LFG.HU

Szabó Zsolt
novellaCimkek

A Mágia-maffia elnevezésű novellapályázaton 1. helyezést elért novella.

Boróka asszony a tornácon üldögélt a csöndes őszi délutánban, és egy régi kalendáriumot lapozgatott, mint rendesen. Annyira belemerült az olvasásba, hogy arra sem kapta fel a fejét, amikor egy áruszállító furgon fékezett le a háza előtt. Ponyváján megkopott matrica hirdette:

Boróka Gyógyital Orvosság A Baj Előtt – Vegyen Még Ma!

Kopasz férfi pattant ki a kocsiból, agyonmosott fekete pólójának hátán szinte világított a SECURITY felirat. Összehúzott szemmel kémlelt körbe, lassan megkerülte a furgont, közben idegesen babrálta a pisztolytáska csatját. Kinyitotta az anyósülés melletti ajtót, és lesegítette a buggyos ujjú ingvállat, kékfestő szoknyát és hímzett főkötőt viselő nénikét, aki a korához képest ruganyos léptekkel indult meg a faragott kapu felé. Karján fonott fedeles kosarat vitt.
- Jó napot, komámasszony! Itthon van? Meghoztuk a bevételt! – kiabált be az érkező.
- Jövök mán, aranyom! – hallatszott nemsokára a tornác felől. Valaki matatott a zárral, majd nyikorogva kitárult a kapu.
- Kerülj beljebb, Jolikám! – hallatszott bentről. A feltámadó szél keresztülsüvített a kapufélfák között, és a felkavarodó por elvakította a biztonsági őrt. Mire kipislogta a szeméből az irritáló szemcséket, az ajtó becsukódott, s az utasa eltűnt mögötte. Köpött egyet, majd megkönnyebbülve visszaült a furgonba. Feltekerte a rádiót és hálát adott az égieknek, hogy most nem kellett bemennie az öreglányhoz, pénzt számlálni. Olyan pocsék kávét főz a néne, hogy vallatni lehetne vele.

 

- Halló! Szalóki őrnagy? Itt Kelemen hadnagy.
- Én vagyok az, mit akar?
- Uram, ön kérte, hogy a Boróka-akció megkezdése előtt jelentkezzek be.
- Persze. Hol járnak?
- Most gurulunk át a Görgövény-patak hídján.
- Kezdjék meg a munkát a terv szerint, és hívjanak a tetrán keresztül, ha bármi használhatót hallanak. A hívókódom Erőd. Sok sikert!

 

Bori néni tudós asszony volt, legalábbis a falubelijei annak tartották. Gyógyfüves vállalkozása munkát adott szinte minden dolgos családnak a környéken. Amióta bezárt Ártánylehotán a téesz az összes melléküzemágával együtt, mindenkinek jól jött az a kis bevétel a háztáji mellett. Lépten-nyomon éreztették vele, hogy nem felejtették el, mi mindent tesz a földijeiért. Mindig volt félretéve számára friss kenyér a vegyesboltban, szentmártonkor ludaskását meg újbort küldtek neki a gazdák, és disznóvágáskor is került hurka meg kolbász az asztalára. Dicsérték is eleget, ha találkoztak, ám ha nem volt a közelben sem ő, sem a menyei, suttogóra fogott hangon mást is mondogattak róla a rossznyelvek. Többen állítják, hogy Bori néni lepaktált az ördöggel, és a komaasszonyaival a hétszűnyi dombra járnak gyűlésbe. A szomszédjáról, a Veres Roziról azt sutyorogták, hogy tavaly nyárra viselős lett, pedig jócskán elmúlt már nála az asszonyi természet. Ugyan a gyermeket nem látták sem élve, sem holtan, de makacsul tartja magát a szóbeszéd. Bokányi Erzsók szerint a Görgövénybe szülte bele, gyereksírást is hallott a híd alól. A kótyagos asszonynép fejéből nem vesznek ki egykönnyen a babonák, hiába prédikált ellene magából kikelve a plébános úr vasárnaponként.

 

A fekete Volkswagen mikrobusz az akácfák árnyékába húzódott a dűlőúton. Halk pattogással hűlt a motorja. Két fiatal, rövidre nyírt hajú, álcaruhás férfi ült a raktérben. Egyikük érintése nyomán felizzottak a vezérlőpult fényei, miközben társa előhúzott egy hosszúkás fémtáskát az ülése alól, majd a hátsó ajtón át kilépett a forró délutánba. Ráérősen indult el a szántáson át a dombtető felé, ahol egy bokorcsoportot kellene találnia, ha hinni lehet a műholdképnek. Az volt a számára kijelölt leshely, a célszemély házával szemközti dombtetőn.

Odaérve kinyitotta a fémdobozt, és kimért mozdulatokkal kicsomagolta a magával cipelt lehallgatókészüléket. Bekötötte fejhallgatóját a tányérantennás eszközbe, kettőt kattintott a jeladóján. A furgonban maradó férfi vette a jelzést. Statikus zörej árasztotta el a kabint, ahogy bekapcsolta, majd a puskamikrofon frekvenciájára hangolta a rövidhullámú rádióadót. Elővett egy termetes mobilnak kinéző TETRA-terminált, tárcsázott és beleszólt.

- Egyes Fül Erődnek! A pozíciók elfoglalva.
- Itt Erőd. A vétel tiszta. Azonosították már a célszemélyt?
- Folyamatban van, uram.
- Tapadjanak rá, hadnagy, és rögzítsenek mindent, amit mond. Eredményeket akarok, neveket és időpontokat, nem pedig kifogást, mint a múltkor, világos?
- Igenis, uram!

 

A zsákfaluba vezető bekötőúton halk berregéssel haladt egy sárga segédmotor. Nagydarab, kerek képű, rendőregyenruhás ember vezette, pödört bajszát borzolta a menetszél. A faluba érve lekanyarodott a focipálya mellett, és felkapaszkodott a kis dombra. Egy tornácos, fehérre meszelt falú ház előtt fékezett le.
- Adjék Isten jó napot, Bori néne! Magának is, Róza tánti! – köszöntötte a ház előtti padon üldögélő, népviseletbe öltözött néniket a bajuszos férfi, miközben mopedjét egy akácfának támasztotta.
- Neked is, Józsikám. Mi járatban?
- Csak járom a határt. Láttak valaki idegent mozogni mostanság, néne?

Az idős asszony felnézett a Józsinak nevezett férfira.
- Itt Lehotán senkit, drága fiam, pedig álló nap itt melengetem öreg csontjaimat a napon, oszt locsogok a szomszédokkal. A gyüttmentekről csak annyit tudok, amit innen-onnan hallottam. Tásziba akart költözni egy kínai család, hogy ruhásboltot nyissanak, de aztán meggondolták magukat.
- Verekedés volt a kocsmában a Mária-napi búcsúkor. Arról mit hallott, néne? – faggatózott tovább a körzeti megbízott.
- Nem sokat, fiam, csak amit az ábécében beszéltek róla – felelte, arcán angyali ártatlansággal Bori néni. – Jött egy német rendszámos Mercedes, tele bőrkabátos, nagydarab fickókkal. Magyarul alig beszéltek, de egyre valami teherautót meg ruszki lányokat emlegettek. Amikor nem felelt nekik senki, balhézni kezdtek, aztán elkotródtak. De mér’ nem kérded meg a Soltész Gizit, a kocsmárosnét?
- Akkor épp a söröshordót cserélte, nem látott semmit – felelte fáradt sóhajjal Józsi.
- Hát, én se’ tudok többet a dolgokról.
- Hát, a Hujberné Katika szerint a maga fiai összeverték és kidobták az árokpartra azokat az alakokat – rázta a fejét rosszallóan a férfi. – Azóta nem látta őket senki, és már a városból is keresni kezdték őket. A kapitányság szerint egy albán vállalkozó volt az üzlettársaival. Jobb lenne mindenkinek, ha a fiai elmesélnék, szerintük hogyan is történt a verekedés.
- Nem hiszem, hogy ők lettek volna. Most is künn vannak a pusztán a jószággal, csak szentmihálykor jönnek haza – villantott egy fogatlan mosolyt a kérdezett a bajuszos férfira, majd hirtelen témát váltott. – Tudnod kell, Józsikám, ez a Schultz Kató kígyót-békát mond rám meg a fiaimra, amióta a Dodi elkergette a háztól. Hát így fogadj el bármit, amit mond.

Hosszú szünet következett. Végül Bori néni elértette a férfi kérő pillantását, és odafordult a mellette ülő termetes asszonyhoz.
- Rozikám, ugyan nézd már meg, mi lelte a kakasotokat. Nem szokott az ilyenkor kukorékolni.

Amaz szó nélkül felállt a padról és botjára támaszkodva elkacsázott a szomszéd porta irányába. Bori néni megvárta, míg befordul a kapun, majd kezével megveregette maga mellett a padot.
- Ülj csak le, Józsikám. Nyomja valami a szívedet, ugyi?
- Igen. A magam dolgában is jöttem, néne.
- Tudom én azt, fiam – somolygott Bori néni a bajsza alatt. – A Marisunk körül láttak őgyelegni a menyeim az aratóbálon. Még tán táncoltatok is.
- Igen – sóhajtott nagyot a férfi. – Azóta sem éjjelem, sem nappalom. Az asszony lerágja a csontomról a húst a nagy féltékenykedésében. Nem tudom, mit tegyek. Azon kaptam magam a minap, hogy már a fák ágait nézegetem, hogy melyiken esne jól a lógás.
- Ejnye hát, lelkecském. Hát ekkora a baj? – mondta leplezetlen kajánsággal a hangjában az öregasszony, majd lekanyarította a válláról a nagykendőt. – No, ahogy a régiek mondták, amit összegubancoltak, azt szét is lehet fejteni. Fogd ezt a vállkendőt, fiam. Keríts mellé négy szál szentelt viaszgyertyát, majd teleholdkor menj ki a keresztúthoz, éjféltájt. A kendőt terítsd le a földre, ahová a feszület árnyéka esik, gyújtsd meg a sarkán a gyertyákat és mormolj el hét miatyánkot. Addig ülj ott, míg a gyertyák le nem égnek. Pirkadatra hazatalál a szíved, légy nyugodt. De jól öltözz ám fel, mert a veséd mindég is érzékeny vót.
- Mivel tartozom, néne? – felelte elcsukló hangon, hálakönnyekkel a szemében a férfi.
- Semmivel, fiam, semmivel. Bár az meglehet, hogy majd egyszer kérek még tőled valamit. Most eriggy a plébánoshoz a gyertyákért. És ha mán ott vagy, kérj tőle egy kanna szenteltvizet is. Ha húzódozna a tisztelendő úr, emlékeztesd rá, ki kalapozta össze a paplak felújítására valót.

 

- Egyes Fül Erődnek! A célszemélyt egy József nevű ismerőse kereste fel. Több, nem egészen körvonalazott üzletről van szó. Ismeretlen jassznyelvet használtak, itt nem tudjuk visszafejteni.
- Kapják össze magukat, hadnagy. Az ügyész fasírtot csinál belőlünk, ha üres kézzel jönnek haza. Tudja maga, mibe került nekem lehallgatási engedélyt szereznem? El kell kapnunk ezt a drogbandát, még idén ősszel. Ha terítik a piacot a friss áruval, megnézhetjük magunkat.
- Értettem, uram!

 

- Mit láttál, Rozi? Olyan a színed, mint egy hótté.
- A kakasunk görbe tojást tojt az imént – felelte a levegőt kapkodva a kövér, karikalábú asszonyság. – Az a kalendárium szerint igen baljós jel.
- Hm. És a kakas vörös vagy fekete tollat hullajtott el? – kérdezte feszült figyelemmel Bori néni.
- Vörös az.
- Akkor az nem bajos, Rozi. Izibe’ küldd ki azt a tojást a középső menyemnek. Ő tudja, mit kezdjen vele. Jóféle étetős pogácsát lehet sütni belőle. Van is rendelésünk ilyesmire – kacarászott a néni. – A Sebestyént menesszed, az hamar megjárja a motorjával. A Tölgyes-majorban, a szárítópajtánál megtalálja a Terkát. Azokat a hucul lányokat tanítja be éppen, akiket a válogatáshoz akarunk használni. Aztán ha ezzel megvagy, küldess el a Schultz Katóért, beszédem lenne vele.

 

- Egyes Fül Erődnek! Szóba kerültek az eltűnt külföldi lányok, a lokáció is megvan.
- Remek, majd rájuk szabadítjuk a munkaügyeseket. Bármi más használható?
- Mondtak mást is, de a használt kakasos kódot nem tudjuk itt visszafejteni.
- Ha bejöttek a terepről, adja át a D-részlegnek a felvételt, talán valamelyik kódfejtőjük tud vele kezdeni valamit.


Pirospozsgás, tenyeres talpas menyecske bukkant fel az utca végében. Maga mellett tolta a kerékpárját, a vázon egy nagy búzászsák volt keresztülvetve. Szemét lesütve, lépteit megszaporázva haladt el a tornác előtt, ahol a három öregasszony nagyban tereferélt. Csak úgy némán odabiccentett, nehogy köszönés nélkül menjen tovább, és a szájára vegye a falu.

- Hogy halad a betakarítás, Mariskám? – szólította meg a legidősebb asszony a lányt.
- Jól, tánti, jól – válaszolta amaz, megállva. Fejét megadón lehajtotta, mint akinek már úgy is mindegy.
- És az új lányok ügyesek? – faggatta tovább az öregasszony.
- Azok hát, szépen szedik a füveket, nem pereg ki a mag – emelte fel a fejét a lány, megkönnyebbülve.– Ha nem lenne a mátyásmadár nyelve a nyakamban, nem is érteném őket. Néha valami talján mulatót, meg rúdtáncot emlegetnek maguk között. Szerintük még az is jobb hely, mint itt robotolni napestig.
- Nem jó ez így, Maris. Anyád keverjen még egy kis búfelejtőfüvet a reggeli italukba.
- Igenis. Van még valami, tánti? – pislogott fel a lány a ráncok barázdálta arcba.
- Eegen – fúrta pillantását a lányéba Bori néni. A tekintete olyan kemény volt, hogy azon kést lehetett volna köszörülni. – Járt nálam a Tóth Józsi, a káembés. Kicsit meg van keveredve a szíve, az aratóbál óta. Más fehércseléd is jár a fejében, a feleségén kívül. Tudsz erről valamit?
- Nem értem, tánti – védekezett a lány, de hol elsápadó, hol elpiruló arca felért egy beismeréssel.
- Ne hazudj, Maris! – dörrent rá váratlanul az öregasszony. A lány majdnem összeesett ijedtében. – Eltűnik egy kis fiola Vörös Rébék a pesti pakkból, aztán nemsokára ez a Józsi a szoknyád körül kezd kujtorogni. A masiniszta nem tud semmiről, és tőled vette át a csomagot a Kopasz-háti kanyarban. Azt hitted, nem fog feltűnni, hogy meglopsz bennünket? Tudod, mi az értéke annak az egy üvegnek, te böszme? A városi menyecskék tízezreket fizetnek érte! Amikor a szömögi kasznárral cicáztál, nem szóltam semmit, még anyádnak sem. De ez a Józsi falunk béli. Még szerencse, hogy volt annyi esze, hogy tőlem kérjen segítséget, és ne anyádhoz menjen, mert akkor megnézhetted volna magad.
- Maris, tudod ugye, mi jár annak, aki vét a szokások ellen? – szegezte neki a kérdést a lánynak a termetes Rozi néni.

A lány egy szívdobbanásnyi ideig állta az öregasszonyok pillantását, majd mint villámsújtotta faág zuhant a földre. A bicikli hangos csattanással dőlt oldalra, első kereke forgott még egy kicsit, majd megállt, akár a sors kereke.
- Esdeklem, Bori tánti! – zokogott a lány. – Soha, soha nem teszek ilyet többet.
Az öregasszony nagy sokára a lány rázkódó vállára tette ráncos kezét.
- Anyádra tekintettel elengedlek most, de még egy ilyen eset, és a híd alatt találod magad. No, lódulj haza, és Ferenc napig ne lássam színedet a faluban.
- Köszönöm, tánti! Isten áldja meg a jóságát! – rebegte a lány, könnymaszatos arcát felemelve. Feltápászkodott, majd amilyen gyorsan csak tudott, eltolta a biciklit.
- Mér’ engedted el, Bori? – kérdezte később a szomszédasszonya. – Télleg elhiszed, hogy nem csinál többet ilyet?
- Dehogy hiszem, Rozikám, mindég hajtja az apja fránya dikócsi vére.
- Hát akkor? Híre megy annak, hogy elengedted. Azt hiszik majd a faluban, hogy nem vagy elég kemény, és mások is elkanászodnak.
- Nem fognak, Rozikám, mert nem mernek. Marist az anyja példásan meg fogja büntetni, és annak aztán híre megy, hidd el. És ezen a botláson keresztül a markomban lesz a menyem, meg az a mulya káembés is.

A másik nem szólt, csak hümmögött egyet. Hát igen, elég nagy a szája a Terkának, nem árt a zabla bele. A múltkori gyűlésen sem átallott ellentmondani az öregeknek. Folyton újítani akar, pedig sokat nem tud még a világról. És jól jöhet még egy hálás „szövetséges” az ellenség táborában, ha kenyértörésre kerül sor.

 

- Egyes Fül Erődnek! Egy szállítmány került szóba, ami vasúton jut el a fővárosba. A mozdonyvezető a futár.
- Igen, ezt sejtettük. Mikor indítják a következőt?
- Október negyedike előtt várható.
- Remek! Hallották az átvevő nevét?
- Nem, de utólagos terepmunkával be tudjuk majd azonosítani, uram. Valamelyik Alsószömög környéki major gazdatisztje lesz.
- Remek, csak füleljenek tovább!
- Igenis, uram!


- Csókolom a kezit, Bori néne! Megjöttem!– kurjantotta lihegve a szőke kiskamasz. A sietségtől kócos haját lesimította, majd idegességében egyik lábáról a másikra állva toporgott a pad előtt.
- Honnan fútt ide a szél, Pintyőkém? – kérdezte az öregasszony.
- Nagymami aszonta, hogy szaladjak el a Schultz Katóhoz, meg keressem meg a Sebit, az meg menjen a majorba, aztán jöjjek vissza magához. A Kati néni nem volt otthon, de mondtam a Hujber bácsinak, hogy maga keresteti – hadarta szinte egy szuszra a kisfiú.
- És jártál a szárítópajtában is? – söpört le egy darabka gyógyfüvet a fiú ingéről.
- Ühüm. Odaadtam a tojást a Terka néninek.
Tasli csattant. A kisfiú vörös arccal esett hátra, szemét elfutották a könnyek.
- Te pernahajder, mit képzelsz! Nem elég, hogy az öreganyádnak azt hagytam meg, Sebestyént küldje, te meg a tilosban jársz?
- De a Sebi nem tudott menni – mondta sírva a kisfiú.
- Mi baja, tán beteg?
- Reggel elment Szömögre a becsüshöz, de még nem jött vissza. Anyám sem tudott ráakadni, ezért küldött engem a majorba is.

A komor tekintetek megenyhültek. Bori néni egy cukorkát halászott elő a zsebéből.

- Legközelebb használd a fejedet, Pintyőkém, mielőtt valami galibát csinálsz. No, itt egy cukor, ne szipogj mán. Anyádnak meg izenem, hogy hagyja a Sebestyént, majd estére meglesz. Vagy előkerül magától, vagy kár volt kihozni az áristomból. De ha megen a saját ügyei után kujtorgott, letöröm a derekát, annyi szent.


- Őrnagy úr, a dikócsi közúti rendőrjárőr jelenti, hogy előállítottak egy büntetett előéletű fiatal férfit, gyorshajtásért.
- Mi ez a marhaság? Mit zavarnak ilyen pitiáner üggyel?
- Uram, érdekes lehet a folyó megfigyelés szempontjából. Az információink szerint kapcsolatban áll a célszeméllyel. Bokányi Sebestyén. Önbíráskodásért és testi sértésért ült börtönben, jó magaviselete okán nemrég szabadult.
- Kérdezzék ki az emberei, mondjuk a Karcsi, hátha ki tud szedni belőle valami használhatót. Nem kell kímélni a fickót, de inkább csak fenyegessék meg, csontja ne törjön.

 

Elegáns, kontyos középkorú nő szállt ki a polgármesteri hivatal szolgálati autójából. Végignézett a tornácos ház előtti padon ücsörgő néniken. A hideg futkározott a hátán, ahogy feléjük közeledett, és nem csak a hűvös alkonyi levegő miatt. „Mint egy kivégzőosztag” – futott át az agyán a találó gondolat.

- Jó estét kívánok! – szólította meg az idős asszonyokat. – Úgy hallom, szólni kívánt velem, Boróka asszony.
- Úgy van, lelkecském – fogadta a köszönést a legidősebb asszony. A kontyos nő csöndben várta, hogy Bori néni folytassa.
- Katókám, azt hallottam, hogy a fiaim ellen szóltál annál a kocsmai verekedésnél. Biztos vagy abban, hogy a Dodit láttad? Öreg este volt már akkor.
- A Dodi volt az, még oda is szólt, hogy… – kezdte volna mondani a Katónak szólított nő. Bori néni metsző pillantására belészakadt a szó.
- Még nem fejeztem be, Kató! – csattant fel a néne. – Ne csak akkor jussak eszetekbe, ha szopornyicás lesz a kutyátok, vagy megen kelés nő az urad hasán. Azért, mer’ a férjed a polgármester, tudjad ám, hová tartozol.
- A városi népek semmit sem tudnak elintézni nektek itt – folytatta kis szünet után a néni, mondókáját széles mozdulattal kísérve, mintha az egész völgyet át akarná karolni. – S ha jövőre netán nem rátok szavaznak az emberek, szedhetitek is a sátorfátokat. Holnapig gondolkodhatsz, kinek az oldalán is állsz. Most eriggy, és ha netán módosítani akarod a vallomásodat, tudod, hol találod a Józsit.

A polgármester felesége néhány pillanatig még állta a nénik szúrós pillantását, majd elvörösödve megfordult és a kocsiajtót becsapva, köszönés nélkül elhajtott.

 

- Erőd Egyes Fülnek! További jelenlétük veszélyezteti az akciót. Megfigyelést lezárni, észrevétlenül vonuljanak le a terepről!
- Értettem, uram!

 

Bori néni időnként az ölében tartott jegyzetfüzetbe rótt fel valamit. A számok takaros oszlopokba rendezve híztak, akár a nyugdíját kiegészítő üzlet. Négy másik asszony vizslatta árgus szemekkel a füzetlapot, de a számokat csak Bori néni látta a holdfényben.

- No, kedveskéim – nézett fel. – Kiírtam a nyárvégi forgalmat. A gyógyitalok szépen fogytak, különösen az angyalcsináló kotyvalékok. Most jön el a szezonja a fiatalítókencéknek, ahogy szokott. Terkám, csináljatok elegendő adagot. Elég a dolgos kéz, úgy hallom.
- Igen, Bori néne.

A hallgatás úgy ereszkedett az asszonyok közé, akár a kemence füstje vihar előtt.
- Osztozzunk, lelkecskéim – mondta nemsokára társnői sóvár arcát fürkészve Bori néni. Benyúlt a fedeles kosárba és szépen kiszámolta mindenki jussát. A komaasszonyai gondoskodnak majd arról, hogy a falusiak érdemeinek megfelelő arányban részesedjen a haszonból.
- És mi legyen azokkal a fickókkal a dombon, komámasszony? – törte meg a papírzizegést követő csendet egyikük.
- Miféle fickókkal, Jolikám? – állt fel Bori néni.
- A macskám látta meg őket. Egy fekete furgonnal jöttek, és a Kaparós-dűlőn túl álltak le. Egyikük a bokorból kémlelte a maga portáját. Szerintem megint a hekusok, vagy apekosok.
- Azok felől ne legyen gondotok – vigyorodott el Rozi néni. – A gyerekem csak azt ereszti által a Görgövény hídján, akit én is akarok. Te csak arról gondoskodj, Jolikám, hogy ne találják meg a tetemeket meg a kocsijukat.
- Rendben, majd a korpa közé keverjük őket. Mint a múltkor, azokat az albánokat – kacarászott az idős asszony.
- Akik az eltűnt lányokat keresték? Jó nagy ramazúrit csináltak a kocsmában – tromfolt rá a legfiatalabb. – Ki is verték a Jocóm két zápfogát.
- Sacikám, megkaptátok a Mercijüket alkatrésznek, az csak elég fájdalomdíjnak, nem? – hallatszott Bori néni hangja a tornácról, míg az ajtó mögött kotorászott. Egy péklapáttal a kezében jelent meg az ajtóban.
- Persze, több is volt, mint elég, napamasszony – szabadkozott a megszólított nő, és felpattant. – No, megyek én is, elbeszélgetek egy kicsit a főnökükkel – mondta Bori néni, majd ráült a péklapátra és elröpült a város felé.

 


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához