LFG.HU

Sunmadar
ismertetőCimkek

Hangya léptékű világba kalauzol el minket a játék. Egy szökőkutas közpark füvének szintjén játszódik, ahol hangyakolóniák folytatnak harcot a táplálékért. Egy-egy falat pizza, szaftosan rothadó eper, döglött bogárka megszerzése jó ok lehet a hangyabolyok közti háborúságra.

A játékosok egy-egy hangyaboly korlátlan hatalmú királynői. Hangya dolgozóiknak és katonáiknak parancsolnak közvetlenül. A céljuk minél több táplálék begyűjtése által a legerősebb kolónia kialakítása és – végső soron – a többi királynő legyőzése. A játéktábla hatszög alakú mezőkre van osztva, ezen lépkednek a hangyák. Az élelemről állandó és alkalmi táplálék-lelőhelyek gondoskodnak. A táplálékforrás és a hangyaboly között kell a dolgozóknak élő ösvényt kialakítaniuk az élelem hazaszállítására. Ha az ösvény megszakad, az élelem nem juthat haza. A katonák a szállításban nem segíthetnek. Ők a dolgozókat és a bolyt védik, harcolhatnak a konkurens kolóniák egyedeivel, vagy a parkban található egyéb ízeltlábúakkal. (Ez utóbbiakból szó szerint „fasírtot aprítva”.) A begyűjtött élelem felhasználásával szüli a királynő az újabb alattvalókat, igénye szerinti arányban  dolgozókat, katonákat. Ha nincs elég táplálék, a kolóniának nem lesz új egyedekből utánpótlása.

A parkban a környezet igen változékony, minden játékos lépésénél esemény kártyák kavarják fel a kedélyeket. Egy lepottyanó csoki darab, óriási teli piknikkosár, zsákmányra éhes gyík megjelenése, esetleg egy nagyobb felhőszakadás  gyorsan változtathat a térképen. Ezeknek a történéseknek a pontos bekövetkezési helyére az aktív játékos képes hatással lenni. Taktikailag sem mindegy, hogy egy lepottyanó keksz a hangyabolytól távol esik le, esetleg a bejárat közelében, vagy szélsőséges esetben közvetlenül a dolgozók nyakába, többüket agyonnyomva.

A háborúzós vonal is hangsúlyos: amennyiben egy katonának sikerül hősiesen verekedve bejutnia egy ellenséges hangyabolyba, és ott a királynőt legyőznie, az idegen kolónia elpusztul, élelem készletét a győztesre hagyva. Természetesen minden közösség körömszakadtáig védi a képzeletbeli territóriumát, „élő hangyaösvényét”, élelem lelőhelyeit a betolakodóktól.

A játékot három kisfiammal (6, 7 és 9 évesek) szoktam játszani. Minden társasjátékunk közül ez a kedvencük, ezért készült e rövid leírás. A játék elvben a park fölötti teljes uralom megszerzéséig tart, de még soha nem játszottuk végig. Amint valamely kolónia döntő fölénybe kerül, nálunk gyorsan meg szokott születni az eredményhirdetés. A játék első fele, amíg a kolóniák környezetüket birtokba veszik és még kevés konfrontáció van közöttük, érdekes és békés. Nálunk azonban – fiúkkal játszva – hamar átbillen a csetepaték játékává. Ez a szülőket nem boldogítja, de a gyerekeket a győzelem reménye nagyon lelkesíti. Szívesen rázzák vadul a támadáshoz használandó dobókockát. Alkalmi szövetségeket kötnek egymással, és lépnek túl rajta hangulatuk szerint. A vereségeket is szívesen elfelejtik a következő játék kezdetéig.

forrás: MATE

(Ants for the Queen & the colony – 2009)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához