LFG.HU

Brutalis
ismertetőCimkek

Nemrégiben jelent meg Szlankó Bálint könyve, a Maximum nulla áldozattal, amely a magyar katonai (és kis részben a civil) szerepvállalást mutatja be Afganisztán területén. Én meg gondoltam, írok róla egy ismertetőt.

Afganisztán.

A szerepjátékos vonatkozás… na jó, oké, alaphelyzetben ki a francnak jut eszébe éppen Afganisztánban mesélni? Mondjuk egy olyan mesélőnek, aki olyan környezetet akar mesélni napjainkban, ahol megférnek a zsoldosok, az ópiumszívók, fegyver- és egyéb csempészek, meg más, válogatott rosszarcúak, és mégsem Afrika hónalja. Ebből a szempontból érdekes lehet ez a könyv.  Más szempontból is van aktualitása a kötetnek. A szerepjáték gyakran határos a mérsékelt vagy teljesen elfajult fegyvermániával, a hadászati ismeretek gyűjtésével és a történelem magasb folyamatainak kutatásával. Mindhárom terület szerelmesei találhatnak érdekes dolgokat.  Egyszeri újságolvasóként is felmerülhet az emberben, hogy mégis, mi történik azokkal a katonáinkkal, akik Afganisztánban szolgálnak? A tragikus halálesetek idején előírt tájékoztatásoktól eltekintve sem a Honvédelmi Minisztérium, sem a tömegmédia nem nagyon töri magát, hogy tájékoztassa a közvéleményt.

A könyv borítója színes, a belső fotóillusztrációk fekete-fehérek; bár a szöveg elég apró betűkkel van szedve, jól olvasható, helyesírás és nyelvhelyesség kapcsán nem találtam kivetnivalót benne. (Ez azért a minimum kéne legyen a hazai könyvkiadásban, de ebbe ne menjünk itt bele.) Szlankó Bálint hosszú időt töltött el Afganisztánban, hogy megismerje a környezetet, és számos interjút készített volt és jelenlegi missziós katonákkal, parancsnokokkal és katonai, politikai vezetőkkel.

Ír Afganisztán történetéről, a NATO-ról és a nevezetes ötödik cikkelyről, az első magyar felajánlásokról az afganisztáni műveletekre, és azokról a diplomáciai bullshitbe burkolt asztalcsapkodásokról, amelyek ezt a döntést megelőzték és kísérték. Bemutatja a Nemzetközi Biztonsági Együttműködő Erőt, amelynek keretében a Magyar Honvédség részt vesz az afganisztáni műveletekben.  Bemutatja a Baglán tartományért felelős Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) működését és az egyes váltások eredményeit is, odaküldésüktől kezdve napjainkig – és azt sem hallgatja el, hogy mit nem értek el. Részletesen tárgyalja a Hadműveleti Összekötő és Tanácsadó Csoportot (OMLT), amely az Afgán Nemzeti Hadsereg egyes századai mellé rendelten tevékenykedik, mint oktató-képző és támogató erő, az Ohiói Nemzeti Gárda egyes egységeivel együttműködve. (Időnként együtt, időnként működve, ahogy az a könyvből kiderül). Velük kapcsán több, többé-kevésbé sikeres művelet történetét is ismerteti, amiből azért betekintést kaphatunk arról, hogy mit kérnek és mit várnak el a kint szolgáló katonáinktól. Tanulságos, ahogy a felszerelést taglaló részek is azok. Végül, de nem utolsósorban kitér a Különleges Műveleti Csoport (KMCS) tevékenységére – ők azok, akik Chinookból kiugrálva lerohanják az ilyen-olyan terrorgyanús egyedek szálláshelyét, és igyekeznek elfogni a célszemélyt, mielőtt az kereket oldana. (Azt írja, véletlenül találta meg. Persze, véletlenül.) Szentel pár szót a civil szervezeteknek és a diplomatáknak is, röviden ugyan, de ha mindenkinek érdemei szerint jutott volna leütésszám a könyvben, negyven kötetben jött volna ki, DVD-melléklettel. Esik szó az afgán katonákról, rendőrökről, tálibokról, mezei rablókról, és a köztük lévő könnyű átjárásról. Esik szó a menetelés szünetében rögtön hasisra gyújtó afgán közkatonákról, ugyanakkor harminc éves harci tapasztalattal rendelkező afgán tisztekről is. Az afgán belpolitika, korrupció és az állam gyengesége is megkapja a magáét. Összefoglalva: a ki, a hol, a miért és a hogyan kérdésekre is kapunk választ.

Információs forrásként a könyv megállja a helyét. Szlankó Bálint megítélésem szerint alaposan elvégezte a házi feladatát: a tények, amelyek szerepelnek a könyvben, relevánsak, érthetően tálalja őket, és az első- és másodkézi példák hatására idővel belátja az ember, miért tud feneketlen kút lenni egy olyan szinten szétrohadt állam, mint amilyen Afganisztán. Megtudhatja, mire számíthat ma az ember egy olyan, korábban viszonylag biztonságosnak számító tartományban, mint amilyen Baglán, vagy hogy miért nehéz dönteni a kevéske rendelkezésre álló fejlesztési forrás sorsáról. Hitelesen mutatja be a körülményeket, amelyek között a missziós feladatokat ellátó katonák szolgálnak, de azokat is, amelyek között az egyszeri afgánok (vagyis: pastuk, tádzsikok, hazarák, üzbégek, ajmák, türkmének, kirgizek) élni kénytelenek. Az információadagolás kapcsán becsúszik időnként néhány baki – a szerző időnként úgy használ kifejezéseket, hogy előzetesen nem definiálja, csak később – de ezek nem különösebben zavaróak.

Stílusát tekintve a szöveg olvastatja magát, én villámgyorsan rágtam át rajta magam, a szárazabb részek is érdekeltek (különösen azért, mert volt egy soha ki nem jött, Afganisztánban játszódó novellám, aminek a háttéranyagához sokat böngésztem a nyilvános információforrásokat, így érdekelt, mennyire végeztem jó munkát). Van jó néhány emlékezetes anekdota is, ezeket azonban nem spoilerezem le, legyen elég annyi, hogy rejtői jelenetek is akadnak köztük. A különböző nemzetekhez tartozó erők közötti együttműködés bökkenőiről, a harctéren bekövetkező zavarokról a leírások képszerűek és valószerűek.

A könyv nagy erénye, hogy amennyire lehetséges, elfogulatlanul mutatja be az afganisztáni körülményeket, figyelemmel van a külpolitikai és a hátországbeli viszonyokra, mozgatórugókra. A végkövetkeztetésével személy szerint egyetértek, de ez mindenkinek a maga dolga.

Összességében ajánlom mindenkinek, akit akár Afganisztán, akár az ott szolgálók érdekelnek – fotelharcászként a magam részéről nagyon értékeltem a könyvet.

Szlankó Bálint: Maximum nulla áldozattal

Athaeneum Kiadó / 2011

A könyv honlapja: http://www.maximumnullaaldozattal.hu/


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához