolatai a reménykedés volt, hogy sikerült a varázslat.
Mikor magához tért, a főtorony tetején volt kiláncolva egy teraszon. Megpróbált varázsolni, de a forrás még mindíg el volt zárva. Ekkor észrevette, hogy egy kör közepén van kiláncolva. A kör belsejében rúnák voltak felfestve. Detorusz rögtön felismerte, hogy elzáró rúnák, amiket csak időnként kell megerősíteni mágiával és így sokáig elzárva tartanak bárkit, aki kör területén van. Mikor felnézett, Rognant látta a kör szélén, kezében a varázsbottal és egy hatalmas, 3 méternél is magasabb szárnyas démonnal az oldalán.
- Nos, Detorusz, azt hiszem, hogy most már én vagyok a varázslószövetség elnöke – mondta egy ördögi vigyor kíséretében. Szemlátomást nagyon meg volt magával elégedve.
- Ezt nem viszed el szárazon! Próbálta kiáltani, de csak egy félhalk suttogásra volt ereje.
- Ó, dehogyisnem! A tanácsban nem mer senki sem szót emelni érted. Be kell vallanom, hogy azt hittem könyebb lesz elbánnom veled. Hiába még mindíg te vagy az erősebb, de mégis legyőztelek. Sajnálattal kell közölnöm, hogy mostanában nem lesz sok társaságod, mivel csak csak az őrdémonom marad veled, aki nem beszéli a nyelvünket, és néha-néha feljön az egyik elkötelezett személyi szolgám egy kis étellel megetetni téged. Azt még én sem akarom, hogy még a végén éhenhalj. – Mondta sajnálkozó, őszinte hangon.
- Úgyis kiszabadulok. – Suttogta erőtlenül Detorusz.
- Azt kötve hiszem. A démon csak nekem engedelmeskedik, a szolgáim úgyszintén. Senki sincs, aki a segítségedre lehetne – Erre győzedelmittassan elnevette magát és elhagyta a teraszt a lejáraton.
Mikor Rognan kiment, az öreg mágus gyengén elmosolyodott.
- Te csak azt hiszed Rognan…te csak azt hiszed… suttogta halkan.

A nevem Schmiedt Zoltán és ez egy prológusa lesz a könyvnek, amit nagyon nehézkesen írok. Gondoltam, amíg nem kapok újra kedvet hozzá, addig valahol közbírálás alá vetem ezen részét. A cím csak nagyon ideiglenes. El&otildere is köszi.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához