LFG.HU

freelancer
RPG mesélőknekCimkek

Az alábbiakban pár CoC kalandmodul ötletet teszek közzé. A sztori vázak az 1990-es érában játszódnak, de kis alakítgatással bármely másik korba könnyedén átültethetőek.

 

Csőlakó

Leslie Bryce szociális munkás: valami, a mesélő által részletezendő módon kapcsolatban áll a nyomozókkal, és vannak tapasztalatai a Mítoszhoz/okkultizmushoz köthető lényekről. Munkája során nagyrészt az óváros alatti csatornarendszerben élő, valamint a bejáratok körül épült bádogvárosokban élő hajléktalanokkal foglalkozik. Gyakran találkozik a nélkülözésbe beleőrült, sérült emberekkel, de úgy érzi, ez alkalommal nem ez a helyzet. Az egyik hajléktalan, David Anderson különös történettel áll elő: Hank névre hallgató komájával egy szörnyeteg/szörnyetegek végzett/végeztek (leírásukat lásd az adott modulötletben). A férfi története elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy értesítse a nyomozókat, és megkéri őket, foglalkozzanak a férfival.

1.

Rendszerint nem illik embertársainkat a külsejük, és különböző sztereotípiák alapján megítélni, de a nyomozók tengernyi időt nyerhetnek, ha így tesznek, és a kisujjukat sem mozdítják. Bryce ez alkalommal alaposan melléfogott.  Anderson orvosi eset: az évtizedeken át tartó mellőzöttség, alkoholizmus, valamint az olcsó kábítószerek megtették a hatásukat: mindent, ami történik, egyetlen hatalmas, földöntúli összeesküvésnek tart, amit “ők” irányítanak. Ha rákérdeznek, “őket” ocsmány, békaszerű félemberekként írja le, akiket az ügynökeik, az emberi faj árulói segítenek. Megfelelő mítoszismeret képzettséggel a nyomozók könnyen arra juthatnak, hogy a férfi mélységlakókkal találkozott, azonban ez tévedés: egyszerűen hallucinál. Hank cimboráját is ő szúrta le, egy fűrészfogú késsel. Testileg legalább annyira leépült, mint szellemileg: a fontosabb szervei közül sok fel fogja adni a küzdelmet, jó, ha egy hónapja van hátra. A férfi érzi, hogy vége, és ezt is beillesztette a saját, valóságtól elszakadt világképébe: azt hiszi, hogy ha valamiféleképpen megszabadulna “tőlük”, meggyógyulhatna. Megjegyzendő, hogy ha a nyomozók valóban alámerülnek a csatornarendszerbe, egyéb, kényszerképzetekkel bíró félőrültekkel találkozhatnak, akik, ha komolyan veszik őket jelentősen meghosszabbíthatják a nyomozás időtartalmát…

2.

James “Tömzsi” Walton a város egyik maffiacsaládjának a vezetője: kegyetlen, de értelmes ember, aki azzal vívott ki magának tiszteletet, hogy soha nem ért a mutatóujja a ravaszhoz: mindig akadt, aki elvégezte helyette a piszkos munkát. Régi vágású főnök, aki nem nyúl kábítószerhez, inkább a “hagyományos” módszerekkel szerez pénzt. Az egyik legjobban fizető üzlete a veszélyes hulladékok eltűntetése: a vegyi anyagokat évek óta a csatornarendszer egyik mellékalagútjába szállítatja. Minden rendben volt, ameddig egy alkalommal Anderson és a cimborája részegen úgy nem döntöttek, felfedezőútra nem indulnak.  Balszerencséjükre belefutottak Walton embereibe, akik vegyvédelmi ruhában épp egy újabb adag vegyszert helyeztek el. Hanknek esélye sem volt elmenekülni, azonnal lelőtték, és Anderson is csak a szerencséjének köszönheti, hogy el tudott menekülni. A férfit megviselték az események, így úgy emlékszik, hogy szürke, arc nélküli lények végeztek a barátjával.

Walton emberei azon lesznek, hogy megtalálják Andersont: a férfi hatalma nagy, így két-három napon belül be fog futni egy füles, esetleg hamarabb, ha a nyomozók túlzásba viszik a kérdezősködést: pár fegyveres hajléktalannak álcázva magát szemmel tartja a csatornarendszert. Bár Anderson a fő célpont, ha úgy ítélik meg, hogy a nyomozók veszélyesek, akcióba lépnek. Az első, akit elkapnak, Bryce: a halálát brutális rablógyilkosságnak fogják álcázni, mintha az egyik gondozottja végzett volna vele, nem sokkal azután, hogy beszélt a nyomozókkal, és a gondjukra bízta Andersont. Ez persze alaposan megkavarhatja a dolgokat, ha a nyomozók úgy vélik, az Anderson által látott lények egyike végzett vele…

3.

A csatornarendszer és a dobozváros jó ideje egy szekta vadászterülete. A kultisták Nyarlathotep/ a Sátán hívei: valamennyien felső-középosztálybeli férfiak és nők, a hatóságok szemében tiszteletreméltó állampolgárok, és sikeres emberek. Vezetőjük Steven Archer, egykori világutazó, jelenleg a helyi egyetem antropológia professzora. Archer egy keleti útján találkozott a kultusz ottani tagjaival: a tagok rendszeres áldozatokat mutatnak be, cserébe megkapják a “felszabadulás ajándékát”, egy varázslatot, aminek segítségével korlátozottan, de alakot tudnak váltani. Bármilyen, képzelt vagy valós teremtménnyé átalakulhatnak, de a súlyuk legfeljebb kétszeresére nőhet vagy egynegyedére csökkenhet. Fontos, hogy csak az adott lény fizikai felépítéséből eredő tulajdonságokat kapják meg, az esetleges természetfeletti képességeket nem. Átváltozhatnak farkasemberré, így megkapják a lény gyorsaságát, az állatokat jellemző erős immunrendszerét, a nyers hústól sem lesznek rosszul, de nem csak az ezüstgolyó sebzi majd őket, ugyanakkor, ha óriási pókokká alakulnak át, bénító méreggel rendelkeznek majd, és képesek hálót szőni, viszont megbánják, ha valaki nagy mennyiségű rovarölő szert fúj rájuk. A varázslat hátulütője, hogy használói viselkedését egyre erősebben befolyásolja majd, hogy korábban mivé alakultak, így extrémen agresszívvá vagy gondatlanná válhatnak: aki korábban repülő lénnyé alakult, esetleg úgy képzelheti, hogy semmi baja sem lesz, ha leveti magát egy toronyház egyik emeletéről. Hogy miféle rémséggé alakultak át, amikor elkapták Hanket, a mesélő fantáziájára van bízva, de Anderson egy dologban téved: nem ölték meg, még várja, hogy a következő teliholdkor feláldozzák. A kultisták mindent tűvé tesznek Andersonért: becsületbeli ügynek tekintik, hogy ő legyen a következő áldozat.

4.

Bryce és Anderson hazudnak: a fenti történet kitaláció, egyetlen célja, hogy a nyomozókat valahol elcsalják a csatornarendszerbe.  Bryce egyszerűen eladta a nyomozókat. Anderson egy szekta tagja – ennek megalkotása a nyomozók előélete alapján a mesélő feladata – amelyik régóta vadászik a nyomozók fejére. A közismerten veszélyes negyed pedig ideális hely, hogy nyom nélkül leszámolhasson velük…

 

Hordók

Leonard Stark rendőr: a szervezett bűnözés ellen harcol. Egy füles alapján lefoglalt egy kamiont, ami tizenkét hordót szállított. A rakomány azonban legalább akkora csalódást, mint döbbenetet okozott: nem csempészáru volt bennük, hanem holttestek (részleteket lásd a modulötletben). Stark tudja, hogy a rendőrség egy ilyen bizarr ügyet képtelen megoldani, ezért megkéri a nyomozókat, hogy egy későbbi szívességért, vagy egy korábbi ügy eltussolásért cserébe derítsék ki, hogy kerültek a holttestek a hordóba.

1.

A hordóban lévő áldozatok meg voltak kötözve, és egy furcsa, kékeszöld folyadékban úsztak. Amennyiben alaposabban megvizsgálják a hordókat, és rendelkeznek a megfelelő képzettségekkel, vagy hozzá tudnak férni a szükséges irodalomhoz, kiderül, hogy különböző vésetek találhatóak rajta, amik Quachil Uttaushoz egy kevésbé ismert vénhez köthetőek, aki komoly befolyással bír az időre. A hordók mágikus tárgyak, ha élve helyeznek beléjük valakit, majd a megfelelő, mágikus folyadékkal töltik fel őket, akkor az áldozatok egyfajta transzállapotba kerülnek: ők öregednek a hordók birtokosa helyett. A testeken a kiemeléstől számított 24 órán keresztül semmi sem látszik, utána viszont néhány másodperc alatt kiütközik rajtuk a bomlás. A hordók tulajdonosa a Kiss Bélaként is ismert feketemágus. Kiss – mostani nevén Wayne Carrey, foglalkozása szerint ingatlankereskedő – az Osztrák-Magyar Monarchia idején is hasonló módszerrel tartotta magát fiatalon, de amikor felfedezték a titkát, menekülnie kellett. Miután megrendezte a halálát, az Államokba menekült. Hosszú évekbe került, ameddig pótolni tudta a hordókat, és tudja, hogy ezeket már nem veszítheti el. Mindent meg fog tenni, hogy visszaszerezze őket, és hogy megőrizze az inkognitóját. A nyomozók rájöhetnek, hogy kicsoda – pár tárgyat megtartott a korábbi életéből – és ha nincs más lehetőség, meggyilkolhatják, de egy kicsit nehéz lesz elmagyarázni a rendőrségnek, hogy valaki olyannal végeztek, aki már évtizedek óta halott kellene hogy legyen.

2.

A “hordók” amikben csak megaszalódott, múmiaszerű testek vannak, a kelta mondák fekete üstjeihez hasonló mágikus eszközök, amikkel fel lehet éleszteni a halottakat. Ha ebbe helyezik a tetemeket, és egy hétig benne tartják őket, azok felélednek, és az üst készítőjét szolgálják, miután kiszedik őket belőle. Apró szépséghiba, hogy a tulajdonos, egy Bob Page nevű okkultista, nem sokkal azután halt meg egy balesetben, hogy némi mellékesért cserébe rávett egy fuvarost, hogy vigye egyik helyről a másikra a hordókat. Így, a rítus befejezetlen: a tetemek kikerülnek a hordókból, agyatlan, tetteiket mérlegelni képtelen zombikká változnak, alig pár órával a kiemelés után. A testek lényegében elpusztíthatatlanok: szétlőhetik a fejüket, feldarabolhatják őket, a részek továbbra is képesek lesznek mozogni, és gyilkolni.  Vagy teljesen, és maradéktalanul megsemmisítik őket, például hamvasztással, vagy egy erős robbantással, vagy elzárják őket valahova, ahonnan nem tudnak kitörni, vagy egy, Page feljegyzéseiben szereplő speciális varázsport szórnak rájuk – alkotóelemeinek és elkészítési módszerének meghatározása a mesélő feladata.

3.

A hordókban lévő nyálkás, nyúlós massza, ami körbeveszi a testeket, nem más, mint egy-egy idegen – a mi fogalmaink szerint egy csecsemő szintjén lévő – lény. A lények célja, hogy megfigyeljék az emberiséget, beépüljenek a társadalomba, majd egy esetleges inváziókor belülről gyengítsék a védelmet. Az idegenek képesek bármit lemásolni, ha kellő ideig kapcsolatban állnak az adott dologgal/élőlénnyel, sőt, amennyiben tudatos létformáról van szó, még az emlékeit és a tudását is megszerzik: képesek tökéletesen lemásolni. Nem lesz különösebben nehéz dolguk azzal, hogy azonosítsák a testeket: közéleti személyiségek, politikusok, és hasonló fontos emberek az áldozatok. Az idegenek nem foglalkoznak a hullákkal: egyetlen céljuk, hogy a fajtársaikat visszaszerezzék. Nem kizárt, hogy egy idősebb, gyorsabban “másoló” lény a nyomozók egyik ismerősét kapja el, és az ő alakjába bújva próbálja meg rávenni a játékosokat valami ürüggyel arra, hogy segítsenek visszaszerezni a “masszát”. A rendőrség a hordókban lévő anyagot a bizonyítékraktárban tárolja, mivel képtelenek megállapítani, hogy mi is pontosan. Három nap múlva a szövetségiek veszik kézbe az ügyet. Ha az idegenek esélytelennek tartják, hogy kiszabadítsák a “foglyokat”, akkor igyekeznek elpusztítani őket, nehogy fény derüljön a titkukra.

4.

A hordókban egy, a mexikói drogkartellekhez köthető leszámolás áldozatai vannak, tiszta alkoholba áztatva. Tárolásuk elsőre furcsának tűnő módszerének oka roppant egyszerű: a megbízó akkor fizet, ha látta az ép, és felismerhető testeket. A banda tagjai mexikói démonok és természetfeletti alakok figuráit tetoválták magukra: ez könnyen téves nyomnak bizonyulhat.  A vérdíj hárommillió amerikai dollár, így a gyilkosok mindent elkövetnek, hogy visszaszerezzék a holttesteket.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához