LFG.HU

Ignis
novellaCimkek

(Requiem az Eltávozottakért)

Sting élesen fordult az egymotoros vadászgépével, mikor egy légvédelmi lövedék eltalálta. A propeller a gép orrában rögtön megállt, és a gép zuhanni kezdett.

A fiú a nagy nehezen egyenesbe hozta a kis repül&otildegépét és a nagy szárnyfelület segítségével siklani kezdett. Tudta jól, hogy ezzel csak az a közvetlen becsapodást tudta elkerülni. Sajnos a szerkezet nehéz volt, hogy igazi vitorlázógépként képes legyen repülni, de talán átjut a frontvonalon. Mivel az összes m&ucircszere tönkrement, szemre kellett navigálnia. Hosszú útnak nézett elébe. Sóhajtva el&otildehalászta a szerencsetalizmánját, egy mikróbarázdált bakelit lemezt. Ezt követte a hozzá való lejátszó is, amit a felettesse parancsai ellenére szintén magánál hordott. Pillanatok alatt összerakta, és egy gombnyomásra feléledt a szerkezett mélyén az óram&ucirc.

Sting nevével ellentétben nem zenész volt, szülei adták neki ezt a nevet, mivel szerettek az azonos nev&ucirc el&otildeadót. Sajnálatukra Sting nem osztotta nézeteiket. &Otilde a Queent szerette, és f&otildeleg ezt a lemezt, talán azért mert a barátn&otildejét&otildel kapta. A kabint betöltötte a klassikusnak számító m&ucirc, és a fiú elveszett az emlékeiben.

“There’s no time for us”

Karcsú lány feküdt a liget füvén, egy férfikabáton. Mellette a kabát tulajdonosa, Sting, és mosolyogva figyelte ahogy Ilona egy virággal játszik. Csak tündér lehet a lány, állapította meg magában sokadszorra is. Ezért is becézte Tündér Ilonának. A lány ráemelte szemét. Ahogy a fény belesütött zöldebb volt, mint körben a pázsit, és ahogy Sting belenézett, beleszédült. Éppen átölelte a lányt, mikor egy közös ismerös&ucirck érkezett futtva, hogy kitört a háború.
Ilonának az apjával, aki követségi alkalmazott volt, még a következ&otilde nap haza kellett utaznia. A határokat lezárták. A két ország belépett a háborúba. Egymással szemben.

“There’s no place for us”

Probáltak felkészülni a háborúra. Látták elöre, de azt gondolták &otildeket megkiméli, elkerüli. Aztán már nem volt lehet&otildeség menekülni. Hely sem maradt, országaik az utolsók között csatlakoztak a világégéshez. Órák óta álltak egymásba kapaszkodva a parkban, a csillagok alatt, és próbáltak nem gondolni a másnapra. Probálták egymást minél jobban az emlékezetükbe vésni. És közben könnyek csillogtak a holdfényben.
Hajnal volt, mikor elválltak. Ilona indult pakolni.

“What is this thing that builds our dreams, yet slips away from us”

Emlékezett arra a napra, mikor megkapta a lemezt. Az utolsó együttlétre. Felszállt &otilde is a vonatra, hogy minél tovább maradhasson szerelmével. Együtt utaztak a vagonban, és úgy szorították egymás kezét, mintha az életük múlna rajta. Suhantak a mérföldek, közéjük csend telepedett. A kerekek csattogását csak néha törte meg a mozdony füttye. Pillantásuk néma esüvés volt. Ilona akkor adta neki a mikrólemezt.
Aztán jött a határ, és a marcona határ&otilderök mindenkit leparacsoltak, kinek nem volt útlevele. A fiú még futott az induló vonat mellett, és csak egy drótkerítés tudta feltartoztatni.
A kis gép lassan közelített a föld felé, termitek csak lassítani tudták. Sting meresztette a szemét a sötétben. Érezte, hogy nem jut el a frontig, de akkor legalább ne törje össze magát. A távolban valami megcsillant a csillagfényben és arrafelé vette az irányt.
Egy er&otildesebb széll&otildekést&otildel megrázkodott a repül&otildegép és a lemezlejátszon ugrott a t&ucirc.

“When love must die”

Ismét megrohanták az emlékek. Két évig levelezett még Ilonával. Két évig leveleztek, míg a levelek az elején megritkultak, majd elmaradtak. Az elején még rá lehetett fogni a háborúra, de ahogy fogytak, úgy lettek egyre ridegebb hangvétel&ucircek is a levelek. Hónapokig nem hallott felöle semmit, és lassan beletörödött, hogy a háború végéig nem is fog.
Aztán egyszer csak jött egy távirat, hogy Ilona, Tündér Ilona férjhez ment.
Újabb rázkodás, újabb t&ucircugrás.

“Who wants to live forever”

Az egy éve történt, akkor állt be katonának. Meg akart halni. Hiába vetette bele magát a legvéresebb küzdelembe, túlélte mindegyiket. Bajtársa csak Szerencsének szólították. &Otilde magát Balszerecsének hívta. Már három gépet l&otildetek ki alóla, de azért is beleült a következ&otildebe. Ezt is sorsára kell majd hagynia, de tudta, hogy ugyis kap egy újat.
Sting elfehéredett ujjakkal szorította a botkormányt, míg elért egy széles csillogó felületet. Elérte a Rajnát, és délre fordult rajta. A lemezlejátszó t&ucircje a megprobáltatások miatt beakadt, és mindig ugyanazt a részt játszotta.

“When love must die… When love must die…”

A fiú a semmibe meredt és újraélte együttlét&ucirck részleteit. Az els&otilde közös sétát. Az els&otilde csókot. Az elválásuk. Az arcát a vonat ablakában. Újraélte az összes együttöltött perceket és mintha tört forgattak volna a bordái között. Dühösen rácsapott a lemezlejátszóra.

“Who wants to live forever… Who wants to live forever…”

Emlékezete felidézte Ilonát. A haját, a mosolyát, a hangját. Belefeledkezett az emlékezésbe.
Eközben a gép már-már érintette a Rajna vizét, és közeledett az elöz&otilde háború emlékéhez: a Rajnai Vízeséshez. Amíg Sting az emlékeibe merült el, addig a repül&otildegépe a vízesés párájában. Szempillanat alatt áttörte a lezúduló vízfüggönyt, majd robannással kisérve becsapodott a sziklafalba.

(Scriptórium novella)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához