LFG.HU

Morak
ismertető

Üdvözlöm a kedves Olvasókat, a cikk témája a nemrég megjelent új zombi túlélő „horror”, a Dead Island. Az idézőjel okára hamarosan kitérünk, előbb kicsit ismertetném magát a játékot, és a helyszínt.

A játék maga egy kitalált szigeten játszódik, Benoin, ami egy turista paradicsom, kifejezetten újgazdag, de legalábbis pénzes emberek számára. Van itt minden amit el lehet képzelni, az ötcsillagos szállodától, a különböző luxuskivitelű bungalókon át, az exkluzív kikötőkig, milliós jachtok számára, és még sok minden amit csak el lehet képzelni. És néhány extra, amit eddig egyik ide látogató sem tudott elképzelni: se nem élő, se nem holt fertőzöttek, akik elevenen marcangolják szét azt, aki a kezeik közé kerül, s elég egyetlen harapás a lényektől hogy az ember maga is fertőzötté váljék. Vagy mégsem?

Eddig tehát a szokványos zombi klisét kapjuk, sok ilyet láttunk már, a Dead Rising és a Left 4 Dead  is remekül feldolgozta már a témát, akkor miért érdemes mégis installálni a gépre a 6,8 giga anyagot? Megpróbálom ebben a cikkben felderíteni ezen okokat is.

Első ok a főhősünk személye. Adva van négy egyedi karakter – co-operative módban összedolgoznak, single playerben sajnos egyedül leszünk mindvégig – akik mindegyike rendelkezik valamilyen sötét, vagy legalábbis baljós háttérrel. Egyik sem pihenni jött a szigetre, hanem többnyire kényszerből. Ám egyik átmulatott éjszakánk során valami megváltozik. A meglehetősen ötlettelen intró során számunkra egyértelmű, karakterünk azonban az alkohol homályos fátylán át sajnos nem fogja fel mi történik, inkább lefekszik aludni.
Sajnos komoly negatívum, hogy a bevezető videó fix modellt használ, és kicsit furcsa volt nekem, hogy egy láthatóan fehér bőrű férfi szemein át látom a történéseket, pedig én – a kardművészet miatt – a kínai Xiannal indultam, egy szemrevaló nőcskével. Annyi baj legyen. Kárpótolnak az első percek. Felébredve ugyan a játék kirajzol nekünk egy útvonalat, de annyit elárulok, hogy ne jobbra menjünk, hanem kezdetben balra, és máris egy easter eggbe botlunk, ami kellemes meglepetés mindazoknak, akik látták a játék legelső trailerét. Annyit elárulok, hogy feledtette velem az intró sutaságát.

Néhány perc sétálgatás és felfedezés után ránk zúdul a zombik áradata, s bizony elkapnak minket! Ám a csúfos halál helyett csodálatos megmenekülés lesz sorsunk, mert néhány túlélő azért maradt, akik kihúznak minket szorult helyzetünkből. Itt jön az első aprócska csavar: bár megharapták a karakterünket, az valamiért immúnis a fertőzésre. Megkapjuk a fő misztikus szálat, egy rejtélyes férfi képében aki kapcsolatba lép a túlélőkkel, megkapjuk az irányítást és innentől lesz igazán érdekes.

Jómagam igencsak kedvelem a sandbox jellegű játékokat. A Morrowind esetében még megzavart, de azóta áttértem a „sandbox hitre” és jobban kultiválom, ha nem egy sínen húzza a program a karakterem. A Dead Island is eme hitvallás jegyében született. Nyilván vannak fő küldetések, amik a történetet viszik előre, de találkozunk meglepően sok túlélővel, akik különböző nehézségű küldetéseket adnak nekünk. Ehhez társul az a kellemes megoldás, hogy a Far Cry-hoz hasonlóan gyakorlatilag szabadon bejárható a sziget, és ahogy bandukolunk a holttestekkel teleszórt szigeten, újabb túlélőket találhatunk, akik néha küldetést adnak, néha csak annyi a szerepük, hogy fokozzák a drámaiságot. A küldetések változatosak, némelyiknek a teljesítéséért bizony meg kell izzadni. Akadnak olyan egyszerűek, hogy „hozz nekem egy palack vizet”, de némelyik eléggé összetett, mint pl. a „menj el a benzinkútra, jöjjj rá, hogy lehet bejutni, hozz el onnan két doboz gyümölcslevet, és közben valahogy hatástalanítani kellene a zombikat is, mert tele van velük az egész töltőállomás”. Éppen emiatt gondosan meg kell válogatnunk, hogy mit vállalunk el, mert egy nem kellőképpen felkészített karakterrel könnyedén elvérzünk egy „hard” vagy „very hard” küldetésen! Persze a játék becsapós, az elején elhiteti velünk – kb. az első egy órában –, hogy egy szimpla evezőlapáttal is mi vagyunk a zombik mészárosa, de nem kell elbíznunk magunkat, nagyon hamar eljuttat minket oda a program, hogy szimpla hadonászással és pár rozsdás vascsővel csak uzsonnának leszünk jók. Hogy ezt a fejlődést megfelelően szimbolizálják, egy három oszlopos fejlődésfát kap a karakter, és egy csipetnyi RPG ízt ad a játéknak. Vannak egyszintes képzettségek, amik általában kinyitnak egy, vagy több másikat, de vannak háromszintesek is, amikre bizony három képzettségpontot is el kell költeni, mire megnyitja az alatta lévőt. Pozitívum, hogy minden karakternek saját, teljesen egyedi fejlődésfát írtak, és van annyi kombinációs lehetőség, hogy elméletileg nem nagyon lesz két egyforma figura. Némi negatívumként felróható, hogy a nagyon kevés képzettség pont miatt nem sok olyan képzettség van amire véleményem szerint érdemes rakni, kimaxolni pedig szinte biztosan nem lehet, szóval jó alaposan meg kell fontolni minden egyes pont elköltését.

 

A négy karakter röviden:

Xian Mei: Kínai rendőrnő. A szúró-vágó fegyverek specialistája, de ért a pusztakezes harchoz is.

Sam B: Fekete bőrű amerikai, lecsúszott rapper. Választott specialitása a zúzó fegyverek.

Purna: Ausztrál ex-rendőrnő, most testőr. Ennek megfelelően a tűzfegyverekhez ért legjobban, de elboldogul a pengékkel is, bár nem olyan jól, mint Xian.

Logan: Fehér bőrű amerikai, kiégett futballsztár. Vélhetően kiváló dobó lehetett, legjobban a dobófegyverekhez ért.

A fejlődési rendszer azonban nem csak a karakterre vonatkozik, mivel kell valami fegyver amivel hatékonyan lehet zombit mészárolni. Az alap fegyverek eszméletlen gyorsan elhasználódnak, és ez lesz az a pont, ami miatt talán néhányan majd hamar le akarják törölni a gépükről a programot. Szóval első szintű karakteremmel (Xian) kiléptem a homokos tengerpartra, felkaptam az első evezőlapátot ami a kezeim ügyébe került, és nekiálltam zombikra vadászni „kell az Xp” felkiáltással. Csalódnom kellett, mert a hatodik ütés után az evező kettétört, Xian pedig ott állt a zombik gyűrűjében üres kacsókkal! A túlélés kulcsa: annyi fegyvernek látszó tárgyat kell felvenni, amennyit csak lehet, és minden karakterrel azt a fegyvert gyűjteni amelyikhez ért! Ugyanis képzettség pontokkal lehet fejleszteni fegyver jártasságunkat, ezáltal kicsit több ütést bírnak ki mielőtt eltörnek. Ha már ezt elértük, akkor a munkaasztalokhoz érve fejleszthetjük is kedvenc fegyvereinket, tovább növelve tartósságukat, sebzésüket. Érdekesség, hogy akárcsak a Dead Rising játékokban, itt is lehetőségünk van különböző modifikációk tervrajzaira bukkanni, vagy küldetésben jutalomként való megszerzésére, amikkel egyedi fegyvereket hozhatunk létre. Néhány példa: szöges „buzogány”, dezodor bomba, elektrosokkolós machete, dinamitos kés, amit ha beledobsz a zombiba akkor pár másodperc múlva robban]. Nem állítom, hogy lehengerelt a készítők eredetisége, de kellemes színfolt, illik a játék hangulatába.

A tárgyak listája főként közelharci fegyvereket tartalmaz, vélhetően ezzel akarták erősíteni a zombik támadásának ijesztő mivoltát, elvégre némileg rémisztőbb az arcunkról levakarni a rothadó húsevőket, mint 300 méterről lelövöldözni őket. Ámde!

Sajnos egy dolgot nem tudott elérni a játék, mégpedig, hogy nem lett ijesztő! Pontosabban, van pár olyan pillanat amikor időnként megijed az egyszeri játékos, de nincs az a folyamatos nyomasztó érzés, mint pl. a Dead Space esetén, amivel a mai napig úgy vagyok, hogy Isaac-kel sokszor félek befordulni a következő kanyarban, és folyamatosan nézek a hátam mögé. Még a játék vége felé is.

A Dead Island esetében viszont nincs meg ez az érzés, két okból is.  Az egyik, hogy túlságosan világos a játék. Még a vége felé is, amikor már eléri a monszun a szigetet, és beborul az ég, folyamatosan esik az eső, szóval azért lehetne akár félelmetes is, de még ilyenkor sem éri el a kellő szintet a félelem faktor – kezdetben pedig eleve esélytelen a napfényes tengerparton, hogy rettegjünk az élőholtaktól. Most komolyan, van akit kiráz egy virágos bikiniben ránk támadó zombitól? Egyetlen kivétel a nyilvános WC-k a hotel közelében, amit azzal tettek félelmetessé, hogy a szél miatt az üres építmény nyekereg, recseg ropog, a földmélyi mellékhelyiségekben járva pedig nincs biztonságérzetünk. Kicsik, szűkösek, nincs hova menekülni ha hirtelen ránk törnének az élőholtak. Szabályosan klausztrofóbiás érzetem támadt.

Ha valamire mégsem lehet panasz, az a játékidő. Nagyjából 20%-nál járok, a fősztori végét jelző „The End” feliratig még a játék 80%-át kell teljesítenem és már játszottam majdnem 14 órát! Persze lassú, felfedező típus vagyok, aláírom, lehetne gyorsabban is haladni, de akkor is ha csak a fő szálat viszem, minimum 40 óra játékidőt ígérnek! Legutóbb a Witcher 1-2 volt ilyen kellemesen hosszú. És igen, ez a lényeg. Minden aprócska hibája ellenére, a játék kellemes. Mindig jó érzés néhány órát barangolni a szigeten, és egyengetni kevéske túlélő embertársunk sorsát. Mint immúnis egyénnek a cselekedeteinken és a rátermettségünkön múlik az életük. De aki nem empatikus okokból játszik vele, annak ott van a fegyverekkel véghezvitt igen csak látványos kivégzések és a véres közelharcok izgalma. Az által, hogy belső nézetből visszük a játékot, sokkal közelebb érezzük karakterünket és nem olyan vicces ütöm-vágom bolondozás az egész, mint például a Dead Rising.

Rengeteg mindent tudnék még írni. Tízszer ennyit is. De azzal sem tudnám kifejezni azt a hihetetlenül kellemes csalódást amit a játék keltett bennem már az első percekben. Maximálisan ajánlani tudom, de csak azoknak akik nem hardcore horror rajongók, mert aki félni, rettegni vágyik a játéktól, az ne is telepítse. Aki viszont a látványos harcok, és a küzdelem-izgalom-felfedezés szentháromságára vágyik, bőségesen megöntözve vérrel, s mindezt némi rothadó hússal tálalva az bátran vágjon bele.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához