LFG.HU

CikkBot
novellaCimkek

‘A harcok véget értek’ c. novellapályázatunkon közönségszavazásra bocsátott novella.

***

1.

Volt egy bombatölcsér, ja. Az alján volt egy kis víz, a környéken meg náddarabok. Nem tudtam, hogy mi az, csak belebotlottam. Beléd is. Úgy volt, hogy Kömlődöt kiürítik, a Nemzeti Gárdások jöttek, nagyon gáz volt, fekete nadrág, fehér ing, hímzett mellény: mintha a húsvéti locsolásra jöttek volna. Nem voltak erőszakosak, ja, velünk nem: jól is van ez így. Én ott maradtam. Nem vitatkoztak, csak elhúztak, aki olyan hülye, hogy maradni akar, az maradjon. Amikor a szirénák megszólaltak a Lussoniumnál, én már részeg voltam és régi SP-ket üvöltöttem az iPad előtt. Meg akartam dögleni. Tudod, nő. Azt sem tudom, él-e még… Mindegy. Amúgy is úgy volt, hogy nincs már több bomba, nincs már semmi, az összeset elnyomták a franciákra, oroszokra meg a németekre, megint vakriasztás az egész. Aztán eszembe jutott az a katonai mondás, amit apám mesélt, ismered, ha azt hallod, hogy„Atombomba!”, akkor vagy gyorsan beleveted magad egy kis árokba, vagy földmélyedésbe, mittudomén, és reménykedsz, vagy állva maradsz és jól megnézed, úgyse látsz már többet ilyet. Na, én kisétáltam a partfalra a templom mellé, és leültem egy padra. Aztán vártam, hogy meghaljak. Battánál megszűnt az ágyúzás, csend lett. Autó már hetek óta nem járt erre, azok, akik az Erőműbe régebben bejártak dolgozni, már odaköltöztek. Megint rám jött az énekelhetnék, és üvölteni kezdtem, hogy „Tudom csak álca, amit érzel, A pénzem másra kell, ne kérd el, Én nem így élek, nem is mutatom a semmit, Gyere kicsit közelebb, lány, dobd el a kamu Fendyt!…”  Nem volt jó. Abbahagytam, és csak néztem, és sokat ittam a HPból, amit lehoztam. Szar egy este volt. A szirénák elhallgattak, és nem történt egy darabig semmi. Utána az ártérről egy csattanást hallottam, aztán csend. Becsuktam a szemem, és vártam a hőséget, vagy sugárzást, vagy valamit, nem tom, ami ilyenkor szokott történni. De nem történt semmi, én meg elaludtam. Utána felébredtem, hallottam, ahogy lövöldöztök, elindultam a lövések meg az ordítozás felé. Lemásztam a lépcsőkön, átmentem az úton, a síneken, le az ártérre, csomószor elestem, szerintem amiatt kóválygok. Szóval, odaértem ahhoz a bombatölcsérhez, amit mondtam. Akkorra már csend volt. Ott feküdtél mellette, meg még sinokoreaiak, magyarok vegyesen. Tényleg. Darabokban voltak. Te egy kínai félkiborg alatt voltál, olyat még sose láttam; hát nagyon ocsmány volt. Deréktól fölfele csövekből , fémizékből meg rendes bőrös részekből állt össze, lefele nem tudom, mert az a része nem volt meg. Állatorvos vagyok, tudod, az ilyesmi nem zavar. A hasadon feküdtél, véreztél és hörögtél. Megismertem az egyenruhát, ez volt a szerencséd, ha nem, végignézem, ahogy megdöglesz. Csupa vér és sár voltál, a karod hiányzott váll alatt. Perzselt seb volt, emiatt nem véreztél el. Nem tudom, mivel lőttek meg az eskák, valami lángszóró lehetett. Nem tudtál beszélni, de a reflexeid rendben voltak. Néztem a kiborgot, láttam, hogy a karja még megvan, valami gépi cucc, egy kinyílt panelen látszott a töltésjelző, fel volt töltve, teljesen rendben volt. Hát, akkor kihúztam a késedet a lábadon lévő tokból, és levágtam a kart. Az még nyöszörgött egy kicsit, de szarok rá, rohadékok. Valahogy felvonszoltalak, nem tudom, hogyan, mert rohadt nehéz vagy. Látod, fasza rendelőm van, röntgennel, lóműtő –asztallal, meg minden. Nem dolgoztam még ilyen cuccal, de elég jó állatsebész vagyok, és az elvek ugyanazok. Ittam egy kávét, amikor már egyet láttam és nem remegett a kezem, felraktam neked a kart. Nagyon nehéz meló volt, de az egyik haver a fészről segített, meg letöltöttem hozzá a beszerelési útmutatót. Amerikai cucc volt, nem tom, mit keres ez egy eskán, de mindegy, amióta az USA kínai protektorátus, ez simán lehet. Szóval, volt hozzá útmutató, én meg voltam még annyira részeg, hogy feltegyem, és voltam annyira józan, hogy ne csesszem el nagyon. Azé’ szerintem néhány idegi kötést majd át kell nézni, de hozzá fogsz szokni. Vagy nem tudom. Tudnod kell valamit. Még az érzéstelenítőktől nem tudod jól mozgatni a fejed, és nem látod,hogy mi van. Csináltam egy kicsi hibát. Egészen picit.

Tudod, a kiborgnak a jobb kezét hoztam el. Neked meg a bal hiányzott. Nenenene, ne ugrálj, nyugi, semmi baj, kitéped az infúziót! Nézd, átnéztem és egész jól sikerült megcsinálni, ma még javítottam is kicsit rajta. Működni fog. Hát, remélem.

2.

Hát, az volt, hogy kiütött a sugárbetegség, még jóval Paks előtt, sőt, mielőtt elindultunk volna. Szerintem már akkor kaptál egy dózist, amikor felhurcoltál. Alkesz állat. Mikor magamhoz tértem a lónyugtatótól, a kanapén feküdtél és hánytál egy lavórba. Hát, barátom, véreset. Estére már én is vért pisáltam, és, ja, jobb kézzel fogtam a répát, barom állat!… Szóval, megnéztelek, még a ruhád is sugárzott. Kimentem és körülnéztem. Visszamentem a partra is, megtaláltam a bombatölcsért. Mivel csak a jobb kezemet tudom használni, emlékszel rá, pöcsmadár, azt a szart meg se tudtam emelni. Sem az én rádióm, se a többieké nem működött, a mobilok is elbaszódtak, a sinokoreaiaké is, semmi, lófasz. Visszajöttem, nálad volt áram, de a te mobilod se működött, az internet se. Körbementem, megtaláltam a Nivát a disznószaros utánfutóddal együtt, mocskos fasz. Az egy dolog, hogy iszol meg szívsz, de hogy retekben élsz, gyökér, az azért elég gáz. Na, szóval kurvára fájt a karom helye meg a műkar is, mer valamit elkötöttél, na, és szívtam egyet abból, amit a konyhakredenc alsó fiókjában tartasz. Nem volt nehéz megtalálni, mer a konyhában olyan fűszag volt, mint Békéscsabán októberben, fűszüretkor. Nem, nem, nyugi, itt a lavór, hányj bele. Utána gondolkodtam, hogy mi a fasz van. Senkit nem érek el, és nem is jött ide senki, pedig se mi, se az eskák nem mentünk haza. Azt találtam ki, hogy felrakom a futódra, azt elvisszük Paksra, ott meg majd basznak vele valamit. Kitámogattalak a garázsba, becsatoltalak, akkor még tudtál menni is, amikor nem okádtál. A fűtől rohadt éhes lettem, a hűtőben volt kaja, azt elhoztam. A füvet is. Persze, hülye gyerek, majd otthagyom. Ja, könnyebben veszem, kaptam erre kezelést, valami immunbaszt. Szerinted miért járkálok két nappal egy elbaszott karcsere után? Na, lezötyögtünk a Nivával a nádasba. Nem tudom, majd valahol megtankoljuk, van nálam kártya, faszt érdekel engem. Na, kicibáltalak a kocsiból, hoztam ásót, kivájtuk a gödör aljából, és felgurítottuk a kocsihoz. Erre emlékszel? Ja, olyan meleg volt a burkolata, és meg volt repedve, úgy volt, ja, igen. Meg víz volt a gödörben, igen. Na, akkor együtt felbasztuk a futóra, kiékeltem az ásóval, meg volt ott egy rongyos, szaros gyerekpaplan, azzal. Utána összeszedtem a cuccot az eskáktól. Utána? Nem volt semmi, idejöttünk az erőműhöz, becsöngettem a portásfülkéből, … Nem, semmi őrség nem volt. Igen, én is katona vagyok, jóvan, akkor se volt ott senki. Pedig ezt a Gerő Ernő Nemzeti Védelmi Zászlóaljnak kellene védenie. Nem tudom, mióta a főparancsnokság eltűnt, kapkodás van. Jött egy ukáz, hogy Paksra bombát dobtak, valszeg az utolsót, de nem robbant fel, próbáljuk meg megszerezni, hátha ott lesz még, és akkor fel tudjuk használni, talán ellenállásba, csinálunk pár piszkos bombát, és gerillákkal beküldetjük Miskolcra meg Debrecenbe, az eskák parancsnokságaiba, mittomén. Hát nem. Nem lesz belőle semmi. Basszák az anyjukat, az van, hogy beszoptuk. Ugye, a szakaszból mindenkinek sanyi. Ez már önmagában szopó, de ez még semmi. A pestiek beszartak, nem kell nekik a bomba. Nem, egy darabja se. Aszonták, hogy vigyük olyan messzire, amilyen messzire csak lehet. Köcsögök. Nem tudtam velük semmit megbeszélni. Az itteniek? Jó arcok, örültek a kajának, meg a fűnek, már kezdtek kifogyni. Egyetemisták. Idejöttek, hogy segítenek, mire ideértek, az egész üres volt, még szét se lopták. Kömlődről hoztak egy bácsit, az itt volt mérnök, vele állították le. Most áll, ja, de hogy mi lesz vele, azt ők se tudják. Igen, azt mondtam, egyetemisták. Valamelyiknek a csaja orvostanhallgató, az adott be neked valamit. Most az egyik medencében van, víz alatt, belerakják egy hordóba. Le van valahogy szigetelve, mittudomén. Szerintem tudják, hogy mit csinálnak. Remélem. Az van, hogy el kéne vinnünk. A pestiek tudnak róla, hogy itt van, ezt elbasztam, és tőlük akárki megtudhatja. Úgyhogy elvisszük. Meg azért is, mert azt mondták, hogy kobaltbomba, vagy mi a tök, és instabil. Elvisszük Bátaapátiba, vagy hova. Nincs nagyon messze. Ráomlasztjuk az egész szarságot. Jóvammá. Nem kell elájulni. Halló! Ica, Ica, gyere, léci! Ja, nem kell, oké már, magához tért. Hát, azért nem viszik el ők, mert épphogy elegen vannak ahhoz, hogy ne omoljon össze az erőmű a picsába. Utána? Utána nem tom. Valami majd lesz. Ha jobban vagy, indulunk. Miért, hát azért mert az egyik karom hiányzik, bazmeg, és egyedül nem tudom megemelni ezt a szart, azért! Nem emlékszel?! Helló! Helló! Ne ájulj el, hallod?!

3.

Jobban vagy? Mi vagy te, valami hülye Rambó? Mire emlékszel? Jó, de mikortól? Onnan?! Akkor tényleg nagyon fejbe rúgott. Fáj? Jóvan, itt egy Cataflam a csomagból, amit Ica adott. Víz? Az nincs, nyeld le. Oké. Az volt, hogy miután összevakartatok, a futóra felrakták a hordókat és beültünk a Nivába. Te morogtál, hogy miért nem hozzuk előre a fegyvereket, de Tibiék szóltak, hogy azok is sugároznak, jó helyen vannak a másik hordóban. Az egyenruhád? Itt van az is abban. A farmert meg ezt a pólót az erőműben adták, a pulóver meg itt volt a kocsiban. Büdös, persze, a kutyám szokott rajta ülni. Inkább fázol?.. Aztán nem az emhaton mentünk, mert nem volt matricánk, én meg hiába magyaráztam, hogy mindegy, te akkor is csak a régi hatoson voltál hajlandó menni. Ha rám hallgatsz, akkor nem hányjuk végig az utat a dombokon meg a kanyarokon, meg nem jönnek az arabok. Igen, arabok. Mert? Iszlám Testvériség. Ja, katonák voltak, rangjelzéssel meg mindennel. Tudtak angolul. Csak ott álltak az úton, hatan. Szerintem? Nem tudom. Hátizé. Lehet, hogy azzal a helikopterrel jöttek, mondjuk így utólag gyanús is, hogy elment felettünk. Szóval lefordultunk Szálka felé, elhagytuk, és a mellékúton, a tó mellett ott voltak. Akkor már én vezettem, mert jobban lettem, Szálkán nem volt senki, én meg csak néztem, hogy ezek honnan kerültek elő. Megálltam, pedig te azt mondtad, hogy hajtsak közéjük. Nem tudtam volna megcsinálni, fegyvereik voltak, simán ránk lőnek, oszt akkor kész, annyi. Kiszállítottak a kocsiból. Engem letérdeltettek, téged meg felmászattak az utánfutóra, hogy nyisd ki a hordókat, közben az egyik puskát nyomott a fejemhez. A többiek közelebb mentek a kocsihoz, szerintem azt gondolták, hogy lehetsz akármekkora nagy szakadás állat, fél kézzel akkor se vagy veszélyes. Hát én is azt gondoltam. Kinyitottad az egyik hordót, valamit motoszkáltál benne, aztán nem egészen fogtam, hogy mi volt. Elkezdtél lőni. Az arab, aki engem tartott, elesett. Aztán lelőttél még két arabot a műkezedben tartott pisztollyal. Ember, olyan büszke voltam, mint még sose! Azt gondoltam, hogy még legalább egy hétig nem fogod tudni használni egy ujjad se, de teljesen király voltál! Addig, amíg valamelyik mögéd nem került, és le nem ütött puskatussal. Nem tudom, miért nem lőtt le. Ránézésre ilyen fiatal csávók voltak, szerintem egyik sem volt több huszonötnél, szóval nem lehettek gyakorlottak. Na, leestél a futóról. akiket lelőttél, azok felkeltek, mindegyiken páncél volt, olyan folyadékos cucc. Az egyik nem állt fel, odamentek köré, és ordítottak. Fejbe lőtted. Berosáltam, hogy mindjárt kinyírnak, térdeltem ott, és néztem, ahogy az egyik odarohan hozzád, és rugdossa a fejedet. Te feküdtél tovább a földön, gondoltam, hogy ennyi. Összekötöztek kábelkötegelővel, aztán behúztak minket az út mellé az erdőbe. Beszéltek rádión, de nem értettem. Leültek a susnyásban, letakarták a halottat egy kabáttal, aztán elővettek szendvicset. Aztán megint rádióztak, ordítottak, mint a sakál. Na, aztán beszéltek velem is, az volt, hogy holnap reggel jön egy helikopter, és elviszik a bombát meg minket is. Szerintem kamuztak, agyon akartak lőni és otthagyni minket, csak azt nem tudom, hogy miért nem azonnal. Mindegy. Összekötötték a lábam is, de közel dobtak le hozzád, meg tudtalak nézni. Még éltél. De erre mondjuk rájöhettél már magadtól is. Szóval láttam, hogy az illesztésnél vérzik a karod, meg a fejed is. Nem tudtam mit csinálni. Elaludtam, rohadt fáradt voltam. Aztán felébredtem, a susnyásból nagyon furcsa hangok jöttek: konkrétan valakik röhögtek. Fejhangon. Az arabok felugráltak, és elkezdtek lőni a fák közé. A röhögés hol itt, hol ott folytatódott, komolyan mondom, nagyon para volt. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy az arabok hiába néztek az éjjellátókba, nem láttak semmit. Aztán az egyik arabot elkapta valami, elhúzta a lámpa fényéből, ordított, mint a fába szorult féreg, a többiek meg lőttek, mint az állat. Aztán megint elkapott még egyet. Én lapultam a fa alatt. Mikor már csak két arab maradt, az egyik felcibált engem a földről és a nyakamhoz szorította a puskáját, aztán hirtelen elengedett, én meg előreestem. Egy darabig nem láttam semmit, és csend lett. Nem tudtam megfordulni. Hallottam valami halk röhincsélést, és valaki megfordított. Egy szakállas, kicsi, kövér fickó volt, teljesen mattfekete ruhában, meg volt egy ilyen lencsés maszk a szemei előtt. Vigyorgott, és úgy ömlött belőle a fűszag, mint az állat. Nem, öten voltak. Fura fegyvereik voltak, nem értek hozzá, fingom nincs, mik lehettek azok. Kioldoztak engem is meg téged is, levették a maszkjaikat, bemutatkoztunk. Megnéztelek, még mákos voltál, bekötöztem a fejed, és beléd toltam egy nagy adag fájdalomcsillapítót, utána elaludtál. Az arabokat nem láttam sehol, kérdeztem a szakállas fickót, azt mondta, hogy jobb az nekem, ha nem tudom. Na, beszélgettünk, ettünk kicsit, mindannyian iszonyúan be voltak tépve, folyton röhögtek. Azt ki tudtam venni, hogy a Nemzeti Drogkontroll Akciócsoport emberei voltak, amíg létezett ilyen. Az ő dolguk volt felszámolni az illegális ültetvényeket meg ellenőrizni a legálisakat. Mikor kitört a háború, akkor Tolnában voltak, céges összetartáson. Nekik is eltűntek a feletteseik, ugye a miniszter alá tartoztak, a főosztályvezető még megvolt, de felette senki. Az meg teljesen megvadult, naponta jelentést íratott mindenkivel, katonai rendet vezetett be. Csicskáztatás, minden volt. Két hét után kollektíve ott hagyták a picsába. Jobb híján segítettek az evakuációban, elkapdosták az eská kémeket, és közben annyit szívtak, amennyit nem szégyelltek. Hát, nagyon nem szégyellték. Minket azóta figyeltek, hogy lejöttünk az útról. Az Arab Testvériség elméletileg annak a szövetségese, ami az EUból megmaradt, de ezek minket támadtak, szóval nem vágták az egészet. Hallgatóztak, de ők se értettek arabul. Aztán elmeséltem nekik, hogy mi van. Jó, hát mittudom én, rendes gyerekeknek látszottak, meg sodortak egyet nekem is, elmondtam, na. De nem gáz, mert azt mondták, hogy elmennek az erőműhöz, ha valaki ott púposkodik, elkapják. Aztán röhögésbe fulladt az egész. Hát így nem vicces, de ha magadnál lettél volna, te is szétröhögöd az agyad. Utána megint elaludtam. Reggel már nem voltak ott, de hagytak kaját meg egy nájlonszatyor füvet. Reggel? Valamivel jobban voltál, aludtál még. A fejedet rendbe raktam, amennyire lehetett, betuszkoltalak a kocsiba. Most? Látod, megyünk. Az arabok? Nem voltak sehol. Még este azt mondta a Bagi Tamás, aki a vezetőjük volt, hogy nem haltak meg, de ne aggódjunk. Most nem kell így beszélni, szerintem tudták, hogy mit beszélnek. Igen, be voltak szívva, és?! Fizetést nem kapnak, ha kapnának, akkor se lenne semmire se jó! Kajajegy sincs, semmit nem lehet tudni, az ország vezetése eltűnt! A fele a sinokoreaiaké, akik csak azért nem mentek tovább, mert nincs kedvük, a hadseregünknek gyakorlatilag vége, ami Nyugat-Európából megmaradt, az szarik a fejünkre! Amerikát kurvára nem érdekeljük! Az Arab Testvériségnek megvan a maga baja, az oroszok meg Moszkva miatt sírnak!… Nincs benzin, rohadt kevés a gáz, kaja nincs, csak drog van az elkúrt gazdaságpolitika miatt, és most komolyan, bazdmeg, komolyan, ne legyenek beszívva?! Én is szívnék, ha nem vezetnék!

Egyébként hogy érzed magad?

4.

Halló! Halló! Hallom, igen! Mi? Nem értem! Ki maga?! Elnézést, uram, Mayer Ernő hadnagy, Görgey Artúr Nemzeti Visszavonulás-támogató Ezred… Igen, uram! Itt állok az ajtaja előtt! Nem, uram, a felszíni napelemeket valaki leszerelte és elvitte, uram. A központ épületét megtaláltuk, uram, de nem volt benne semmi. Nem, nem volt őrszemélyzet. Paksról jövünk, uram, az erőműtől is megléptek, uram. Mert az utolsó akciónkban egy besült kobaltbombát kellett megszerezni az ellenállás számára, azt vittük oda, mindketten komoly dózis kemény sugárzást kap… Igen, az utolsó, uram. Nincs több. Igen, miniszterelnök úr? Nem, uram, nem tudom azonnal kinyitni, nem ismerem a működését. Igen, államtitkár úr, vége. Az eskák megálltak a Dunánál, most nincs az országban jelentős külföldi haderő. Magyar haderő sincs, uram, sokan dezertáltak, kétszázhatan maradtunk az ezredből, uram. Most már, hogy kilencen elestek, csak száznyolcvan… ööö.. százkilencven-heten, uram. Nem tudom, mi van a többi ezreddel. A légierő Szolnokkal és Kecskeméttel teljes egészében sinokoreai kézen van, uram. Nem, nem volt harc, az egymásnak ellentmondó utasítások miatt nem tudtak reagálni az eská hadműveletekre. A gépek nem voltak feltöltve. Nem uram, volt üzemanyag, de nem töltötték fel őket, nem tudtak elmenekülni. Uram, tüzérséggel a csatalövegekkel szemben… Értem uram, tudom, hogy egy magyar baka egy szuronnyal többet ér, mint száz sinokoreai csatalöveggel, de uram, az önjáró csatalövegekben nincsenek katonák! Igen, uram. Értem, uram, befogtam. Hogy basznád meg, hülye fasz. Nem uram, rossz a kapcsolat, nem értem pontosan! Igen, uram? Elhoztuk, itt van, ezen a szinten raktuk le. Az volt a terv, hogy rárobbantjuk a lerakót. Nem, uram, nincs kapcsolatom az ellenállással! Ettől a bombától az ország maradék területe kihal! Mármint hogy érti, milyen kockázatot? Mindenkit?… Mi?!… De…, uram! Az a maradék összes állampolgár halálát jelentheti! Igen, uram, nem az ön kockázata, amíg ön itt van! És meddig? És utána vissza akarnak térni a hatalomba? Na ezt ön sem gondolhatja komolyan. Nem uram, nem tudom pótolni, és nem tudom, hová vitték! Ketten vagyunk itt összesen, hogy tudnánk visszaszerezni a napelemeket?! Elnézést, uram, mindenki lent van? Mindenki a kormányból? Mindenki? Tóth Lajos államtitkár úr is? A köztársasági elnök is? Nem, uram, nem vagyok hülye! Igen, uram, a társam is. Csak alszik. Sugárfertőzést kapott, az előbb mondtam. Miatta élek még, eszembe nem jutna! Ez most parancs, uram? Jó, akkor ez meg egy parancsmegtagadás! Nem! Nem tudom, és nem akarom visszaszerezni a kibaszott napelemeket! És ha két hónapig van tartalékuk, pont leszarom! Nem tudom kiengedni magukat, és kibaszottul nem lövöm le a társam! Tudja mit? Én kint vagyok, maguk meg bent, az egész ország kurvára megszopta maguk miatt, most meg nem tudnak kijönni, muhaha! Leszarom, érti, leszarom, egy csomó nő meg egy csomó gyerek halt meg idekint is! Hát a faszom a legitimitásba! Kurvára leszarom! Most komolyan, én tudnám kiengedni magukat, és pont velem baszakodnak?! Hát a faszom beleverem a kibaszott óvóhelyükbe, abba, ott rohadjak meg, ha valakinek is elmondom, hol van! Akkor kibaszottul ott fognak megdögleni, én meg kurvára kibaszottul leszarom azt is! Az egész szájbabaszott lerakót rárobbantom erre a tetves kurva óvóhelyre, és senki, érti, kibaszottul senki nem fogja sajnálni! Hogy szakadt volna a faszszopó kurva anyjába a feje! Uram! H, hehh, hhhh,….

5.

Nem tom. Én is éhes vagyok. Azt se. Amikor lőttél. Valami ajtó melletti vezérlőpanelre, nem néztem meg, éppen szívrohamod volt. Hány éves vagy? Negyvenegy? Ahhoz képest jól nyomod. Minek lőttél? Ha nem akarod elmondani… Semmi, újraélesztettelek, gyorsan visszajöttél, de folyton elájultál. Találtam egy talicskát, beleraktalak, és eltoltalak a liftig. Működött. Nekitámasztottalak a kocsinak, visszamentem és elindítottam a detonátort. Melléd ültem, és vártam a robbanást. Kis csoffadt volt, ahhoz képest, hogy a csapatod meg a kömlődi eskák összes cucca benne volt. Nem lettél jobban. Beraktalak a kocsiba, aztán elindultunk. Hát ide. Emlékszel, mikor a lőszereket belezted ki, meg tömködted vascsőbe, akkor beszéltük, hogy lejövünk ide Pécsre. Most? Kórházban. Nem, nem néztem meg, hogy beomlott-e, hullafáradt voltam és hánytam. Most már én is. Te is, igen, megnézték, nem gáz, túladagoltak neked egy hormont a hiperimmunizálás alatt, és valószínűleg az ütött meg. Túlélted, ennyi. Dializáltak mindkettőnket, aztán azt mondták, hogy úgy tele vagy, hogy neked egy teljes vércsere kell, nekem elég volt a dialízis. Kaptunk káliumjodidot, meg sugárbetegség ellenes gyógyszereket Volt nekik egy csomó. Valaki berendelte, a legdrágább ausztrál cuccok. Soha egy darabot nem használtak el belőle. Meg tudtuk venni, persze, nem volt gáz. Vettem a kórház generátorába gázt is. Kaptak a fűből is, igen. Jó orvosaik vannak… Ja, én se vagyok rossz. Karod megnézték, azt mondták, hogy húzódásod van, de szépen gyógyulsz. Hogy hová? Nem tom. Mit szólsz Villányhoz? Veszünk szőlőt, meg földet, gazdálkodunk. Nem, füvet nem, búzát meg kukoricát. Meg bort. Nézd, a franciáknak annyi, piac meg van akkora, hogy nem kell nagyobb. A gabonát? Akármennyit el lehet adni, csak a fűnek meg az ópiumnak nincs már ára. Ja, nem is tudtad, tegnapelőtt megvolt a békekötés. Az új kormány. Azok közül most se találnak senkit. Ilyen alacsonyabb rangú emberek, akiket össze tudtak szedni. Tudod, az volt, hogy még amikor Kína, meg Észak-Korea külön volt, és a koreaiak becsempészték az atomot a fontosabb kínai városokba, utána meg átvették a hatalmat, na, tudod, innen indult ez az egész. Az amerikaiakkal meg az volt, hogy ugye kínai protektorátussá váltak a második világválság után, elözönlötték őket a kínaiak. Ez az atom-dolog nekik nagyon fájt. Miután az eskák Eurázsiát lenyomták, Észak-Amerika jött volna. Akkor kiderült, hogy csak fal volt az összes koreai atom. Megszerezték, vesztegetéssel, meg kémkedéssel meg a franc tudja mivel. Ez minket csak annyiban érint, hogy most Kínában népfelkelések vannak, és az észak-koreaiak meg húznak a picsába. A hadsereg nagyobbik részét emiatt hívták vissza. Meg Európa is annyira le van gatyásodva, hogy ide nem kell több. Na, vágod? Vége van. Mi lesz most? Nem tudom. Igen, eladtam. Az igazság az, hogy az árából már le is előlegeztem egy portát Villányban… Nem haragszol? Akkor jó!

Na? Akkor? Mikor megyünk vissza a többi napelemért?


A közönségszavazati értékelést (pontozást) a novella fórumtémájában (lehetőség szerint hozzászólás után) küldhetitek be, a téma tetején található “Értékelés” mellett látható csillagoknál.

Kattints ide az értékeléshez

Pontozni csak egyszer és csak regisztrált felhasználóként, belépve lehet. Az értékelők + kommentelők között 500 zsetont sorsolunk majd ki a közönségszavazás lezártakor, amelyet a Szecskavágók játékban lehet felhasználni.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához