LFG.HU

antiserver
ismertetőCimkek

Köszöntök mindenkit az LFG.HU társasjáték rovatának tizenharmadik epizódjában. A mai részben a nagysikerű, 2001-ben az év játékának is megválasztott Carcassonne nevű társasjátékot fogom bemutatni. Ma csupán az alapjátékkal fogok foglalkozni, az egyes kiegészítőket egy későbbi részben nézhetitek majd meg – reményeim szerint minél többet egyszerre, ugyanis nem kevés kiegészítő jelent meg az elmúlt évek folyamán.

A Carcassonne sorozat úgymond „mindenki kedvence”, köszönhetően az egyszerű, könnyen érthető, mégis rendkívül élvezetes játékmenetének. Amolyan bevezetőnek is lehet tekinteni a komolyabb társasjátékok világába azok számára, akik még abszolút ismeretlenek ezen a területen. Maga a cím egy dél-franciaországi városra utal, amely az ó-, és középkori erődítményeiről ismert leginkább. A cél, hogy ezen város körüli területeket fejlessze, majd azok közül lehetőleg minél többet elfoglaljon alattvalóival a játékos, amikért végül pontokat lehet bezsebelni. A játék addig tart, amíg az utolsó építőelem is le nem kerül az asztalra, ekkor az lesz a győztes, aki a végelszámolásnál a legtöbb pontot gyűjtötte össze.

Mindez rendkívül egyszerűnek hangzik, mégis ennek ellenére kölcsönöz egy olyan élvezetes, ötletes és fordulatos játékmenetet, amelyet, bevallom őszintén, sokszor magasabb árkategóriába belőtt társasjátékoknál sem mindig tapasztalok. Ha választanom kell, akkor azt mondom, hogy a szerencsének több szerepe van, mint a stratégiának, bár ez nem mindig teljesen igaz. Ha például minden hosszabb távú terv nélkül pakolgatjuk a tábladarabokat, előfordulhat, hogy olyan helyzetet teremtünk magunknak, aminek megoldásához olyan kártyalapra lenne szükségünk, ami nincs is a játékban. Ha viszont ügyesek vagyunk, és ügyelünk arra, hogy olyan területeket hozzunk létre, amelynek befejezéséhez nem olyan kártyákra van szükség, amiből szinte alig van a dobozban, máris nagyobb eséllyel tudunk befejezni városokat, kolostorokat, utakat. A képet tehát inkább úgy finomítanám, hogy bár a szerencse az elsődleges tényező a játékban (hiszen zsákbamacska, hogy ki milyen kártyát fog kihúzni), a játékosnak mégis „meg kell csinálnia” a szerencséjét, növelni az esélyeit, ami már viszont stratégiai érzéket is igényel.

A játék kivitelezése inkább meseszerű, mintsem realista. Az egyes kártyákon lévő rajzok inkább a könnyed játékmenethez próbálnak igazodni, amely jellemzi a játékot. A doboz rekeszelésével nincs semmi probléma, a benne elhelyezett tábladarabok és bábúk nem „vándorolnak” ide-oda. A korábbi részekből már bizonyára kiderült, hogy a mániám, hogy egy doboz jól legyen felosztva, így erre is nagy piros pontot adok a tervezőknek.

A szerepjátékos elemekre rátérve annyit lehet elmondani, hogy van is, meg nincs is. Elvileg mindenki egy földesurat alakít, aki alattvalóit irányítja, és területeket szerez, de a könnyed, már-már sokszor partyjáték szintű hangulat és játékmenet következtében ez az érzés háttérbe tud szorulni, hacsak a játékosok tudatosan nem figyelnek arra, hogy az illúziót fenntartsák. A játék ugyanis nem tekinti elsődleges feladatának mindezt – összehasonlításképpen nálam pl. az Igenis, Sötét Nagyúr, a Drakula Dühe, vagy a Rettegés Arkhamban törekszik minderre tudatosan. Mindezt persze nem azért írom, mert baj lenne, csak szeretném jelezni, hogy túl nagy szerepjátékos élményt ne várjon senki a játéktól, ez nem egy ilyen típusú társas.

Az összkép, ami kialakult bennem a Carcassonne társasjátékkal kapcsolatban, abszolút pozitív. Tipikusan az a játék, amit akkor vesz elő egy kisebb társaság, ha nincs túl sok idejük játszani, de ennek ellenére szeretnének valami igényes és ötletes játékmenettel rendelkező társast kézbe venni, amely tényleg leköti mindenki figyelmét arra a rövid időre, amíg előkerül. Egyetlen olyan dolgot tudok csak megemlíteni, amely negatívuma az alapjátéknak: viszonylag nagy számú játékülést követően egy kicsit hajlamos monotonná válni. Egy idő után már mindenki tudni fogja, hogy kb. milyen kártyák vannak a dobozban, és kevésbé fog újdonságérzetet kelteni egy-egy felhúzott lap. Ezért én mindenképpen javasolom azt, hogy legalább a Magyarországon „Első kiegészítő” (hogy miért, azt ne kérdezzétek – angolul Inns and Cathedrals, azaz Fogadók és Katedrálisok) néven futó első kiegészítőt szerezze be mindenki, amely már rendkívüli módon színesíti a játékot. A magyar kiegeknek úgy általában véve nagyon korrekt áruk van, a cserébe kapott játékélmény miatt bőven megéri. Én javaslom a Carcassonne-t mindazoknak, akik még csak ismerkednek a társasjátékok világával, és azoknak is, akik már elmerültek a több órás játékidővel rendelkező darabok között, és néha szeretnének feljönni a felszínre levegőért egy rövid, könnyed játék erejéig.

Értékelés:

Kivitelezés: 5 / 5

Szerepjáték elemek: 4 / 5

Játékmenet: 4 / 5 (egy idő után kell majd egy-két kiegészítő!)

Szabályhiba mentesség: 5 / 5

Összesen: 18 / 20

Játékidő: 15-20 perc

 

Videós ismertető
Játék közben

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához