LFG.HU

Küldte  gulandro 2011. július 15 23 hozzászólás
Kategória: Ismertető

 

Az Ammerúnia világán játszódó kiadványok harmadik inkarnációja ez, a Cherubion Fantasy Exkluzív sorozat báránybőrébe bújtatott „shared world” antológia. Az Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd) fantáziájában létező, elfek uralta birodalmak már egy középkorú magyar fantasy világnak tekinthetőek. Magam részéről anno az első ilyen emblémával megjelent regényét érdeklődve vettem kézbe, aztán a köré szerveződő írókör első erőpróbáját is kíváncsian olvastam el. Pár éve kiírt pályázatuk eredménye lett ez a kötet, ami szerintem igencsak eltért az eredeti tervektől.

 

Az akkori háttéranyagok az elzárt és „sötétté” vált elf lakosságról igen érdekesek voltak, kíváncsi voltam, milyen írások születnek majd az egzotikus tulajdonneveket halmozó háttér elé. Mivel több ismerősöm is indult az akkori pályázaton amatőr íróként és grafikusként, igyekeztem figyelemmel kísérni a kötet alakulását. A végeredmény igen felemás érzelmeket keltett bennem, de vegyük sorba, hogy miért.

 

A borítógrafikát Pozsgay Gyula neve fémjelzi, amiről már az LFG.hu közönsége láthatott és olvashatott is egy, a művész más hasonló alkotásaihoz kapcsolódó beszámolót. A végeredmény nem tudja levetkőzni a más fantasy világokból vett elemek átkát, de a címadás és több hasonló elem is egyezik R. A. Salvatore legendás sötét elfjével. Ez nem feltétlenül baj, ameddig az adott mű saját jogán szórakoztató. A borítókép pedig szerintem figyelemfelkeltő és szép.

 

Az első írás Eric Muldoom: Vérkövek című bevezető darabja, amiben megismerkedünk Draqannal, egy renegát harcos tanítványával. A mesterét frissen elvesztő fiú a gyász elől közös menedékükbe, egy sárkány csontvázába rejtőzik. Az ott talált vérkövekből ismeri meg annak az Aanhurnak az életét, akitől mindent megtanult addig a harcról. Ez adja a kötet keretét és hangulatos felütését harccal és halállal, ahogy szeretem. 10/7

 

A második novella Soren Ward tollából A Dracalar-ház. A sötételfek kialakulásával kapcsolatos háttéranyagot igyekszik kifejteni nagypolitikai intrikákkal és beszédhibás elfekkel. Érdeklődésem hamar alábbhagyott a kiszámítható fordulatok és gyenge karakterek miatt. A háttéranyag közlése szerencsésebb lett volna szerintem. 10/4

 

Egy erőteljes heroikus-fantasy írás Szökrönyös László: Az áldás című munkája. Aanhur itt kalandozó elfek csapatához szegődik és küzd a magába fogadott ximúr tudata ellen. Végre láttunk valami érdemit ezekből az enigmatikus lényekből, vannak jó harcok és kicsit az egysíkú mocsárvilág is kimutatja a foga fehérjét a „hentesfák” által. Tetszett. 10/6

 

Írókörös társam, Marco Caldera írása az Ydzuz. Itt az amúgy izgalmas történetet és eseményeket egy igen szerencsétlen szemszögből, egy barbár sötételf lány perspektívájából ismerjük meg. Pedig a leírások és a cselekmény pörög rendesen, folyik a ximúr vér, de a végén mégsem áll meg az írás önmagában… sajnos. 10/5

 

Erős váltás Lorah Jones: Nia-mohrja. A rövid írás kifejezetten érdektelennek hat mind a nagy egész, mind Aanhur életpályáját figyelembe véve. Nagyjából olyan értetlenül állhat az események felett, mint mi azt olvasva. Bár lehet, én nem tolerálom eléggé a női perspektívát a heroikus fantasy világokban. 10/3

 

Visszatérés a Santorina Grey: Boszorkányvadászat az eredeti hangvételhez. Aanhur a mélyben klasszikus környezetben harcol és igyekszik az ármánykodó elfek között életben maradni, nem utolsó sorban a szívét is félti, jó okkal. Hangulatos írás, érezhetően fontos epizódja a főszereplő életének. 10/5

 

Egy újabb rövid írás Alex Ironwood: A Párbaj Köre novellája. Ugyanakkor cselekményes és kevés szóval mond el egy érdekes történetet, amiben felsejlik a sötételfek párbajkódexe, és Aanhur is méltó ellenségre, partnerre talál. Újabb érdekes ábrázolása a ximúroknak, de a kötetnek ezen a pontján már régen feladtam, hogy kifejtsék ezt a témát. 10/6

 

Boruzs Gergely Gábor: Holdtölte az író legújabb írása. Biztos vagyok benne, hogy a korábbi műveinek rajongói értékelni fogják. Itt már elszakadunk az eredeti történetvonaltól, amit sajnáltam, mert kezdett érdekes lenni. A kötet azzal kecsegtet, hogy az itteni események valami nagyobbnak a fontos előzményei. Nem tudom, hogy ez mennyire jó hír. 10/4

 

Egy négykezes mindig érdekes, így Paul Hamza & Tim Morgan: Baar-Gron árnyai is. Az előzmények után kicsit mélyebbre és messzebbre nyúltak a poros fantasy hagyományokban. Mélyben futó labirintus, élőholtak véropállal vagy anélkül, és intrikák. Szerencsésebb lett volna ezt az írást a kötet elejére helyezni szerintem. 10/4

 

Kellemes meglepetés volt Bereczki Viktortól a Haláltánc. Ez volt az első írás a kötetben, hogy valóban idegennek éreztem az elfek gondolkodását az emberitől. Intrika itt is akad, megmagyarázatlan kifejezések garmadával, de a hangulata elviszi hátán az írást. Mondjuk, valamivel látványosabb fináléra számítottam ezen a ponton, de kellemesen csalódtam, és ez is valami. 10/7

 

A kötetet Eric Muldoom: Draqan öröksége zárja. Pár oldallal kellene ezt a sok információt összekapcsolnia, és valahogy levonni egyfajta tanulságot, de ehelyett kikerüli a kérdést. Azt hittem, hogy a folytatással tervezi összekapcsolni, de a főszereplő szavai és tettei nyílegyenesen ez ellen tanúskodnak. Kicsit értetlenül tettem le utána a kötetet. 10/6

 

Általában ellene vagyok az „osztott világ” novellásköteteknek. A Sötételf – Vérkövek sem kifejezetten egy ragyogó ellenpéldája álláspontomnak. Fenntartom azonban a lehetőségét annak, hogy minderre a felvezetésre szükség volt a következő kötethez. Annak ellenére, hogy azóta nem veszek Cherubion Fantasy Exkluzív köteteket, mióta a kísérő illusztrációk kivesztek. Kíváncsi leszek, hogy a mocsári sötételfek krónikája mit tartogat Draqan, és a közönség számára.

 

A számszerű értékelés Bécsi József, alias orka rendszere.

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény

7. Jól megírt, igényes alkotás

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

 




Címkék:
Ha tetszett, kövesd az LFG-t a Facebookon is!
A szerző más irásai

[ további írásai]
Érdemes lehet elolvasnod:

Megjelenési dátum: 2011. júl 15

  [Összesen 23 hozzászólás - Ugrás a Fórumhoz]

Nem vagy bejelentkezve

Lépj be vagy Regisztrálj


  1. Aldyr - 2011.07.20. 12:39
    Egyetértve többekkel, a kritika mindig szubjektív marad, de a pontozásnak szerintem értelme van akkor, amennyiben pl.

    - novellákat mérünk egymáshoz,

    - vagy több kritikus véleményét kívánjuk összevetni/összegezni.

    Nem kérdés, hogy minden egyes bírálatban benne van a bíráló "előélete", előzetes prekoncepciója/attitűdje és habitusa. A személyes viszonyítási alapja éppúgy. (Én pl. nagyon nem örülnék, ha olyasvalaki bírálna, akinél ugyanazon kalapba tartozik Gaiman Tükör és füstje és Silverberg Majipoor krónikái, vagy Gemmell Legendája és Gene Wolfe Kínvallatója.)

    A Sötételfnél Gulandro értékeinek átlaga 5,18 míg a FictionKult.hu kritikusánál ugyanez 5,45.

    További három-négy független értékelést várunk (más portálokról), ugyanezzel a skálával. És amennyiben öt különféle személy netán hasonló ponteredményt hoz ki, sikerült tompítani a "szubjektív" tényezők szerepét.


  2. Gulandro - 2011.07.19. 17:41
    Van ám szöveg a számaim mellett is ...

    Szerintem először és utoljára használtam ezt a számszerűsítést. Láthatóan sokakat félre visz.

    Az elmondható, hogy az első Ammeres antológiát anno pár novella után félretettem, egy újabb regényt teljes árú megvásárlás után az első oldal után ... ezt meg végig olvastam.

    A fenti írásból kimaradt, hogy végig nagyon élveztem a sötételfes és gothic játék áthallásokat, helyenként abból pótolva amit az írások kihagynak.

    Azért ha már 10 pontos a skála szerintem sok mindenkinek más-más van ott. Én nem is keverném a valódi irodalmat a fantasy ponyvával.

    Ha úgy tetszik akkor nálam a Káosz Szava a 10, ahhoz mértem ezeket is hozzá. Kategórián (fantasy), stíluson (hard-low) és kiadón (Cherubion) belül.


  3. Alfdam - 2011.07.19. 14:52
    Első ránézésre öt körüli átlagot látok. 
    L E H E T E T L E N. 
    Rendben van Gulandro, ezt most elhiszem.  Megveszem a kötetet, de ha nem mosolygok, amikor az utolsó oldalnál leteszem a könyvet, akkor rettentő morcos leszek! :D 


    10. Mesterien megírt / korszakalkotó / szinte hibátlan alkotás.


    Így már senki sem köthet bele a tíz pontba. A jég és tűz... mesterien megírt, a Száz év magány korszakalkotó, a Mort pedig szinte hibátlan alkotás. 

  4. Csokker - 2011.07.19. 13:25
    "én pl. a Raon által korszakalkotónak mondott műveket max. jó ponyvának sorolnám be"

    Ööö.... de hát a zsáner (SF, F) lényegében ponyva... (Tudom, ez messzire vezet, de akkor is. A 10. pont nem azt mondja, hogy ez már szépirodalom, hanem azt, hogy távlati hatást gyakorol).

    És ha innen nézem, e zsáneren belül mi korszakalkotó, egyfelől az idő mondja meg, másfelől attól, hogy "ponyva", még lehetnek meghatározó művek. Szerintem pl. ilyen a Hyperion, és szerintem ilyen (lesz) Martin regényciklusa is.


  5. Raon - 2011.07.19. 13:12
    Justin: annyiban hadd pontosítsak, hogy ha már etalon, Látnok ciklus helyett Orgyilkos ciklust kellett volna írnom (én csak azt olvastam).

    A véleményeddel sok ponton egyetértek. Ha a kritikából nem egyértelmű, hogy mi miért anyni pont, amennyi, akkor a pontokkal csak úgy tényleg nem lehet mit kezdeni.

    Marvin: te olvastál Hobbot és Martint? Most megleptél, ezt nem gondoltam volna.

  [Összesen 23 hozzászólás - Ugrás a Fórumhoz]