LFG.HU

Noro
ismertető

A bibliai témájú Második Eljövetel szerepjáték két kiadásban jelent meg: az eredeti 1995-ben, önálló rendszerrel, a felújítás pedig 2003-ban, D20 Modern alatt. Sajnálatos módon én csak az utóbbival rendelkezem, de ez az a játék, amelyet szó szerint bármilyen rendszerrel játszhatunk. Világspecifikus szabályok ugyanis szinte nincsenek is benne. A lényeg a háttér és a hangulat.

A játék világa a közeljövő, a 2020-as évek közepe-vége. A Jelenések Könyvéből már több esemény is megvalósult, maga az Armageddon pedig bármelyik pillanatban kezdetét veheti. A Rapture alkotói a lehetőségekhez képest bibliai forrásokra támaszkodtak, csak néha keverve máshonnan származó elemeket a történetbe. Ilyen “másfajta elem” a Templomos/Szabadkőműves összeesküvés, amelyet az egész eseménysor megindítójának neveztek ki. A többnyire csak “Páholyként” emlegetett titkos társaság tanai szerint Isten egy zsarnok, aki igazságtalanul taszította el magától az emberiség javát szolgálni kívánó Lucifert. Mesterkedéseik tették lehetővé, hogy 1945. augusztus 6-án Hirosima felett, sok ezer emberi halál árán, a Pokol urának szelleme visszatérjen a Földre. A Fényhozó egy német hadiárva testébe költözött, felnőve pedig a katolikus egyház papjává vált, hogy belülről ronthassa meg a hívők lelkét. A Jelenések Könyve szerint ez volt az Első Pecsét feltörése (Jelenések 6:1-2).

Aztán 1980-ban a Páholy egy női tagja megszülte Lucifer fiát, az Antikrisztust, akinek az lett a feladata, hogy kezébe ragadja a világ feletti hatalmat. A 2010-es években Gerhardt von Manheim néven jelent meg Európa politikai játszóterén, és emberfeletti képességei, na meg atyja segítségével rövidesen meg is szerezte az Európai Unió legfőbb vezető pozícióját. Közben a Páholy emberei lassan aláaknázták az USA politikai működését. A keleti és nyugati kereszténység vezetői kezdték felismerni, hogy az új, Európában formálódó szuperhatalom nem éppen megfelelő elveket követ, és ökumenikus zsinatot hívtak össze San Salvadorba. Itt történt, hogy egy bombamerénylet mindkét egyházat megfosztotta szinte összes vezetőjétől. Csupán Lucifer maradt távol a találkozótól, és a “vészhelyzetre” való tekintettel rögtön ki is kiáltotta magát II. Péter pápának, az “Egyesült Egyház fejének”. Az Európai Unió és a katolikus egyház eme eltorzult utódaira utalt Patmoszi Szent János a két fenevad képében (Jelenések 13:1-17).

A Páholy manipulációi ellenére azonban néhány egyházatya túlélte a katasztrófát. Ezek egy látomást követve rábukkantak egy szentéletű szerzetesre a közép-amerikai hegyekben, akit I. Atanasius néven az illegalitásba kényszerülő Egyetlen Szent és Apostoli Harcos Egyház fejévé választottak. A merénylet első évfordulóján a titokban tovább működő, igaz egyház emberei feltörték az európai telekommunikációs szatellit hálózatot és Atanasius pápa nyílt, egyenes adásban kiátkozta II. Pétert és von Manheimet. A következő percekben az egész világon látomások milliói bizonyították Atanasius szavait. Ezzel feltöretett a Második Pecsét, és eljött a Földre a háború (Jelenések 6:3-4).

Ez a háború valójában számos kisebb konfliktusból állt össze. Kis túlzással a világ összes nagy, vallási alapú ellentéte kiújult és egyre erőszakosabb formát öltött. A legnagyobb veszélyt egy névtelen, apró keresztény fundamentalista szervezet jelentette: szerintük Krisztus akkor tér vissza, ha Jeruzsálemben újra felépül Salamon Temploma. Csakhogy annak helyén a VII. század óta az iszlám egyik legfontosabb szent helye állt: a Sziklatemplom. Így hát fogták magukat, és felrobbantották. Izrael egy órán belül háborúban állt az arab világgal, amelyet von Manheim Egyesült Európája látott el a legmodernebb, de szándékosan gyári hibás fegyverekkel. Amerikában a faji kérdéseket rángatták elő, és a zavargásoknak végül ezrek estek áldozatul. A távol-keleten pedig sikerült Kínát szomszédai ellen fordítani. A háborúk világszerte éhínségekhez vezettek, amellyel a Harmadik Pecsét is lehullott (Jelenések 6:5-6). Csupán Európában maradt fenn a rend és a nyugalom. Von Manheim és II. Péter fokozatosan kiépítették korlátlan hatalmukat.

Ekkor következett be az, amit senki nem volt képes megmagyarázni: egy reggel csak a tizenkét évnél idősebbek ébredtek fel álmukból, szerte a világon. Isten magához emelte az ártatlanokat. Ez volt a bibliai Elragadtatás (Rapture) pillanata, a földi apokalipszis kezdete. Csupán Atanasius, és legközelebbi hívei értették meg azonnal, mi történt: Európa vezetése biológiai fegyverekről beszélt, és kihasználta az alkalmat, hogy von Manheimet a Föld Védelmezőjének kiáltsák ki. Az Antikrisztus uralma alatt egyesültek – legalábbis elvben – világ népei.

A Harcos Egyház végső kísérletképpen orgyilkos svájci gárdistákat küldött Európa ura ellen. A merénylet sikerrel járt, von Manheimet élő tévéadásban főbelőtték. A Fényhozó azonban felfedte magát: egy kénköves villanásban megjelent fia teste fölött, és egyetlen szóval életre keltette (Jelenések 13:3). Ezzel ledőltek a korlátok élet és halál között, és a kárhozottak szabadon visszatérhettek a világba. A Negyedik Pecsét is megnyílt (Jelenések 6:7-8).

Ez a jelen: a feltámadt Antikrisztus uralkodik a Földön, az angyali seregek pedig bármelyik pillanatban támadásba lendülhetnek. Ebben a közegben mozognak a játékos karakterek.

 

A játékosok szerepe nincs különösebben szorosan meghatározva. Mindegyiküknek van valami sejtése a közelgő végről (látomásból, az egyház vezetőitől, vagy más forrásból), de ez nem kötelezi őket semmire. Állhatnak a Harcos Egyház szolgálatába, remélve, hogy halandóként is tehetnek valamit a közelgő összecsapásban. Csatlakozhatnak valamelyik szektához, arra reflektálva, hogy Lucifer győzelme esetén urak lesznek a Földön. Vagy dönthetnek úgy, hogy ez nekik túl sok, és valami kisebb, de számukra fontosabb konfliktust próbálnak megoldani. A világ nagy részén totális diktatúra uralkodik, az egyház hatalmával támogatva. A Templomosok feltámasztott rendje szinte bármit megtehet, amihez kedve van. Európában – és egyre több helyen – az emberek vagy vállalják, hogy azonosító-nyomkövető csipet ültessenek a testükbe (ez a “Fenevad Jele”: Jelenések 13:17), vagy “átnevelő” táborokban végzik. Látszólag ma is születnek gyermekek, de ezeknek már nincs lelke: démonok, és – néha – angyalok születnek a Földre a gyerektestekben. A Harcos Egyház földalatti szervezet számos lázadást támogat, minden nagy vallást elfogadva az iszlámtól a buddhizmusig.

Ez elvezet minket ahhoz az egy játéktechnikai elemhez, amelyre ki kell térnünk: a hit játékmechanizmusához. Minden karakter rendelkezik egy igaz hit, vagy egy blaszfémia (itt: sátáni hit) értékkel, mely a játék során végrehajtott tettekkel változik. A pontok felhasználásával és egy kockadobással csodákért imádkozhatunk. Ezek általában “csodálatos véletlenek”, mint amikor egy háztetőről leesve karakterünk alatt épp megáll egy ponyvás teherautó, de igazán jó dobásokkal a hihetetlent is megvalósíthatjuk, például megállíthatjuk a Napot az égen. (A d20 rendszerben a hit értéke 0 és 10 között mozog, + 1d20 természetesen, a csodák célszáma pedig 15 lenne az első, 30 a második esetben). A karakterek bármely vallás hívei lehetnek, beleértve Lucifer “Univerzális Testvériségét” vagy a “felvilágosult humanizmust”, mely utóbbi az ateizmusnak felel meg. A játék világában bármely pozitív értékrendben való hit egyenértékű egymással, a negatívak hasonlókképpen. Ennyi az egész. Még két “mágikus” módszer létezik: a megfelelő formulák birtokában megpróbálhatunk angyalokat vagy démonokat idézni, illetve szelleműzést végrehajtani (egyszerű teológia vagy okkultizmus képzettségpróbák). E néhány szabályt átemelve a Rapture világa tökéletesen játszható akár Storyteller vagy Witchcraft szabályok szerint is.

 

A teljesség kedvéért érdemes átfutni, milyen játéktechnikai elemekkel szolgál a D20 kiadás: ez a könyv önmagában nem játszható, hanem szükséges hozzá a D20 Modern alapkönyv. A Rapture olyan fejlesztett kasztokat mutat be, mint a svájci gárdista (az egyház kommandósai), a jezsuita (a hírszerzői) és Szent Irenaeus rendje – más olvasat szerint az inkvizíció – (az egyház kémelhárítói). A másik oldalon pedig játszhatunk Templomost (az új világrend elit végrehajtói), Belzebub követőit (kaotikus manipulátorok) vagy Jezebeánusokat (a klasszikus boszorkány-archetípus). Némi gondot okoz nekem a ferences-rendi szerzetes kaszt, ugyanis ez a D20 Modern bénácska papi varázslatait használja. Nagyon érdekelne, hogy az eredeti rendszerben ez hogyan jelenik meg, ha megjelenik egyáltalán… Végtelen optimizmusomban arra gondolok, hogy ha az 1995-ös kiadásban lettek volna varázstudó papok, akkor vagy a mágiarendszer jellegét, vagy magukat a varázslatokat csak átvették volna az új változatba. Mivel egyik sem történt meg, talán az egész csak egy kósza ötlet volt a második kiadás alkotóitól, melyet a leghelyesebb figyelmen kívül hagyni, úgysem illik a világba.

A játék sokat foglalkozik a Menny és a Pokol felépítésével, valamint lakóival. Nem egészen értem, miért, hiszen a játékosok embereket alakítanak, akik életükben nem juthatnak el egyik helyre sem. Bemutatják a túlvilági lények alapvető képességeit is – itt csupán annyi játéktechnika szerepel, hogy az egyes angyali karok képességei ellen mekkora mentődobás van. Felmerül bennem a kérdés, hogyan tervezzek meg mondjuk egy démon NJK-t? Közönséges ember, esetleg kiemelkedő tulajdonságokkal, és a fenti képességekkel? Mert ennél több támpontot a könyv nemigen ad. Az szintén nem tiszta, hogy mi a szerepe az angyaloknak? Szerintem érdemes minimálisra csökkenteni a jelenlétüket, hiszen hívő karaktereknek tanácsaikkal, sőt erkölcsi támogatásukkal is rengeteget segíthetnek.

 

Ennél hasznosabb téma a mesélői tanácsok, a Rapture világa ugyanis meglehetősen egyedi hangulattal bír. Engem legalábbis még egyetlen más játék sem győzött meg arról, hogy “itt a világ vége, akármit is csinálsz”. Sem C. J. Carella Armageddonja, pláne nem a Werewolf: the Apocalypse, még a Cthulhutech járt hozzá talán a legközelebb, az viszont ködösít. A pozitív hősök számára a Rapture jól körvonalazza a követendő irányt: a kétségbeesés és a remény, a hit és a reménytelenség keverékét, valamint a “csak azért is” cselekvés szükségességét. A sátánista karaktereket viszont tökéletesen figyelmen kívül hagyja, pedig velük éppenséggel nem könnyű: ebben a játékban ugyanis – még jobban, mint másutt – a “gonoszok” teljesen el vannak eresztve. Először is ők irányítják szinte az egész világot. Másodszor a játékosok nem éppen a pokol szolgái vagy közkatonái, hanem olyanok, akik evilági hatalomért cserébe álltak a “sötét oldalra”. Valójában egy In Nomine kampány démonait sokkal könnyebb megfogni a mesélőnek, mint a Rapture pokol-hívő halandóit.

A könyv utolsó részei egy kampányhelyszínt – Atlanta városát a lassan összeomló Amerikában – és egy itt játszódó kalandot mutatnak be. A kaland alacsony szintű, de azért nem kezdőknek szól, lényegében szöktetés egy haláltáborból, néhány gyengébb démonnal (azaz megszállt emberrel) megbolondítva. A démon NJK-k szerintem teljesen ötletszerűen vannak összerakva, legalábbis a könyv alapján megtervezni nem lehetne őket. Tulajdonképpen ez is egy módszer, de ebben az esetben nagyobb mennyiségű és változatosabb példákat várnék.

Megemlíteném, hogy bár a játék 2030 körül játszódik, az emberekbe épített nyomkövető szerkezeteken kívül semmiféle hi-tech játékszer nem szerepel benne. Én úgy találtam, hogy néhány apróságot érdemes belevenni, vagy más játékokból átemelni. Ez a játékosoknak csak tetszeni fog, a világ hangulatát pedig nem befolyásolja. Persze cyberpunkot ne csináljuk belőle, már csak azért se, mert egy játszható világ csak véges mennyiségű sötét reménytelenséget képes elviselni.

 

A Second Coming tehát egy kiváló hangulatú, véresen komoly világ, meglepően kevés természetfeletti elemmel. A D20 változat maga ellenben egy kissé felemás kiadvány, helyenként értelmetlen, vagy legalábbis rosszul szerkesztett fejezetekkel. Ha valaki hozzá tud jutni az eredetihez, ne habozzon, de az új kötettel is lehet játszani, minden alapvető tudnivaló benne van – csak egyes részei lényegében fölöslegesek.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához